Petőfi Népe, 1970. június (25. évfolyam, 127-151. szám)

1970-06-05 / 130. szám

1970. június 5, péntek «. oldal DUNAVECSEI TUD A pártkongresszus tiszteletére 0 D0 Az Kivezető emlékezik Az úttörőrovat legrégibb tudósítója Kutyifa Ilonka jelenleg a kiskőrösi Petőfi gimnázium tanulója. 1962- ben 9 éves korában küldte első híradását egy úttörő­karneválról. Aztóta is rend­szeresen jelentkezik heten­ként, kéthetenként, mint a régi csapat ifivezetője. Az idén beküldött írásai közül a legszebb az a megemlé­kezése, melyet csapatvezető tanáráról Fecske Istvánné- ról írt. „Csapatvezetőm az úttö­rőmozgalom megalakulása idején 1946-ban kezdte meg irányító munkáját a paj­tások között. Először Er­Avaíáson Az elmúlt vasárnap ün­neplőbe öltözött kisdobosok és úttörők sorakoztak a Kecskeméti Zrínyi Ilona Általános Iskola udvarán. Avatásra jöttek. Vécsy György, az iskola igazgatójának rövid meg­nyitója után Kocsis Mihály honvédtiszt mondta az avató beszédet, majd az ün­nepély legszebb pillanata következett a kék, illetve piros nyakkendők felköté­se. Az iskola úttörőtanácsá­nak titkára, Cseh Erzsébet ismertette az elmúlt évben elért eredményeket, majd dőtleiken, kis csapatnál lá­tott munkához, majd 8 év múlva a kiskőrösi 1431-es Petőfi Sándor úttörőcsapat vezetője lett. Kérésemre szívesen emlékezett a kez­dés nehéz éveire. — Rendszeresen értékel­tük már kezdetben az őr­sök tanulmányi eredmé­nyét, ez a gyerekek között igen jó versenyszelle­met alakított ki. Soha nem bántam meg, hogy vállal­tam a csapatvezetést. Leg­nagyobb boldogság szá­momra, ha egy-egy járási, megyei rendezvényen talál­kozom régi csapatom tag­jártam átadta négy pajtásnak az úttörők legmagasabb kitün­tetését, a kiváló jelvényt. Ezután dr. Szentendrei Lászlóné csapatvezető be­számolt a következő tanév terveiről és dicséretben ré­szesítette az 5/a. osztály ta­nulóit. akik a hulladék- gyűjtésért kapott pénzt teljes egészében az árvíz- károsultak részére juttat­ják el. A csapatgyűlés végén a pajtások virággal kedves­kedtek tanáraiknak és a meghívott vendégeknek. G. Nagy Edit ifivezető jaival, akik ma már fel­nőtt emberek.” Ilonka Fecske tanárnő irányításával vált az úttö­rőmozgalom kiváló tagjá­vá, majd vállalta örömmel a legszebb KISZ-munkát mellyel a két ifjúsági szer­vezet kapcsolatát erősíti, élénkiti, régi csapatába visszajár, rajvezető helyet­tesként tevékenykedik. A Kiskőrösi Petőfi Sán­dor Üttörőcsapat vezetőjét több alkalommal kitüntet­ték jó munkájáért. A leg­szebb kitüntetésként tárt- hatja számon volt tanítvá­nyai, úttörői megemlékezé­seit mezekből az iránta ér­zett tisztelet, csendül ki. Hírek A kiskőrösi általános is­kolán kisegítő tagozatán a kispajtások örömmel készül­tek a bajai kulturális szemlére. Első nyilvános szereplésük volt ez. Dicsé­retet és elismerést kaptak! * Molnár Ilonka, a kecske­méti Mathiász János úttö- csapat krónikása örömmel számol be arról, hogy csa­patuk a gyermeknap alkal­mából aszfaltrajzoló ver­senyt rendezett. Három nyolcadikos pajtás nyert első díjat, egy