Petőfi Népe, 1970. június (25. évfolyam, 127-151. szám)

1970-06-05 / 130. szám

i. oldal 1970. Jűnltis S, pénte* ' ff Äs Értől ess Óceánig11 V. Barátság születik A Volga legidősebb utasa a debreceni Démusz Artúr bácsi volt. Rögtön el kell azonban árulnom: nem nyolcvanhárom esz­tendejével hívta fel ma­gára a figyelmet, hanem azzal, hogy a hős város­ban, nagyon várt barát­ként fogadta egy kedves, Azóta november 2-án minden évben külön is megkoszorúzzák azokat a sírokat. Körülöttük pedig néhány éve tizenegy dísz- almafa zöldell, amelyek Artúr bácsi levelei nyo­mán Alma Atából, egye­nesen az egyetem botani­kus kertjéből érkeztek. Üjra együtt, Elizabeth és Artúr bácsi az odesszai ki­kötőben. szőke asszony. Elizabeth a Krímből kizárólag Artúr bácsi kedvéért repült Odesszába... — Érdekli a történet? Akkor most hallgasson meg egy igazi mesét... — szólt, amikor az odesszai kirándulás után a Volgán ismét összetalálkoztunk. íme a „mese”; — Kazahsztánban, Alma Atában, a Pirogova utca 36. számú házban élt egy fiú: Szidorov Konstantin Inokent. Apja erdész volt, ő pedig geológusnak ké­szült. Éppen elvégezte a gimnáziumot, amikor ki­tört a háború és behívták katonának. Mielőtt elin­dult, egy almafát ültetett el a kertben. Ha nem tér­ne vissza, legalább az em­lékeztesse rá az Édest... A fiú tüzér volt és már ütegparancsnok, amikor az apa is katonai behívót kapott. Egész más vidékre, más csapathoz osztották be, de ő kérte, hogy a fiá­val harcolhasson. Áthelyez­ték és Tordán utolérte a fiút. Tordától a Tiszáig együtt küzdöttek a fasisz­ták ellen. Kegyetlen, ne­héz harc árán sikerült a németeket a folyó túlolda­lára szorítani. Éppen az átkeléshez készülődtek, amikor egy alattomosan rejtőzködő német gépfegy­verállásból a fiúra tüzel­tek ... Mire az apa oda­ért, hogy felemelje, már csak a búcsúra futotta pislákoló életéből: „Édes­apám! Én meghalok, de győzni fogunk ...” Az apát újabb harcok várták, újabb megpróbál­tatások. Csoda-e ha ott­hon már nem tudta meg­mondani, hogy a sok ro­konnevű kis helység közül melyik Tisza menti falu­ban piheni örök álmát a fiú...? —1958 nyarán Elizabeth, a fiú húga azért jött Ma­gyarországra, hogy meg­keresse a bátyja sírját. Én azokban az években az MSZBT debreceni városi titkára voltam, így talál­koztunk össze. Tokajtól kezdve, a folyó mindkét oldalán végigjártuk a szov­jet hősök temetőit, mire Tiszavnsváriban megtalál­tuk azt a márványtáblát, amelyen ötvenhat név kö­zött másodikként ott áll Szidorov Konstantin Ino­kent neve, s a szormrú dátum: 1944. november 2. Mindezt elmesélve, Ar­túr bácsi csak úgy közbe- vetőleg, külön érdekes­ségként jegyzi meg: — A kis Zsuzsi pedig, aki az első leveleket még középiskolás diákként se­gített lefordítani, azóta nyelvszakos tanár lett. Polgárdiiban, ahol tanít — akár csak Alma Atában — úttörőcsapatot neveztek el Szidorov Konstantin Ino- kentről... íme, a szabadságot hozó hősökre való közös emlé­kezés perceiben rügyet bontó barátság így fejlő­dött dús lombú fává. Mert azt talán felesleges is említenem, hogy 1958 óta rendszeresen jönnek-men- nek a levelek Debrecen, Kazahsztán és a Krím kö­zött, Artúr bácsi, Zsuzsi, az édesapa és Elizabeth soraival... De jönnek a levelek máshonnan is. A szovjet föld legkülönbözőbb ré­szeiről, Romániából s Zü­richből. Hiszen Artúr bá­csi barátainak száma szinte megszámlálhatatlan. Ha egy címet, nevet mutat kis jegyzetfüzetében, mindig