Petőfi Népe, 1970. június (25. évfolyam, 127-151. szám)
1970-06-13 / 137. szám
I. oldal 1970. június IS, szombat jól döntöttek a vaskútiak Éppen másfél évvel ezelőtt határozta el a három vaskúti termelőszövetkezet tagsága, hogy összpontosítja erőit és egy gazdaságot hoz létre. Bácska néven 1969. januar 1-én megalakult az egyesült termelő- szövetkezet. Az első esztendő eredményei azt bizonyítják, hogy helyesen döntöttek a község gazdái. Tízmillió forinttal több termelési értéket állított elő az egyesült gazdaság, mint 1968-ban a három termelő- szövetkezet együttvéve. Egymillió forinttal nőtt a részesedési alap is. Ez lehetővé tette, hogy a járadékosok jövedelmét 400 forintra egészítsék ki már az elmúlt évben, az idén pedig a legalacsonyabb nyugdíjakat pótolják némi készpénz-segítséggel. Palatinszki József, a szövetkezet párttitkára elmon- ta, hogy zökkenőmentesebbé vált a munkaszervezés és számos olyan lehetőség nyílt meg előttük, amely eddig kiaknázatlan volt. A több mint 5 ezer holdas gazdaságnak jelenleg mintegy négyszáz tagja vesz részt rendszeresen a munkában, több mint kétszáz nyugdíjasuk, járadékosuk van. A szamócaföldön A legnagyobb gondot az asszonyok rendszeres foglalkoztatása okozta, ezt a kertészet fejlesztésével oldották meg. Egyebek között húsz holdon szamócát telepítettek, ebből 13 és fél hold a termő. Az értékes, ízletes gyümölcsöt) ezekben a napokban százhúsz—száznegyven asszony szedi. A szamócaföldön hajladozó, szorgos asszonyokat és Iá nyolcat megkérdeztük, hogy elégedettek-e keresetükkel? Elmondták, hogy naponta 40 kilót is tudnak szedni. A termelőszövetkezet 2,50 forintot fizet kilónként. A szamócát a hűtőiparnak szállítják, szép termést hoznak a bokrok. Erről már Penoff László főagranómus mondott többet. A termősorok között palántát neveltek, az ebből származó holdankénti bevétel eléri a 30 ezer forintot. Mintegy 60 mázsa gyümölcstermés várható. Figyelembe véve, hogy nagyrészt első osztályú a termés, holdanként több mint 40 ezer forintra számítanak értékesítéséből. — Mindent összevetve 45—50 ezer forint körüli tiszta bevételre számítunk egy-egy holdról. Mindenki jól jár tehát. Az asszonyok keresethez, a termelőszövetkezet számottevő jövedelemhez, a népgazdaság valutabevételhez jut, mivel ezt a szamócát a FINDUS nevű svéd céggel kötött szerződés alapján termeljük. Csőrendszeren át — Nagyobb fejlesztési lehetőségünk nyílott az állattenyésztésben is — hangoztatja Vámos Ferenc elnök. — Saját építőbrigádunkkal hozzáfogtunk a szakosított szarvasmarhatelep kialakításához, ötszáz tehenet tartunk majd itt. Az őszre az egyik istálló elkészül. Osztrák-tarka tehenek kerülnek ide, garantált tej hozamuk évente 45Ó0 liter. Svéd berendezés kerül az istállókba. Az ALFA-LAVAL cégtől vásároljuk. A tej csőrendszeren kerül a pasztőrözőbe, a hűtőberendezésbe, végül pedig a fóliatasakba. Így hozzuk majd forgalomba Baján és környékén. A magyar élelmiszeripar szárítmányai iránt Európa- szerte nagy az érdeklődés. Ezt ismerte fel a termelőszövetkezet vezetősége és a nálunk bevált CER-rend- szerű jugoszláv szárító berendezést szereli be. Még az idén üzembe helyezik és ősszel megkezdik a gazdaságban termelt borsfű, majoránna, fűszer- és pri- taminpaprika, vöröshagyma szárítását. Újfajta együtt működés Más szövetkezetekkel is fejlődik együttműködésük. Hallottak róla, hogy a bajai Duna Termelőszövetkezetnek kevés az állatállománya, de van takarmánya. Megállapodást kötöttek, mely szerint szarvas- marhával benépesítették a Duna istállóit, ily módon együttműködve, közösen hizlalják az állományt. Az első száz hízott marhát már értékesítették, s most újabb százas állományt hizlalnak közösen. A hasznon természetesen megosztoznak, a hozzájárulás mértéke szerint. A tagokkal beszélgetve megállapíthatjuk, hogy nem bánták meg a három szövetkezet összefogását. — Jó határozatot hoztunk másfél évvel ezelőtt — mondják. — Ügy érezzük, hogy az idei nehéz tavasz ellenére is megtaláljuk számításunkat. Tudjuk, hogy az országnak nagy kárt okozott az árvíz, és most minden erővel össze kell fognunk, kihasználva a lehetőségeket, hogy mi is hozzájáruljunk a károk csökkentéséhez. K. S. Szakma és érettségi Nem kell túlzottan mesz- szire visszaforgatni az idő kerekét, hogy a szakma és az érettségi a maitól eltérő értékelésével találkozzunk. Bár sokan még ma sem vallják, hogy egyik a másikat egyre több szakmában feltételezi, de még jó évtizede is az egyik jelentette a munkát, a másik pedig a gondolkodást. Most, hogy „polgárjogot” nyert a gondolkodó munka — történjék a Központi Fizikai Kutató Intézetben, vagy bármelyik kis üzem szerszámkészítő műhelyében —, egyre többet hallunk a szakma és az érettségi ösz- szekapcsolásáról. A tudományos-technikai foradalom „szele” már eljutott hozzánk és egyes iparágakban egyre erőteljesebben érezteti hatását. A kor bámulatos technikai haladása — á nagy tudású gépek sokasodása, a változó technológiák kiismerése, a bonyolult gyártmányok készítése — a szakmunkás szerepét és jelentőségét változtatja meg! A műszaki haladás valóságos terepe — mindig az üzem marad. A munkásemberek képessége és színvonala határozza meg végső soron egy-egy vállalat tudását és lehetőségét, ez állítja ki a „bizonyítványt” egy ország holnapjáról. Apáink már nem úgy dolgoztak, mint nagyapáink; Tv az iskolának A Magyar Vöröskereszt Országos Központja a „Tv- minden iskolának” akció keretében Kiskunfélegyházán a Külső-Szegedi úti általános iskola növendékeit televíziós készülékkel ajándékozták meg. Az ünnepélyes átadásra — amelyen a kiskunfélegyházi járás és a város párt-, tanácsi-, vöröskeresztes vezetői, a szülők, nevelők és tanulók mellett jelen volt Márté Mihály, a Vöröskereszt Országos Központja ifjúsági osztályának vezetője, továbbá Ágoston András, a szervezet Bács-Kiskun megyei titkára Is — pénteken délután, az iskola tanév- záró ünnepségének keretében került sor. (37.) Liza igazán jó háziasszonynak bizonyult. Kitűnő volt a paradicsomos kolbász, s jó ízű a bor, amelyből Kloss már elég sokat felhörpintett. A vacsora romjait nézve az jutott az eszébe, hogy Liza biztosan bőségesen kap élelmiszerjegyet az alkalmi vendégekre is számítva. Liza alig ivott néhány kortyot. Látszólag érdeklődés nélkül folyt közöttük a tárgyalás, de Kloss gyorsan észrevette, hogy a lány rutinosan vezeti a beszélgetést. Megkönnyítette hát a dolgát. Beszélt egy barátjáról, aki páncélos hadtestével együtt a Donhoz került, egy másikról, akit Sztálingrádhoz vezényeltek ... — És te? — kérdezte Liza. —Téged nem küldenek? Kloss tettetett részegséggel felnevetett: — Nem tudom Liza. De ha hadosztályomat, a legjobb páncélos hadosztályt tényleg átvezényelték Franciaországból a Volgához, akkor én is oda megyek. Oda, de hozzád visszajövök, kicsi Lizácska — mondta, s ráborult a lányra. — Mind így beszéltek — mondta fölényes hangon a a lány. — Aki néhány napra idevetődik, az mind így beszél. Aztán küld még néhány lapot, és megírja, hogy éppen most fagyott le a füle, vagy pedig haslövéssel kórházban fekszik. Halálhír is akad köztük, igaz. De senki nem tér vissza... — Sokat ismertél? — Mi az, féltékenység! jelenet, Hans? Nem gondolod, hogy kicsit korai? Kloss magához akarta húzni a lányt, de éles berregéssel megszólalt a csengő. — Telefon? — kérdezte Kloss. — Nem, az ajtó. Nem vártam senkit — szólt vissza a küszöbről. Kloss utána lopakodott az ajtóig. Látta, amint a lány idegesen kiakasztja a láncot, s megnyitja az ajtót. Vasutasruhás férfi lépett be, kezében pisztoly; — Liza Schmidt? — kérdezte a vasutas. — Igen, én — s a lány hangja remegett. — Mit akar? — Artúr megbízásából — mondta Kuschka. Kloss egyetlen mozdulattal kivágta az ajtót, ami eltakarta a lányt, s kezében pisztollyal, rászólt Horstra: — Kitűnő céllövő vagyok — majd intett a kezével. — Eldobni a pisztolyt. Kloss óvatosan emelte fel a fegyvert, s közben pisztolyával sakkban tartotta a másikat. — Kezet fel; — majd a lányhoz: — Gondolom, Liza, meghívod az urat is egy pohár borra? Horstot az ajtóhoz lökte, majd Lizát figyelte, aki olyan sápadt volt, mint a fal. Kloss most kezdte csak érteni, hogy milyen képtelen helyzetbe került. Horst azt mondta; hogy Artúr megbízásából... Tehát Artúr nem vonta vissza a parancsot. Vagy nem kapta meg az üzenetet. De miért nem kapta meg? Talán az orgonista ... Ez az ember itt csak végrehajtója. De mit kell tennie ilyen helyzetben egy német tisztnek? Kloss még nem határozott, de azt tudta, hogy nem szabad kiesnie a szerepéből. Horst a falnál állt, feltartott kezekkel. Rákiáltott: — Beszélj! Ki küldött? Amaz dühös tekintettel nézett rá, s a fogai között sziszegte: — Semmit sem tudok mondani. — Meglátjuk — mondta Kloss. — Beszélsz majd másutt. — Lizához fordult; — Ki ez az ember? Ismered? — Igen ... azazhogy nem ... Valahol mintha már láttam volna ... — Hagyjuk a mesét. Emlékeztetlek, hogy amikor belépett, azt mondta; „Artúr megbízásából...” Kloss figyelmesen nézte a szótlan lányt. Vallatta őket, s közben azért szurkolt, nehogy túlságosan sokat mondjanak. Egyébként sem érdekelte, hogy mit fog mondani Horst. Lizára volt kíváncsi. Csak Liza magatartására. A lány sírva fakadt. Olyan természetesen csinálta, hogy ha Kloss nem tudott volna semmit, az előzményekről, alighanem most magához húzta volna vigasztalni. — Mindent megmondok — szipogta. — Most már mindent értek, ö Artúr bátyja, s én csúnyán kibántam szegény Artúrral. A mese nagyon egyszerű volt, de elfogadható is. Kloss újból szimpátiát érzett a lánnyal szemben. (Folytatjuk} mi alapvetően másként dolgozunk, mint apáink; és ami talán a legfontosabb: mi egy-két évtized múlva alapvetően nem úgy dolgozunk majd, mint ma! A gyorsan változó technika a maga ritmusát követeli meg a mellette dolgozó ember tői. Azt, hogy vele változzon, még inkább azt, hogy a technikát változtassa meg. Mindez a „kiművelt eberfők sokaságát” sürgeti ma főleg az üzemekben. Ennek jelentőségét felismertük és a tavaly megjelent szakmunkásképzésről szóló törvény arra is bizonyíték, hogy teszünk is érte. Ez esetben különös jelentősége van, hogy a jog a valós élet mellett, néha még előtte — és nem mö' götte — halad. Az iparitanulő-képzés beilleszkedik az általános oktatási rendszerbe, s a szakmunkások továbbtanulását az eddiginél szervezettebben biztosítja. Illetve ennek a lehetőségét megadja. Az emelt szintű oktatásról például a törvény kimondja, hogy különbözeti vizsga nélkül beiratkozhatnak a fiatalok a dolgozók középiskolájának harmadik osztályába, és két év alatt megszerezhetik az érettségi bizonyítványt. Ugyanez az 1969. évi VI. számú törvény azt is leszögezi, hogy a vállalatok kötelesek biztosítani a továbbtanulás lehetőségét. Most, hogy a vizsgák „finisénél” tartunk, érdemes arra a kérdésre keresni a választ; a jog adta lehetőségeket valóra tudják-e a továbbtanulni akarók váltani? ... Ki tudják-e használni a törvénnyel megerősített jogukat? ... Az országos ifjúmunkástanuló tanács nemrégiben megvizsgálta, hogy van-e elegendő hely az érettségire jelentkezők fogadására?... Az idén — ezekben a napokban — csupán emeltszintű oktatás révén harmincezer fiatal szerzi meg szakmai képesítését. Elvileg és jogilag mind a harmincezer sorompóba állhat az érettségi bizonyítvány megszerzéséért!... Természetesen nincs ennyi jelentkező. De még így is félő, hogy a tanulni szándékozók közül sokan kimaradnak. Az országban ösz- szesen harminc iskolát jelöltek ki számukra. Ha a harminc iskola mellé tesz- szük a harmincezer végző ifjú szakmunkást, bizony ne-' héz dolga lehet a pedagógusnak. ha arra ösztönzi őket, hogy minél többen tanuljanak tovább és a szakma mellé szerezzék meg az érettségi bizonyítványt is. A másik, amiről gondolatot kell váltanunk; a vállalatok támogatása. A törvény ugyan előírja, hogy a továbbtanulást biztosítani kell, de ezzel nagyon sokszor ellentétes a vállalat pillanatnyi érdeke. Mert már alig várja a szakmunkásokat, azt szeretné, ha ezek a friss munkaerők teljes erejükkel, figyelmükkel, megszerzett szakmai tudásukkal bekapcsolódjanak a vállalat tevékenységébe. Majd mindenütt komoly munkaerőgonddal küzdenek, tehát nehezen egyeznek bele, hogy — a különféle kedvezmények nyújtását kívánó — érettségi megszerzését szorgalmazzák. Ez, sajnos, nem új jelenség. Nem csupán a most szakmát szerzett fiatalokra érvényes, hanem ennek is megvannak a sajnálatos „tradíciói”. Pedig ezekhez a tradíciókhoz aztán igazán fölösleges és egyre károsabb ragaszkodni. S, ha a vállalatok már felismerték a holnapjukat — amely csupán a ma igényes szakmunkásaira épülhet fel —, akkor nekik kellene a legtöbbet megtenni azért, hogy a szakma és az érettségi egymásnak feltétele legyen. Az üzemekben sorra készítik és vitatják meg az új ötéves tervet, már számolgatják, hogyan képzelik el a jövőjüket 10—15 év múlva, hosszan vitatják, minden oldalról indokolják beruházási elképzeléseiket, a technika állandó korszerűsítését és ezzel összefüggésben az új technológia adta előnyök kihasználását. Elfogadhatatlan szűklátókörűség, hogy ha ebben nem látják saját szakmunkásaik, a jelenleg már ott dolgozó és a következő években odakerülő fiatalok szerepét. Azt a főszerepet, hogy csak rájuk építhetnek, csak velük együtt lehet az elképzeléseket valósággá váltani. Tehát, mégha úgy érzik, hogy mai érdekeikkel ellentétes, akkor is vállalni kell a holnap sikereiért a fiatalok továbbtanulásának elősegítését. támogatását. Arról nem is beszélve, hogy a törvény ezt, számukra kötelezően elő is írja. Bán János Ívzáró ünnepség a MŰM 607-es Szakmunkásképző Intézetben A 607. számú Ipari Szakmunkásképző Intézetében — Kecskeméten — tegnap délelőtt tartották az évzáró ünnepélyt. A szülők, s az érdekelt vállalatok szép számú vendégkoszorúja és a tanulóifjúság előtt Weither Vilmos igazgató szólt az iskola fejlődéséről, a lezárult tanév eredményeiről. Rámutatott, hogy s munkában és tanulásban sikeresen álltak helyt az intézet növendékei. Az elmúlt év szeptember 1-étől az idei május 31-ig tartó időszakban az építőipari tanulók közel másfél- millió forint, a vasipari tanulók csaknem két és fél millió forint értékű munkát végeztek. Emeltszintű képzésben háromszáz tanuló részesült az intézetnél. Jóllehet az indulás nehéz volt, főleg a matematika és kémia támasztott magas követelményekkel — megállapítható, hogy ez a képzési forma egyre népszerűbbé válik a tanulók körében. Az iskola 1439 tanulójából 1119 tanulhat tovább, köztük 400-an tehetnek szakvizsgát. Jelentős mértékben bővült azon első- és másodéves tanulók köre, akik részt vettek az intézeti Szakma kiváló tanulója versenyen. Kiváló KISZ- munkájáért Sáfár Mihályt és Major Tamást külföldi — bulgáriai — utazással jutalmazták. Szorgalmáért, kiemelkedő tanulmányi eredményeiért 315 tanuló kapott jutalmat.
