Petőfi Népe, 1970. június (25. évfolyam, 127-151. szám)
1970-06-03 / 128. szám
4 oldal 1970. Június 3, szerda Ff Az Értől az Óceánig11 III. Marija Odesszában első utunk a tájmúzeumba, a II. világháború hős katonáinak, a varos védőinek emlékére rendezett kiállításra vezetett. A falakon, tárlókban megrázó fényképek tömege idézte fel a város védelmében és a testvérnépek szabadságáért vívott harcokban elesett katonák arcvonásait. És apró, általuk készített tárgyak is vallottak arról, mit szerettek még hazájukon kívül, s mit tudtak volna alkotni, ha a béke jut számukra osztályrészül. Ebben a múltat, fájdalmas és rokonemlékeket ébreszt- gető környezetben ismertem meg Per- kanjuk Marija Pav- lovnát. Mint any- nyian a fogadásunkra megjelent odessziaiak közül, ő is a 25 évvel ezelőtti magyarországi napokat, tájakat, embereket idézte és egy aprócska fényképet tartott elém. A sárguló képen három nő, egy kislány, s mögöttük egy férfi áll a kerítéssel körülvett házacska előtt; valamennyien szerény ünneplőben. Mosolyukat az otthonukba beköszöntött béke első napjairól negyedszázada őrzi a felvétel. — Nem ismerősek véletlenül? — tudakolta izgatottan Marija. Amikor sajnálkozva intettem nemet, megfordította a képet. Mindössze ennyit olvashattam hátlapján: Huszák Jenő, Soltszentimre ... Szőkébb hazámban, Bács megyében kell hát keresnem Marija barátait, akikről huszonöt év után tudni szeretne mindent: élnek-e, s hogyan alakult sorsuk... Engem ott természetesen Marija érdekelt, s az, hogy mit mondhatok el majd róla itthon ismerős és ismeretlen barátainak. A búcsú percei közeledtek, ezért egy kis könyvet nyomott a kezembe. A címe: Odesszában élő hősök. — Ebben mindent megtalálnak rólam Vesenszkajatól, Solohov falujától. Döbbenettel és elff K özségi fi 1 PC A pártdemokrácia műhelyéből” pártbizottsági ülés Kiskőrösön. A harmincegy tagú testületAz Ukrán—Magyar Baráti Társaság nagygyűlésén az odesszaiak között újra találkoztunk a honvédő háború hőseivel. Képünk bal oldalán Marija Perka njuk. Odesszában Száznyolcvan MTESZ rendezvény Tegnap délután az MTESZ Bács-Kiskun megyei szervezetének választmánya ülést tartott. Az első napirendi pont keretében Madarász László, a megyei tanács vb-elnökhelyet- tese tartott nagy érdeklődéssel kísért előadást A műszaki értelmiség szerepe a közművelődésben címmel. Ezután Horváth György, a MTESZ titkára számolt be a megyei szervezet első félévi tevékenységéről. Rámutatott, hogy a szakegyesületek igen gazdag programot dolgoztak ki, s az idén eddig 180 rendezvényt tartottak. Ennek keretében hetven előadás hangzott el és négy anké- tot is rendeztek. A második félévben igen fontos teendő szorosabbra fűzni a megye különböző részein lévő tudományos egyesüleés harcostársaimról — mondta. E könyvből tudtam meg, hogy Marija szülei korán elhaltak, ezért egészen fiatalon kellett munkát vállalnia egy baromfitelepen. Egyszer egy folyóiratban megpillantotta Krupszkaja fényképét, s olvasgatni kezdte visszaemlékezését, amelyben leírta: miért tartotta Lenin égetően fontosnak, hogy mindenki tanuljon. Marija ekkor döbbent rá: nem élhet úgy, ahogyan eddig. Levelet írt Krupsz- kajanak. Mivel egyetlen osztályt járt, megerőltető volt azt a néhány mondatot Is papírra vetni, amiben elhagyatottságát, nehéz sorsát feltárta. A válasz nagyon gyorsan megérkezett és Krupszkaja biztatására, no meg segítségével hamarosan megváltozott Marija élete. A Kurszk melletti Lgov városka postahivatalában felvették tanulónak, s ettől kezdve a munka és a tanulás töltötte ki élete minden percét. Postamester volt, amikor a háború kezdődött. Először