Petőfi Népe, 1970. június (25. évfolyam, 127-151. szám)
1970-06-16 / 139. szám
1970. június 16, keúd & oldal Fáiba faragott mesevilág „Igen gyakori a bácskai faragóművészettben a virágornamentika. E díszítést „virágzásnak” mondják, mivel túlsúlyban vannak a növéí.yi motívumok. Az alakok mellé gyakran be- hajlanak az indák, vagy éppen kezükből nő ki a virág.” „ .. .Jelenlegi munkáim készítésekor nemi hagytam figyelmen kívül a szorgos bácskai nép ábrázolását. Munkájában igyekeztem megjeleníteni, szüreti jelenetekben, pásztorkodásban, egyebekben. Luca székének faragásában, suprikolásoik- ban, betlehemi játékokban. Faragásaim készítésekor legkedvesebb témám volt a mesélő juhász ábrázolása. A népmese világát igyekeztem a valósághoz hűen átlényegíteni. A megannyi érdekes emberalak, meseállat (pL a hétfejű sárkány) fara gás technikailag is sok érdekeset nyújtott. A meseállatok figuráinak készítésekor szabad teret hagytam egyéni gon- dolatvilágomnak.!, • E sorok tudatos művészi törekvésről vallanak — Horváth József 26 éves bácsalmási fafaragó fiatalember önvallomásnak is beillő szaktanulmányából idéztem. A hosszú, oszloptomácos bácskai parasztház leghátsó kis szobájában rendezte be műhelyét Kis példányszámban megjelenő, nehezen felkutatható szakkönyvek keverednek mesegyűjteményekkel; mindenféle kések, vésők, fúrók, resze- lők, lombfűrészek a festé- kes és a ragasztós üvegekkel, kencékkel, ecsetekkel. Szabadkozik, hogy nem nagyon van mit mutatni, a java termést Kiskunhalasra vitték, ahol a múzeumban kiállítást rendeztek belőlük. Akad azért itt is néhány kedves darab, igaz, jórészt használati tárgyként is funkcionáló munka formájában: sárkány- és madár- díszítéses fényképtartó, lopótökváza, finomművű, korommal berajzolt-karcolt indázó, a természetben sehol elő nem forduló, de mesés ihletésű virágmotívumokkal, falraakasztott famozaik, szinte kísérleti darabként, s most készül egy ugyancsak virágmintás ruhafogas. • A honvédségnél kezdte, katonakorában. — Elég sok szabad időm volt, amit nem tudtam mivel eltölteni. Eleinte üvegeket fontom körül színes dróttal, ezeken tanulmányoztam a színek és a formák arányát. Aztán faragni kezdtem. Fához nehéz volt hozzájutni, s amikor az erdőbe mentünk gyakorlatozni, az első dolgom mindig az volt, hogy a hátizsákomat telepakoltam fávaL Hogy miket faragtam? Gyermekkoromban a könyvtárból kosárszámra hordtam ks a meséskönyveket S ott, a katonaságnál életre keltek bennem a mesefigúrák. _ Mi lett azokkal a munkáival? — Elajándékozgattam. Elég kezdetleges dolgok voltak, de akkor örültem, hogy tetszenek. __Es most hogyan szerez f át? — Ha tudomásomra jut, hogy valamelyik kertben, vagy háztáji szőlősparcellában kivágtak egy-egy dió-, körte-, vagy cseresznyefát ezekkel dolgozom a legszívesebben, akkor máris jelentkezem vevőként Manapság már én vagyok az első vevő. — Mi a tanult szakmája? — Acs vagyok a vasúti magasépítőknél. De a fafaragást érzem igazi hivatásomnak. — Mennyi ideig készül egy-egy munka? — Azok, amelyek a kiállításra kerültek, nagyjából egy-egy hónapig készültek. De úgy, hogy az éjfél legtöbbször még itt ér, a műhelyben. • Kiskunhalason, Horváth József első önálló kiállításának megnyitása előtt betérek a Thorma János Múzeumba. S a nem túl nagy teremben pár percnyi szemlélődés után a saját gyermekkorom mesevilága is életre kel; torony felett úszó lovassal, kupolás királyi várakkal, indázó sárkányfejekkel. Amott a három képből álló szüreti sorozat: az elsőn a szüretelő asszony, szőlőlevelek, fürtök ölelésében, a másodikon férfialak, fején fürtökkel megrakott kosárral, a harmadikon a szüreti vigalom, virágdíszítéssel hangsúlyozva a virágos hangulatot. Aztán a húsvéti locsolás, a három- királyok és a lucaszéki babona megelevenítése. S mindegyiken ugyanaz a tiszta, kiérlelt líraiság, népballadás hangulat, ritmus. Eszembe jut a fafaragó válasza, amikor megkérdeztem tőle, hogy mire készülődik, milyen vállalkozásba kezd: _ Elhatároztam, hogy egy-egy nagy sorozatban kifaragom a János vitéz-t és a Toldi-t. A padláson már szárad hozzá a faanyag De kell még két év, amíg tökéletes szilárdságú lesz. És addig bennem is érlelődik a téma. A kiállítás megnyitójának meghívóján ez áll: Fába faragott mesevilág Találó cím. Ennél jobbat én sem tudtam adni. Hatvani Dániel A népművelési konferencia tükrében Jó eredményt hozott a művelődési otthonok vetélkedése Az Országos Népművelési Konferencia határozatai között az egyik legfontosabb az a már sokat hangoztatott megállapítás, hogy a közművelődésünk össztársadalmi ügy. Nemzeti kultúránk terjesztését tehát nem kizárólag népművelőink viszonylag kis létszámú csapatának kell előbbre vinni, hanem társadalmi méretű mozgalommá kell fejlesztenünk. Mint ahogy Molnár János művelődésügyi miniszter- helyettes írta a Petőfi Népe vasárnapi számában, legfontosabb feladtunk, hogy a konfrencia irányelvei szerint a „gyakorlati életben kérjük számon a közművelődés valóságos társadalmi megbecsülését”. A kiskunhalasi járásban ennek a számonkérésnek, illetőleg serkentő szándékú támogatásnak láthatjuk kezdeményező, szép példáját. A járási tanács vb immár második éve hirdet versenyt a járás művelődési intézményei között. A versenykiírás célja ez évben éppúgy, mint 1969-ben az, hogy a kulturális munka és a népművelési rendezvények színvonala, látogatottsága és gazdaságossága tovább emelkedjen a községi művelődési otthonokban. A verseny feltételeit úgy igyekeztek kialakítani» hogy azok a népművelés nehezen mérhető eredményességét vegyék számba Az alapfeltétel az éves munka körültekintő és reális tervezése, melyet az év során pontosan vezetett nyilvántartások tükröznék. Lényeges szempont a művelődési házak belső és külső rendje, hogy azok valóban vonzó környezetükkel várják a (39.) — Nem — fogta le a kezét a lány, s a heverőhöz húzta. Kloss leült. Kezébe vette a lány által felkínált poharat, s maga elé meredt tekintettel gondolkozott. Aztán végigdőlt a heverőn, s behunyta a szemét. Az elmúlt éjszaka semmit sem aludt, s ma egész nap Wroclaw utcáit rótta. — Köszönöm, Hans — súgta a fülébe Liza, s most már önként simult a fiúhoz. Kloss szerette volna hinni, hogy már nem szerepet játszik a lány, s szerette volna tudni, hogy Liza most csak nő és semmi több. Nő, akivel el lehet tölteni ezt az éjszakát. De túlságosan éberen dolgozott az agya; — Liza — emelkedett fel félkönyökre a heverőn. — Ez a karácsony esti kívánság is lengyel szokás!? — Ne beszéljünk erről — mondta a lány, s leoltotta a villanyt. Kloss kellemes zsibbadtságot érzett egész testében. Még egy utolsó erőfeszítéssel arra gondolt, hogy éjszaka biztosan kiforgatja a zsebeit a lány, aztán mély álamba zuhant. Még nem volt teljesen világos, amikor felébredt. Az óra pontosan hetet jelzett. Poller első mozdulatával a csengőhöz nyúlt. Kripó nyomozót kérette. Érezte, tudta, hogy nagyon gyorsan kell cselekednie. Ez a négyórányi hajnali alvás is megrövidítette az ákció idejét. Bár tudta, hogy most igazán benne van a játékban, s nem akadhat sügér a horgára ma sem. Kripó nem volt a legszimpatikusabb Poller számára, de öreg rókája volt a csendőrségnek, s Poller tudta, hogy a szimatjára számíthat. Most jelentést kér Kri- pótól. Az idős férfi mélyen meghajolt, amikor Poller elé lépett — Éreztem, hogy valami bűzlik — mondta. — Az éjjel nem mentek rendben a dolgok, s egy órával ezelőtt találtunk egy holttestet. Ledobták a Lessing-híd- ról. Undorító látvány volt. De nem ettől patkóit el. Egészen közelről tarkón lőtték. Kripó elvett egyet a feléje nyújtott szivarokból, rágyújtott, s tovább beszélt: — Találtunk nála kétszáz márkát, s egy katonakönyvet Horst Kuschka névre. Ausweis — igazolvány — nem volt nála. — Dicséretes gyorsasággal végezte a dolgát — mondta Poller, — s gondom lesz arra, hogy a soron kívül előléptetettek listájára kerüljön — közben Horst igazolványát nézte: — Ellenőrizte az azonoságát? — Igen. Minden kétséget kizáróan Horst Kuschka az áldozat — mondta Kripó. — Ez itt marad — dobta Horst katonakönyvét az asztalra. — S különben is, minden jelentést először én kérek. — Értettem. További utasítást várok. — Menjen a dolgára. Bizonyára várja a csendőrparancsok is. A Kuschka-üggyel a Gestapo foglalkozik tovább. A két úrnak szolgáló Kripó alázatosan távozott. Polier csengetett és kocsit rendelt. Poller már csak a kocsiban vette elő azt a röplapot, amit tegnap hoztak emberei az egyik gyárból, ahol a külföldi munkások között kapták el. a röplapon ez állt: „Wrocláw lengyel volt és az is marad!’’ Bosszankodni nem volt ideje, mert a Kaiser-hídon összetorlódott a villamosforgalom, s alig tudtak kikeveredni ebből a forgalmi dugóból. „Wroclaw lengyel volt és az is marad!” — csengtek fülébe a szavak, s összeszorította a száját: — Soha. Megállt a régi kőbányánál, s határozott léptekkel elindult a középső épület felé. Rátekintett a névtáblára: Horst Kuschka. Kopogott. Sápadt aszony nyitott ajtót. Poller megnyomta csizmájával a kopott deszkát, s belépett: — Gestapo — mutatott fel valami igazolványt, « közben Dillanatok alatt felmérte a helyzetet; az asz- szonv már tud mindenről. Aztán a szekrényhez lépett, s darabonként kezdte kiszórni a ruhaneműt. (Folytatjuk^ látogatókat. A tartalmi munka követelményeit a szakköri és klubtevékenység jelenti és a községek lélekszámúhoz igazodó ismeretterjesztő előadások tartása. A műkedvelő művészeti csoportok feladatául helyi, járási és megyei rendezvényeken való eredményes közreműködést szabták. Az 1969. december 31-én zárult verseny értékelését pontozásos rendszer szerint végezte a körültekintő bizottság. Az éves statisztikai eredmények és az évközi ellenőrzések tapasztalati alapján az egyes követelmények túltelj esítőit plusz, a más területeken lemaradókat pedig pontlevonással értékelték. Ami külön Í8 értéket adott a versnynek, az a helyezetteknek az erkölcsieken túli díjazása volt. A nyertes mélykúti művelődési otthon berendezésének és felszerelésének bővítésére, illetve korszerűsítésére 10 ezer forintot kapott. (Ez valóban jól jött a meglehetősen szerényen berendezett intézménynek.) Az igazgató pedig 1500 forint jutalomban részesült. íme, az anyagi érdekeltség elve igen is egyeztethető a népművelés „társadalmi hivatástudatával”. Különösen dicsérhető a Kiskunhalasi Járási Tanács V. B. azon szándéka, hogy az eredményes verseny után még továb' keresi azt a formát, mely legjobban ösztönzi a népművelőket, s mindazokat., akik tehetnek a közművelődésért. Az 1969. évi versenyfeltételek egyik hiányossága az volt, hogy nem vette kelló mértékben figyelembe: az egyes községek társadalmi, gazdasági adottságai más és más feladatok és nehézségek elé állítják a kultúra munkásait Az elért siker legnagyobbrészt az igazgatók egyéni munkájának mércéje volt. Ezt kijavítva az 1970. évi kiírás feltételeit már az adott községek szükségletei és igényei alapján állították össze. A művelődési házak tartalmi tevékenységén túl azt is vizsgálják, hogy milyen mértékben „társadalmi ügy” a falvak közművelődése. Azaz, a gazdasági egységek hogyan támogatják a művelődési otthont anyagi nehézségeik legyőzésében, a községi tanácsok többlet- bevételeiből mekkora rész jut a kultúra szolgálatára. A művelődési házak igazgatói a községi vezetőkkel együtt örömmel fogadták a módosított kiírást, mely valóban a konferencia szellemében fogant. A verseny a közművelődés valóságos társadalmi megbecsülésének ügyét szolgálja, melyben a művelődési otthonok eredményei az egész község kutúra- és művelő- désszeretetét tükrözik. Pavlovits Miklós Amíg az embernek célja van... IV Kolozs Gergely já- rási főorvos 44 évvel ezelőtt 1926-ban kezdte el a gyógyító munkát, s most 72 évesen, a közeli napokban nyugdíjba megy. Dunavecsén mindenki doktor bácsinak szólítja, szeretik, tisztelik segítőkészségéért, közvetlen, barátságos modoráért. Amikor hivatali szobájában beszélgettünk az életéről, munkájának eredményeiről, kérte, hogy csak nagyon egyszerű dolgokat jegyezzek fel róla. Következzenek hát a leghétköznapibb tények. Először magánpraxist folytat, majd 1932-t61 a felszabadulásig OTI-orvos. 1944 május végén családjával együtt az auschwitzi koncentrációs táborba kerül. Hét szörnyű hónap — de kibírja. Családját azonban örökre elveszti... I tthon rengeteg mun- ■ ka várja, élőről kell mindent kezdeni. Az orvosi felszerelések hiányoznak, csak egy csecsemőmérleg van, ezzel kezdi meg működését az egészségház. 1946-ban megszervezi a népegészségőri tanfolyamot és megkezdődik az egészségügyi felvilágosító munka. Az évek folyamán bebizonyosodott, hogy nemcsak jó orvos — de érdemes közéleti ember is. Talán meglepő, de 1934 óta vezetője a községi sportkörnek, s e tisztségében jelenleg is aktívan tevékenykedik. — Emellett a Vöröskeresztben, a TIT-nél is. dolgozik, és 1961 óta községi, illetve járási tanácstag. Csaknem megalakulásától kezdve ' tagja a munkásőrségnek. A felszabadulás negyed- százados évfordulója alkalmával ő is megkapta a jubileumi emlékérmet, a pártban végzett 25 éves munkájáért. Ennek az elismerésnek örült a legjobban. Még a személyi kultusz éveiben történt, hogy alaptalanul kizárták a pártból. Három évig kellett harcolnia, érvelnie az igazáért, míg végül visszakerülhetett a kommunisták soraiba. Nehéz próbatétel volt, de sikerrel kiállta. 1^1 ilyen orvos volt? ■ ■ Olyan, akinek a szívéhez nőtt a falu, a népből jött, s érte dolgozott. Szívügye a véradó mozgalom is. Nem tesz róla említést, de a krónikás tudja, hogy az ő nevéhez kapcsolódik az első ingyenes véradás megszervezése. Tevékenységének méltó elismerését bizonyítják kitüntetései, melyek között ott van a Magyar Szabadságrend és a Munka Érdemrend ezüst fokozata. A nyugdíjazás után sok kedves munka várja: az irodalmi színpad (ahol maga is rendszerese" fellép), a sport és még egy sor közéleti elfoglaltság. Mert, amíg az embernek célja van, addig érdemes és kell is dolgozni. így é1' eddig Kolozs Gergely, s már ezután sem fog másként. Szabó Attila
