Petőfi Népe, 1970. június (25. évfolyam, 127-151. szám)

1970-06-09 / 133. szám

«. oldal

1970.

Megyei kórusminősítő hangverseny

Baján

Rendelet a garázsépítésről

Szövetkezet is alapítható gépkocsitárolók építésére

Negyedszer rendezik meg az idén az öntevékeny énekkarok országos minősítését. Mindenekelőtt le kell szögeznünk, hogy a minősítő hangverseny nem fesztivál és nem is verseny. Minden fesztiválnak van egy kis „kira- kat”-jellege, ahol a legjobb együttesek a legjobbat igyekeznek produkálni. A minősítő célja viszont a kórusok hétköznapi munkájának értékelése, s ezen keresztül az öntevékeny énekkari mozgalom országos szintű felmérése. Ezért a minősítés alapja nemcsak az egyszeri produkció, hanem az együttes mindennapi élete, belső nevelőmunkája és társadalmi funkciója, környezetének kulturális életében betöltött szerepe.

Baján, a József Attila Művelődési Központ színháztermében vasárnap délelőtt megrendezett hangversenyen 9 énekkar lépett fel, köztük egészen fiatal, ez alkalommal először minősített együttes is. Mivel szinte valamennyi működő énekkar fellépett, a hangverseny hozzávetőleg reális képet adott az öntevékeny kórusmozgalom megyei helyzetéről, színvonaláról.

A bíráló bizottságban Fa- sang Árpád igazgató, Balázs Árpád zeneszerző és Pászti Miklós karnagy foglalt helyet. Szamosfalvi Imre, a megyei népművelési tanácsadó vezetője megnyitójában a magyar kórusmozgalom jelentőségét méltatta. Elsőnek a kiskunfélegyházi Petőfi-énekkar énekelt Kapus Béla vezényletével. Műsorválasztásukat igényesség jellemezte, hangképzésben és a tiszta éneklés területén azonban komoly hiányosságaik vannak. A zsűri bronzkoszorúval jutalmazta munkájukat.

A kecskeméti művelődési központ női kamarakórusa (vezeti: Sipos Károly) igen nagyot lépett előre az utóbbi hónapokban. Hangzásuk kiegyenlítettebb lett, előadásukra pedig igen biztató

muzikalitás jellemző. Megérdemelten kaptak aranykoszorút a zsűritől.

A kiskunfélegyházi Móra Ferenc ifjúsági vegyeskar Kapus Béla vezetésével nagy erőbedobással énekelt mind a választott művek nehézségét, mind a hangvételt illetően. Több gondot kellene azonban az intonációra és az átéltebb, felszabadultabb éneklés megvalósítására fordítaniuk. Bronzkoszorút kapott a kórus diplomával.

Meglepetést keltett a jánoshalmi községi énekkar (vezeti: Gerhát László).

Kulturált, homogén hangvétellel énekelt, alakítható, fejlődőképes együttesnek látszik. Kiemelkedett műsorukból Bárdos: Tiszai dallamok című művének hangulatos előadása. A zsűri ezüstkoszorúra minősítette éneküket.

A Cseh Béla vezette sükös- di női kar bronzkoszorút kapott. Ez volt a mezőny legfiatalabb együttese, biztató lehetőségekkel, de még sok tennivalóval a hangzáskultúra és a művek teljesebb átélése terén.

Jó hanganyaggal rendelkezik a kiskunhalasi Erkel Ferenc vegyeskar, melyet néhány hónap óta Jakobey Anikó vezet. Jó önismerettel, viszonylag könnyebb műsorral álltak ki, hiányoltuk viszont a kortárs zeneműveket. A zsűri a fejlődés tendenciáját és a lehetőségeket is figyelembe véve minősítette a kórust ezüstkoszorús fokozatra.

