Petőfi Népe, 1970. június (25. évfolyam, 127-151. szám)

1970-06-20 / 143. szám

1970. június 20, szombat S. oldal Korszerűbb építkezés, gépesítés, kemlzálás VTAPORUM ELŐTT , műszaki fejlesztésének ötéves terve Pénteken a Műszaki és Természettudományi Egye­sületek Szövetségének szék­házában a Magyar Agrár- tudományi Egyesület vita­ülésén tárgyalták meg a szakemberek, milyen irány­elveket kell követni a ne­gyedik ötéves terv idősza­kában a mezőgazdaság mű­szaki fejlesztése terén. A vitaindító előadást dr. Gergely István mezőgazda- sági és élelmezésügyi mi­niszterhelyettes, a rendező egyesület alelnöke tartotta. Hivatkozott arra, hogy ha­zánk az elmúlt negyedszá­zad alatt felzárkózott a fej­lett mezőgazdasággal ren­delkező európai országok sorába. Fejlődésének leg­fontosabb tényezői a mű­szaki eszközök. A mezőgaz­dasági dolgozók aránya az ország összes keresői között az 1957. évi 44 százalékról tavalyig 29,7 százalékra csökkent, s ez a folyamat a következő ötéves terv időszakában is folytatódni fog. A műszaki fejlesztés a negyedik ötéves terv alatt a mezőgazdaság bruttó termelésének évente 2,5— 3 százalékos növekedését fogja eredményezni, s ezen a téren az építészet, a kemizálás és a gépesítés fejlesztése a legfontosabb tényező. A mezőgazdasági építés az elmúlt években állandóan kapacitáshiány­nyal küzdött, s ezen az építőanyag-ellátás nehézsé­gei miatt a saját építőszer­vezet létrehozása sem tu­dott segíteni. A fejlődést Baráti látogatáson Szlovákiában Kiskőrös és a szlovákiai Vágújhely (Nőve Mesto nad Vahom) között több éve baráti kapcsolatok állnak fenn. A kapcsolat kialakí­nyei (lakótelepei, kultúrpa­lotái, iskolák, kórházai) vannak. Érdekességként említhetem a kombinát egyedülálló cipő múzeumát, Erdei szálló Trencsénben. tása abból a hiedelemből indult ki, hogy Petőfi Sán­dor állítólagos őseinek, — Petrovics Mártonnak és Jánosnak — I. Leopold adományozott nemesi ran­got, s a címet 1668-ban Vágújhelyen hirdették ki. Az erről szóló okmányt ma is féltve őrzik a városi ta­nács épületében. Mint tudjuk, Dienes And­rás hitelt érdemlően bebi­zonyította, hogy Petőfi nem származott nemesi család­ból. Tehát a vágújhelyi „relikvia” egy másik Pet- rovics-családra vonatkozik. Ennek ellenére a vágújhe- lyiek ragaszkodnak Petőfi­hez és Kiskőröshöz! A két helység és vezetői közötti barátság eredménye egy sor kölcsönös látogatás és a tapasztalatok hasznos cse­réje. Legutóbb Kiskőrösről utazott delegáció Vágúj- helyre, Juhász Istvánnak, a községi pártbizottság titká­rának vezetésével. Szlovák barátaink igen nagy szere­tettel fogadtak és sok fi­gyelmességben részesítettek bennünket. Háromnapos ott-tartózkodásunk idején két nagy kirándulást tettek velünk Szlovákia gyönyörű tájain. Első nap Gottwaldovban látogatást tehettünk a ha­talmas SVIT cipőkombinát­ban. Méreteire jellemző né- fcány adat: a kombinátnak 30 ezer dolgozója, saját ki­egészítő üzemei (erőműve, vasolvasztőja, gépgyára, bőr- és gumigyára), kultu­rális és szociális létesítmé­amelyben állandó kiállítás keretében mutatják be a különböző korok és nemze­tek lábbeliviseletét. Az is­mertető szöveget 40 nyel­ven mondták magnetofon­ra és a távirányítással mű­ködtetett hangszórók min­dig csak a szövegnek meg­felelő tárlóknál szólalnak meg. A nagy gyárváros köze­lében terül el a világhírű gyógy- és üdülőhely: Luha- csovice. A festői szépségű környezetben üdülők, szál­lodák, gyönyörű parkok so­rát, teniszpályákat, szabad­téri színpadokat, hangver­senypódiumokat láthat­tunk. A gyógyforrások fö­lé emelt ivókutakból gyógyvízkóstolót rendez­tünk. A második nap Tren- csénen