Petőfi Népe, 1970. május (25. évfolyam, 101-126. szám)
1970-05-10 / 108. szám
Határozat a lakásépítés fejlesztésére, a lakáselosztás és a lakbérek új rendszerére (Folytatás az 1. oldalról.) tartási költségeit, ezzel megteremtődjön a folyamatos és színvonalas karbantartás anyagi forrása, az állami dotáció pedig szűnjön meg. A lakbérekben II A lakásépítés fejlesztésével, a lakáselosztás és gazdálkodás új rendszerével kapcsolatban a Központi Bizottság és a kormány szükségesnek tartja, hogy az intézkedések a negyedik sem amortizációt, sem pedig nyereséget nem szabad kalkulálni. A lakások építésében, elosztásában, valamint a lakásalappal való gazdálkodásban a tanácsok kapjanak nagyobb szerepet. ötéves terv keretében megoldást nyerjenek, úgy, hogy már a tervezésben vagy a végrehajtás kezdeti időszakában érvényesítsék a párt! határozatát. A lakásépítés jövőbeni programja i 1. A lakásépítési feladatokat jelenleg öt évre kell megszabni. A kiinduló alap a 15 éves lakásépítési program teljesítése legyen, vagyis az egymillió lakás építésének befejezése a tervezett időre. Ehhez a negyedik ötéves terv időszakában 1975-ig legalább 400 ezer lakás megépítését kell biztosítani, vagyis az utóbbi évek 63 000-es átlagáról évi 80 000-re kell növelni az építést. E feladat megvalósításának döntő feltétele, hogy a lakásépítésre, a közművesítésre és a hozzá kapcsolódó ipari és szolgáltató háttér fejlesztésére fordított eszközök hányada és összege a népgazdasági beruházásokból növekedjék. Ez a gazdaságpolitikai követelmény egyik kiinduló pontja legyen a negyedik ötéves tervnek és ugyanerre kell törekedni a kidolgozás alatt álló, 1985- ig terjedő távlati gazdaság- fejlesztési koncepció elkészítésekor. 2. A legégetőbb szociális feladat a fővárosban és a vidéki városokban lakó munkáscsaládok és a családalapító fiatalok lakás- helyzetének javítása. A negyedik ötéves tervidőszak lakásépítésének elsősorban e feladat megoldását kell szolgálnia. Az állami lakásépítés jelentős növelésével el kell érni, hogy az össz- lakásépítésnek közel a fele állami (központi költségvetési, tanácsi és vállalati) erőforrásokból valósuljon meg. A központi költségvetésből és a tanácsok lakás- építési célú helyi bevételeiből, továbbá a vállalatok, intézmények eszközeiből összesen 180—200 ezer állami (bér- és szolgálati, valamint értékesítés céljára szövetkezeti) lakást kell megépíteni. A magánlakásépítés növelése céljából törekedni kell a lakosság erőforrásainak és a vállalatok törvényesen erre fordítható eszközeinek a lakásépítésbe való fokozott bevonására. A lakosság részéről várhatóan jelentkező saját lakásépítési (vásárlási) igények kielégítésére úgy kell felkészülni, hogy a lakossági építésen belül növekedjék a korszerű, többszintes és telepszerű építés aránya. A szükségletekkel összhangban a fővárosban a vidéki városokban és a kiemelt településeken az összlakásépítésnek mintegy kétharmada épüljön meg az állami lakásépítés és társasházépítés jelentős növelése útján, döntően többszintes lakóházakban. A fővárosban olyan méretű lakásépítés feltételeit kell megteremteni, hogy a lakáshelyzet az országos átlagot meghaladó mértékben javuljon. 3. A negyedik ötéves tervben a harmadik ötéves tervhez képest lényegesen — mintegy 100 ezerrel — növekvő lakásmennyiség megépítéséhez biztosítani j kell az építőipari szervezetek lakásépítési és közmű- vesítési tevékenységének fejlesztését, az építőanyagtermelés fokozását, az épületszerkezetek és szerelvények megfelelő mennyiségű ! és választékú kínálatát. 4. A lakásépítési feladatok gazdaságos megoldása érdekében erőteljesen fokozni kell a tömegszerű, koncentrált lakásépítés arányát. Az összes lakásoknak legalább 55—66 százaléka korszerű építési technológiával épüljön. Megfelelő segítséggel lehetővé kell tenni, hogy az állami építőipar mellett a szövetkezeti építőipar is fokozottabban alkalmazza a korszerű építési módokat. Az építési igényekkel összhangban fenn kell tartani a lakosság és a kisiparosok lakásépítő tevékenységét és a lakosság építőanyag-keresletének folyamatos kielégítésére kell felkészülni. Ezekkel a célokkal összhangban kell megvalósítani a kapcsolódó iparágak fejlesztését. 