Petőfi Népe, 1970. június (25. évfolyam, 127-151. szám)

1970-06-30 / 151. szám

1970. június 30, kedd 8. oldal Szívósan és következetesen Kiskunhalas kulturá­lis élete az elmúlt években jó néhányszor magára von­ta a figyelmet. Elég meg­említeni a tanyai ismeret- terjesztést, a cigánylakosság nevelését, a múzeum sokol­dalú tevékenységét, a hala­si kiadványokat, az itt ren­dezett amatőr művészeti fesztiválokat, a klubmozga­lomban elért sikereiket, könyvtáruk kimagasló ered­ményeit. Csak ami hirtelen eszembe jut A művelődési központ épülete (a régi) életveszé­lyessé vált, lebontották. Akkor — évekkel ezelőtt — új helyre költöztették őket. Ügy lászott, megfelelő lesz majd az új épület. Nem­sokára rá kellett jönniük: nem így van. Egyre rosz- szabb lett az új környezet is. A tető megroggyant, a falak megrepedtek, átned­vesedtek. a helyiségek szá­ma is kevésnek bizonyult, s mindegyik még szűk is rá­adásul. Ez ma is így van. Azt hinné akárki, hogy ilyen körülmények közt nem lehet dolgozni. Hogy az igazgató és munkatársai csak keseregni tudnak, meg lázongani, vagy ülni és várni a jobbra, tétlenül. Nem ez történik. A halasi művelődési köz­pontban sokszínű, korszerű, tartalmas kulturális mun­ka folyik. Erről bárki, aki kíváncsi rá, könnyen meg­győződhet. Elég, ha bárme­lyik napon bemegy oda, csak úgy kíváncsiságból, s tapasztalni fogja; kedvesen fogadják, és találnak szá­mára hasznos időtöltésre, szórakozásra lehetőséget. Mert így történik itt mindig. Nem mehet úgy oda soha senki, hogy ne érezne azon­nal a szíves vendégszerete­tet, a törődést. Nem hiába kapta meg kiváló munkájáért H. Béres Erzsébet igazgató a Munka Érdemrendet és a Szocialis­ta Kultúráért kitüntetést. De két munkatársa: Szeri Endre és Nagy Sándor mű­vészeti előadó is lelkesen és hozzáértéssel végzi a munkáját. Ott jártamkor éppen túl voltak a jól sikerült báb­fesztiválén, s akkor bontot­ták le a gyermekrajz-kiállí- tást. Folyóiratolvasó (állandó jellegű), könyvkiállítás gyer­mekeknek, varrótanfolyam, tánctanfolyam, rendszeres névadó és más családi ün­nepségek, szabadtéri utcai ismeretterjesztő előadások, színházi előadások (most éppen egy szovjet művész- együttes szerepelt itt), iro­dalmi színpad, ifjúsági és nyugdíjas kiül): íme, né­hány ága sokoldalú tevé­kenységüknek. Számomra különös volt, hogy a rossz körülmények­re nem panaszkodtak. Majd segít a tanács — mondták bizakodóan. Hozzátették még: amíg egyszer felépül az új művelődési központ, addig is dolgozni kell. Mert a lakosságban van igény a kultúrált társas együttlétre. A halasiak minden rétege jár ide: fiatalok és idősek, értelmiségiek és pa­rasztok, munkások. Csalá­dias hangulatú, meghitt lég­körű hely hát a művelődés központja Halason. Az aka­dályozó tényezők ellenére lett azzá, az itt dolgozók ügyszeretete, lelkesedése ál­tal. Azáltal, hogy szívósan és következetesen tudnak fáradozni a fejlődő kultu­rális igények kielégítésén. Varga Mihály Nemzetiségek a nemzeti egységben Szegedi mozaik A szegedi Virágh-presszó teraszán vasárnap délelőtt futótűzként terjedt a hír; megjelent a helyi napilap Árvízi Krónika című kü­lönkiadása. Fél óra múlva szinte minden vendég nagy izgalommal olvasta a sze­gedi