Petőfi Népe, 1970. június (25. évfolyam, 127-151. szám)

1970-06-12 / 136. szám

•. oldal íínins 12. péntek Kedyes Pajtások! Befejeződött a tanítás, itt a várva várt szünidő. Elérkezett a játék, az ol­vasás, labdázás, fürdés ide­je. Bizonyára sokan jelent­keztetek, illetve jó úttö- rőmunkátokért sokan ve­hettek részt jutalomtábo- rozásban. Hasznosítsátok jó] a szünidőt, hogy jövő szeptemberben újult erő­vel birkózhassatok a ta­nulással. Köszönjük a tanév fo­lyamán küldött híradásai­tokat. Most az Űttörőélet _ ____ ___r___ _____ i s „vakációzni megy”, sága vörös selyemszászla- IIírt*Ilik Szeptemberben viszont új- * ---------’------ " ’ r a várjuk leveleiteket. Ad­dig is nagyon-nagyon kel­lemes, vidám vakációt kí­vánunk minden kisdobos­nak és úttörőnek! A halas-alsóvárosi úttörőcsapatnál a KISZ Központi Bizottságának Toros selyemzászlaja Nagy kitüntetés érte a Pap István, a megyei út- Kiskunhalasi 932. sz. Pető- törőelnökség elnöke a fi Sándor Úttörőcsapatot, zászlóátadás után kitünte- Hosszú időn keresztül ta- téseket és jutalmakat adott núsított tartalmas, és az út- át. Mácsai János igazgató, törőélet minden területét Pestality Antalné csapatve- érintő eredményes munká- zető és Srappert Mária raj­Dunavecsei tudósítónktól Párbeszéd alkatrész ügyben jóért, a városi úttörőelnök­ség javaslatára, a csapat elnyerte a nagy kitüntetést: a KISZ Központi Bizott­vezető a Kiváló úttörőveze­tő kitüntetést kapta meg. Rapcsák Tibor ját. A gyermeknap alkal­mával rendezett ünnepsé­gen Dósa István csapatve­zető vette át az erkölcsi elismerés legmagasabb fo­kát jelentő selyemzászlót Részt Tettünk az akcióban Május 1-től a bácsalmási II. Rákóczi Ferenc Úttörő­csapat tagjai nagy figye­lemmel kísérték a televízió és a Kossuth-rádió műso­rát, figyelőszolgálatot szer­veztek. Az R—25—100 ak­ció feladatait az őrsök hiánytalanul végrehajtot­ták. Május 29-én hangzott él az országos riadóparancs Tizenöt percen belül sora­kozott az iskola udvarán Jól sikerült a Kecskemé­ti Zrínyi Ilona Általános Iskola kerti ünnepélye az elmúlt szombaton. Áz is­kola udvarán mintegy más­fél ezren jelentek meg, megnézték a kisdobosok színvonalas műsorát, majd részt vettek az ünnepélyt befejező vacsorán. * A közelmúltban nagysza­az egész úttörő-, azaz par­tizáncsoport, mely Münnich Ferenc nevét vette fel. Má­jus 30-án nagyszabású har­ci játékon vettünk részt, bású akadályversenyt ren- Másnap a kisdobos és út- deztek a kerekegyházi paj- törőavatáson a csapat veze- tások, a kisdobos- és úttö- tősége jutalmazta a kiemel- rőavatás napján pedig meg- kedően jó munkát végző kapták a megyei pártbi- őrsöket. zottság vándorzászlaját — Szalai Katalin olvassuk Sápi András úttö- őrsvezető rőkrónikás levelében. Bácsalmás A közös gazdaságok ezekben a hetekben ko­moly erőfeszítéseket tesz­nek az időjárás és a belvíz okozta károk csökkentésé­re. A hartai Béke Tsz-ben is eredményesen dolgoztak: 1150 hold őszi vetést fej- trágyáztak, és ezer holdnál nagyobb területen vetettek tavasziakat. A további ter­vekről, gondokról beszél­gettünk az szövetkezet fő­mezőgazdászával, Deák Zoltánnal, aki a gépesítés körüli bonyodalmakról szólt. — Minden erőnkre szük­ség volt, hogy a vetést el­végezzük. Sajnos, a gépek majdnem cserben hagytak bennünket. _ ??? — Alkatrészhiány miatt. Hetekig jártuk az orszá­got, amíg egy-egy filléres cikket sikerült beszerez­nünk. Emiatt az erőgépek több napon át is