a Don melletti tábori postán teljesített szolgálatot, nem messze itt megtudott: a németek lelőtték Solohov édesany- já, s a falut lebombázták ... Egyik napon hiába várták a frontpostást. Golyó, vágy bomba oltotta ki életét a harcoló katonák első vonalában? Ki tudja? Marija jelentkezett, hogy betölti e nehéz és veszélyes tisztet. Sztálingrád alatt, Odesz- sza védelménél, Izmail közelében, Románia, Bulgária és Magyarország tájain hozta-vitte ettől kezdve a levelek százezreit az otthon, a család üzenetével a harcoló katonáknak. Mindig tömött volt a táskája. Amikor megérkezett a frontvonalra, s kiosztotta a leveleket, a katonák leültették, enni adtak neki, s rövid pihenés után már a válaszlevelekkel indult vissza az 57 280-as tábori postára. Legmegrázóbb emléke az 1942-es átkeléshez fűző- Sumilinszkaja fadoni dik. lucskánál a németek a folyóhoz szorították a harcoló szovjet alakulatokat. A páncélosok, repülők, gépfegyverek öldöklő tüze egy talpalatnyi helyet sem kímélt. Menekülést csak a folyó kínált, de a víz szinte forró volt a vértől, tűz- től... Sok száz katona halt meg ott, s leégett utolsó, családjuknak szánt üzenetükkel a postakocsi is ... E naptól még évek teltek el emberfeletti küzdelemben a fasizmus, a háború felett aratott győzelemig. Marija a háború után visszatért Odesszába, amelynek felszabadításában 1944 tavaszán maga is részt vett. Hű maradt foglalkozásához, amelyhez évtizedekkel ezelőtt Krupszkaja mutatta meg az utat számára. Jelenleg a Kujal- nyik üdülőtelep többszörösen kitüntetett postahivatalának a vezetője, a Szocialista Munka Élharcosa cím tulajdonosa, s az ottani szanatórium nótanácsá- nak elnöke... (Folytatjuk.) Eszik Éva — Tóth Sándor bői huszonötén vannak jelen. Deresedő hajú harcosok, középkorúak, s elég szép számmal az ifjúnak számító nemzedék képviselői. Csupán a nők aránya kelt bennem némi hiányérzetet: a jelenlevők között mindössze három nő van. A párt politikáját a helyi viszonyokhoz igázító, irányító testület a pártdemokrácia helyzetének megvitatását, s az ezzel kapcsolatos további feladatok meghatározását tűzte tanácskozásának napirendjére. Vitaindítójában a Központi Bizottság megállapítását idézi a pártbizottság titkára: „ .. ..a párton belüli demokrácia helyes irányban fejlődik. Pártunkban érvényesülnek a pártélet lenini normái, a demokratikus centralizmus elvei. A párttagság magáénak érzi a párt politikáját, alapvető kötelességeit teljesíti, él demokratikus jogaival” Aztán tovább megy. A községi bizottság és az alapszervezetek életéből, munkájából merített példákkal tényszerűen bizonyítja az idézet helyénvalóságát. Miért nélkülözhetetlen mégis felmérni a pártdemokrácia érvényesülését és tanácskozni továbbfejlesztéséről? — villan át agyamon a gondolat. De a pártbizottsági titkár máris indokol : — Elégedettek mégsem lehetünk. Sok gonddal, problémával, javítani valóval találkozunk lépten-nyo- mon. Nem valósul meg, pédául a rendszeres beszámolás a két taggyűlés közötti munkáról. Határozatokat ritkán, vagy egyáltalán nem hoznak, így nincs mit végrehajtani, nincs miről beszámolni... Ezt bizonyítják saját tapasztalataink, erre figyelmeztetnek a mai tanácskozásunk előkészítéseként még az év elején lefolytatott csoportos beszélgetések, melyek során községünk párttagságának 40 százalékával tanácskoztunk. E szavak nyomán az “ újságíró, aki részese lehetett a helyi pártbizottság munkája izgalmas légkörének, gyorsan határoz: Itt, s így ahogyan zajlik a munka, kell „megfogni” a pártdemokrácia érvényesülésének gyakorlati modelljét! Kétszáznegyrenkilenc nevezés a megyéből tíz idei Országos