vietnami té­májú képpel. Egyre több termelő­üzemben határoznak úgy a munkáskollektívák, hogy a felszabadulási évfordulóra és a Lenin-centenáriumra tett versenyvállalásaikat a X. pártkongresszus tiszte­letére felajánlásokkal egé­szítik ki. A szabadszállási Lenin Tsz-ben 9 brigád csatlako­zott a versenymozgalom­hoz, öszesen százharminc tsz-tag részvételével. A nö­vénytermesztők 240 mun­kanap ledolgozását vállal­ták, a traktorosok a nor- málhold-költség 62 forint alá szorítását, valamint az üzemanyag felhasználásá­nál 110 ezer forint megta­karítását tűzték célul. Ezen felül a brigádok tagjai egyénenként 20—25 órás közhasznú és a gazdaságon belüli társadalmi munka elvégzésére vállalkoztak. Kunszentmiklóson, a VÁV-gyárban a brigádok 3500 társadalmi munkaóra ledolgozásával készülnek a pártkongresszusra. A Rá­kóczi nevét viselő szocialis­ta brigád tagjai terven fe­lül elvégzik egy 10 kilo- wattos VHTR szabadtéri transzformátorház és egy ENVE típusú transzformá­tor-blokk lefestését. A Szikra brigád a községi 2. számú óvoda felújítását, a gyerekek játékainak és egyéb használati tárgyai­nak kijavítását határozta el. A VÁV-gyár az idén ünnepli megalakulásának 20. évfordulóját is. Ki akar­nak tenni magukért! Szabadszálláson, az álta­lános fogyasztási és értéke­sítő szövetkezetben műkö­dő brigádok közül három már elnyerte a szocialista címet. A kongresszus tisz­teletére tett kiegészítő fel- aiánlásuk rövid, de sokat mondó: az éves tervet 5 százalékkal túlteljesítik. A bolti egységek egész évben rendben tartják az üzlete­ket, gondozzák a környező parkokat. Vállalásaik kö­zött szerepel az is, hogy az eddigieknél még pontosab­ban és udvariasabban szol­gálják a vásárlókat. A dunavecsei Virágzó Tsz háromszáznegyven tag­ja vesz részt a versenyben. Vállalásaik többsége a gaz­dálkodás önköltségének csökkentését szolgálja. Nem kevesebbről van szó, mint 1 millió 200 ezer forint megtakarításáról. A traktorosok és a mű­helyben dolgozók az üzem­anyag felhasználásánál 200, az alkatrészek pótlásánál^ pedig 150 ezer forintos megtakarítást irányoztak elő. A baromfitenyésztő A megye juhtenyésztésé­nek számottevő bázisa az Országos Állattenyésztési Felügyelőség szalkszent- mártoni telepe. Az ötve­nes évek elején létrehozott kis gazdaság meglehetősen mostoha körülmények kö­zött kezdte el tevékenysé­gét. Ma már korszerű fel­tételek mellett, akár kutató vagy kísérleti munkát is képes ellátni. A juhapaállat-tartás és -tenyésztés a telep fő felada­ta. Átlagosan 1400 tenyész­kost gondoznak és az állo­mány jelentős hányada a megyén belüli juhtenyész­tést szolgálja. A magyar fésűs merinó mellett a ma­gas gyapjúhozamú aszká- niai és sztravlopoli merinó fajták alkotják az állo­mány zömét. A húsfajták közül elsősorban import te­nyészállatokat tartanak, a német merinót és a fran­cia precoce-t. Korábban juhutód-ellen- őrző állomás működött itt, az országúti bejárónál el­helyezett tábla még erről árulkodik. Kovács Gábor állattenyésztő agronómus szerint az utódellenőrzés je­lenleg