és a makói árvízvéde­lem történetét, a küzdelmes órák krónikáját, s a leg­emlékezetesebb epizódokat. A mellettem levő asztal­nál egy férfi Kádár János elvtárs szegedi látogatása­kor tett nyilatkozatából idézett társainak: „Ez a súlyos természeti csapás nagy próbatétel számunk­ra. Talán a legfontosabb az az egység, összhang, amely az árvíz elleni védekezés­ben mindvégig a lakosság részéről is megnyilvá­nult. ..” A fenti idézet „végigkí­sért” a Tisza-parton. A mú­zeumnál, s a gyermekklini­ka előtt tornyosuló homok- hegyk a rekkenő hőség­ben valósággal felforrósod­tak. A teherautók szünet nélkül „nyelték” a homo­kot. A kőgát mellett nap­égette, bronzarcú katonák­kal, munkásőrökkel, diá­kokkal találkoztam. A ho­mokzsákokat ürítették, a műanyagfóliát csomagolták. A rakparton megszólítot­tam Sebes János honvé­det. Mellén kitüntetés: a Kiváló katona jelvény dí­szelgett. — Május elején volt az első árvízi riadó. A figye­lőszolgálat üdülésnek szá­mít. A zsákolás, no meg a makói kiköltöztetés szinte emberfeletti erőt kívánt... A kollégiumok mögött egyetemistákkal találkoz­tam. Napoztak... — Elektrofizikát nem leány álom tanulni, de jól ismerjük a zsákolás „mód­szertanát” is — mondta egy szemüveges fiú. — Ép­pen az árvízvédelmi munka miatt halasztottuk el a vizsgát. Egyébként már ré­gen otthon lehetnénk. Dóm tér. A szabadtéri játékok előkészületei még kezdeti stádiumban állnak. A korábbi években július elején, már a próbák is el­kezdődtek, jelenleg még csak állványoznak, a dísz­lettartókat szerelik, festik a székeket. Tárnái László A nemzetiségi lakosság körében végzett politikai munkának sok éves hagyo­mánya van a népfront­mozgalomban. Az évek so­rán gazdag tapasztalatok halmazódtak fel. Erről be­szélt a Hazafias Népfront Országos Tanácsának leg­pünk szocialista nemzeti egységét — Nemzetiségi politikánk legfőbb vonása, hogy elvi alapokon nyugszik. A nem­zetiségek között nincs meg­különböztetés. — Szocialista nemzeti egységünk erősítése szem­böző tervek egyeztetésén túl, a népfront támogatja a nemzetiségiek arányos képviseletét az országgyű­lésben, a tanácsokban, s biztosítja az arányos kép­viseletet a népfrontszervek minden szintjén. A Haza­fias Népfront Országos Ta­Magyarország nemzetiségiéinek területi elhelyezkedése. (KS — Terra) utóbbi ülésén Bugár Já- nosné is, a népfront fő­titkárhelyettese. — Az együttműködés gya­korlata és eredménye attól függ — mondotta —, hogy a nemzetiségi szövetségek mennyire veszik igénybe a helyi népfrontbizottságok erejét, együttműködési haj­landóságát. Attól függ, hogy együttes munkájukkal mennyire szolgálják a la­kosság egészének, benne nemzetiségi dolgozóinak po­litikai cselekvési egységét, összességében és végered­ményben egész dolgozó né­— (51) Ügy jött ki a lépés, hogy ma este foglalt va­gyok — mondta a lány, s türelmetlenül nézett Klossra. — Segíthetek valamiben? — kérdezte a férfi. — Nem, semmiben. Azazhogy csak azzal és csak úgy, ha most azonnal elmész. Értsd meg — mondta a még mindig mozdulatlan kényelemben heverő férfi­nek —, hogy Poller sürgős feladattal bízott meg. — Rögtön telefonálok neki, és megkérem, hogy mentsen fel. Végtére is nekem ígéretet tett, hogy ma este szabad