Petőfi Népe, 1970. június (25. évfolyam, 127-151. szám)
1970-06-25 / 147. szám
II világűr és a földi tudományok A műholdak és földközeli pályán keringő űrhajók — mondotta K. Kond- ratyjev, a SZTA levelező tagja — lehetővé teszik, hogy tanulmányozzuk a Föld felületének nagy térségeit felölelő jelenségeket. A „fentről” végzett megfigyelés egészen más — szokatlan — képet nyújt, mint a hagyományos. Egy pillantás a Föld felé. és máris jól látjuk a ciklonok, tájfunok, orkánok vonulását. Onnan fentről a földfelszín bármely pontja megfigyelhető, illetve annak a pontnak megfelelő közeli-távoli környezet. A lcgrétcg határain túlról végzett megfigyelés, az így kapott információs és mérésadatok sokkal részletesebbek, mint korábban. A hőmérséklet eloszlása, a levegő nyomása és pára- tartalma, a felhőtakaró vízszintes és függőleges elhelyezkedése, a légtömegek mozgásának iránya és sebessége sehonnan és sehogyan sem figyelhető meg olyan jól, mint a Föld körüli pályán keringő űrhajóból. Néhány műhold például eddig annyi adatot szolgáltathat a meteorológiai számítóközpont részére, mint sok ezernyi földi megfigyelőállomás. Nem kevésbé jelentős a földközelből megfigyelni a naptevékenységet. Ismeretes, hogy a napkitörések hatással vannak mind a biológiai, mind a meteorológiai folyamatokra. Egy-egy kitörést kozmikus részecskék „zuhataga” kísér, amelyek elérve a Földet, kölcsönhatásba lépnek az atmoszférával. Ezt mindenkor különleges — a Földről nem észlelhető — naptevékenység előzi meg, de az űrből jól megfigyelhető. így lehetővé válik, hogy még — a napfolttevékenység előrejelzésével — a földi rádiókapcsolatok zavarait, vagy teljes szünetelését is „megjósolják”. A több száz kilométeres magasságból jól megfigyelhető a mezőgazdasági növényzet érlelődése nagy területeken, a tűzfészek pontos helye az erdőségekben. Az óceánok fényképezésével megállapítható a nagyobb halrajok vonulása. — A gorkiji aspiránsok kutatásának fő iránya — mondotta V. Radzijevsz- kij, a fizikai-matematikai tudományok doktora —. a fény nyomásának, és az elektromágneses erőknek a kisebb égitestekre gyakorolt hatása. Tanulmányozzuk az adott jelenségek miatt bekövetkező pályamódosulásokat, a kozmikus anyag sűrűségének eloszlását, és kölcsönhatását a Földdel és más égitestekkel. A kutatások eredményeit egy sor kozmonológiai és űrmechanikai kérdés — többek között a „nap- vitorlák’’ problémájának — megoldására kívánjuk felhasználni. A mesterséges égitestek pályamódosulásai, a bolygók és holdjaik keletkezése és tengelykörüli forgásuk természete, a naptömeg változása, valamint a poranyag elhelyezkedése a világűrben és a földközelben mind-mind fontos kérdés. Mi az űrhajózástól várjuk korábbi következtetéseink megerősítését. Nem lehet tovább lépni, ha nem ismerjük előző méréseink és következtetéseink helyességét. Már korábban volt lehetőségünk ilyen ellenőrzésre. Kiderült, hogy helyesen indokoltuk az amerikai Echo műhold periegumá- nak ingadozását, ami elkerülhetetlennek látszott. Meggyőződésünk, hogy a következtetések hasznosnak bizonyulnak az űrhajózás szempontjából is. A Föld és a bolygók térségében elhelyezkedő kozmikus por jelentős kihatással lehet a döntésre, amikor az űrhajók pályáját jelölik ki. — Geológiai téren felbecsülhetetlen értékű eredményekre juthatunk az űrhajókról végzett megfigyelések segítségével, az adatok feldolgozásával — mondotta A. Kapisztyin, a Középvolgai Geológiai Igazgatóság főgeológusa, így lehetővé válik, jelentős ráfordítások nélkül a geológiai körzetek felmérése és az ásványi kincsek előzetes felbecsülése. Még a kisebb körzetekre vonatkozó