Petőfi Népe, 1970. július (25. évfolyam, 152-178. szám)
1970-07-17 / 166. szám
«. oldal 1»70. Julius 17. pennyt Válás szakmári módra I. A kettős játék következményei A történet, amely Szak- már lakosságának nagyobbik részét majd egy éven át foglalkoztatta, sőt annak cselekvő részese volt, vázlatszerű rövidséggel is elmondható. Az „anyaközség” határában három és fél ezer holdon gazdálkodó Petőfi Tsz — Szakmár legnagyobb szövetkezete — és az alsó- ereki Űj Élet Tsz vezetői /lATALOK ^ÓRU MA NEMZEDÉKEK bona kivételével, 20—30 j egy tagra jutó gazdasági Sokszor elmondták holdon történő művelése alapok és fejlődési ütem, már: nálunk nincsenek eltermelékenység tekinteté- j lentéteik az idősebb nemze- ben toronymagasan az al- f aékek — az apák —, s a sóereki Űj Élet fölött álló, fiatalabbak — a fiaik — tsz-ek, mint a miskei, a J között. Hogyan is lehetné- batyai, az uszodi gazdasag.. nek — mondják —. amikor a sza^mari ^e* mindaz, amiben a mai iftofi Tszi messze áll a nagyüzemi gazdálkodástól. Ilyen fel- aprózottság mellett a szakosítás sem a gépek, sem az emberek vonatkozásában nem oldható meg, s egyik tsz sem képes nagyobb beruházást saját erőből megoldani. a Petőfi Tsz-ben a saját pénzeszköz csopormég az elmúlt nyáron el- | tosításával két év alatt ke- határozták, hogy véglege- j rül megépítésre a 96 férésen egymáshoz láncolják a helyes tehénistálló. Nakét gazdaság sorsát. Tehették ezt annál könnyebben, mert három év óta már közös elnöke volt a két tsz- nek, Bor Ignác személyében, aki eredetileg ugyan a mindössze alig 1300 holddal rendelkező alsóereki gazdaságnak volt az elnöke Mindezt jó szimattal érezte meg a Petőfi Tsz j vezetősége, amikor firtatni f jóságnak része van, az elődök nehéz küzdelmes életén, harcaik eredményein alapul. Mások viszont igyekeztek, sőt még ma is igyekeznek bizonyítani, hogy tók, ezáltal a munka jobb | leginkább fejlődőképes gazminőségben végezhető el, s daságban ugyanis az egy ez az eredményességben is jelentkezik.’! Mindez a két vezetőség által készített, s a tagság — odavalósi lévén maga is is sokszorosított — rínir WÁcőhh iüí:í; tálán orlevelben olvasható. A csak később, 1966 táján vállalta el a Petőfi Tsz elnöki tisztségét is. Még ugyancsak az elmúlt nyár folyamán mindkét tsz közgyűlése kinyilvánította az egyesülési szándékát. Így decemberben már megtarthatták az gazdasági indokok alaposságához kétség nem fér. Kérdés azonban, hogy társadalmilag, az emberi viszonyulások szférájában kellően érett volt-e a helyzet az egyesítésre. Utólag a történtek látszólag Bor Ignácot igazolják, aki a egyesített közgyűlést, ahol j már korábban is felvetőúj vezetőséget választott az: dött egyesítési gondolat elől immár megnövekedett Pe-! ezzel a mondattal tért ki: tőfi Tsz. Az elnök továbbra 1 „Politikailag nem érettek a is Bor Ignác maradt. anuivui IIIKUIU . „„nie van nf*m7Ariéki elgyobb üzemben a munka- kezdte a „hozomány” ügyét. í J tót ma,,uk szemszö- csúcsok jobban széthúzha- A szakmári viszonylatban géböl^* gondosan, s egyúttal tendenciózusan összeválogatott példákkal próbálják indokolni véleményüket: nemzedéki ellentét mindig volt, mindig lesz. nézzék csak meg mennyi vita van ma is az öregek és a fiatalok között. Persze, hiba lenne ezeket a vitákat tagadni, mégis leszögezhetjük; nincs nemzedéki ellentét. A Magyar Munkáspárt Bizottságának napra jutó átlagkereset 80 forint körül volt. Ki is számították: ha az Új Élet Tsz tagjai visszafizetnék a 200 ezer