leszel. — Kloss felugrott, s a telefonhoz nyúlt. — Ne telefonálj! — kiáltott kétségbeesetten a lány. — Gondoltam, hogy ezt mondod — fordult most hozzá komoly arccal Kloss. — Mi történt? — Semmi. Semmit sem mondhatok, csak arra kér­lek, bízzál bennem, Hans. Kloss sejtette, hogy mi történt, de nem merte kiját­szani a kártyáit. Nem akart még elmondani semmit Lizának. Még nem addig nem, ameddig minden ütőlap nincs a kezében. De valamit mégiscsak el kellett árul­nia a lánynak: — Kérlek Liza, még néhány percig várj. Ugyanis valakinek megadtam ezt a telefonszámot, s nagyon fontos üzenettel jelentkezik. — Megőrültél? — kapaszkodott Kloss karjába görcsö­sen. — Erre a számra vársz üzenetet. Tudod, hogy ez a szám hova van bekötve? Kloss az órájára nézett. Az idő pontosan kilenc óra volt. Ebben a pillanatban megszólalt a telefon. Kloss felemelte a kagylót, s örömmel nyugtázta, hogy utasí­tása szerint járt el a csoport új vezetője. — Igen, én vagyok — mondta Kloss. — Jó estét. Ezután már csak hallgatott. Jól megjegyezte az adatokat, amelyeket a másik bediktált, s örömmel nyugtázta, hogy Poller beugrott a cselnek, s most tel­jes erővel kutatják az „Elizabet”-et. Kloss néhány semmitmondó nyugtázó szó után le­tette a kagylót, s Lizára nézett. Átérezte a lány két­ségbeesését, s őszintén sajnálta, hogy mind ez ideig nem fedhette fel előtte kilétét. Azután Artúrra gon­dolt. Még van néhány órája — gondolta —, hogy vé­gezzen vele. De előbb Lizát kell biztonságba helyezni. Ehhez viszont már nincs sok idő. Kloss mosolygott a gondolatra, hogy mennyire meglepődik Liza, ha meg­tudja. — Liza — kezdte Kloss, de nehezen szánta rá ma­gát a felfedésre. Kétségei még mindig nem tűntek el teljesen. — Liza — nyújtotta ki a kezét a lány felé, s Liza melléje lépett: — Menj már. Nagyon kérlek, menj már..: E pillanatban nyílt a szobaajtó, s egy férfi lépett a szobába, akinek nyilván volt saját kulcsa a lakáshoz, hogy ilyen észrevétlenül érkezhetett. — Mire akarod rávenni a főhadnagy urat? — hal­lotta Kloss von Lipke hangját. — Már semmire — mondta csüggedten a lány. Kloss szembefordult az idegennel, s magában meg­állapította, hogy von Lipke nemcsak agyafúrt fickó, de jól képzett hírszerző is. Aztán azon meditált, hogy vajon egyedül érkezett-e Lipke, vagy körülvették a házat? S ha körülvették, akkor hogyan juthat ki innen Liza? S egyáltalán: likvidálja-e most Artúrt, vagy hagyja ezt a munkát Pollerra? Gondolt egyet, s be­lement a játékba. — Bocsáss meg — fordult Lizához —, de most már mindent értek. Tehát az urat vártad. Igazán nem szép, hogy ilyen kényelmetlen helyzetbe hoztál bennünket. — Liza elfelejtett bemutatni bennünket egymásnak — mondta ironikus hangon Artur, s germánosan ösz- szekoccantotta a bokáját: Erik von Lipke — majd pimaszul folytatta: — Kloss főhadnagy, ha nem té­vedek. — önt kitűnően informálták — mondta Kloss, s ki­csit megbiccentette a fejét Lipke felé. — Liza az én tanítványom — mondta Artur, s az én tanítványaimnak nincs előttem titka. Liza sokat me­sélt nekem önről, s a hőstettéről. — Túlzás — mondta Kloss, s jobb kezét a zsebébe süllyesztette. (FolytatjukJ pontjából is fontos, hogy minél jobb egyetértésben, kölcsönös