5. A negyedik ötéves tervben az állami lakások átlagos nagysága két szobát érjen el. A lakások technikai felszereltsége és a házak átlagos emeletnagysága tekintetében pedig tartani kell a kialakult színvonalat. Indokolt, hogy a lakosság differenciáltan jelentkező igényeihez és teherviselő képességéhez igazodó különböző felszerelt- ségű, egyszerűbb kivitelű, olcsóbb lakások is épüljenek. Külön elő kell segíteni azt, hogy a fiatal házasok, nyugdíjasok, egyedülállók növekvő hányada szabadulhasson meg a drága albérletektől, s ehhez hasonló jellegű kulturált és olcsóbb lakószobához juthassanak. 6. A lakásépítési program megvalósításában olyan irányítási és szabályozási módszereket kell alkalmazni, amelyek lehetővé teszik a tanácsi önállóság kiszélesítését, ugyanakkor biztosítják a központi fejlesztési célok megvalósítását. A tanácsok önállóságát a lakások építésében elő kell segíteni azzal, hogy az államtól kapott központi pénzeszközök, valamint a lakásépítési célú tanácsi pénzügyi alapok mikénti felhasználásáról a tanácsok maguk dönthessenek. Helyes orientálásukat központi irányelvekkel kell elősegíteni. A tanácsok a lakásépítéssel kapcsolatos központi előírásoktól any- nyiban térhessenek el, amennyiben a saját elhatározásaikon alapuló fejlesztések anyagi fedezetével rendelkeznek. __ 7 . A lakásépítési program a tanácsok számára megnövekedett feladatot jelent. Szükséges, hogy a tanácsok i a területükön élő lakosság lakásproblémáinak megoldásával, az állami, vállalati és magánlakásépítéssel komplexen foglalkozzanak és a feladatokra felkészüljenek. A lakásépítési program megvalósítása érdekében megfelelő és időben történő területelőkészítéssel, előközművesítéssel, aktív terület-gazdálkodással tegyék megalapozottabbá és szervezettebbé a lakás- építkezést. A tanácsok, a vállalatok és a lakosság lakásépítéssel kapcsolatos szolgáltatási igényeinek kielégítéséhez intézményes segítséget kell biztosítani. E célra szolgáltató jellegű szervezeteket (szövetkezeteket, irodákat, vállalatokat) lehet létrehozni, vagy e feladatokkal meglevő szervezeteket kell megbízni. A lakásépítés! formák fejlesztése 8. A lakásépítés továbbfejlesztése keretében ezután is többféle formát kell alkalmazni, hogy lehetővé tegyük a lakásépítési program biztonságos teljesülését, a központi, a tanácsi, a vállalati és a lakossági erőforrások leghatékonyabb felhasználását, és ezzel a lehető legtöbb építési és vásárlási igény kielégítését. A lakásépítés rendszerének lehetővé kell tennie, hogy a családok a különböző konstrukciókban jövedelmi helyzetüknek és igényeiknek megfelelően elégíthessék ki lakásszükségletüket. Ezért a lakásépítés jövőbeni rendszerében indokolt fenntartani az állami, a szövetkezeti, a vállalati lakásépítési formákat, továbbá a lakossági építkezést és az értékesítésre történő öröklakásépítést. 9. A tanácsi lakásépítés keretében megvalósuló lakások legalább egyharma- dát — megyei szinten — a tanácsok szövetkezeti lakásként értékesítsék, de legalább 40 százaléka bérlakás legyen. Az értékesítés meghatározott arányának növelésében a tanácsok legyenek érdekeltek azáltal, hogy az egyharmadon felül értékesített lakások utáni készpénzbevétel (előtörlesztés) a tanácsokat illesse meg és ezekből növeljék a lakásépítkezések pénzügyi alapját. 10. A maii lakásszövetkezetek mellett ^ szövetkezésben rejlő lehetőségek kihasználása és a lakásépítés szervezettségének növelése céljából új szövetkezeti formát is ki kell alakítani. Ki kell dolgozni a lakásépítő szövetkezeti konstrukció feltételeit és kezdeményezni kell azok fejlődését, viszonylag széles körű elterjedését, hogy a későbbiekben ez a lakásépítési forma mielőbb az igényeknek megfelelő arányt érjen el a lakásépítésben. A lakásépítő szövetkezetek tagjaik számára biztosíthatják a fenntartással és a lakással összefüggő szolgáltatásokat. Azok számára, akik — főleg fiatalok — keresetükből csak hosszabb idő alatt képesek előteremteni a lakásépítkezéshez szükséges hozzájárulást, előtakarékossági rendszert kell létrehozni. 11. Az építési formák között kapjon nagyobb szerepet a vállalatok, üzemek és intézmények lakásépítése, a jelenlegi keretek és feltételek kiszélesítése. A vállalati dolgozók saját lakásépítésének támogatása mellett célszerű a vállalati és a tanácsi erőforrások hatékonyabb együttes felhasználására törekedni. 12. Számszerű korlátozás nélkül kell továbbra is lehetővé tenni a lakosság saját lakásépítésének különböző formáit. Ezen belül lényegesen növelni kell a szervezett (vállalati, OTP, valamint a személyi kezdeményezésű) társasházépítés arányát. A vidéki lakás- helyzet megoldásában továbbra is fontos szerep jut a családiház-építésnek. A fővárosban és nagyobb városokban a lakossági építkezés fő formája a többszintes társasházépítés legyen. 13. A lakásellátás társadalompolitikai jelentősége, a lakásra való előtakaré- kosság, a lakásépítésre és vásárlásra való felkészülés biztonsága érdekében a lakásépítési költségek (árak) alakulásának tervszerűségét biztosítani kell. A lakások átadási (eladási) árai fejezzék ki a lakások használati értékének — méretének, felszereltségének, területi fekvésének stb. — különbözőségét. A lakásszövetkezetek esetében ne hárítsák át a lakás megvásárlójára a hatósági áremelkedésekből eredő többletköltségeket. Az illetékes állami szervek a lehetőségeiket meghaladó korszerűsítés, építési szintszám növelés stb. címén jelentkező áremelkedéseknek vessenek gátat. Az állami ' lakások átadási árainak színvonalában átlagosan legfeltebb évi 1—2 százalékos eifcl- kedés engedhető meg. Az árak stabilitására való törekvés ne korlátozza a kivitelezők anyagi érdekeltségét, ugyanúgy jobban ösztönözzön a költségek csökkentésére. n lakáscserék ösztönzése és a lakásforgalom szabályozása 14. Meg kell teremteni a mainál lényegesen nagyobb érdekeltséget az önkéntes lakáscserére, mert ez az országos lakásalap relatív növelésének eszköze lehet, ami jelentősen hozzájárulhat a lakásigények jobb kielégítéséhez. A kellő érdekeltséget mind a lakás-átadó, mind a lakás-átvevő részéről meg kell teremteni. Az érdekeltség növekedése feltételezi a lakbérek arányosságát, a tényleges használati értékhez való igazodását, továbbá a lakásbérlet értékének pénzbeli kifejeződését. 15. Mind a lakáscserére ösztönzés, mind pedig az arányosabb tehervállalás érdekében szükséges, hogy a bérlakás-ellátásban részesülők se jussanak minden ellenérték nélkül lakáshoz. Ebből a célból indokolt, hogy a lakásbérlet értékének általános elismerése keretében az új bér- és szolgálati lakások juttatása esetén a bérlők fizessenek egyszeri építési hozzájárulást a tanácsnak. A régi, megüresedő bérlakások kiutalásánál pedig az építési hozzájárulással arányos lakás-használatbavételi díjat fizessenek a kiutaló tanácsnak. A lakáscseréknél viszont a lakásbérlet értékének különbö- zetét térítsék meg a cserélő felek egymásnak. A tanácsok számára biztosítani kell a jogot, hogy saját mérlegelésük alapján (szociálpolitikai érdekből) a régi, megüresedő, komfort nélküli és félkomfortos bérlakások kiutalása esetén a használatbavételi díjtól eltekinthetnek. 16. Az építési hozzájárulás és használatbavételi díj mértékét a lakások nagysága, minősége szerint differenciáltan — központi irányelvek figyelembevételével — 10—40 ezer forint között az illetékes tanácsok határozzák meg. A tanácsi minőségi lakáscsere és szanálás esetén a két lakás bérleti értéke közötti különbözetet indokolt megfizetni. A bérlő a tanács javára lemondhat lakásáról, ez esetben igényt tarthat a lakás bérleti értékére. A lakásbérlet értékét — megfelelő állami szabályok keretei között — a személyi tulajdonú bérlakások körében is érvényesíteni lehet. 17. A lakásalap jobb hasznosítása, a lakástartalékok felszabadítása, a lakásforgalom élénkülése érdekében a lakosság csereigényeinek lebonyolítását elő kell segíteni a szolgáltató szervezet fejlesztésével. A lakásforgalom egészséges kibontakozásához megfelelő összetételű és volumenű lakáscsere-alap szükséges. 18. A lakásforgalom és a lakáscserék fokozottabb ki- szélesítésére a szövetkezeti lakásállomány körében is szükség van. Ennek érdekében ki kell dolgozni a szövetkezeti lakástulajdonosok lakáscseréjének új szabályait. Állami kedvezmények a lakásépítés és elosztás terén 19. A lakásépítés fokozása érdekében az állam a lakosság anyagi befektetésének arányában továbbiakban is biztosítson kedvezményeket. Az allami kedvezmények rendszerét azonban tovább kell fejleszteni, úgy, hogy a kedvezmények elsősorban szociálpolitikai célúak, tehát céltudatosabbak és amellett igazságosabbak legyenek. A lakosság lakással kapcsolatos anyagi terhei pedig az eddigieknél kiegyenlítettebbek, arányosabbak legyenek. 20. Az állami kedvezményt a lakásépítő, illetve vásárló család részére kell nyújtani. A kedvezmény jogcímét és mértékét a lakásépítésben részt vevőkkel, illetőleg a vásárlókkal ismertetni kell. A szociálpolitikai érdekből nyújtható kedvezmény alapja a család nagysága, a gyermekek, eltartottak (keresőképtelenek) száma legyen. 21. A városokban és a kiemelt munkástelepüléseken a többszintes társasházépítésben részt vevőknek, továbbá a szövetkezeti lakást építőknek és vásárlóknak az állam adjon az építési költségből árengedményt, illetve az építéshez dotációt: a gyermekek (és eltartottak) után személyenként 20—30 ezer forintot. Az adható kedvezmény felső határa az építési költség 40—45 százaléka. A fiatal házasok lakásépítésének elősegítésére a gyermekek után járó kedvezményt — két gyermekig — előlegezni lehet. 22. A bérlakások kiutalása esetén a gyermekek és eltartottak után a tanácsok nyújtsanak engedményt az építési hozzájárulásból, illetve a használatbavételi díjból, kedvezményezett személyenként 20 —25 százalékot. A teljes ingyenességig nem lenne helyes kiterjeszteni a kedvezményt, ezért az legfeljebb 80 százalékos lehet. Két gyermekig megelőlegezésképpen kedvezmény nyújtható a fiatal házasoknak. Az összeg egy részére részletfizetési kedvezmény adható. 23. A lakásépítés hitelezése a lakásépítési formáknak, a lakás- és építéspoli- tikai céloknak megfelelően differenciáltan érvényesüljön. A lakásépítési konstrukciók keretében a részvétel pénzügyi feltételeit (készpénz, előtakarékosság, kamat, hitelösszeg, törlesztési idő) a szövetkezeti, a vállalati, valamint a társas- és családi házépítésénél állami szabályozás keretében központilag szükséges megállapítani. Az OTP által értékesített öröklakások nagy részénél a feltételek a kereslet-kínálatnak megfelelően alakuljanak. Az egyes lakáskonstrukciókon belül csak korlátozott mértékű építési hitelt kaphassanak a magasabb jövedelműek (szabad foglalkozásúak, magán- tevékenységet folytatók), továbbá a nagyobb értékű ingatlannal rendelkezők. 24. Az építési és lakás- vásárlási hitelek után minden lakásépítési formában mérsékelt kamatot kell fizettetni. A kamatlábak fejezzék ki a lakásépítés társadalompolitikai jelentőségét. továbbá az egyes építési formákhoz: a városi, többszintes, telepszerű (szervezett) lakásépítéshez fűződő állami építési érdekeket. Emellett a hitelfeltételek ösztönözzenek arra, hogy az építtetők nagyobb mértékben saját megtakarításaikat használják fel és érdekeltek legyenek a hitel mielőbbi visszatérítésében. A lakások elosztási rendszerének javítása 25. A lakások igazságosabb elosztása érdekében tovább kell fejleszteni a bérlakások és az értékesített szövetkezeti lakások igénylésének és elosztásának gyakorlatát. A jelenlegi, nyilvántartott lakásigényeket felül kell vizsgálni és új igénynyilvántartást, valamint új elosztási és kiutalási tervet kell készíteni és azt nyilvánosságra kell hozni. 26. A bérlakások elosztása és az értékesítésre kerülő szövetkezeti lakások esetében az igényjogosultak kijelölése a tanácsok feladata. A tanácsok a helyi jövedelmi és lakásvi- (Folytatás a 4, oldalon.)