álltak. Vagy itt van az öntözőfürt, melyet az Új Élet Tsz-szel közösen építünk. Már ta­valy decemberre el kellett volna készülnie — de nem tudtunk beszerezni megfe­lelő nyomócsöveket. Így az idén több mint 2 ezer hol­don nem tudunk öntözni. — Gondoltak a géppark növelésére? — Még januárban meg­rendeltünk az AGROKER- nél három MTZ 50-es erőgé­pet, de még a mai napig nem kaptunk választ a cég­től, hogy megkapjuk-e vagy sem. A kombájn-al­katrészekkel is hasonló a helyzet. A gépesítés körüli nehéz­ségek nemcsak a hartai szövetkezetekben akadá­lyai az eredményesebb gaz­dálkodásnak, hanem a leg­több közös gazdaságban. Érdemes lenne valamilyen profilmódosítást végezni a vidéki gépjavító állomások­nál, vagy pedig mielőbb megvalósítani a tsz-közi ja­vító műhelyeket. Mert kü­lönben a filléres bosszúsá­gok könnyen milliókba ke­rülhetnek.- Szabó Attila Lépések a kultúra útján Apostag. Nagy Lajos szü­lőfaluja. Szorgalmas em­berek lakják. A Duna Tsz az utóbbi években felküz­dötte magát a legjobbak közé. Kertészetüknek me- gyeszerte hírt szerzett az üvegmeggy és a vastaghú­sú zöldpaprika. De nemcsak ezek jellemzik Apostagot, hanem más jelenség is, melynek, ha Nagy Lajos ma élne, biztosan örülne. Bulgáriában jártunk A „Hej regő, rejtem” cí­mű vetélkedőn három Bács megyei pajtás nyert bulgá­riai utazást. Mándics Iza­bella Csávolyról, Csupor Teri és jómagam Hajósról indultunk, hogy a Polónia- expresszel meglátogassuk Bulgária legszebb tájait. Jártunk Primoszkóban, Burgasban és Szófiában. Meglátogattunk egy úttö­rőtábort, bemutattuk mű­sorunkat az ott táborozó bolgár pioníroknak. Mind­hárman csodálatos élmény­nyel tértünk haza. Fuszenecker Mária Hajós Kik építenek családi házat Egy kiváló népművelő Az újonnan felépülő csa­ládi házak tulajdonosai csaknem fele arányban fi­zikai munkások — állapí­totta meg az a vizsgálat, amely a tanácsok építési osztályainak adatai alap­ján a magánlakás-építkezé­sekről gyűjtött tapasztala­tokat. Alacsony viszont a termelőszövetkezeti és egyéni parasztok aránya a családiház-építők között. Még a községekben is csak 14,6 százalék a szövetkeze­tiek és körülbelül 4 száza­lék az önálló foglalkozá­súak — ebből 2 százaléka az egyéni parasztok — ará­nya, ugyanakkor a terme­lő üzemeknél dolgozó fi­zikai munkásoké 42 száza­lék. A családiház-építők ál­talában szerényebb jövedel­mű emberek; 83 százalékuk havi 2500 forintnál, 27 szá­zalékuk 1500 forintnál ke­vesebbet keres. Amikor olvastam, hogy az országos népművelési konferencián Kiváló nép­művelő kitüntetést kapott (egyetlen a megyénkben ez alkalommal), megörül­tem. Másfél évtizede isme­rem Fekete Dezsőt. Huszonegy éve könyvtá­ros. A bácsalmási könyv­tár vezetője. Kötelező na­pi munkái mellett a bib­liográfiai munka (nyugod­tan írhatom így) megszál­lottja. Sokat dolgozik. Nem túlzás: nincs se éj­jele, se nappala. Sokan féltették is az elmúlt éveikben: tönkreteszi, agyondolgozza magát. Szeretem ezt a földet — ez a címe egyik munká­jának. Ez mottója lehetne egész életének. A bibliog­ráfia is ezért vonzotta kez­dettől. A táj, a múlt, az emberi élet jobb megis­meréséhez minél több se­gítséget adni. Bács-Bodrog megye mű­velődési krónikája. Bács­almás negyedszázados kró­nikája. Bács megyei írók bibliográfiája. És most Probléma-érzékenység „Nagyon világos tájé­koztató volt” — „Nagyon tetszett” — „Hatékony volt — a gyakorlati élet problémáit elemezte” —- ilyen és ezekhez