Petőfi Népe, 1970. június (25. évfolyam, 127-151. szám)
1970-06-05 / 130. szám
S. óidat 1970. Jdnfns S, pénte* RENDKÍVÜL izzó légkörben zajlott le a bonni Bundestag csütörtöki ülésének költségvetési vitája. Nem is annyira a napirenden szereplő kérdések idézték elő a forró hangulatot, hanem a szociáldemokrata—szabaddemokrata koalíció ellenzékének, a CDCJ/CSU-nak kormányellenes akciója. a kormánykoalíció egyik szónoka szemére vetette az ellenzéknek, hogy az felelőtlen, és a zavarosban halászik. „A CDU/CSU azt szeretné, ha a kormány fennakadna az ellenzék által létesített drótakadályon, és ott kimúlna. Önök olyan légkört alakítanak ki, mondotta a képviselő — s szavait az ellenzéknek címezve —, amely kedvez a szélsőjobboldali elemek gyilkolási vágyának. VALÓ IGAZ: a német milltarizmus egyik jellemvonása, hogy semmit sem tanult saját vereségeiből. A nyugatnémet kereszténydemokraták, akik közül a mai mili- tarizmus számos legveszélyesebb képviselője kerül ki, sok más negatív hagyomány mellett ezt a tradíciót is töretlenül folytatják. A CDU/CSU nem okult abból, hogy csaknem kétévtizedes országiás után azért vesztette el a hatalmat a legutóbbi választásokon, mert a múlt egyetlen tapasztalatát sem hasznosította. Miután a kereszténydemokraták hiába igyekeztek megakadályozni a két német állam kormányfőinek erfurti, majd kasseli találkozóját, a jobboldali ellenzék az utóbbi időben egyre erőteljesebb aknamunkát fejt ki Bonnak a szocialista országokkal való kapcsolatai rendezésére irányuló törekvései ellen. A nyugatnémet parlamentben már olyan méreteket öltött a CDU/CSU-nak ez az akciója, hogy az NSZK kormánya kénytelen volt hivatalos nyilatkozatban is állást foglalni a szovjet—nyugatnémet tárgyalásokat megtorpedózni akaró jobboldali ellenzék aknamunkájával szemben. Bár a Brandt-kormány minapi nyilatkozata személy szerint Barzel, a CDU/CSU parlamenti frakciójának vezetője ellen irányult, ez azonban csupán formai motívum. Barzel ugyanis támadásaiban többször „óvta’’ a bonni kormányt attól, hogy a „Szovjetunióval szemben egyoldalú kötelezettségeket vállaljon.” MIVEL a jelenlegi bonni kormány, amely keleti kapcsolatai megjavításának ígéretével került hatalomra, felismerte, hogy veszélybe kerülhetnek a szovjet—nyugatnémet tanácskozások eddigi eredményei, és biztató kilátásai ha az ellenzék agresszív tevékenységével szemben nem tesz látványos lépést, ezért utasította vissza Barzel támadásait és hangsúlyozta kormánynyilatkozatában: a Szovjetunió és az NSZK arra törekszik, hogy a tényleges helyzetből kiindulva normalizálja kapcsolatait. K. A. A közel-keleti idő HÄROM évvel ezelőtt, raeli vezető körök politijúnius 5-e hajnalán indul- kája, amikor a háború hat tak meglepetésszerű tá- napja nyomán nem dőlt madásra az izraeli repülő- meg az EAK és Szíria ha- gépek, s az ily módon — ladó rendszere. Hogy nem az arab légierő elpusztítá- a biztonságért és a békéért savai — megszerzett légi- harcoltak, hanem eszközfölény biztosította Izrael nek adták ütőképes hadszárazföldi előrenyomulá- erejüket az amerikai kö- sát. Tel-Aviv azóta is meg- zel-keleti célok eléréséhez, szállva tartja azokat az Ezt tették nyilvánvalóvá arab területeket, amelyek- hamarosan a Védekezésnek az agresszió első óráiban feltüntetett támadás nyo- „egyetlen talpalatnyi föld- mán. Vajon miért nemad- re sem tartott igényt” — ták vissza a meghódított az izraeli vezetők akkori arab területeket, s miért hangzatos és önigazoló