forintot, jövedelmi szempontban éppen „egálban” lennének. De Alsóereken ez a jelszó uralkodott; „Pénzt visz- sza nem adunk!” a másik ^ fél erre revanssal válaszolt; | gzoííaüsTa Nem vagyunk hajlandók j Központi tatta. I a Kalocsára történő gyapKésőbb, már az egyesítő-1 leszállítás; nem volt, aki Zárszámadásig semmi probléma nem volt. Utána azonban annál több baj akadt... a Petőfi Tsz ve- j si határozat megszületése- j lerakja a zsákokat a von zetősége észrevételezte, kor, azt hangoztatta egyko- hogy a volt Üj Élet csak- ri gazdatársai között, hogy nem 4Qo ezer forintos tar- „Alsóerek a Petőfi Tsz gyarmata lesz' együtt dolgozni!’ A Petőfi j februari ülésén alaposan Tsz traktorosait utasítót-1 tárgyaltak erről a problé- tak a szakemberek hogy, már61 A felszólalók cá- menjenek szántani, vetni az ; íolták azokat, akik abszo. alsóereki hatarba. De a ^ ^emzedéki sa_ “szélénél3 Slíkha; ittasság«** és különbségébe szélénél megálltak, s | ket de azokat is akik azt vallják, hogy az ifjúság safeltételek.” Hogy ezen mit nem mentek tovább. Csakértett, azt senki nem fir- j nem botránnyal^ jégződolt jltÖrpröblémTiróTbeszéú r'~ 4 1 majdhogynem antitalékalapjának a felét kiosztották a tagok között. Mármint a kis tsz volt tagjai között. Vagyis a kifogások középpontjában ä „hozomány” megcsappanása volt. Először csak Bor Ignácot kérték, hogy rendezze a dolgot, tegyen lépéseket a visszafizetés érdekében. az elnök azonban tétlen maradt, még akkor is, Tulajdonképpen kettős játékot űzött Bor Ignác. A Petőfi Tsz vezetőségének nyomására „belement” az egyesítésbe, Alsóereken viszont, latbavetve elnöki tekintélyét, az egyesítési szándék ellen folytatott aknaamikor már a járási revizo-1 munkát. Az Űj Élet Tsz rok is felfigyeltek a visz- szásságra. Bor Ignác ehelyett elment betegszabadságra. Hetek, sőt hónapok teltek el semmittevésre késztető idegfeszültségben. Gyakorlatilag nem történt meg az egyesülés; végül április közepe táján a két volt tsz tagsága külön-külön, titkos szavazással megállapodott a szétválásban. Ekkor már az Új Élet Tsz gazdái felajánlották a tartalékalap részarányos visszafizetését. Ám a Petőfi Tsz tagsága, az elmérgesedett helyzetből nem látván alkalmasabb kiutat a szétválásnál, határozott nemet mondott. Bor ignácnak egyik gazdaság sem szavazott bizalmat. Így mindkét tsz élére új elnök került. tagsága nem látta tisztán, hogy mi történik, ezért az egyesülés ügye már a kezdet kezdetén hajszál híján megfeneklett. Az alsóereki tagságot ugyanis egy este háromszor szavaztatták, míg végre sikerült megszerezni az egyesülés melletti többséget. Alsóereken többen tudni vélik, hogy a siker érdekében még a szavazócédulákkal is manipuláltak. Mindez abból a szempontból érdekes, hogy már a közös indulás is feszült légkörben zajlott le. S mire az összehangolódás első jegyei mutatkoztak volna, a tartalékalap felosztása körüli nézeteltérés újból kirobbantotta az ellentéteket. Az alsóereki gazdák felhördültek. mondván „Mi dolgoztunk meg a pénzért, tehát minket illet.” Ez azonban túlzottan egyoldalú, kezdetleges érvelés, hiszen a kiosztás lé nyegében a Petőfi _Ts gazdáinak zsebére történt. Adatok bizonyítják, hogy a kiosztás méltányosságához erősen kétség férhet. Az Űj Élet mérleg szerinti nyeresége az 1968-as 740 ezer forintról tavaly 334 tatóról. Ezek után nem maradt más hátra, mint a „válóper” lebonyolítása. (Folytatjuk) Hatvani Dániel m marxista ténykedés, s az osztálymegközelítés feladása. A mai ifjúság