Ugyancsak ezüstkoszorús lett a tiszakécskei női kar (vezeti: Kovács Gézáné). Ennél az együttesnél megfigyelhető, hogy évek óta milyen egyenletesen tartja színvonalát. Műsorösszeállításukat is megdicsérhetjük: Schein, Bartók, Kodály és Novikov darabjait egy hangulatosan előadott tréfás népdalosokor egészítette ki.

A kecskeméti Kodály-kó- rus első ízben kapott aranykoszorút. A zsűri kiemelte a férfikari hangzás szépségét, különösen a tenor szólamét. Igen szerencsés dolog volt a Kálmán Lajos által gyűjtött, feldolgozott és kísért kiskun népdalcsokor műsorra tűzése. Nemcsak felfrissítette az együttes repertoárját, de érezhetően felszabadította a dalosok spontán éneklő kedvét. A kórust Zsiga Lászlóné és Zsiga László vezényelte.

Változatlanul a megye legjobb kórusa a bajai Liszt Ferenc-énekkar, Vígh László vezényletével. Az általuk nemrég nagy sikerrel előadott teljes Pur- cell-opera, a Didó és Aeneas bemutatójából kaptunk ízelítőt a mű néhány kórustételének megszólaltatásával, ezenkívül Haydn, Balázs és Udvardy egy-egy kórusműve is egyenletesen magas színvonalon hangzott el. Mindezek alapján a kórus megérdemelten nyerte el a legmagasabb minősítést: aranykoszorút

diplomával.

Délután a kórusvezetők és a jelenlevő zenei szakemberek előtt a zsűritagok igen alaposan elemezték a hallottakat és hasznos tanácsokat adtak a további munkához.

Körber Tivadar

Legelés közben az állatok, főleg a szarvasmarhák gyakran nyelnek le szöget, drótot vagy más fémdarabot, ami aztán könnyen okoz súlyos belső sérüléseket, gyakran el is pusztítja az állatot.

Ilyen esetekben a hordozható, mindössze körülbelül másfél kiló súlyú Csanda— Zalavári—Molnár—Petri- kovits-féle elektromágneses műszer óriási segítséget nyújthat az állatorvosnak. A készülék ugyanis, ha érzékelőjét — egy sima korongot — végigvezetik az állat testén, azonnal sípolAz építésügyi és város- fejlesztési miniszter rendeletben szabályozta a személygépkocsi-tárolók építését. A rendelet kimondja, hogy a garázs az Országos Építésügyi Szabályzat alapján épületnek, illetve épületrésznek minősül. — Építéséhez tehát — bizonyos kivételektől eltekintve — az építésügyi hatóság engedélye szükséges, s ennek megfelelően a garázs csak a város- és községrendezési előírások szerint helyezhető el.

Garázs építhető természetesen egyénileg, de a rendelet kimondja, hogy az érdekeltek építőközösséget, iletőleg szövetkezetei is szervezhetnek. A társas és csoportos garázsépítésnél a Magyar Autóklub társadalmi segítséget nyújthat tagjainak e munkához Az építőközösség tehát a Magyar Autóklubot is megbízhatja a szervezési és lebonyolítási feladatokkal.

Garázs építhető az állami tulajdonban álló beépítetlen vagy beépített építési telken, de állami épületben is. A rendelet kimondja, hogy az ingatlan- kezelő is létesíthet garázst, ha e beruházási, majd a fenntartási költségek a bérni kezd. mihelyt a „látókörébe” jut a fémdarab. Pontosan jelzi az irányt, sőt a sípoló hang ereje még a fémdarab méreteire is következtetni enged.

Ezután az esetek többségében elég, ha az állattal egy mágnest nyeleinek el, amit később a hozzátapadó ,kórokozóval” együtt kihúzhatnak.

A tranzisztorizált műszerből, amely egyetlen zseblámpaelemből 100 órán át táplálkozik, eddig néhány darab készült el; ezeket megyei állatkórházakban alkalmazzák sikeresen.

beadás révén legalább 15 éven belül megtérülnek, vagy ha az előzetesen kijelölt bérlők hozzájárulnak az építés költségeihez. Az érdekeltek, tehát a gépkocsival rendelkező állampolgárok is építhetnek garázst állami telken vagy épületben, ha az ingatlankezelő tulajdonosi hozzájárulását adja ehhez.