megbecsülésben éljenek és dolgozzanak együtt a mgyar és nemzeti­ségi dolgozók, és a külön­böző nemzetiségiek is egy­mással. A népek, és ezen belül a szomszéd népek közötti baráti kapcsolatok ápolásában, erősítésében, mi fontos összekötő kapocs­nak ítéljük és úgy is ke­zeljük a nemzetiségi lakos­ságot. A Hazafias Népfrontnak, amelynek legfőbb célja a szocialista társadalom tel­jes felépítése és ennek ér­dekében szocialista nem­zeti egységünk erősítése, je­lentős feladatai vannak a párt és akormány nemze­tiségi politikájának megva­lósításában. A népfrontban nemcsak folyamatosan ta­nulmányozzák a nemzetisé­gi kérdést, hanem mindent el is követnek annak érde­kében, hogy nemzetiségi politikánkat megismerje a hazai és a határon túli köz­vélemény. Nemzetiségi po­litikánk egyes elméleti és gyakorlati kérdéseit meg­vitatják a Hazafias Nép­front honismereti bizottsá­gában, megbeszélik a moz­galom apparátusával, — természetesen szoros együttműködésben a nem­zetiségi szövetségek veze­tőivel és a Művelődésügyi Minisztérium Nemzetiségi Osztályával. A népfrontban abból in­dulnak ki, hogy a magyar és a különböző nemzetiségű lakosság közötti egyetértés, kölcsönös megbecsülés fej­lesztése, a barátság ápo- I lása hazánk különböző nemzetségű lakosai, vala­mint a magyar és a szom­szédos népek között, mind­nyájunk alapvető érdeke. Épp ezért a népfront nem­zetközi kapcsolatának ápo­lásába bevonják a nemze­tiségi szövetségek képvise­lőit is. A belpolitikai tevékeny­ségben is szoros az együtt­működés a Hazafias Nép­front és a nemzetiségi szö­vetségek között. A külön­nácsának pl. tagja vala­mennyi nemzetségi szövet­ség főtitkára. Az anyanyelvi művelődés ápolása érdekében a nép­front nemcsak a nemzeti­ségi szövetségeket támogat­ja közvetlenül. A Művelő­désügyi Minisztérium ha­táskörében tartozó műve­lődésügyi, iskolai kérdések­ben jelzéseket, javaslatokat intéz a minisztérium nem­zetiségi osztályához és az illetékes tanácsi szervek­hez. A felsoroltak korántsem jelentik azt, mintha a nép­front bábáskodna a nemze­tiségi szövetségek felett. A népfront és a nemzetiségi szövetségek közötti viszony alapvetően és döntően po­litikai, társadalmi kapcso­lódás. Valamennyi nemze­tiségi szövetség „önálló tár­sadalmi szervezet, amely politikai, társadalmi, kultu­rális tevékenységét az MSZMP politikája alapján, a Hazafias Népfonttal együttműködve fejti ki, az adott nemzetiségű magyar állampolgárok alkotmány­ban biztosított nemzetiségi jogai területén” — mond­ják ki a nemzetiségi szö­vetségek alapszabályai. Ugyanezt a kapcsolatot rög­zítette a Hazafias Népfront IV. kongresszusának állás- foglalása is, amikor meg­állapította, hogy a társa­dalmi tömegszervezetek és mozgalmak — nem szer­vezeti, hanem tartalmi vo­natkozásban — részesei a népfrontmozgalomnak és a maguk működési terüle­tén végzett munkájukkal illeszkednek bele a nemze­ti egységfrontba és a kö­zös akciókba. Ez a munka tartalmából fakadó politikai kapcsolat egyre gyümölcsözőbb. A magyarországi nemzetiségi szövetségek tevékenysége hasznosan segíti nemzeti­ségi politkánk megvalósítá­sát, szervesen illeszkedik a népfrontmozgalom szocia­lista építést segítő mun­kájához. J. R.

Next

/
Thumbnails
Contents