ki- nem fogadták el néhány jelentései szerint. hónap múlva a Biztonsági A MEGSZÁLLÁST Tel- Tanács határozatában meg- Aviv ugyanolyan képmu- szabott — é* nemzetközi tatással indokolja, mint a garanciát kínáló — rende- három évvel ezelőtti tá- zést?! Hiszen 1967 őszén madást; eszerint az arab katonailag legyengült arab országok, s főleg az EAK államok vették körül Iz- „nem akarják a békét”, raelt, biztos fölényében nem fogadják el Izrael ugyan miért ,,nem bízott” „ajánlatát”. A legügyesebb a nemzetközi garanciákban propaganda *em leplezheti Tel-Aviv? Az azóta eltelt sokáig a tényeket. Hamar három esztendő mindenki szertefoszlott Izrael „Dá- előtt nyilvánvalóvá tette, vid-szerepe”, a fenyegetett amit a képzett katonák kis országról szőtt nyugati mindkét oldalon akkor is propagandamítosz, hiszen jól tudtak: hosszadalmas harsányan megcáfolta ma- és bonyolult feladat az ga a hatnapos háború, s arab hadseregek alkalmasami aztán történt. Nem sá tétele a harcra; egy, a sokkal később Dajan had- Biztonsági Tanács határo- ügyminiszter arról talált zatával végrehajtott rende- beszélni, hogy országának zés után miért kezdtek „továbbra is erősebbnek volna fegyverkezni az arab kell lennie, mint az arab államok, vállalni az irdat- környezet együttvéve”, a lan terheket; s a területek számbeli túlsúlyt a tech- visszaadása, a menekült- nikai és képzettségi fölény kérdés megoldása nyomán teszi semmivé. Amennyi — és akkori katonai fölé- önleleplezés van ebben a nyével — milyen könnyen kijelentésben, ugyanannyi- számonkérhette volna ezt ra árulkodik Dajanék tör- tőlük és a nagyhatalmak- ténelmi rövidlátásáról, az tói Izrael! arab világ fejlődésének fi- HOGY mindezt figyel- gyelmen kívül hagyásáról, men kívül hagyta, egyre s annak a környezetnek a szélesebb körben — és lebecsüléséről, amellyel ál- immár cionista körök előtt Utólag a békés együttélés- is — nyilvánvalóvá tette re törekednek! Tel-Aviv: a nemzeti érLEGJOBBAN akkor lep- deknél, amelyre pedig leződött le a jelenlegi iz- minduntalan hivatkozik, Harc a legfontosabbért Egy évvel ezelőtt — tM9. jün. 5-én nyílt meg a kommunista és munkáspártok nemzetközi tanácskozása. „Korunkban harc folyik a legfontosabbért: az emberiség jövőjéért... A háborúnak, az agressziós és erőszakos cselekményeknek, a népek szabadsága elleni merényleteknek mind az imperializmus politikájában rejlik a forrása.” Ebből a felismerésből kiindulva fogalmazták meg a kommunista és munkáspártok éppen egy esztendeje megnyílt moszkvai tanácskozásukon, hogy „a munkásosztálynak, a demokratikus és forradalmi erőknek, a népeknek egyesülniük kell és közösen kell fellépniök.” Hogyan teljesítik ezt a küldetésüket a forradalmi erők? — hangzik a kérdés egy évvel a tanácskozás után. Bár az imperializmus megfékezése nyilvánvalóan nem egy esztendő feladata, bizonyos következtetésekre már ma is juthatunk, amelyek bizonyítják: a kommunista mozgalom osztagainak túlnyomó többsége a közösen érlelt megállapodásoktól vezérelve tesz eleget internacionalista kötelezettségének, s az imperialista-ellenes harc élvonalában halad. Egy év távlatából az is kiviláglik, hogy korunk három hatalmas ereje — a szocialista világrendszer, a nemzetközi munkásosztály és a nemzeti felszabadító mozgalom — mindennapos harcban segítséget merít a moszkvai megállapításokból. A szocialista országok mindenekelőtt a termelőerők fellendítésével, a rendszerben rejlő tartalékok teljesebb felhasználásával járultak hozzá