A lakásszövetkezet tulajdonában álló telken vagy épületben is létesíthető garázs, ha az alapszabály ezt lehetővé teszi és a telekkönyvi törzsbetétet ennek megfelelően módosították. Az új rendelet a kihirdetéssel életbe lépett, s egyidejűleg hatályukat vesztették az új intézkedésekkel ellentétes tanácsi jogszabályok, rendelkezések. Érvényessége kiterjed a motorkerékpár-tárolókra is, mindazokra a garázsokra, amelyeknek használatát még nem kezdték meg.

Uj lakótelepen — új hírlappavilon

_Üj színfolttal gazdagodott Kecskeméten a széchenyi- városi lakótelep. A posta a lakótelep újsággal történő ellátása érdekében — bár csak ideiglenes jelleggel —, de felállított egy alumíniumpavilont, amely már az első napokban is nagy forgalmat bonyolított le. Egyidejűleg a szalagház előtti téren is megkezdődött a hírlapárusítás az új, korszerű hírlapárusítóhelyen.

A legelésző állatok segítségére

Palotai Boris:

Szerencse

— Vegyek lottót? — kérdezte tőlem egy napon Kati néni, a takarítónőm. Kétfelé simította hüvelyk- és mutatóujjával a szájaszélét, ami nála a töprengés jele

Volt. — Legalább tízet szeretnék venni. _ mondta,

m

ajd bevonult a másik szobába és földrengésszerű robaj jelezte, hogy indulatok csatáznak benne. Mintha egyszerre hősies elszántság ütközött volna ki az öregasszonyban. Mintha boldogult férjének, a zord népfelkelőnek a lelke költözött volna belé. Rohamot intézett az ágy ellen, leigázta a székeket, a diványt megtorpedózta, s a cipőket úgy hurcolta a sarokba, mint a legyőzőiteket. Valósággal bevette a lakást, s a törlőrongyot zászlóként tűzte ki a hősi halált halt bútorok fölé.

Tudtam, hogy ez a tisztasági roham nem magáért a rendért történik, csupán azt akarja bizonyítani, vele, hogy telik az erejéből! Már jött is kifelé, s valóban ilyesformán gondolkodhatott, mert helyreráncigálta fején a kendőt, és azt mondta: — Ezt csinálja utánam az a sok taknyos az udvarban; Én még most is fél perc alatt kiprakkolom a szőnyeget, s úgy felsíkálom a padlót, hogy enni lehet róla;

— Jól van, Kati néni — nyugtattam, félve, hogy újabb bizonyításra kerül sor.

De Kati néninek egyéb célja is volt a rendcsinálással.

— Már megvettem a sorsjegyeket — vallotta be és a cipőjére pislogott. — Mert teccik tudni, az már biztos, hogy nyerni fogok.

— Mért olyan biztos?

Kati néni arcán mosoly fészkelődött. — Érzem ér. azt. Világéletemben éreztem, hogy szeret engem a jóisten.

— Miből érzi? — faggattam azzal a kétkedéssel, melyet viszonylagos kényelmem, fürdőszobás lakásom be- lémnevelt.

— Hát sok mindenből — felelte Kati néni, és restel- kedés nélkül adta át magát a boldogságnak, még a kendője csücske is ragyogott. — Első helyen vagyok én beírva a jóistennél. Teli van a szobám ágyrajárók- kal. Minden kis zugot kiadok, még az összetolt székeken is elalusznak.

Nem tudtam mit szólni ehhez a nagy boldogsághoz. Kényszeredetten hallgattam. De Kati néni már benne volt a dicsekvésben.

