Petőfi Népe, 1970. június (25. évfolyam, 127-151. szám)
1970-06-26 / 148. szám
Az 1969* (Folytatás az 1. oldalról.) Az élelmiszerellátás az év elején gyengébb volt, majd fokozatosan javult és az év végén már kielégítően alakult; csupán a húsellátás volt hiányos. Az iparcikkek kínálata viszont a II. és III. negyedévben némely árucsoportban romlott (korszerű ruházati cikkekből, televízióból, hűtőszekrényből) és csak az év utolsó hónapjaiban, illetve az 1970. első negyedévében következett be általános javulás. A fogyasztói árakat az elmúlt évben gyakran bírálták.- Szükségesnek tartom megemlíteni, hogy a lakosság fogyasztásának legalább háromnegyedét kitevő alapvető élelmiszerek és legfontosabb iparcikkek ára nem emelkedett, sőt egy- részük ára csökkent. Ugyanakkor a fogyasztási cikkek egynegyedének árai valóban jelentősen, 5—6 százalékkal emelkedtek. Egyes ruházati cikkek és egyes importáruk árai ennél is nagyobb mértékben növekedtek. Az ilyen példák azonban nem általánosíthatók. A lakossági vásárlások árszintje végül is 1,4 százalékkal emelkedett, s ez pedig a tervezett kereteken belül maradt. A fogyasztói árszínvonal változását sokoldalúan kell értékelni. Nagyobb cikkcsoportok átlagára ugyanis emelkedik a vásárlások összetételének a korszerűsödésével is. Az ebből származó áremelkedést azonban másképpen kell felfognunk politikailag és gazdaságilag is. Az értékesebb, divatosabb, magasabb igényeket kielégítő cikkek részáráhyáhak növekedése az életszínvonal emelkedésével elkerülhetetlenül együtt jár. ■ 1969- ben az is előfordult — gazdaságilag helytelenül és indokolatlanul —, hogy nem volt elég választási lehetőség olcsó és drágább árucikkek között, s így a fogyasztó a drágábbat volt kénytelen vásárolni. A fogyasztási cikkek árának védelmére és a lakosság áruellátásának javítására — a Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottságának határozata alapján — a kormány fontos intézkedéseket tett. Az intézkedések hatása a kereskedelmi forgalom ez évi növekedésében már megnyilvánult. Ez év első öt hónapjában a forgalom 10,5 százalékkal emelkedett és a belkereskedelem készlete május végén 18 százalékkal haladta meg az előző évit. Az év eddig eltelt időszakában a munkás-alkalma- zötti, valamint a paraszti fogyasztói árszínvonal a tervezettnél kisebb mértékben nőtt. Az alapvető élelmiszerek átlagárai nem változtak. Ebben jelentős szerepe volt annak, hogy a kedvező termés következtében a burgonya- és zöldségárak az év első hónapjaiban alacsonyabbak voltak az előző év azonos időszakáénál. E cikkek részaránya viszonylag magas a kisebb keresetűek és a nyugdíjasok fogyasztásában. így e rétegeknél az általános fogyasztói árszínvonal nem változott. Az elmúlt évben a lakosság életkörülményeinek rendszeres javítását szolgálták a közös társadalmi szükségletek kielégítésére fordított költségévi zárszámadást tárgyalja a* országgyűlés vetési kiadások. Ezek ösz- szege 53 milliárd forint, az 1968. évinél 4,3 milliárd forinttal magasabb. A költségvetési juttatások tekintélyes része, csaknem,, 40 százaléka közvetlenül pénzben; nyugdíj, családi pótlék, készpénzsegély, ösztöndíj formájában jutott a családokhoz, több mint egyharmada pedig a lakosság egészségügyi ellátását, az ifjúság tanulását és a tudománypolitikai feladatok megvalósítását szolgálta. Egy év alatt több mint 55 ezerrel emelkedett a nyugdíjasok és járadékosok száma, a jogosultak bérszínvonalának emelkedése növelte a nyugdíjak átlagos összegét is. Az előző évinél 52 ezerrel több, összesen 144 ezer anya vette igénybe a gyermekgondozási segélyt. Az egészségügyi intézményekben javult a műszerellátottság, a felszereltség színvonala emelkedett, megkezdődött az intenzív terápiás osztályok hálózatának kialakítása. Az oktatási intézmények felszereltségét is korszerű műszerekkel és oktatási eszközökkel javítottuk. A közös társadalmi feladatok megoldásáért a tanácsok a korábbinál