egy-egy megkapó emberi sors, vagy jókedvre han­goló, derűs történet eleve­nedik fel az emlékezeté­ben. Közülük hadd említ­sem még a rigai Ruta Ledináét. Ruta tíz évvel ezelőtt egy delegáció tag­jaként járt Magyarorszá­gon és a tiszteletükre rendezett baráti találkozó melegében támadt az öt­lete: megtanulná nyelvün­ket, ha a tankönyvekhez hozzájutna. Másnap együtt járták végig a boltokat Artúr bácsival — s né­hány év óta Rutától hi­bátlan magyar nyelven érkeznek a levelek Deb­recenbe ... Mindez csak töredéke annak, amit Artúr bácsi­tól, vagy földijeitől róla hallottam, s erőtlen, hal­vány vázlat e néhány sor idős útitársam regénybe il­lő életének felvillantására. Gondolom, azért megérzik belőle: milyen páratlanul gazdaggá teheti az embe­rek életét a barátság... (Vége) Eszik Éva — Tóth Sándor Amit „borítékon kírul” kapnak • • • Köztudott, hogy az épí­tőiparban — a szakma ter­mészetéből kifolyólag — sokszor változik az embe­rek munkahelye. A sok mozgással óhatatlanul együtt járó kényelmetlen­ségeket, fáradalmakat úgy igyekeznek ellensúlyozni a vállalatok, hogy a munka- körülmények szüntelen ja­vítása mellett, tehetségük­höz mérten iparkodnak egy re kulturáltabbá, pihente- tőbbé tenni a munkások munkaidőn túli életviszo­nyait. Fő gazdája az embe­rekkel való ilyen törődés­nek a Bács megyei Állami Építőipari Vállalatnál is a szakszervezet, közelebbről annak bizottsága. A munkások bevonásával A vállalat szb-títkárával, Szakáll Jánossal és a mun­kásellátási osztály vezetőjé­vel, Labuda Jánossal foly­tatott legutóbbi beszélgetés arról is meggyőzött, hogy a szociális-jóléti intézke­dések véghezvitelébe mind­jobban bekapcsolódnak a munkások, különböző bi­zottságaik, önkormányzati megbízottjaik, képviselete­ik révén. Az úgynevezett tavaszi nagytakarítás — a munkásszállások, étkezők, öltözők rendjének, tisztasá­gának — ellenőrzését pél­dául a 18 műhelybizott- ságra támaszkodva végezte el az szb. Kecskeméten és a megye különböző munka­helyein mindenütt a mű­helytitkár társaságában járta be a szociális létesít­ményeket Szakáll János és Prepszent Aurél — a vál- lati szb-titkár, illetve a ter­melési felelős. Általában példás rendet tapasztaltak, de különösen dicséretes volt a nagykő­rösi élelmiszeripari techni­kumi építkezésnél az étkező tisztasága. Méltán kapott már a múlt évben is igaz­gatói jutalmat az ottani Törőcsik Istvánné. Elisme­réssel szóltak Tóth László- né és Erdős Rozália rend- szeretetéről is, — előbbi a kecskeméti bortároló, utób­bi az OTP-lakások építésé­nél étkeztető. Erdős Rozá­lia most kapott kiváló dol­gozó kitüntetést. Mit költenek ? A pihenő vagy étkezdéi környezet rendjén, ottho­nossá tételén mindinkább (annak tudatában őrköd­nek a munkások, hogy vég­eredményben fáradozásuk gyümölcsét óvják, becsülik. Hiszen a szociális, jóléti alapból és egyéb pénzek­ből minden évben folyama­tosan szép summákat költ a vállalat — berendezések­re, felszerelési tárgyakra. Labuda János elmondotta, hogy 2—3 hetenként tör­ténnek beszerzések, ekkora gyűlnek be a javaslatok kü­lönböző munkahelyekről, hol-mire van szükség. Hat­hétezer forint elmegy egy- egy ilyen alkalommal. Az idén került sor például 130 öltözőszekrény megvételére, darabonként 1050 Ft-ért. Százötven széket is vettek, egyenként 123 forintért. A munkahelyi étkezdékbe mintegy 300 darab műanyag Szervezettebb, átfogóbb szaktanácsadást Bezagazdaság fejlődése