Mezőgazdasági és Éleitniszertpari Kiállításra Az idei — számszerint a hatvanhetedik — Országos Mezőgazdasági és Élelmiszeripari Kiállítás és Vásár résztvevőinek és nevezéseiknek összesítése megtörtént. A hozzávetőleges becslés szerint a korábbinál is változatosabb, színesebb összeállításban reprezentálja eredményeit a hazai mezőgazdálkodás és élelmiszeripar. Ugyanez a megyei nevezésekre is vonatkozik. A tekkel a kapcsolatot. Létre megyéből 90 gazdaság 249 kell hozni a bajai intézőbi- nevezéssel vesz részt a ki- zottságot, amely a megye ' állításon. 210 nevezés tsz- déli részén lát majd el J bői, illetve szakszövetke- koordináló, irányító tévé- 1 zetből, 39 pedig állami gaz- kenységet. A beszámolókat daságból érkezett. A me- éléiik vita követte. 1 gyei kiállítók több új színfoltot visznek fel az idei seregszemle palettájára. Egyebek között nagy érdeklődésre tarthat számot a kecskeméti Magyar— Szovjet Barátság Tsz bemutató fogata, amely a lovasversenyeken naponta szerepel majd. A megye gazdaságai, híven a tájkultúrához, főképpen a kertészeti termékekkel kívánnak jeleskedni. Ez kitűnik a nevezésekből is; a 90 gazdaság közül 50 vonul fel kertészeti produktummal. Fontos részét képezik az idei kiállításnak a szakmai bemutatók, tapasztalatcserék. Huszonhét helyen rendeznek összesen 37 bemutatót, s ezeken összesen mintegy 25 ezer résztvevőre számítanak. E rendezvényekből a megye gazdaságai, élelmiszeripari üzemei szintén kiveszik a részüket. Többek között a zöldségtermesztés témakörében a Duna--Tisza közi Mezőgazdasági Kísérleti Intézet és a lakiteleki Szikra Tsz, a szőlőtermesztés és feldolgozás tanulmányozása során a Hosz- szúhegyi Állami Gazdaság, továbbá a baromfihús-feldolgozás témájában a BOV kecskeméti gyáregysége lesz az érdekesnek, hasznosnak ígérkező tapasztalatcsere színhelye, Nézzük tehát. A pártbizottság nem éri be önnön, pontosabban tagjai által összeadott kollektív tapasztalatokkal. Nem is érheti be. ha szigorúan valós, tiszta képet kíván látni. Márpedig ez a cél. Ezért folytatott széles körű eszmecserét a párttagsággal. Emellett kérdőíveket bocsátott ki a titkosság szavatolásával, őszinte, kendőzetlen véleményeket kérve, miként látják az egyes kommunisták alapszervezetükben a pártdemokrácia érvényesülését. Az eredmény? A párttagság szigorúan őszinte és önkritikus véleménye — tömegvélemény, mely csak alátámasztja a téma megvitatásának időszerűségét — íme, helyet kapott a pártbizottság által a további feladatok meghatározása céljából megvitatandó beszámolóban. \f illantsunk fel néhá- " nyat a véleményekből: „Szerintem a párttagok nagy többsége nem végez rendszeres pártmunkát. Legtöbbször nincs is megbízatása. Nekem véletlenül van, de én is úgy érzem, hogy nem végzem azt tökéletesen; a vezetés és a tagság közötti kapcsolatot hiányosnak tartom. A községi vezetés ritkán képviselteti magát taggyűléseken; csak akkor lesz igazán jó a kapcsolat és együttműködés, ha a párttagok őszintén, nyíltan megmondhatják véleményüket és a vezetők ezzel a nyíltsággal nem élnek visz- sza. Ha nem kötekedőnek minősítik emiatt a dolgozót, hanem a segítőszándékát látják, és azt, hogy igazságot akar. Egyelőre csak a fiatal korosztály nyilvánít őszinte véleményt; az alapszervezetek maguk válasszák meg vezetőiket, ne pedig felülről sugalmazzák, hogy kit szeretne a községi, vagy a járási vezetés titkárnak, vezetőségi tagnak. Szerintem a párttagságnak van annyi ítélete, hogy meg tudja választani azt. akit jónak talál; a jelölő bizottságot olyan független személyekből kellene összeállítani, akik valódi prolik, vagyis nem