ki- egyensúlyozottabban, szervezettebben gazdálkodtak. A nagyobb gazdasági önállóság következtében megnőtt a helyi kezdeményezés: megépült 1100 ezer négyzetméter szilárd burkolatú út, 1100 ezer négyzetméter járda, 35 törpe vízmű, elkészült 16 ezer közvilágítási lámpa, 347 kilométerrel bővült az elektromos hálózat. Az országgyűlés által 1969-re megallálíitött költségvetési szabályozóit, illetve az állami hozzájárulás megfelelő alapot nyújtott ahhoz, hogy a tanácsok feladataikat a rájuk bízott területeken zavartalanul megvalósíthassák. A tanácsi költségvetés bevételi többlete 1,9 milliárd forint, a fejlesztési alapé pedig 3 milliárd forint volt, ami az eredményesebb gazdálkodást segítette. Tisztelt országgyűlés! Sajnos váratlan és kedvezőtlen események a gazdaság ez évi fejlődését némileg zavarják és rendkívüli erőfeszítéseket követelnek az egész országtól. A tavaszi belvizek, de különösen a Tiszán és mellékfolyóin levonuló nagy árvizek miatt nagy károk keletkeztek. Június közepéig történt felmérések, részben becslések szerint az árvízkárok, a védekezés és a gátak helyreállítási költségeinek összege megközelíti a 3,3 milliárd forintot. Ebből a megsemmisült és megrongálódott létesítmények helyreállítása több mint 2 milliárd forintot igényel. Ezen beiül számolni kell 5500 megsemmisült lakóház újjáépítésével, 4000 sérült lakóház helyreállításával, miiitegy 29 000 állatférőhely pótlásával, közlekedési és hírközlési létesítmények rendbehozáső- val. A védekezés, az át- és | visszatelepítések költségei [ már eddig meghaladják a j 400 millió forintot. Az alsó-tiszai és Körös vi- | déki károk felmérése még J folyamatban van, a károk j telj©* összegének megálla- j pítására azonban csak az j árhullám teljes levonulása j után kerülhet sor. Az államháztartás kiadá- j sainak csökkentéséért a I kormány felkérte a tanácsokat, a vállalatokat, a szövetkezeteket és a költségvetési szerveket, hogy lehetőségeikhez képest ajánljanak fel pénzeszközöket megtakarításaikból, képződő alapjaikból és a terhek vállalásával nyújtsanak segítséget az árvíz következményeinek felszámolásában. Kibontakozott egy olyan mozgalom js, amely az 1970. évi nemzeti jövedelem tervezettnél 1 százalékkal nagyobb növelését tűzte ki célul. Ezt a megközelítően 3 milliárd forint összegű jövedelmet elsősorban a legkorszerűbb termékek termelésének fokozásával, a költségek csökkentésével, a minőség és a termelékenység javításával érhetik el. Nagyon fontos, hogy az év második felében a vállalatok növeljék gazdálkodásuk hatékonyságát; a IV. ötéves terv beindításához szükséges feltételek így teremthetők meg. Számításba kell venniük ehhez azokat a tartalékokat, amelyek a vállalati belső mechanizmus javításával, a munka szervezettségének növelésével feltárhatók és hasznosíthatók. Tisztelt országgyűlés! Ismeretes, hogy a negye, dík ötéves terv összeállításának munkálatai befejezéshez közelednek. A terv koncepciója az, hogy gazdaságunk fejlődése, a termelőerők intenzív bővítése a következő öt évben biztosítsa az életszínvonal egyenletes növelését a társadalom minden rétegénél. Stabilizálnunk kell az egyensúlyi viszonyokat a belföldi ellátásban, a pénzügyi helyzetben, a külkereskedelemben. Az eddigi tapasztalatok alapján az az álláspont alakult ki, hogy a jelenleg működő rendszer alapvető módosítást nem igényel: hatása a gazdaságra összességében kedvező volt. A szabályozó rendszer alapvető elemeinek változatlanságát indokolja az is, hogy a IV. ötéves terv céljai az eddigi gazdaságpolitika következetes folytatását jelentik. Életszínvonal-politikánk jellemző vonása az a törekvésünk, hogy a személyi jövedelmek rendszeresen emelkedjenek, a ténylegesen végzett munka szerint differenciálódjék a dolgozók keresete és ez találkozzék az emberek igazságérzetével is. A tisztességesen dolgozók nagy tömege mellett vannak még nálunk ügyeskedők, akik görbe utakon kiugróan magas jövedelmet