híve társadalmi rendünknek, tudja és vallja, hogy a szocializmus jobb, mint a kapitalizmus. Magyarországon ez annyit jelent, hogy összehasonlíthatatlanul jobb életkörülmények között élnek az emberek, mint a régi rendszerben. A fiatalok nagy része mégis elégedetlen a jelenlegi állapotokkal. Úgy vélik, hogy még sok mindent kell tenni, sok-sok hibát, gyengeséget kell kijavítani. A fiatalok legtöbbje jól tudja, milyen hatalmas tett volt az új társadalmi rend létrehozása. Igaz, hogy hiányoznak a személyes élmények, s ez sokszor a jelenségek más megítélésére vezet, mint idősebbeknél. A fiatalok számára alig jelent valamilyen vonatkozásban is normát a régi világ. Igényeit a jövőhöz méri, igyekszik magasra emelni a mércét. És ez így van jól, így helyes. A fiatalság ezt az igényt éppen az idősebbektől, a párt régi harcosaitól tanulta. A fiatalság legnagyobb erénye nagy vitalitása, munkabírása. Azokra a fiatalokra építhet a párt, azoknak a szavára figyel fel elsősorban, akik dolgozni akarnak, sokat, jól, és minél hatékonyabban. Hiba lenne elfeledkezni arról, hogy a fiatalok egy része tapasztalatlanságában gyakran helytelen véleményre jut. Még sűrűbben előfordul, hogy helyes álláspontját eltúlozva, rosz- szul fogalmazza meg. A fiatalkori tapasztalatlanságnak kétségtelenül vannak reális buktatói. A magyar munkásmozgalom tapasztalatai azonban bizonyítják, hogy az idősebb nemzedék szeretetteljes seAmi úgy jó# ha füstbe megy... Ezek után látszólag jogos a kérdés: Szakmaron megnyugodott a helyzet, rendes kerékvágásba zökkentek a kedélyek, minek az ügyet bolygatni. Csakhogy a tanulságokat tekintve korántsem tehetünk pontot a történtek vécére. | ezerre esett vissza. UgyanAz egyesülés gazdasági akkor a tagrészesedés a ta- célszerűsége különösebb bi- \ valy előtti 18 570 forintról zonyításra nem szorul, ezt 19 617 forintra növekedett. Partnerük 14 tsz a két tsz vezetosege is el-1 Az egy munkanapra jutó eokKal. Farmerük 14 tsz ismerte, már a szándékkor- átlagkereset 108 forint volt, es 600 egyem gazda: ez is vonalazásakor. „A két tsz s e tekintetben a kalocsai mét csak országos termeVAJON mi más lehetne a címünkben jelzett termék, mint — a dohány? Milliók — ha nem is ártalmatlan, de megannyi más narkotikumnál rokonszenvesebb, s valamivel kevésbé gyilkos — élvezeti cikke, gondűző kék karikáival, idegességet, rosszkedvet oldó fűszeres zama- távaL A dohány útjának egyik állomásán — a termelés és a forgalmazás közötti egyik fontos munkafolyamat helyén — jártunk minap, a Kiskunhalasi Dohánybeváltó Üzemben. A Magyar Dohányiparnak egyébként ez a legfiatalabb üzeme: közvetlenül a felszabadulás után létesült. — Egyetlen szerény, tízkamrás gőzüzemű szárítóval kezdtünk termelni — indítja a történeti áttekintést Szanyi László üzemvezető. — Ezután egy iker- száiitó, a későbbi fejlesztés során pedig összesen kilenc újabb szárító épült fel. Ma, 21 kamrával, miénk az ország legnagyobb virginiadohány-szá- rító telepe. Szakemberei, körzeti felügyelői révén az üzem szoros kapcsolatban áll a részére szerződéses alapján dohányt termelő gazdasásem testületileg, sem gazdasági felszereltségét tekintve nem minősül nagyüzemnek. A termesztett kultúrák, a kenyér- és a takarmánygajárásban csak az országos j termelési verseny egyik fő lői csúcs! A 400 hold Virginia termését zöld állapotban vehelyezettje, a fajszi Kék; sz;k ab s az üzem szárító- Duna szárnyalta túl. Ám telepén kerül sor a bevál- alatta maradtak