— Az idejét sem tudom, mikor aludtam egyedül. Rapcsáknéval hálok egy díványon, aki ablakmosást vállal házaknál. Eleinte akkorát taszított rajtam, hogy földre estem, mert derék, testes asszony, megvan vagy kilencven kiló. Most már úgy összeszoktunk, hogy ha taszítani talál, álmomban is kikerülöm. — Köténye zsebéből kihalászta a sorsjegyeket, sorolva az okokat, melyek arra indították, hogy a jóisten kedveltjének érezze magát. — Hát ahhoz mit tetszik szólni, hogy kilencven éves koráig én tartottam el az édesanyámat. Ki még olyan szerencsés, hogy össze tudja kaparni, ami az öreg szülőjének kell. Mert ezt kívánt, azt kívánt, még fügére is jött gusztusa, meg tyúkszemirtóra! Én meg mindent helybehoztam neki. Mondta is anyám, jó asszony vagy Katus, kár, hogy nem vihetlek magammal a másvilágra.

Ügy látszik, még valamit tartogatott döntő érvnek, mert mély lélegzetet vett, tisztességtudóan köhintett, s csak aztán vágta ki; — Hetvenéves múltam ősszel, s még mindig úgy dolgozok, mint egy brigád! S még csak girhes sem vagyok tőle.

Riadtan néztem végig rajta. Olyan, mint a fazék alján maradt aszaltszilva, melyről lefőtt már a lé. Idősebbnek látszik, mint amennyi, szottyadt bőre üresen lóg. Göbös kezeit kiette a lúg, ujja vége ráncos. Bizcny, ideje volna már ölbe ereszteni a két kezét, kiülni a ház elé, pihenni. De ő annak örül, hogy tovább vesződhet, hajlonghat, cipelhet, futja az erejébőlj

Hetek múltak el, aztán hónapok, de a lottóról nem esett többé szó. Kati néni végezte a dolgát, csakúgy, mint máskor. Olykor ugyan furcsa átrendezési düh kerítette hatalmába, sutba dobott holmikat léptetett váratlanul elő, megfújta, megtisztogatta őket és a főhelyre állította. Ami alul volt, azt felülre tette, mintha ősi ösztönök dolgoznának benne, melyek így törnek utat.

Egyszer aztán mégis rászántam magam, és megkérdeztem:

— Na mi lett a lottóval, Kati néni? Hányas találata van?

— Egyet sem húztak ki — mondta egyszerűen. Várt egy darabig, gondolkozva kevert, kavart egy fazékban, majd mint aki rájön valami fontos dologra, melynek birtokában minden megvilágosodik, felszabadultan sóhajtott;

— Tessék elhinni, egy szerencse, hogy nem jött ki a számom. Mert mit csináltam volna annyi pénzzel? Egy csomó gond szakadt volna a nyakamba. Elbíztam volna magam, kirakom az ágyraj árókat, és akkor régen fuccs lenne Mozsár Jóskának; Nálam lakik tíz hónapja, igen rendes ember, sose alszik ruhában, előre fizet, mondom, jóravaló ember, nines vele semmi baj. Csakhát szerelmi bánata esett, lenyelt valamit, s mire innen haza értem, úgy hörgött, hogy egy köménymagot se adtam volna, az életéért. Én aztán rendbetet- tens, mert ahhoz is értek. A lelkire beszéltem, hogy így meg úgy, nán érdemes elemészteni magát, mikor olyan jó dolga van, két rend ruhája fekszik a láda alján, minden este beszalonnázik, sört iszik hozzá, munkája meg akad bőven, mert kőműves, de ért ő mindenhez, ha éppen kell. A végén már úgy meglágyult, hogy enni akart. Marhapörköltet főztem neki. Eszébe se jutott, hogy meg akart halni. Nahát, mi ez, ha nem tiszta szerencse! Ki tudja, nem pusztul-e el ez a Mozsár Jóska, ha beüt a négyes találat;

Fakó szeme rámvillant: — Mondtam én mindig, hogy szeret engem a jóisten. Ezt is milyen jól elrendezte.