tudnak szerezni. Sokan közülük nem kis munkát adnak a bíróságoknak. Bár számuk viszonylag kicsi, mégis jobban kell államilag is szabályozni jövedelmüket, viszonyaikat, ellenőrizni kereseti forrásaikat. Az egyéni spekulánsok mellett sajnos akadnak ügyeskedő vállalatok és szövetkezetek is. A tanácsok gazdálkodási rendszerének fejlesztésénél a gazdasági önállóság további növelését, a bevételi források bővítését és az átengedett bevételi források állandóságát tűztük ki célul. Figyelemmel vagyunk arra, hogy a bevételek lehetőleg arányosak legyenek a területen létrehozott jövedelmekkel. Indokoltnak látszott, hogy a tanácsok pénzalapjainak bevételi forrásai a lakossági és mezőgazdasági termelőszövetkezeti adókon, valamint a tanácsi intézmények működési bevételein kívül ne csak a tanácsi felügyelet alá tartozó Vállalatok adóinak, hanem a tanács köz- igazgatási területén működő minisztériumi felügyelet alatt álló vállalatok jövedelmének meghatározott hányadából is származzanak. A tanácsi feladatok, ezen belül az infrastruktúra, a kommunális ellátás fejlesztése ugyanis az adott terület gazdasági fejlettségével függ össze, amit a területen működő vállalatok összessége jobban kifejez, mint a tanácsi szektor nagysága. A területek gazdasági fejlettségében meglevő különbségeket és az ellátási színvonalban tapasztalható aránytalanságokat ugyanakkor továbbra is központi eszközökkel fogjuk mérsékelni. A tanácsi költségvetés és fejlesztési alap bevételi forrásaként — a kommunális adó helyett — új vállalati hozzájárulási formát vezetünk be. A vállalatok a jövőben nyereségük 6 százalékát a tanácsok részére fizetik be. Ez az adónem közvetlenül kifejezi a tanácsok és a vállalatok érdekkapcsolatát a kommunális beruházások megvalósításában és közüzemek fenntartásában. Az egyes városok és községek önkormányzati jellegének gazdasági alátámasztása a nagy különbségek miatt csak fokozatosan valósítható meg. Elsősorban azoknál a városoknál és nagyközségeknél valósíthaHeath kontra szakszervezet Harold Wilson hatalomrakerülése idején állítólag de Gaulle tábornok mondotta volt: „Wilson elvégzi a piszkos munkát, aztán jön Heath, s visszavezeti Angliát Európába." Nos Wilson valóban elvégzett egy sor népszerűtlen feladatot, a font leértékelésével elért bizonyos gazdaságstabilitást, munkáspárti vezető létére is erősen korlátozta a dolgozók béremelését. Aztán jött Heath és máris megkezdte a degaullei jóslat „teljesítését", személyesen készíti fel a jövő héten Luxembourgban, a Közös Piaci ügyekről tárgyaló angol delegáció tagjait. Mielőtt azonban Heath megindulhatna az Európához vezető úton — Európa alatt ezúttal természetesen r Közös' Piac Európája értendő — igen komoly erőpróbákat kell kiállnia, olyan nehézségekkel kell szem- benéznie, amilyenekre aligha számított hatalomraju- lása első óráiban, A szakszervezeti szövetség ugyan i elsőként dobott kesztyűt az alakuló kormánynak, fi- gyelmeztetve. hogy jogaik bárminemű csorbítása esetén — itt elsősorban a sztrájkjogra céloztak — semmisnek nyilvánítja a Wilsonnal kötött egyezményt a „nemhivatalos" sztrájkok elsimításáról. A szakszertó meg, amelyeknél a feltételek — a bevételi források és a kiadási szükségletek arányossága, az apparátus felkészültsége — kialakultak. E feltételek megteremtése elsősorban a megyei tanácsok feladata) Kérem a tisztelt orij staggyűlést fogadja el az 1969. évi állami köLtségve* tés végrehajtásáról szólő jelentést és hagyja jóvá 3 törvényjavaslatot. Dr. Dahrónaki Gyula felszólalása Ezután az országgyűlés úgy döntött, hogy az 1969. évi állami költségvetés végrehajtásáról szóló törvényjavaslatot általánosságban és részleteiben együtt tárgyalja meg. Az elnöklő dr. Beresztóczy Miklós bejelentette, hogy a törvény- javaslathoz 11 képviselő jelentkezett hozzászólásra. Ezután megkezdődött a törvényjavaslat vitája. Dr. Dahrónaki Gyula államtitkár, a Központi Népi Ellenőrzési Bizottság