olyan, az. tás, felfűzés, szárítás, a szín szerinti válogatás, a bálázás munkafolyamatainak elvégzésére. Az így előkészített „félkész” dohány Szolnokra, a gépi fermentáló üzembe jut. — A fermentálás voltaképpen a bor érleléséhez hasonló művelet — folytatja az üzemvezető az érdekes magyarázatot. — Mivel a hagyományos, természetes fermentálás költséges és egyben munka- igényes, ezért csak exportfajtáknál alkalmazzák. A gépi eljárás gyorsabb, s általa a dohány hamarabb piacra kerülhet. A VIRGINIÁN kívül összesen 300 holdon szabolcsi és kerti dohányt is termeltetnek. Nemrég ötletes és hasznos kooperációra léptek a közös gazdaságok némelyikével. — A császártöltési Kossuth Tsz-nek például majoránnát is szárítunk, ezért cserébe ők a csúcsidényben 60—70 munkaerővel segítik ki az üzemet. A munka dandárjában egyébként csaknem négyszázan dolgoznak a telepen. A bácsalmási Táncsics Tsz volt az idén a szárítótelep első szállítója. A legjobb partnerük pedig a madarasi Kossuth, ahonnét 100 hold termését várják. — Sajnos, ez a forró égövi, melegkedvelő növény a tavasz és a nyár jó részében alig kapott napfényt. Reméljük, a végre beköszöntött igazi nyár ellensúlyozza majd ezt a hiányt — Milyenek az idei terméskilátások? — kérdezzük végül. — Az időjárás szeszélyei ellenére is szépek az ültetvények. Nagyjából a tavalyi eredményekhez hasonlóra számítunk. Előreláthatólag teljesítjük majd a 14 800 mázsás tervünket. BIZAKODÁSUKAT osztjuk, és nem is egészen önzetlenül: magunk is dohányosok vagyunk. Igaz, hogy nem termelők, csak fogyasztók. De egyik a másik nélkül aligha lehetne meg! J. T. gítséggel háríthatja el ezeket A fiatalok többsége a szocializmust építési programként fogja fel, látja a megtett utat, de felméri azt is, mekkorát kell meg megtennünk. ök képviselik a helyes álláspontot, velük értenek szót legkönnyebben azok, akik — átvitt értelemben — idősebb korukban is megmaradtak fiatalnak. Lenin azt tanította, hogy a szocialista társadalom felépítésének egész korszaka forradalmi jellegű. Különböző állomásai egyformán fontosak és egymást kölcsönösen feltételezik. Sőt, Lenin könnyebbnek ítélte a hatalom megszerzését, mint a szocialista gazdasági-társadalmi rend felépítését. „Ez a második feladat nehezebb az elsőnél — írta —, mert semmi esetre sem oldható meg egyetlen hősies fellángolással, hanem a tömegek közt végzett hétköznapi munkához szükséges legtürelmesebb, legállhata- tosabb, legnagyobb hősiességet követeli meg.” Vannak akik a fiataloktól „ellenzékieskedést” várnak. Nos, a hatalomra került forradalom időszakában nem az a fiatal a forradalmi, aki ellenzéki pózban tetszeleg, hanem vállalja és végrehajtja az építés erőt, kitartást kívánó feladatát. Együtt azokkal az idősebbekkel, akik oly sok küzdelem után sem fáradtak el, s folytatják a munkát, az új viszonyok között. A mai fiatalok ugyan a szocializmusban születtek, de nekik sem könnyű a szocializmus tudatos harcosává válniok. Másképpen jutnak el a munkáshatalom ügyének szilárd hívei közé, mint az előző nemzedékek, de százezrével jutnak el. És közösen dolgoznak azokkal akik már régebben álltak a társadalmi haladás zászlója alá. Ez a közös törekvés köti össze a külöji- böző korosztályokat: iz apákat és a fiúkat, az idősebbeket és a fiatalokat. Pintér István 57 nap után Második nekifutásra sikerült a nagy kísérlet; Heyerdahl papiruszhajója, a RÄ—2 július 12-én kikötött Barbados-szigetén. Képünk a hajóról készült, közvetlenül megérkezése előtt.