űrmegfigyelések is lehetővé teszik, hogy viszonylagos értékelést adjanak az olaj lelőhelyekről. A későbbiekben a geológiai expedíciók útirányát az űrrepülések során beszerzett adatok segítségével jelölik ki. A Szojuz—9 űrhajó “ „kozmoszregénye" napról napra újabb folyta- tásokkal bővült, s ez rendkívüli módon megnövelte az érdeklődést a „szerzők" iránt, akik minden rekordot megdöntve rótták köreiket Földünk körül. Az elemző csoport rendkívüli módon elégedett a két szovjet kozmonauta tevékenységével. Mind a Szojuz—9 parancsnoka, mind pedig fedélzeti mérnöke kitűnően megbirkóztak a kiszabott programmal. Gazdag tapasztalatok halmozódtak fel a kozmikus biológiának él orvostudománynak még válaszolnia kell. A „kozmikus orvosok* közül egyesek azt állítják, hogy biztosítani lehet a* ember huzamos kozmoszbeli tartózkodását. Mások kételkednek benne. Alekszej Jeliszejev hangsúlyozta, hogy meggyőződése: a kozmoszban való huzamos tartózkodás megoldható, különösen, ha az űrhajóban létrehoznak minimális értékű mesterséges nehézségi erőt, s ellátják az űrhajósokat megfeA kozmoszregény a kozmikus biológiai és orvostudomány számára. A Szojuz—9 útja lépés a Föld körül tartósan keringő nagy méretű orbitális állomások létrehozása felé. Ezzel összefüggésben sok műszaki feladatot már sikerült megoldani, a technika jelentős mértékben felkészült arra, hogy ilyen űrállomásokat létesítsen, de ugyanezt az emberről még nem lehet elmondani. Milyen eszközökkel lehet biztosítani az ember huzamos űrtartózkodását? Miképpen lehet elhárítani az emberi szervezetben fellépő, az egészségre ártalmas változásokat? Melyek az ember munkavégzésének optimális feltételei űrrepülés idején? Ez csupán része azoknak a kérdéseknek, amelyekre A rakéta, amellyel az új szovjet űrhajót felbocsátották. lelő orvosságokkal, gyógyászati eszközökkel. Az orbitális űrállomások építésének elvi, műszaki problémáit az előző űrrepülések során megoldották. Ugyanakkor a szüntelenül tökéletesedő irányító berendezést, az űrhajó elektronikus berendezéseit a Szojuz—9 útja során szigorú gyakorlati próbának vetették alá. Ennek kapcsán Jeliszejev külön kiemelte a csillagok szerinti tájékozódás eredményes kísérleteit. Parin akadémikus, a Pravda hasábjain az űrrepülés huzamosságából adódó problémákat elemezte. Hangsúlyozta, hogy a Föld körül keringő állandó jellegű jövendő orbitális laboratóriumok, a jövőben sorra kerülő bolygóközi utazások előtérbe helyezik a koz- monautika orvosi, biológia oldalát. Az ember aktív tevékenysége az űrhajóban és azon kívül, az orbitális szerelő munkálatok, a világűrben való tájékozódás, az űrhajózás és irányítás feladatai, a különböző tudományos kutatások végzése a kozmoszban új komoly problémák elé állítják a biológusokat is. A felsorolt műveletek ugyanis a kozmonauták magas fokú munkaképességét követelik meg a huzamos repülés valamennyi szakaszában. A szovjet tudós ennek kapcsán rámutat az emberi szervezet fiziológiai funkcióit szabályozó mechanizmus mélyreható kutatásának jelentőségére s külön nyomatékkai hangsúlyozza a matematikai módszer fontosságát. Cikkében Parin akadémikus felveti azt a gondolatot is, hogy a nagyon hosszú ideig tartó csillagközi űrutazások során esetleg alacsony testhőmérsékleten mesterségesen altatnák a kozmonautákat. Békés célú rakéta A korábban használt kutató léggömbök legfeljebb 20—30 km magasságig emelkedhettek fel, a rakéták segítségével fellőtt műszerek viszont a sokkal magasabban húzódó rétegek fizikai paramétereiről is tájékoztatást nyújtanak. A szovjet gyártmányú kétlépcsős meteorológiai rakéta 100 km-re képes eltávolodni