lassabb ütemben ha­lad. A termelő gazdaságok­tól visszahozott tenyészálla­tok tulajdonságait vizsgál­ják, s eldöntik, hogy me­lyek alkalmasak a tovább­\ munkacsapat a tojáshozam növelésével 200 ezer forin-' tot kíván letenni a közös asztalára. Nem marad el az asszonyok brigádja sem: 2 milliós évi tervüket 10 szá­zalékkal akarják túltelje­síteni. A fentiekhez hasonló, fi-' gyelemre méltó vállalások születtek a Dunavecsei Ve­gyesipari Vállalatnál, a Kunszentmiklósi ÁFÉSZ- nél és még jó néhány Du-i na-melléki üzemben. Szabó - Attila tenyésztésre. E tevékeny­ségre — egyelőre — sajnos, kevés idő jut, pedig feltét­lenül megérné. A megye juhtenyésztő állami gazdaságaival, ter­melőszövetkezeteivel sok­oldalú kapcsolatban áll a szalkszentmártoni telep. Számon tartja a jelentősebb állományokat, szaktaná­csokkal segít és a megyei Állattenyésztési Felügyelő­ség irányítása mellett fo­lyamatosan végzi a juhál-' lományok felfrissítését. Az idén megjelent rern delkezés szerint a terme­lőszövetkezetek részére ezentúl csak mesterséges termékenyítést engedélyez­hetnek. A háztáji gazdasá­gokban levő juhállományok termékenyítésére azonban kéthónapos időszakra to­vábbra is kiad a telep te­nyészkosokat. A rendelke­zés lényege: a juhtenyésztő gazdaságok ösztönzése az apaállatok nevelésére, he­lyi tenyésztésére. Hodik Ferenc főkönyve­lőtől megtudtuk, hogy a jö­vőben a tenyésztési munka minőségének javítása mel­lett, nagyobb gondot fordí­tanak a pecsenyebárány-te- nyésztésre. A törekvések érthetőek. Már az idén 6 milliós terv elérését tűz­ték ki célul. —ó—a Csaknem 1300 úttörőt és kisdobost avattak a nemzetközi gyermeknapon Kecs­keméten. Képünkön a Jókai Mór általános iskolában dr. Losoncz Mihály or­vos ezredes tartja az avatóbeszédet. Látogatóban a juhtenyésztőknél Jiri Milisek: Hogyan lettem híres? nap „Fejesugrás bált a sorokból. A negyven méterről’’ mellettem fekvő be- cím alatt olvashat- tegtárs megirigyelt, tam az újságból a — Én egy kutyá­Már gyermekko­romban is mindig szerettem volna hí­res ember lenni. A dicsérő és elismerő szavak értékeseb­bek voltak szá­momra, mint a cuk­rozott gyümölcs. Hétéves koromban Burian Vlasta ko­mikust, nyolcéves koromban Futurista Ferencet tudtam utánozni. Tizenhá­rom éves voltam — amikor mutált a hangom — Greta Garbót utánoztam. De aztán hirtelen mindennek vége lett. A csodagyere­kek tipikus esete voltam, a vágyako­zásom azonban a dicsőség és a siker után, változatlanul megmaradt és a szerencsés, híres embereket nagyon irigyeltem. Láttam, hogy ami­kor Effa Karel ué­gigsétált az utcán, az emberek meg­fordultak utána. „Láttad?" — súgták egymásnak. „Effa!” De, ha velem talál­koztak, rám sem hederítettek, egyik se fordult meg és nem kiáltott fel: „Látod, ő Pontius Vaclav, szaladjunk át a mellékutcába, hogy még egyszer találkozzunk vele.” A Severin étterem pincére se törődött velem, mert éppen Petra urat szolgálta ki és hallanom kel­lett, amint így szólt: „Petra úr kérem, kitűnő borjúhúst tudnék ajánlani,.. vagy mit szólna egy pisztránghoz?” Ha