a közös ügyhöz. A Varsói Szerződés és a KGST keretében tett erőfeszítései példa rá a KGST legutóbbi, XXIV. ülésszaka — az imperialista-ellenes harc sikerét döntően befolyásoló összefogást kovácsolták. A fejlett tőkés országok munkásosztálya nagyszabású megmozdulásokkal hallatott magáról. A monopóliumok ellen fellépő francia, olasz, amerikai dolgozók nemcsak gazdasági helyzetük javításáért, hanem politikai követeléseik teljesítéséért is síkra szálltak. Az ún. harmadik világban az algériai agrárreform, a szudáni államosítás vagy a perui politika jelzi az imperializmus hadállásainak szakadatlan ostromát, s az adottságoknak megfelelően, hol jobban, hol kevésbé vetíti előre a mélyreható társadalmi és gazdasági átalakulásokat. Az antiimperialista akcióegység elsőrendű célja változatlanul a hős vietnami nép sokoldalú támogatása, s szolidaritás a közel- keleti békéért harcoló arab népekkel, halaszthatatlan feladat a háborús veszély elhárításá, mindenekelőtt az atomfegyver elterjedésének megakadályozása. A béke védelmének elengedhetetlen feltétele, hogy az imfontosabbmak tartja az amerikai imperialista célok szolgálatát AZ IMPERIALISTA számítások azonban nem váltak be: a szocialista országok segítségével megerősödtek a haladó arab rendszerek, * melléjük — Líbiában, Szudánban, Dél- Arábiában — újak sorakoztak fel. Mindez nincs ínyére az amerikai imperializmusnak, mert tisztában van vele, hogy a béke konszolidálja ezeket a rendszereket megszabadítván őket a hadikiadások nyomasztó terheitől — és ekként lehetővé teszi társadalmi előrehaladásukat. Korántsem viselik annyira szívükön az izraeli nép érdekeit az amerikai monopóliumok, hogy kedvük volna az arab világ társadalmi harcainak közepette félre tenni legerősebb eszközüket a térségben: Dajan hadseregét. Ezért mondta joggal Brezsnyev idén áprilisban, hogy a Közel-Keleten azonnal béke lehetne, ha valóban mindenki a biztonság érdekeiből indulna ki! A HALADÓ arab rendszereket kellett biztonságba helyezni az izraeli szol- dateszkától, s ennek egyedüli lehetősége volt a gyors katonai megerősödés. Az izraeeli terrortámadások Egyiptom ellen bebizonyították, hogy Tel-Aviv kényszeríteni próbálja környezetét az „amerikai békére” (Pax Americana), a politikai engedményre. A tel-avivi szólam a „közvetlen tárgyalásokról” a diktálási pozíciót próbálja fenntartani; különös az érvelés, miszerint Izrael „nem bízhat” a nemzetközi garanciákban, ellenben azonnal biztonságban érez- né magát, ha egy vele tárgyaló arab vezető aláír egy papírt... A mostanábag, ismétlődő Libanon elleni támadások pedig azt tanúsítják, hogy — lévén gyenge a libanoni haderő — a felkészületlen arab országokkal miként bánna el az izraeli vezetés mint szólna bele ügyeikbe, s jogosítaná fel önmagát „megtorlásokra”, kénye-kedve szerint. AZ IZRAELI és az Őket támogató amerikai katonai körök azonban nem fokozhatják végtelenségig kalandorságukat, most lassanként már ők is látják, amit egyre többen világszerte, hogy az idő nem a tel-avivi és washingtoni politikának dolgozik. A SZOCIALISTA országok megértése és teljes együttérzése kíséri az arab népek jogos önvédelmi harcát és mindent elkövetnek a konfliktus politikai megoldása, a Xíözel- Kelet békéjének igazságos rendezése érdekében. —rj— perlalistákat rákényszerítsük a különböző társadalmi rendszerű államok békés egymás mellett élésére. S egy pillanatra sem lankadhat a harc a fasiszta veszély ellen. Európa keleti, nyugati és északi