Ma, amikor rendkívüli mértékben felgyorsult a tu­dományos, technikai fejlő­dés, igen nehéz a mező- gazdaságban is egy-egy ágazat általános fejlődését naprakészen nyomon kö­vetni. Ezért indokolt egy jól működő szaktanácsadói hálózat létrehozása, amely megfelelő támogatást ké­pes adni a gazdasági ve­zetésnek a fejlesztés irá­nyát tekintve, és segít a legkorszerűbb termelési módszerek bevezetésében. A gazdaságirányítás mos­tani rendszere szinte meg­követeli a szaktanácsadás fejlesztését. Az önálló gaz­dálkodás a mezőgazdasági üzemekben nélkülözhetet­lenné teszi a sokirányú tá­jékozódást, a változásokra való érzékeny reagálást. A szaktanácsadás fel­adatait egy mondatban úgy lehetne megfogalmazni, hogy segítse elő az élelmi­szergazdaságban tenniva­lóink végrehajtását, a tu­dományos eredmények, va­lamint a korszerű technika és technológia gyorsabb el­terjesztését a termelésben és a forgalmazásban. Siinetä tenn vaiőf A megye élelmiszergaz­daságára vonatkoztatva az alábbi feladatok megoldá­sát járjuk egy szervezett i tanácsadó-szolgálattól. Az élelmiszergazdaság teljes vertikumának kiépí­tése gyakorlatilag még az elején tart, ezért fel kell tárni azokat a közgazda- sági és termelési lehetősé­geket, amelyek elősegítik a termeiéit enység gyors nö-, velését. Ma még messze vagyunk a termőföld, a berendezések és energia- források optimális kihasz­nálásától Több alacsony színvonalon gazdálkodó termelőszövetkezetünk van, melyekben az adottságok, de a megfelelő képzettség­gel rendelkező szakembe­rek hiánya is nehezíti a kiegyensúlyozott gazdálko­dás kialakulását. Ezekben az üzemekben nagy segít­séget lehetne adni a ter­vezésben és a gazdálkodás racionális megszervezésé­ben. Üzemeink egy részében az alapvető szakmai igé­nyeket is nehéz kielégíte­ni, más részükben viszont a termelés továbbfejleszté­se olyan szaktudást igé­nyel, amivel csak speciá­lisan képzett szakemberek rendelkeznek. Ezért is szükség van a szaktanács­adó-szolgálatra. A megye mezőgazdasá­gában eddig is folyt a ta­nácsadás, de ez zömmel egyéni kezdeményezés alapján történt, melynek hatékonysága messze el­maradt a lehetőségektől. Nagyrészt jól működő üze­mek vették igénybe a se­gítséget, A szaktanácsadást igénylő üzemek 40 száza­léka gazdálkodik jól, 50 százaléka közepesen és 10 százaléka kedvezőtlen adottságok között. Nem elég szervezett A megyében működő ku­tatóintézetek munkatársai közvetlen kapcsolatban állnak egy-egy gazdaság­gal, ami nagyon hasznos, de ilyen formában az ered­mények csak néhány üzem_ be jutnak el. Esetenként még ezekben sem érvénye­sül kellően a tudományos tapasztalat, mivel hiány­zik a kölcsönös felelősség, nincs meg a megfelelő anyagi érdekeltség a két •fél között. A megye állami gazda­ságainak van egy úgyne­vezett szakszolgálati állo­mása, melynek feladata a korszerű gazdálkodás elő­segítése, új eljárások ter­jesztése, valamint az ehhez kapcsolódó vizsgálatok el­végzése. Munkáját — rö­vid működési ideje ellenére — eredményesen végzi. Szükséges és fiego dliafé Az igényeket és lehető ■égeket vizsgálva megálla­píthatjuk. hogy szükséges és megöl dhnf(5 az élelmi­szergazdaság minden ágá­ra kiterjedő szaktanács- adói hálózat kiépítése. A kutatóintézetek összefog­hatnának e cél érdekében, az államj gazdaságok pe­dig kiterjeszthetnék te­vékenységüket a termelő- szövetkezetekre is. Egy- egy termelési ágban ki­emelkedő eredményt elért üzem — kellő érdekeltség mellett — más gazdasá­goknak is átadhatja ered­ményeit. A megyében levő kereskedelmi vállalatok, feldolgozó üzemek — meg­felelő kooperáció kialakí­tásával — a jövőben még nagyobb segítséget tudná­nak nyújtani a termelés fejlesztésében, az áru jobb értékesítésében. Nem véletlenül hangsú­lyozzuk a kellő érdekelt­séget. A szaktanácsadást végző szervezet, vagy sze­mély az eredményért fe­lelősséget vállal, de része­sedik is belőle. Ez lehet az eredményesség egyik biz­tosítéka. Intézményeink, vállala­taink ég gazdaságaink ta­nulmányozzák, miképp le­hetne az eddig részben el­szigetelt szaktanácsadói munkát szervezettebbé ten­ni és hozzájárulni azok­nak a feladatoknak a megoldásához, amelyek a megye mezőgazdasága előtt állnak. Gödör József, az MSZMP megyei bizottságának politikai munkatársa ülőkét vásároltak. Egy sor étkezőasztalt is, darabját 450 Ft-ért Ez év első negyedében 137 ezer forintot költöttek ágyfelszerelésekre — taka­róra, párnára, szivacsmat­racra, lepedőre — és így to­vább. Viaszosvásznak az aszta­lokra, függönyök az abla­kokra, cserepes virágok az ebédlőkbe — mind, mind pénzbe kerülnek. Akik nem kímélik ezeket — a saját­jukban tesznek kárt A műhelybizottságok tö­rődnek azzal is, hogy az ételek mind mennyiségre, mind minőségre — megfe­leljenek a követelmények­nek. íme egy példa: Fel­jegyzés. Kecskemét, Szé- chenyiváros. „A műhely­bizottság április 10-én (ez csak kapásból kiragadott eset) ellenőrizte az ebéd­kiosztást. A mennyiség ki­elégítő; csupán a levesnél kifogásolható, hogy nem­csak ma, hanem máskor is nagyon ritka.” — Látható, hogy a munkások vélemé­nyét is meghallgatta a mű-, helybizottság. Aki nem ismer mértéket „Nem szívbajos embe-J rek” a központi munkás- szállás önkormányzatának letéteményesei — ahogy aa elvtársak jellemezték a szállás fegyelmi bizottságá­nak tagjait. Bölcsen, ta­pintatosan, de határozott eréllyel őrködnek több száz ember második otthonának nyugalmán, a környezet kulturáltságán. Hiszen itt is mindennek az árát — borítékon kívüli juttatás­ként önmaguknak fenntart­va — a munkások, műsza­kiak, alkalmazottak igye­kezetéből képezett pénz­alapokból fizetik meg. Jog­gal elvárja tehát az itt la­kók népes tábora, hogy renitenskedők ne zavarják a pihenőket, a szabad időt szolid szórakozásokkal — tévé, rádió, könyvek, új­ságok, asztali futball, sakk, biliárd szolgálja mindezt, mind a rendszeres TIT-elő- adásokkal is kielégített ta­nulási igényt — s önműve­léssel töltő szaktársakat Ritka eset, de ha egy-egy magáról megfeledkezel) embernek nem használ a többszöri szép szó — job­bára ittasság az ok — más­hol teheti az ablakba az effajta értesítést, min) amilyet P. B. kapott leg­utóbb: „A szállás fegyelmi bizottsága a gondnokság­gal egyetértésben több íz­ben figyelmeztette a szak­társat a szállásrend betar­tására. A figyelmeztetések ellenére, szaktárs ismétel­ten ittas állapotban jeleni meg a szálláson, ezért a fe­gyelmi bizottság javasolta a szakszervezeti bizottság­nak, hogy a szaktársat s vállalat összes munkás- szállásáról tiltsa ki. Javas­latunkat a vállalat igazga­tója — az szb-vel egyetér­tésben elfogadta... Egy héten belül jelentkezzen ki.’* Ismételjük, szerencsére kevésszer kerül sor ilyen határozat meghozatalára S ha igen, azért, hogy a 66 lakószoba 250—300 lakó­ja méltán tekinthesse má­sodik otthonának a közpon­ti munkásszállást. Tóth István

Next

/
Thumbnails
Contents