hasonló minősítésekkel kezdték felszólalásaikat a nép­frontbizottsági tagok dr. Havasi László járási nép­frontelnök beszámolója után, a kecskeméti járási népfrontbizottság legutób­bi ülésén. S a hozzászó­lásokban hangot kapott kérdések sokfélesége is bi­zonyította, gondolatokat és érzelmeket ébresztő volt az előadás — a nép­frontmozgalom szerepéről és feladatairól a téeszde- mokrácia fejlesztésében. Úgy tűnhetett, hogy azért témafelvetés dolgá­ban kicsit „elcsúsztak” a felszólalások. Tudniillik szinte mindenki foglalko­zott a szövetkezeti öre­gek helyzetével. Mégsem tekinthetjük ezt egyolda­lúságnak. Talán volt idő, amikor ennek lehetett ne­vezni az ilyen jelenséget. Az emberek — kényelmes­ségből, a gondolkozás sab­lonjaiba merevedve — megszokták akkoriban, hogy ha valaki „megad­ta a hangot”, mentek utána. Ma már azonban sokkal probléma-érzékenyebbek az emberek s ha ilyen hely­zettel találkozunk, hogy egy színes, gazdag temati­kájú és változatos felszó­lalásokat provokáló elő­adás nyomán egy téma nagyobb hangsúlyt kap a többinél, annak oka van. Az, hogy azon a területen abban a dologban „szorít a cipő”. Ezen a népfront­fórumon is több oldalról érintették az öregek hely­zetét. „Az öregek helyzetét meg kell vizsgálni, és ahogy a kassza elbírja, segíteni kellene őket” — fogalmazott a lakiteleki bizottsági tag, Tassy Pál. „A KISZ-bizottság meg­ünnepelte az öregek nap­ját; tisztelettel adózunk az idős tsz-tagoknak” — mondotta Bártfai Attila elnökségi tag. A lajosmi- zsej Gyarmathy László így vélekedett: „Sok öreg fél a nyugdíjas idő­től. Jó lenne, ha a tsz- vezetőségek — éppen az idősek érdekképviseleté­ben — közülük is behív­nának valakit egy-egy ülésükre, s kikérnék ta­nácsukat. Így nem érez­nék magukat félreállí- tottaknak...” A kecskeméti Ott Jó- zsefné olyan áttekintést adott — tömören — az idősek helyzetéről, amely tetteket sürget. Utalt egy nemrégi felismerésre. Eszerint 3000 tsz-járadé- kosból kétezernek adnak a szövetkezetek támoga­tást. Ezer család azonban a forintokon felül sem­mit nem kap. A 16— 17 százalékában hatvan éven felüli lakosság nagy hányada él a tanyákon, s olyan nehéz körülmények között, „amit nem lehet tétlenül nézni”. A gondos­kodás különböző formái között figyelemre méltó ez a javaslat: egy-egy tsz megtehetné, hogy a szociális alapból egy vagy több nővért foglal­koztatna, akik tanyáról tanyára mennének, meg­látogatnák az öregeket, segítenének ahol erre szükség van, ápolásukban is közreműködnének. Egyes szövetkezeti veze­tők — sajnos — csak luxusnak tekintik az öreggondozást. Nemhogy a termelést, de még a külföldi utazgatást is előbbrevalónak tartják az idősekkel való törődésnél. Egyik tsz területén él egy idős házaspár. A té­len mindketten ágyban fekvő betegek voltak, de senki nem nyitotta rájuk az ajtót. Levelet is írtak egyik központi szervhez, mert földjáradékot nem adott a tsz és kocsit sem, amivel orvoshoz vit­ték volna őket. Annak ide­jén 3—4 kh szőlőt s pár hold egyéb földet vittek a tsz-be. Gyerekük nem volt; szociális otthonba kérték magukat. Idézzük a felszólalás következő mondatát: „A tsz elnöke egyben a szo­ciális bizottság elnöke is. aki nem ér rá ilyen dol­gokkal foglalkozni.” Tóth István legutóbb: Bács megye hon­ismereti mozgalmának bibliográfiája. (Ebben ezer tétel áll.) Részt vett az országos népművelési konferencián. Ezt mondta utána: Ha csaik felét valósítjuk is meg, akkor is bizakodó lehetek. És ezt mondta még: Ami készen van, abban már nem tudok gyönyörködni. Mindig az izgat, ami lesz. Igaz, azt válaszolta ne­kem arra a kérdésemre, hogyan él; „mint a leg­több szürke ember a föl­dön”, mégis, ezt nem sza­bad szó szerint érteni. Tartalmasán, mozgalmas, állandó cselekvésben izzó, keménnyé kovácsolódó éle­tet mondhat magáénak. Egy rohamosan fejlődő, szépülő, gazdagodó nagy­község szellemi arculatá­nak egyik nagy tapaszta­latokkal rendelkező alakí­tója ő. A komolyan vett, szó szerint értett kulturá­lis forradalom harcosa. Akik csak egyetlen egy­szer is találkoztak már vele, elhiszik: nem nagy szavak ezek róla. Mélyen átérezte, komo­lyan vette amit nála jár­tamkor még mondott: — Az ember legyen büszke a falura, városra, ahol született és ahol él. Nagyon szeresse az embe­reket, akik ott élnek. És tegyen is értük valamit. Kemény arcélén átsüt a szinte gyermekiesen ked­ves, puha mosolya. Szem­üvege mögül játékosan villannak elő szemei. Tar­tásában, mozdulataiban van valami érdekes hatá­rozottság, eltökéltség. Szabad idejében verse­ket olvas. Ezer kötetes saját könyv­tára van. És sok híve, tisztelője, barátja. És fe­lesége, két gyermeke. Ik­rek. Ezek halvány jelzések csupán. Ki tudná elmondani egy alkotásokban gazdag em­ber életét ilyen kevés he­lyen? Varga Mihály A kulturálódási igény nö­vekedéséről van szó. Bol- vári József kultúrotthon­igazgató szerint az utóbbi négy-öt év alatt a község lakói több színművet, ope­rettet és vidám kabarémű­sort tekintettek meg, mint az elmúlt negyven évben összesen. Az első félév mérlegei két színházi est a Déryné Színház előadásában, há­rom ORI-rendezvény és egy beat-hangverseny a fiataloknak. A nyári program is vál­tozatos, lesz magyamóta-est, kabaré Kabos Lászlóval és a Déryné Színház bemutat­ja a Leányvásárt. A szín­házterem 270 személyes. Az igazgató annak örülne, ha egy-egy alkalommal leg­alább félezer embert tudna leülteni a nézőtérre. Mert lenne ennyi látogató. Van-e szükség közönség- szervezésre ilyen körülmé­nyek között? Bolvári József azt mond­ja, hogy igen, mert nem­csak az a cél, hogy minden jegyet eladjanak. Az önki- szolgáló boltban dolgozik a kultúrház egyik társa­dalmi aktivistája, ő gyűjti össze a lakosság program- javaslatait és egyben ismer­teti is a következő műsor­ra vonatkozó tudnivalókat. Ha csupán a rendezvé­nyek pénzügyi oldalát vész- szűk szemügyre, akkor is kedvező a kép: eddigi be­vételük 35 ezer forint, ugyanakkor az egész évre szóló bevételi célkitűzés összesen csak 32 ezer forint volt. A művelődési ház szak­körei közül a honismereti büszkélkedhet a legtöbb eredménnyel. Hidasi János és Babucsik Pál szakavatott irányításával egyre telje­sebb lesz a helyi irodal­mi és történeti anyag. Ök szervezik nagy buzgalom­mal az évenként ismétlődő Nagy Lajos-emlékesteket is. Nemrég nyitották meg a nyugdíjasok klubját, a fia­talokét pedig — amely már régebb óta működik — ön­zetlenül segítik. A párt és a tanács vezető testületéi az eredményekről így véle­kednek: „Folyamatosan és egyre igényesebben sikerül biztosítani a kulturálódás, a szórakozás feltételeit”. A fiatal igazgató és lel­kes segítői: Gózon Mária, Farkas Antal, és a többiek, most új feladatra vállal­koztak, az ismeretterjesz­tő munka javítására. Áldo­zatkészségüket ismerve — minden bizonnyal sikerrel jár majd törekvésük. Sz. a;

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents