Petőfi Népe, 1970. június (25. évfolyam, 127-151. szám)

1970-06-03 / 128. szám

4 oldal 1970. Június 3, szerda Ff Az Értől az Óceánig11 III. Marija Odesszában első utunk a tájmúzeumba, a II. világhá­ború hős katonáinak, a varos védőinek emlékére rendezett kiállításra veze­tett. A falakon, tárlókban megrázó fényképek tömege idézte fel a város védelmé­ben és a testvérnépek sza­badságáért vívott harcok­ban elesett katonák arcvonásait. És ap­ró, általuk készí­tett tárgyak is val­lottak arról, mit szerettek még hazá­jukon kívül, s mit tudtak volna alkot­ni, ha a béke jut számukra osztály­részül. Ebben a múltat, fájdalmas és rokon­emlékeket ébreszt- gető környezetben ismertem meg Per- kanjuk Marija Pav- lovnát. Mint any- nyian a fogadá­sunkra megjelent odessziaiak közül, ő is a 25 évvel ezelőt­ti magyarországi napokat, tájakat, embereket idézte és egy aprócska fény­képet tartott elém. A sárguló képen há­rom nő, egy kis­lány, s mögöttük egy férfi áll a kerítéssel körülvett házacska előtt; valamennyien szerény ün­neplőben. Mosolyukat az otthonukba beköszöntött béke első napjairól ne­gyedszázada őrzi a felvé­tel. — Nem ismerősek vélet­lenül? — tudakolta izgatot­tan Marija. Amikor sajnál­kozva intettem nemet, megfordította a képet. Mindössze ennyit olvashat­tam hátlapján: Huszák Jenő, Soltszentimre ... Szőkébb hazámban, Bács megyében kell hát keres­nem Marija barátait, akik­ről huszonöt év után tud­ni szeretne mindent: él­nek-e, s hogyan alakult sorsuk... Engem ott természetesen Marija ér­dekelt, s az, hogy mit mondhatok el majd róla itthon ismerős és ismeret­len barátainak. A búcsú percei közeledtek, ezért egy kis könyvet nyomott a ke­zembe. A címe: Odesszá­ban élő hősök. — Ebben mindent megtalálnak rólam Vesenszkajatól, Solohov fa­lujától. Döbbenettel és el­ff K özségi fi 1 PC A pártdemokrácia műhelyéből” pártbizottsági ülés Kiskőrösön. A harmincegy tagú testület­Az Ukrán—Magyar Baráti Társa­ság nagygyűlésén az odesszaiak kö­zött újra találkoztunk a honvédő háború hőseivel. Képünk bal olda­lán Marija Perka njuk. Odesszában Száznyolcvan MTESZ rendezvény Tegnap délután az MTESZ Bács-Kiskun me­gyei szervezetének választ­mánya ülést tartott. Az el­ső napirendi pont kereté­ben Madarász László, a me­gyei tanács vb-elnökhelyet- tese tartott nagy érdeklő­déssel kísért előadást A műszaki értelmiség szere­pe a közművelődésben cím­mel. Ezután Horváth György, a MTESZ titkára számolt be a megyei szervezet el­ső félévi tevékenységéről. Rámutatott, hogy a szak­egyesületek igen gazdag programot dolgoztak ki, s az idén eddig 180 rendez­vényt tartottak. Ennek ke­retében hetven előadás hangzott el és négy anké- tot is rendeztek. A második félévben igen fontos teen­dő szorosabbra fűzni a me­gye különböző részein lé­vő tudományos egyesüle­és harcostársaimról — mondta. E könyvből tudtam meg, hogy Marija szülei korán elhaltak, ezért egészen fia­talon kellett munkát vál­lalnia egy baromfitelepen. Egyszer egy folyóiratban megpillantotta Krupszkaja fényképét, s olvasgatni kezdte visszaemlékezését, amelyben leírta: miért tar­totta Lenin égetően fon­tosnak, hogy mindenki ta­nuljon. Marija ekkor döbbent rá: nem élhet úgy, ahogyan eddig. Levelet írt Krupsz- kajanak. Mivel egyetlen osztályt járt, megerőltető volt azt a néhány monda­tot Is papírra vetni, amiben elhagyatottságát, nehéz sor­sát feltárta. A válasz na­gyon gyorsan megérkezett és Krupszkaja biztatására, no meg segítségével hama­rosan megváltozott Marija élete. A Kurszk melletti Lgov városka postahivata­lában felvették tanulónak, s ettől kezdve a munka és a tanulás töltötte ki élete minden percét. Postamester volt, amikor a háború kezdődött. Először a Don melletti tábori postán teljesített szolgálatot, nem messze itt megtudott: a németek lelőtték Solohov édesany- já, s a falut lebombáz­ták ... Egyik napon hiába vár­ták a frontpostást. Golyó, vágy bomba oltotta ki éle­tét a harcoló kato­nák első vonalában? Ki tudja? Marija je­lentkezett, hogy be­tölti e nehéz és ve­szélyes tisztet. Sztá­lingrád alatt, Odesz- sza védelménél, Iz­mail közelében, Ro­mánia, Bulgária és Magyarország tájain hozta-vitte ettől kezdve a levelek százezreit az otthon, a család üzenetével a harcoló katonák­nak. Mindig tömött volt a táskája. Ami­kor megérkezett a frontvonalra, s ki­osztotta a leveleket, a katonák leültet­ték, enni adtak ne­ki, s rövid pihenés után már a válasz­levelekkel indult vissza az 57 280-as tábori postára. Legmegrázóbb em­léke az 1942-es átkeléshez fűző- Sumilinszkaja fa­doni dik. lucskánál a németek a fo­lyóhoz szorították a har­coló szovjet alakulatokat. A páncélosok, repülők, gép­fegyverek öldöklő tüze egy talpalatnyi helyet sem kí­mélt. Menekülést csak a folyó kínált, de a víz szin­te forró volt a vértől, tűz- től... Sok száz katona halt meg ott, s leégett utolsó, családjuknak szánt üzene­tükkel a postakocsi is ... E naptól még évek tel­tek el emberfeletti küzde­lemben a fasizmus, a há­ború felett aratott győze­lemig. Marija a háború után visszatért Odesszába, amelynek felszabadításában 1944 tavaszán maga is részt vett. Hű maradt fog­lalkozásához, amelyhez év­tizedekkel ezelőtt Krupsz­kaja mutatta meg az utat számára. Jelenleg a Kujal- nyik üdülőtelep többszörö­sen kitüntetett postahiva­talának a vezetője, a Szo­cialista Munka Élharcosa cím tulajdonosa, s az otta­ni szanatórium nótanácsá- nak elnöke... (Folytatjuk.) Eszik Éva — Tóth Sándor bői huszonötén vannak je­len. Deresedő hajú harco­sok, középkorúak, s elég szép számmal az ifjúnak számító nemzedék képvi­selői. Csupán a nők aránya kelt bennem némi hiányér­zetet: a jelenlevők között mindössze három nő van. A párt politikáját a helyi viszonyokhoz igázító, irá­nyító testület a pártdemok­rácia helyzetének megvita­tását, s az ezzel kapcsola­tos további feladatok meg­határozását tűzte tanácsko­zásának napirendjére. Vitaindítójában a Köz­ponti Bizottság megállapítá­sát idézi a pártbizottság tit­kára: „ .. ..a párton belüli demokrácia helyes irány­ban fejlődik. Pártunkban érvényesülnek a pártélet lenini normái, a demokrati­kus centralizmus elvei. A párttagság magáénak érzi a párt politikáját, alapvető kötelességeit teljesíti, él demokratikus jogaival” Aztán tovább megy. A községi bizottság és az alap­szervezetek életéből, mun­kájából merített példákkal tényszerűen bizonyítja az idézet helyénvalóságát. Miért nélkülözhetetlen mégis felmérni a pártde­mokrácia érvényesülését és tanácskozni továbbfejlesz­téséről? — villan át agya­mon a gondolat. De a párt­bizottsági titkár máris in­dokol : — Elégedettek mégsem lehetünk. Sok gonddal, problémával, javítani való­val találkozunk lépten-nyo- mon. Nem valósul meg, pédául a rendszeres beszá­molás a két taggyűlés kö­zötti munkáról. Határoza­tokat ritkán, vagy egyálta­lán nem hoznak, így nincs mit végrehajtani, nincs mi­ről beszámolni... Ezt bi­zonyítják saját tapasztala­taink, erre figyelmeztetnek a mai tanácskozásunk elő­készítéseként még az év elején lefolytatott csopor­tos beszélgetések, melyek során községünk párttagsá­gának 40 százalékával ta­nácskoztunk. E szavak nyomán az “ újságíró, aki részese lehetett a helyi pártbizott­ság munkája izgalmas lég­körének, gyorsan határoz: Itt, s így ahogyan zajlik a munka, kell „megfogni” a pártdemokrácia érvényesü­lésének gyakorlati modell­jét! Kétszáznegyrenkilenc nevezés a megyéből tíz idei Országos Mezőgazdasági és Éleitniszertpari Kiállításra Az idei — számszerint a hatvanhetedik — Orszá­gos Mezőgazdasági és Élel­miszeripari Kiállítás és Vásár résztvevőinek és ne­vezéseiknek összesítése megtörtént. A hozzávető­leges becslés szerint a ko­rábbinál is változatosabb, színesebb összeállításban reprezentálja eredményeit a hazai mezőgazdálkodás és élelmiszeripar. Ugyanez a megyei neve­zésekre is vonatkozik. A tekkel a kapcsolatot. Létre megyéből 90 gazdaság 249 kell hozni a bajai intézőbi- nevezéssel vesz részt a ki- zottságot, amely a megye ' állításon. 210 nevezés tsz- déli részén lát majd el J bői, illetve szakszövetke- koordináló, irányító tévé- 1 zetből, 39 pedig állami gaz- kenységet. A beszámolókat daságból érkezett. A me- éléiik vita követte. 1 gyei kiállítók több új szín­foltot visznek fel az idei seregszemle palettájára. Egyebek között nagy ér­deklődésre tarthat számot a kecskeméti Magyar— Szovjet Barátság Tsz be­mutató fogata, amely a lo­vasversenyeken naponta szerepel majd. A megye gazdaságai, híven a tájkultúrához, fő­képpen a kertészeti termé­kekkel kívánnak jelesked­ni. Ez kitűnik a nevezé­sekből is; a 90 gazdaság közül 50 vonul fel kerté­szeti produktummal. Fontos részét képezik az idei kiállításnak a szakmai bemutatók, tapasztalatcse­rék. Huszonhét helyen rendeznek összesen 37 be­mutatót, s ezeken összesen mintegy 25 ezer résztvevő­re számítanak. E rendez­vényekből a megye gazda­ságai, élelmiszeripari üze­mei szintén kiveszik a ré­szüket. Többek között a zöldségtermesztés téma­körében a Duna--Tisza kö­zi Mezőgazdasági Kísérleti Intézet és a lakiteleki Szikra Tsz, a szőlőtermesz­tés és feldolgozás tanul­mányozása során a Hosz- szúhegyi Állami Gazdaság, továbbá a baromfihús-fel­dolgozás témájában a BOV kecskeméti gyáregysége lesz az érdekesnek, hasz­nosnak ígérkező tapaszta­latcsere színhelye, Nézzük tehát. A pártbi­zottság nem éri be önnön, pontosabban tagjai által összeadott kollektív tapasz­talatokkal. Nem is érheti be. ha szigorúan valós, tisz­ta képet kíván látni. Már­pedig ez a cél. Ezért foly­tatott széles körű eszme­cserét a párttagsággal. Emellett kérdőíveket bo­csátott ki a titkosság sza­vatolásával, őszinte, kendő­zetlen véleményeket kérve, miként látják az egyes kommunisták alapszerveze­tükben a pártdemokrácia érvényesülését. Az eredmény? A párttag­ság szigorúan őszinte és ön­kritikus véleménye — tö­megvélemény, mely csak alátámasztja a téma meg­vitatásának időszerűségét — íme, helyet kapott a pártbizottság által a to­vábbi feladatok meghatáro­zása céljából megvitatandó beszámolóban. \f illantsunk fel néhá- " nyat a vélemények­ből: „Szerintem a pártta­gok nagy többsége nem vé­gez rendszeres pártmunkát. Legtöbbször nincs is meg­bízatása. Nekem véletlenül van, de én is úgy érzem, hogy nem végzem azt töké­letesen; a vezetés és a tag­ság közötti kapcsolatot hiányosnak tartom. A köz­ségi vezetés ritkán képvi­selteti magát taggyűlése­ken; csak akkor lesz iga­zán jó a kapcsolat és együttműködés, ha a párt­tagok őszintén, nyíltan megmondhatják vélemé­nyüket és a vezetők ezzel a nyíltsággal nem élnek visz- sza. Ha nem kötekedőnek minősítik emiatt a dolgo­zót, hanem a segítőszándé­kát látják, és azt, hogy igazságot akar. Egyelőre csak a fiatal korosztály nyilvánít őszinte véle­ményt; az alapszervezetek maguk válasszák meg ve­zetőiket, ne pedig felülről sugalmazzák, hogy kit sze­retne a községi, vagy a já­rási vezetés titkárnak, ve­zetőségi tagnak. Szerintem a párttagságnak van annyi ítélete, hogy meg tudja vá­lasztani azt. akit jónak ta­lál; a jelölő bizottságot olyan független személyek­ből kellene összeállítani, akik valódi prolik, vagyis nem részrehajlók, vagy pe­dig érdekhajhászók...” Az idézetekből kitűnik: a kommunisták, akik mond­ták, vagy leírták vélemé­nyüket, nem minden eset­ben fogalmaztak választé­kosán, vagy ahogy monda­ni szokás: csiszoltam Ez azonban cseppet sem csök­kenti őszinteségük, egye­nességük értékét. Ellenke­zőleg: gondolkozásra, a fo­gyatékosságok orvoslására, az előrelépéshez nélkülöz­hetetlen tapasztalatok le­szűrésére, cselekvésre ser­kent. fi az erre illetékes kis- körösi kommunista testület ülésén nagyszerűen lemérhető ez. Vitaindítójá­ban a pártbizottság titkára egyetlen vélemény nyomán sem mellőzte a tényekkel bátran szembenéző követ­keztetések levonását. És ilyen volt a vita is. Szin­te kíméletlenül őszinte, elemző, önkritikus, nem maradt érintetlenül a párt­demokrácia helyzetével ösz- szefüggő, egyetlen tapasz­talat sem. Az elhangzottak­ból hadd valljon erről leg­alább néhány szemelvény: — A pártdemokrácia nem önmagától való, hanem az egyes kommunisták véle­ményére, cselekvő egysé­gére épül, nagy segítség te­hát az ülésünket megelőző széles körű tájékozódás, miként vélekednek az egyes párttagok. Én is úgy látom, hogy a járási szintig bezá­rólag sok a szubjektív elem, többet és főleg rend­szeresebben kell számíta­ni a tagság véleményére. Nem elég ugyanis megkap­ni a bizalmat, s utána el­feledkezni erről. A bizalom kötelez! — Politika—gazdasági politika, sokan különvá­lasztják e fogalmakat. Eb­ből adódik, hogy külön vo­nal a párté és külön a gaz­daságvezetőké. Ez így nem megy, mert a párttitkár és a gazdaságvezető köré cso­portosíthatja, külön vá­laszthatja az embereket. Nem véletlen a példám sem; A gazdaságpolitikai kérdések tanfolyamán a de­mokratizmus került szóba, s a feltett kérdésre egyszer­re négyen is kórusban vá­laszolják: „Kérem, szól­nánk, lenne véleményünk, de minek? Hát figyelembe veszik?” — Alapszervezeti szintig nagyon nyíltan, őszintén fel kell tárni a pártdemokrá­ciával, a demokraiizmus- sal összefüggő problémákat. Mert szerintem, ha egy em­ber mond véleményt, fel kell figyelni rá. De ha ugyanazt sokan mondják, cselekedni kell! — Három éve vagyok párttitkár. Fájdalmas tény, de vezetőségünk még sen­kit nem számoltatott be pártmegbízatása végzésé­ről. S mivel a megbízatá­soknak nem is adtunk mél­tó keretet, hangsúlyt, sok tömegszervezetben dolgo­zó elvtársunk legtöbbször nem is érzi, hogy párt­munkát végez... fi zó, ami szó, a kom­^ munisták vélemé­nyére széles körűen építő helyzetfelmérés, az abból eredő tanulságokkal való bátor szembenézés az egyetlen és alapvető bizto- sítéka az előrelépést, a fej­lődést szolgáló feladatok meghatározásának, a testü­leti döntésnek. A kiskőrö­si pártbizottság öt pontban rögzítette ezeket. Kismon­dotta például: „A Szerveze­ti Szabályzat ismertetése — különösen a jogok és költe- lességek ismerése céljából — indokolt. Alapszerveze­teink dolgozzák fel. Az új párttagok felvételénél pedig mindenkor meg kell győ­ződni róla, ismerik-e a pártélet törvényeit.” Az öt határozat azonban felöleli a vita során érintett vala­mennyi probléma megoldá­sát célzó tennivalókat. S a határozatok kiegé­szítéseként külön meghatá­rozta a pártbizottság a pártdemokráciát szolgáló olyan szervezeti intézkedé­seket, mint például a kö­vetkező: „A választások so­rán csökkenteni kell annak a látszatát is, hogy a jelö­lő bizottságokat felsőbb szintről „eligazítjuk”. A tagságra kell bízni a dön­tést valóban.” B me, eljutottunk a * pártdemokrácia ér­vényesülése fentebb emlí­tett gyakorlati modelljének utolsó fázisához: Az egyes kommunisták véleményére építő döntés után — kinek- kinek a maga területén — most az egységes cselekvé­sen, a határozatok végre­hajtásán a sor. Perny Irén

Next

/
Thumbnails
Contents