rám került a sor, csak fasírozottat ajánlott, káposztá­val. Irigység emész­tett. Azon fáradoztam, hogy mint zeneszer­zö jussak el a di­csőséghez. Hogy ezt hogyan kezdi az ember — azt min­denki tudja. Csak külföldi adásokat hallgattam; itt egy fél hanggal süllyesz­tettem, amott né­hány keresztet je­gyeztem be, de nem voltam elég gyors. Mielőtt a szerze­ményt átírhattam volna, már sláger volt. Próbáltam mo­dern történeteket írni' amelyeket sen­ki nem ért meg ... mégis mindenki ne­vet rajta, nehogy azt higyjék, hogy a poént nem értette meg. Munkám azon­ban valószínűleg nem volt elég ért­hetetlen ... Lesújtva ténfe- regtem a Mala Stra- na romantikus ut­cácskáin. MU te­gyek? A toronyóra éjfélt ütött, amikor a Károly-híd köze­pén jártam. Valaki meglökött. — Bocsánat... — szóltam. — Mi az, hogy bo­csánat? — hallot­tam, és egy pofont kaptam. — Kérj bo­csánatot! Fiatal suhancok csoportja vett kö­rül és mielőtt szól­hattam volna, meg­ragadták kezemet, lábamat, és... Soha nem hittem, hogy ilyen sokáig tart, amíg az ember a hídról a vízbe ér. Megpróbáltam úsz­ni, de rettenetesen fáztam. Hogy a mentőcsónak ho­gyan talált rám a sötétben — ma is rejtély előttem. A parton sokan ácso- rogtak, a rendőrség éppen azzal volt el­foglalva, hogy a tetteseket autóba tuszkolja. Másnap a kórházban tértem magamhoz. Egy nő­vér állt az ágyam mellett. — Tudja, hogy ugyanott dobták a vízbe' ahol Nepo- muki Jánost? — kérdezte. — Kint várja egy újságíró. Beengedhetem? Bólintottam. Más­huligánokról, azzal a tanulsággal kibő­vítve, hogy milyen jó, ha valaki ruhá­ban is tud úszni. Nevem szinte kia­ban botlottam meg és három bordám tört el. De ilyesmit meg se említenek! A látogatási na­pon az áayam ki se látszott a rengeteg virág közül. Isme­rősök, ismeretlenek halmoztak el kér­déseikkel. — Hogy érezte magát, amikor re­pült? — Ledobott már téged valaki a híd­ról? — Fejre, vagy hasra estél? Még egy úszóklub edzője is megláto­gatott. — Mint tisztelet­beli tagot vettük fel önt a szövetsé­günkbe — mondta és megszorította a kezemet. A nővérek minden látogatási napon kiemeltek a virágtengerből és az injekciókhoz, ami­ket kaptam, a leg­vékonyabb tűket vá­lasztották ki. Csak most tudtam meg igazán, mit jelent híres embernek len­ni. Vágyam teljesüli. Verset írtam „Fe­jesugrás a hídrólj’ címmel és a főorvos feleségének aján­lottam. Hálából al­másrétest küldött nekem. Amikor a kórhá­zat elhagytam' a nő­vérek pityeregtek. Első ebédre a Barokoba indultam. — Valami köny- nyűt... — mond­tam a főúrnak. —. En vagyok az, akit a hídról ledobtak. A főúr szeme fel­ragyogott. — Mi lesz a fácá­nommal? — hallot­tam a szomszéd asz­taltól. — Egy pillanat, Stuchal úr ... — válaszolt a főár je­lentőségteljesen —, ezt az urat szolgá­lom ki... bizonyára ismeri az ügyet a hídról és a huligá­nokról ...? Ügy éreztem, mintha dicsfény övezné a homloko­mat. Es még ma is hálával gondolok azokra á huligánok­ra, szegénykék... egy-egy évet kap­tak ... (Fordította: An tally István)

Next

/
Thumbnails
Contents