a Földtől, de van olyan típus is, amely 200 km magasra emelkedhet. E rakéták a nemzetközi tudományos együttműködés számára is rendelkezésre állnak, a közelmúltban például francia műszerekét tartalmazó tartályokat juttattak fel velük 170—200 km magasságba. Az űrhajózás jövője Az APN tudósítója a következő kérdést tette fel a világűrben kétszer is járt Vlagyimir Satalov és Alekszej Je- liszelejev szovjet űrhajósnak: hogyan képzelik el az űrhajózás közeli jövőjét. — Mielőtt a jövőbe néznénk — mondja Satalov — alkossunk fogalmat az űrhajózás jelenlegi állapotáról. Nézetem szerint a fejlődés követ-' kező fő irányzatai figyelhetők meg: — Pilóta nélküli kozmikus repülőtestek népgazdasági felhasználása a gyakorlatban; — A Föld körüli és a Nap körüli térségek a naprendszer bolygóinak tanulmányozása kozmikus készülékekkel és más tudományos kísérletek; — Pilóta által vezetett űrhajók indítása Föld körüli pályákra, huzamos ideig működő tudományos állomások és bázisok megteremtése a nagytávolsági űrrepülések szolgálatában. — Ember által vezetett kozmikus testek indítása a Hold és a naprendszer bolygóinak tanulmányozására; — Úgy gondolom, hogy az űrhajózás a jövőben is ezekben az irányokban fog fejlődni. Sejtve a további kérdéseket, nyomban rá is térek a Szovjetunió és az Egyesült Államok programszerű, pilóták által vezetett repüléseire. — Az első szakaszban ezek a programok meglehetősen közel álltak egymáshoz és az USA lényegében ismételte a szovjet programot. Ma azonban bizonyos eltérés észlelhető. A mi véleményünk az, hogy az embernek egyelőre még sok munkája akad a Föld körüli űrben. Tudományos és népgazdasági szempontból még az sincs kellően kihasználva. — Azt hiszem, hogy ma a legértékesebb feladat: huzamos ideig működő Föld körüli kutató és tudományos állomások létrehozása. Természetesen ezeken az állomásokon kezdetben csak kevés ember lesz. Később a pályán külön részekből akár egész kozmikus laboratóriumok szerelhetők össze, amelyekben több tucat ember dolgozhat. — Azt hiszem, hogy amit Satalov kollégám megjósolt — mondja Jeliszejev — az műszakilag tökéletesen kivitelezhető. Az egész világűr egy ideális laboratórium. Lehet „benne” tanulmányozni a plazmafizikát, a nagy energiájú részecskéket, amit földi részecske- gyorsítókon még nem lehet, ellenőrizhetik a viszonylagosság elméletének egyes tételeit, a vonzóerőt stb. A Mars tanulmányozása közelítő, vagy bolygókörüli pályákról, majd pedig leszálló berendezésekkel, biztosítja az ember számára a szükséges ismereteket, adatokat a pilóta által vezetett repülések esetére. Ilyen űrhajók más bolygóra is indulnak. Ennek a kutatásnak elsősorban az a célja, hogy felfedezzük a földöntúli életet. A biológiai aktivitás bármilyen formájának tanulmányozása lehetővé teszi, hogy rendkívül fontos ismereteket szerezzünk az élet keletkezésének általános megértéséhez. Ide tartozik még a naprendszer keletkezésének és evolúciójának megismerése is. A hetvenes évek végén a Jupiter, a Satur- nus, az Uránus, a Neptunus és Pluto állása olyan lesz, hogy egyetlen kozmikus test berepülheti a Nap néhány bolygóját és értékes adatokat sugározhat a Földre. A bolygók ilyen kedvező állása ritka jelenség és nem kizárt, hogy a tudósok élnek ig ezzel az alkalommal. Sok a tennivaló a Hold tanulmányozása terén is. Az amerikaiak holdraszállása sok találós kérdést adott fel. Űj hipotézisek keletkeztek a Hold keletkezéséről és szerkezetéről. Például, miért más a talajösszetétel különböző helyekén és így tovább. Az űrkutatás jöví Je feltétlenül befolyásolja majd az emberiség általános haladását, fejlődését.