elnöke hangsúlyozta; az elmúlt évi gazdálkodást jellemző sok-sok eredmény mellett a népi ellenőrzés a népgazdaság nem egy területén tárt fel olyan hibákat, fogyatékosságokat, amelyeknek költségvetési kihatása is van. A problémák közé tartozik, hogy jó néhány beruházás kivitelezésének ideje elhúzódik. Különösen nagy volt az elmaradás azoknál az 1968. január elseje előtti értékhatár feletti beruházásoknál, amelyek időközben vállalati hatáskörbe kerültek. Mintegy 250 ilyen beruházásból 1969. december 31-ig még több mint 80 létesítmény műszaki átadása nem történt meg. Közölte Dabrónáki Gyula, hogy az elhúzódó beruházások témája a kormány elé kerül az év második felében, amikorra a népi ellenőrzésnek meg kell vizsgálnia a hosszú lemaradások okait, a tennivalókat. Elmarasztalólag szólt a KNEB elnöke az ügyeskedő vállalatokról, amelyek kihasználva a beruházási piac feszültségét — különösen az építőiparban — különféle árspekulációval szereznek többletnyereséget, többlethasznot, fittyet hányva a szocialista etikának. Javaslatot teszünk a Köz- lonti Gazdasági Döntőbi- ottságnak — mondta a CNEB elnöke —, hogy a :ülönféle formában ügyes- ;edő vállalatoktól a jogta- an hasznot, bevételt vonók el; és ne a beruházó észére — aki magatartá- ával lehetővé tette az ille- éktelen jövedelemszerzést —, hanem az állam, a költségvetés részére fizessék vissza. Arról is beszélt dr. Dab- rónaki Gyula, hogy fon-i tos teendő a tanácsok gaz-j dálkodási lehetőségének továbbfejlesztése, mert a vidék fejlődése, iparosodása) a termelőszövetkezetek ja-> vuló eredményei mindmind ezt igénylik. Terület4 fejlesztési feladatokról, el lakosság napi gondjainak enyhítéséről, életének, munkájának segítéséről van szó. Szociális, kommunális feladatok jobb elvégzéséhea nyújt majd újabb gazdasági lehetőséget az 1971-től bevezetésre kerülő, úgynevezett kommunális hozzájárulás, amelyet a megye területén levő valamennyi termelő egységnek be kell fizetnie a tanácsi költsége vetésbe. A zárszámadásról szóló jelentést dr. Dabrónaki Gyula elfogadta és elfogadásra ajánlotta az ország- gyűlésnek. Ezután Rásó Mihály képviselő, a Borsod megyei pártbizottság titkára szólalt fel, majd ebédszünet következett. Az ebédszünet után Kállai Gyula elnökletével folytatódott a törvényjavaslat tárgyalása. Felszólalt dr. Fekszi István, Szabolcs- Szatmár megye 11. választókerületének képviselője, a megyei tanács végrehajtó bizottságának elnöke, Riss Jenő, a terv- és költségvetési bizottság előadója, Horváth Sándorné, a Somogy megyei 2. választó(Folytatás a 3. oldalon) vezet emellett követelte, hogy az új kormány ne adjon el fegyvereket a fajüldöző Smith-rezsimnek. Heath ez utóbbi figyelmeztetést úgy látszik figyelmen kívül hagyja, hiszen a dél-afrikai külügyminiszter — igaz, csak magánjellegű látogatáson — máris Londonban tartózkodik, és a napokban megjelent a közlemény is, miszerint a fegyverszállításra vonatkozó korábbi döntéseket felülvizsgálják. E felülvizsgálat eredménye aligha lehet kétséges, hiszen csak a dél-afrikai üzlet 75 millió fontot jelentene évenként... A szakszervezeti ultimátum első fele, a jogok csor- bíthatatlanságáról annál több gondot okoz az új kabinetnek, a politikai megfigyelők szerint a szakszervezetekkel való mérkőzés lesz az új kormány első erőpróbája. — Noha az új brit kormány politikai és gazdasági nehézségek régiójával találta szembe magát — erre összpontosítja minden erejét. Hogy megismerjük a toryk módszereit és taktikáját, nem kell sokáig várakoznunk. A kikötőmunkások július 14-re íltalános sztrájkot hirdettek. Ha ennek nem sikerül lejét venni, úgy rövid időn belül megbénulhat a brit export, ami 3—4 hét alatt meghátrálásra kényszerítheti a munkáltatókat. A kikötőmunkások — követeléseiket 1926 óta a különböző kormányok mindig teljesítették — közismerten kitartóak... Heathék pedig bemutatkozhatnak, bár aligha örülnek ennek az alkalomnak, —baranyi—*