részrehajlók, vagy pedig érdekhajhászók...” Az idézetekből kitűnik: a kommunisták, akik mondták, vagy leírták véleményüket, nem minden esetben fogalmaztak választékosán, vagy ahogy mondani szokás: csiszoltam Ez azonban cseppet sem csökkenti őszinteségük, egyenességük értékét. Ellenkezőleg: gondolkozásra, a fogyatékosságok orvoslására, az előrelépéshez nélkülözhetetlen tapasztalatok leszűrésére, cselekvésre serkent. fi az erre illetékes kis- körösi kommunista testület ülésén nagyszerűen lemérhető ez. Vitaindítójában a pártbizottság titkára egyetlen vélemény nyomán sem mellőzte a tényekkel bátran szembenéző következtetések levonását. És ilyen volt a vita is. Szinte kíméletlenül őszinte, elemző, önkritikus, nem maradt érintetlenül a pártdemokrácia helyzetével ösz- szefüggő, egyetlen tapasztalat sem. Az elhangzottakból hadd valljon erről legalább néhány szemelvény: — A pártdemokrácia nem önmagától való, hanem az egyes kommunisták véleményére, cselekvő egységére épül, nagy segítség tehát az ülésünket megelőző széles körű tájékozódás, miként vélekednek az egyes párttagok. Én is úgy látom, hogy a járási szintig bezárólag sok a szubjektív elem, többet és főleg rendszeresebben kell számítani a tagság véleményére. Nem elég ugyanis megkapni a bizalmat, s utána elfeledkezni erről. A bizalom kötelez! — Politika—gazdasági politika, sokan különválasztják e fogalmakat. Ebből adódik, hogy külön vonal a párté és külön a gazdaságvezetőké. Ez így nem megy, mert a párttitkár és a gazdaságvezető köré csoportosíthatja, külön választhatja az embereket. Nem véletlen a példám sem; A gazdaságpolitikai kérdések tanfolyamán a demokratizmus került szóba, s a feltett kérdésre egyszerre négyen is kórusban válaszolják: „Kérem, szólnánk, lenne véleményünk, de minek? Hát figyelembe veszik?” — Alapszervezeti szintig nagyon nyíltan, őszintén fel kell tárni a pártdemokráciával, a demokraiizmus- sal összefüggő problémákat. Mert szerintem, ha egy ember mond véleményt, fel kell figyelni rá. De ha ugyanazt sokan mondják, cselekedni kell! — Három éve vagyok párttitkár. Fájdalmas tény, de vezetőségünk még senkit nem számoltatott be pártmegbízatása végzéséről. S mivel a megbízatásoknak nem is adtunk méltó keretet, hangsúlyt, sok tömegszervezetben dolgozó elvtársunk legtöbbször nem is érzi, hogy pártmunkát végez... fi zó, ami szó, a kom^ munisták véleményére széles körűen építő helyzetfelmérés, az abból eredő tanulságokkal való bátor szembenézés az egyetlen és alapvető bizto- sítéka az előrelépést, a fejlődést szolgáló feladatok meghatározásának, a testületi döntésnek. A kiskőrösi pártbizottság öt pontban rögzítette ezeket. Kismondotta például: „A Szervezeti Szabályzat ismertetése — különösen a jogok és költe- lességek ismerése céljából — indokolt. Alapszervezeteink dolgozzák fel. Az új párttagok felvételénél pedig mindenkor meg kell győződni róla, ismerik-e a pártélet törvényeit.” Az öt határozat azonban felöleli a vita során érintett valamennyi probléma megoldását célzó tennivalókat. S a határozatok kiegészítéseként külön meghatározta a pártbizottság a pártdemokráciát szolgáló olyan szervezeti intézkedéseket, mint például a következő: „A választások során csökkenteni kell annak a látszatát is, hogy a jelölő bizottságokat felsőbb szintről „eligazítjuk”. A tagságra kell bízni a döntést valóban.” B me, eljutottunk a * pártdemokrácia érvényesülése fentebb említett gyakorlati modelljének utolsó fázisához: Az egyes kommunisták véleményére építő döntés után — kinek- kinek a maga területén — most az egységes cselekvésen, a határozatok végrehajtásán a sor. Perny Irén