keresztül utaztunk a Magas-Tátra nyugati nyúlványai felé. Útközben lépten-nyomon találkoz­tunk a rohamos fejlődés nyomaival, új üzemekkel, lakótelepekkel. Trepcsén felett egy teljesen új vá ros tárult a szemünk elé, amely még a legújabb tér­képeken sincs jelölve. Betértünk egy üvegcsi­szoló üzembe, ahol 18—20 éves fiatalok dolgoztak az értékes ólomkristály vázá­kon. A barátainknál tett rövid látogatásról, sok élmény­nyel gazdagodva tértünk haza, azzal az elhatározás­sal, hogy az őszinte, köz­vetlen kapcsolatokat to­vábbra is ápoljuk. Lakos József csak a szerelő jellegű épít­kezés elterjedésétííL remél­hetjük. A kemizálásban nagy eredményeket értünk el, de a következőkben még erőteljesebb fejlődés vár­ható. 1960-ban a mezőgaz­daság által felhasznált ipari termékek között a kémiai anyagok aránya csak 8 százalék volt, az idén előreláthatólag eléri már a 25—30 százalékot, s ez az arány a következő évtizedben valószínűleg meg is kétszereződik. A mezőgazdaság géppark­ja az utóbbi években elöre­gedett. Pedig a jelenlegi korszerű termesztési, beta­karítási és tárolási techno­lógiák alkalmazása esetén hektáronként az élő mun­ka 60—90, a teljes terme­lési költség pedig 20—70 százalékkal lenne csökkent­hető — állapította meg a miniszterhelyettes. — A tel­jes körű gépesítés azonban csak akkor javíthatja a jö­vedelmezőséget, ha az át­lagtermés hektáronként elé­ért kenyérgabonából a 25— 26, száraz szemes kukori­cából a 30, cukorrépából a 300, burgonyából pedig a 150 mázsát. Az biztosra vehető, hogy a negyedik ötéves terv­időszak végére a mező- gazdaságnak 75 000 trak­tora és 13 000 tehergép­kocsija lesz. Ebben az időben a mező- gazdaság a szükséges ener­giát 60—65 százalékban fo­lyékony, 10—12 százalékban villamos, és csupán 16—18 százalékban fogja szilárd energiahordozókból meríte­ni. Természetesen növeked­ni fog a háztáji gazdaságok gép- és eszközállománya is. Várhatóan széles körben terjednek majd el a moto­ros kapák, a kézi vetőgé­pek, a kézi műtrágyaszó­rók, a háti permetezők és számíthatunk a háztáji szarvasmarha-tartásban a takarmányelőkészítés és az itatás gépesítésével is — mondotta a miniszterhe­lyettes. Nőkérdés? A párt Központi Bizott­ságának februárban meg­tartott ülése megvitatta a nők politikai, gazdasági és szociális helyzetét és hatá­rozatot hozott az e téren mutatkozó tennivalókról. „A nőkérdéssel való fog­lalkozást a mindennapi pártmunka részévé kell tenni, mert ez előfeltétele, hogy össztársadalmi üggyé váljék’’ — állapítja meg egyebek között az ülésről kiadott közlemény. Nőkérdés — Magyaror­szágon? Akadnak talán, akik meglepődnek az ilyen fogalmazás hallatán. Hi­szen társadalmunk átlag­embere réges-rég lezárta magában ezt a kérdést. Megszokottá vált az egyen­jogúság tudata, sőt, hajla­mosak vagyunk néha már a férfiak egyenjogúsítását emlegetni. Ha azonban kö­zelebbről szemügyre vesz- szük az egyenjogúság tel­jessé tételének követelmé­nyeit, rá kell jönnünk hogy nem olyan egyszerű a dolog. Ezt tette a Köz­ponti Bizottság ülése is, ezt megelőzően pedig mind­azok, akik a nőkről szóló napirendi pont előterjesz­tésének összeállításában részt vettek. Igen, valóban az a hely­zet, hogy a nőknek a férfiakkal való egyenjogúságát év­tizedekkel ezelőtt ki­mondta, deklarálta a dolgozók állama. A tanulás, a társadalmi előremenetel, a' bérezés viszonylatában egyaránt régóta rögzítettek az el­vek: csak épp a gyakorla­ti megvalósulásban mutat­kozik elmaradás sok he­lyen. Minden joggal rendel­keznek a nők a tanulás­hoz. De ha családanyák is egyben, hogyan szakíta­nak maguknak annyi sza­bad időt, amely új ismere­tek szerzéséhez, az érett­ségihez, vagy az egyetemi diplomához szükséges? Lehet belőlük miniszter és gyárigazgató, mégis el­enyészően kevesen emel­kednek magasabb tisztsé­gekbe azok közül is, akik képességeiknél fogva mél­tóak lennének erre. Régi elvünk az „egyenlő mun­káért egyenlő bér” köve­telménye, de bármelyik üzemi közösségben ellen­őrizhető, hogy a női dol­gozó ugyanazért a mun­káért, ugyanabban a be­osztásban kevesebb fizeté­sért dolgozik, mint férfi munkatársa. Különösen az utóbbi években tett sokat az ál­lam annak érdekében, hogy megpróbáljon könnyíteni a speciális női gondokon, amelyeket gyermeknevelés, háztartás, s más hasonló címszavak alatt ismerünk mindnyájan. Mindez azon­ban távolról sem elegendő, hiszen épp a Központi Bi­zottság állapítja meg, hogy „a nők problémáinak az eddiginél nagyobb figyel­met kell kapni jogalkotá­sunkban, gazdasági, kultu­rális és szociálpolitikánk­ban”. Van tehát nőkérdés ma is. De mit értsünk az alatt, hogy ezt a problémakört a mindennapi pártmunka részévé kell tenni. Lehet-e ez egyáltalán pártmunka? S ha igen, miért és meny­nyiben? Aki üzemi közösségben él — hiszen ilyen a kere­sőképes korú nők 65 szá­zaléka hazánkban — az jól tudja, hogy a napi munka gyakorlatában ezer­nyi apró-cseprő ügyben kell intézkedni, segítséget nyújtani a nők számára, olyan ügyekben, amelyek a gazdaságvezetés felsőbb régióiból nézve számítanak csak kis ügynek. Aki könnyebb beosztást kér, mert gyermeket vár, an­nak ez igenis nagy ügy. S a társadalom számára is az kell hogy legyen. Annak az asszonynak, aki nem tudja gyermekét óvo­dában elhelyezni, hiába beszélünk arról, milyen nagyot nőtt az óvodai fé­rőhelyek száma, ezzel nincs kisegítve. Meg kell próbálni elhelyezni az ő gyermekét is. Az a dolgo­zó nő, aki vállain viseli a család együtt-tartásának ezerféle gondját, a közös­ségtől is joggal vár türel­met, segítőkészséget, gon­Bentonittal „ ” a szivárgó töltéseket Borsod megyében újabb nehéz szakaszához érkezett már hatodik hete tartó ár­védekezés. Az elmúlt na­pok esőzéseinek hatására a Bodrog tovább árad. Az előrejelzések szerint árhul­lám várható a Sajón és a Hernádon is. Ezért az Észak-magyarországi Víz­ügyi Igazgatóság megtette az előkészületeket az ára­dat fogadására. Péntek reg­gel a tokaji kőbányából mintegy kétezer-hatszáz tonna kő kiszállítását kezd­ték meg a Sajó és a Her- nád gátjaira. A Tisza Tokajnál az el­múlt huszonnégy órában négy centimétert apadt, Dél-Borsodban azonban to­vább árad a folyó. A vé­delmi erők mindenütt helyt­állnak. Tokaj alatt az úgy­nevezett tiszaladányi „kö­nyöknél” töltéslazulás ke­letkezett, amelyet megfe­szített munkával, bordás kőterheléssel sikerült meg­erősíteni. Taktaközben, Ti- szadob felett az átázott gát­szakasz nagyobb szivárgá­sainak megfékezésére ho­mokzsákterhelést alkalmaz­tak és a töltés víz felőli ol­dalán ötszáznegyven négy­zetméter műanyagfóliát fektettek le. Ezenkívül a tokajhegyaljai ásványbá­nyákban termelt bentonit­tal „tömítették” el a veszé­lyesen csurgó részeket. Kesznyétennél — a Sajó torkolatánál — könnyűbú­várokat vetettek be, hogy a gát víz felőli oldalát mű­anyagfóliába „csomagol­ják”. A Tiszatarján és Tisza- keszi között feltörő sok ap­ró buzgár lokalizálására a péntekre virradó éjszaka kétezer-ötszáz homokzsákot használtak fel. Az árvíz elől kiürített Körös-vidéki községek mint­egy 30 ezer lakosát pénte­ken rendkívül szervezetten költöztették vissza ottho­nukba. A Békés megyei árvédel­mi területi bizottság pénte­ken hajnali három órakor adott engedélyt az áradá; soktól veszélyeztetett terüle­tekről kitelepített lakosság