részében, Közép- Amerikában egyeztették politikájukat a pártok, a Le- nin-centenárium moszkvai ünnepségei még szélesebb- körű eszmecserére is alkalmat adtak, az elméleti konferenciák sora ugyancsak hasznos fórumot biztosított az együttműködés fokozására. Az indokínai vagy a közel-keleti események kapcsán észlelt megnyilvánulások, akciók (egyebek között a nyugat-európai testvérpártok párizsi megbeszélése) mutatták, hogy a forradalmi mozgalom — belső nehézségei ellenére is — akcióképes, változatlanul a legbefolyásosabb politikai erő. Az egységtörekvések pedig állandósultak, s ezek mind a két-, mind a többoldalú kapcsolatokban megfigyelhetők. Ezt támasztják alá az MSZMP nemzetközi tapasztalatai is. Ami 1969 június 5-én még csak szándék volt, ma már érzékelhető valóság: a kommunista és munkáspártok nemzetközi tanácskozásukkal és közös elhatározásaik folyamatos való- raváltásával fellendítették az imperialista-ellenes harcot. V’éölep szakítás? Ha az Egyesült Államok! újabb Phantom repülőgépeket ad el Izraelnek az arab államok elleni háborúhoz, akkor ez az USA és az arab világ közötti végleges szakítással jár — jelentette ki Abdel Szalem Gallud, Líbia miniszterelnök-helyettese, a New York Tini es-nak adott nyilatkozatában. Hivatalos washingtoni körök mind ez ideig tagadják, hogy megszületett volna a döntés a repülőgépek eladásáról. köyefle az árvize Romániában az árvíz okozta óriási károkat most másik természeti csapás — földcsuszamlás is megtetézte. Az utóbbi időben lehullott nagy mennyiségű csapadék következtében megindult a föld, több száz lakóház dőlt romba, megrongálódtak az utak, és más természetű gazdasági károk is keletkeztek. Tirgu Ocnában és Birsa- nesti faluban összesen 640 épülőt pusztult el. A földcsuszamlás súlyos károkat okozótt a KqIozs és Hu- nyad megyei falvakban, valamint a Bánátban is. A hegyes-völgyes Vrancea megyében 220 lakóház dőlt össze, s emellett sok egyéb épület is megrongálódott. Á Vaskapu-erőmű már nincs veszélyben Szava Filipovics, a jugoszláviai Vajdaság Autonom Tartomány kormányának elnökhelyettese, az ár- vízvédelmi parancsnokság elnöke beszámolót terjesztett a Vajdaság képviselőháza elé, amely szerint Jugoszláviának ebben a részében, a Tisza áradása következtében 5 ezer hektár szántó áll víz alatt. Megrongálódott vagy összedőlt 1500 ház, ezer embert kellett kitelepíteni. Az árvíz- védelem eddigi költségei meghaladják a 30 millió új dinárt, de az anyagi kár ennek a többszöröse. A Tisza a jugoszláv szakaszon fokozatosan apad, az árvízvédelmi parancsnokság azonban megállapította: a töltések gyorsabb ütemben romlanak, mint amilyen ütemben a folyó vízszintje csökken. A szakemberek figyelmeztetnek arra is, hogy eddig szinte minden gátszakadás akkor következett be, amikor a víz apadni kezdett, s az éberség ennek következtében csökkent. A jugoszláv szakemberek fontosnak tekintik azt a javaslatot, hogy az illetékes állami szervek a magyar— jugoszláv határtól északra és délre 2—2 kilométert nyilvánítsanak közös érdekű Védőövezetnek, amelyet mindkét ország közös erővel véd. Csökkent némileg a veszély az Al-Dunán. A folyó vize. apadni kezdett, s a vaskapui erőmű építkezésén — ahová nemrég betört a víz — a pillanatnyi veszélyt teljes mértékben elhárították. Az erőmű és hajózási rendszer ■ építése norróális ütemben tovább folyik, s újból megnyitották a forgalom számára a román oldalon fekvő hajózsilipet. Képünkön az épülő erőmű (Foto: Tóth Sándor).