hazaköltöztetésére. Péntek délre tíz vonatszerelvény­nyel és csaknem 100 autó­busszal mind a nyolc köz­ségbe visszatért a kitelepí­tett harmincezer lakos. Az átmenetileg kiürített községekben a párt és a tanács megyei, községi ve­zetői köszöntötték a haza­térőket. Csaknem velük egy időben megérkeztek a friss kenyérrel, tejjel, zöld­séggel és egyéb élelemmel megrakott tehergépkocsik. A hazatelepülőket egyéb­ként is nyitott üzletek, rendben tartott porták vár­ták, mert mind a nyolc köz­ségben kiválóan megszer- veszték az otthon maradt háztáji jószág ellátását. A kiürített falvakban maradt „háztájira” beosztott fér­fiak friss zöldtakarmányt kaszáltak az állatoknak, megfejték a teheneket, ér­tékesítették a tejet. Sarkad- keresztúron még arra is volt gondjuk, hogy össze­szedjék és kotló alá rakják a tojásokat» doskodást a hétköznapi életben. Pártmunka-e, ha igyekszünk neki segíteni? Feltétlenül az. Része-e a pártmunkának, ha lehető­ség szerint megkülönböz­tetett gonddal kezeljük a dolgozó asszonyok jogos kéréseit, sőt harcolunk is ezek érvényesítéséért? Mindenképpen! És annál inkább fontos ez, mert az utóbbi időben számos pél­da van arra, hogy amit a párt lelkiismereti ügyének tekint, azt ugyanígy kezeli a tár­sadalom egésze is. Nyilván, szükség van újabb rendelkezésekre, ta­lán törvényekre is, ame­lyek az eddigieknél pon­tosabban rögzítik a helyés elveket. Figyelembe kell vennünk azonban, hogy minden törvény annyit ér, amennyit megvalósít belő­le a társadalom. A meg­valósulás pedig mindig és minden helyzetben a ki­sebb közösségek munkája. Elvégre ők azok, akik a helyi viszonyoknak, adott­ságoknak megfelelően tett­re váltják a gondolatot, s ezzel élettel töltik még a paragrafusokat. Ha tehát a pártszervezetek érdem­ben foglalkoznak minde­nütt a lányok és asszo­nyok ügyeivel, gondjaival, ezzel amellett, hogy a törvény megvalósulását se­gítik, egyben új törvényiek születését is sugallják. A nőkérdés másként ve­tődik fel a szövőgyárban, másként az íróasztalok mellett, más problémakört jelent egy mezőgazdasági termelőszövetkezetben. A társadalmi szervezetek, el­sősorban a pártalapszerve- zet, kötelessége éppen az, hogy foglalkozási áganként alkalmazza a törvényt, s ne a holt betűt nézze, ha­nem az embert, akiért a törvény született. Azelőtt a nagyobb kö­zösségekben bizonytalan hatáskörű nőbizottságok intézték a nők érdekvé­delmét. Számos területen ilyen támaszra sem szá­míthattak a dolgozó nők. Ismeretes, hogy a jövőben ez nem így lesz. Most minden szinten közvetlenül a párt ve­szi kézbe a nők között végzett elvi-politikai munka irányítását, a nők gondjainak megol­dását szolgáló határoza­tok végrehajtásának el­lenőrzését, koordinálá­sát. « A tömegszervezetekben, tömegmozgalmakban álla­mi és gazdasági szervek­ben dolgozó kommunisták egyetemes kötelességévé válik, hogy munkaterüle­tükön gondoskodjanak a pártirányítás megvalósulá­sáról^ a dolgozó nőket érintő kérdések a pártpo­litikának megfelelő eldön­téséről. A pártot az intéz­kedés meghozatalánál a realitások felismerése ve­zette, s az a szándék, hogy már a legközelebbi évek­ben teljesebbé tegye azo­kat az eredményeket, amelyeket a női egyen­jogúság, a nők társadalmi helyzetének állandó javí­tása terén sikerült elérni. A társadalomnak, benné mindenekelőtt a kommu­nistáknak, pedig nem sza­bad elfelejtkezniök arról, hogy a mostani generációk megtisztelő kötelessége nemzedékekre megala­pozni a szocialista nemzet erkölcsi-politikai egységét, amelybe nagyon is bele­tartozik az egyenjogúság teljes megvalósítása. K. &

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents