Petőfi Népe, 1970. május (25. évfolyam, 101-126. szám)
1970-05-07 / 105. szám
HOL VAGYTOK, FIATALOK? ' Pákovics Miklós, győri kollégám adta ezt a címet elemző cikkének, amelyben a nemrég lezajlott keszthelyi nemzetközi tanácskozásról ír. Szép, hangzatos cím, jogos kérdés, mivel a mezőgazdaságban dolgozók között bizony nagyon kevés a fiatal, a szakképzett fiatalokról nem is beszélve. Valójában mi is a lényeg? Ügy érzem, a meg nem fogalmazott másik kérdés: miért mentek el a fiatalok? Hiszen jól tudjuk hol vannak, de azt, hogy miért hagyták el a falut kevesebben kutatták. Talán közrejátszott a „kényes dolgoktól” való indokolatlan félelem is. dorlás, többé-kevésbé ezek az erők mozgatták a fiatalokat, kényszerítették őket arra, hogy más munkaterületen keressenek megélhetést. OKOK Csak a gyenge fantáziával rendelkező slágerszövegírók írhatják le és hihetik el a kalandvágy, a „hóbort, hogy városi ember legyek”, az „itt vár az élet” volt a legfőbb indíték, mint ahogy arról is csak ők beszélnek, hogy a falusi fiatalember csak egy kis „bicskanyito- gatásra’’ vágyik haza. Ennél sokkal prózaibb okok játszottak közre abban, hogy az utóbbi tíz év alatt — miközben megerősödött szocialista IGERETEK Nem egy középiskola < KISZ szervezete dicsekedhet már a megyében időről időre megjelenő, saját „újsággal”. Közöttük vannak olyan színvonalas kiadványok is, mint a Kiskunhalasi Szilády Áron Gimnáziumé, vagy a Kiskőrösi Petőfi Gimnáziumban meg- [ jelenő Diákélet. Ezenkívül < tudunk ifjúsági klubtagok < szerkesztésében megjelenő < lapokról is, sőt láttunk is < ezekből egyet-egyet. A probléma csupán az, hogy ifjú • barátaink elfe- 1 ledkeztek a további példá- ] nyok postázásáról. Maradt tehát a szép ígéret, amellyel kapcsolatban I nem is szükséges a közmondás igazságára hivatkozni. Az IFJÚSÁG várja az elmaradt és az új példányokat. Követtük példájukat „Ilyenek a mai fiatalok” — milyen gyakran hallani egy legyintő kézmozdulat kíséretében ezt a kijelentést. Most ugyanezt mondom, én is, de ilyenek a ml szorgalmas, dolgos fiataljaink! Teszem ezt azért, mert az elmúlt két vasárnapon egészen új oldalukról ismertem meg az eddig csak hosszú hajúnak látott ifjakat. Községünk KlSZ-esei a Nagy Lajos téren gyülekeztek vasárnaponként. Rendbehozták a padokat, a parkot. Lefestették az emlékmű védőkorlátját. A második vasárnap nyugdíjas is részt vett munkájukban; segítettek két oszlopot kicserélni, így tartottak kommunista vasárnapot fiataljaink példáján az idősebbek is. Bánrévi János Apostag LEHETŐSETEK mezőgazdaságunk — szinte semmit nem lassult az elvándorlási folyamat. A termelőszövetkezeti tagság átlagéletkora ma 55 év Magyarországon, ezen alig javít valamit az a 36 000 huszonéves, akik az utolsó három évben jelentkeztek a termelőszövetkezetekbe. Kezdjük csak el a válaszokat a miértre! A gazdaságok egy részében még ma is bizonytalan a munkaalkalom, nem kötötték le a fiatalságot, így az nem láthatott biz-, tos jövőt a szövetkezetekben. A kedvezőtlen munkabeosztás, a kulturált étkezési, tisztálkodási lehetőségek hiánya, az alacsonyabb és nem egy esetben rendszertelenül kézhez kapott kereset, a helytelen, olykor antidemokratikus vezetési módszerek olyan komponensek voltak, amelynek eredőjeként igen jelentős, a falutól eltávolító erő jelentkezett. Persze nemcsak a falu taszított, vonzott a város is. Pontosan azokkal az előnyökkel, amelyek a falun hiányoztak: a rendszeres munkával, a kulturáltabb életkörülményekkel. Azokon a helyeken ahol erős volt az elvánEzeket a folyamatokat alig lehet megakadályozni, legfeljebb lassítani, két hátrányos következmény miatt. A városi és ipari települések túlnépesedettek, s gondot okoz a lakásellátás. Másrészt a falu gyorsan — a termelőerők fejlődésénél gyorsabban — elnéptelenedik, ennek következtében munkaerőhiány jelentkezhet. A gépesítés, a kemizá- lás az egyetlen lehetséges megoldás, ennek megvalósítása viszont csak szakképzett emberekkel lehetséges. A mezőgazdaságban jelenleg még igen alacsony a dolgozók szakmai színvonala — a fejlesztést mindenképpen a fiataloknál kell kezdeni. A mezőgazdaságnak, vagy ahogy — a jelenlegi fejlődési ütemet figyelembe véve — egy-két évtized múlva nevezzük bioiparnak — létszükséglet a szakember, mivel az iparhoz hasonló specializálódás itt nem érhető el. Meg kell tehát tartani a fiatalokat, de csak azokat, akik hajlandók tanulni, előrelépni, nem pedig utolsó lehetőségként kezelik a mezőgazdaságot. A falun szükség van a fiatalokra, de c s a k az ilyenekre van szükség. A jövőben a gazdaságokban is szakképzett munkások élhetnek meg elsősorban. A szakképzés pedig, ha mégoly nehézségeket is állít a fiatalok elé: vonzóerő. Talán a legerősebb. B. P. Sugovica-parti napiürdó KALOCSA Ha szabadna még egyszer május elsejéről... A nagyszerűen sikerült kalocsai felvonulásnak számtalan emlékezetes mozzanata volt, s akadt egy felejthetetlen pillanat is. Az I. István Gimnázium tanulói közeledtek az ünnepi emelvény felé, élükön miniszoknyás lányok, beat- frizurás fiúk — kart karba öltve. Aztán, amikor a tri- ' btin elé értek rázendített két harmonikás — és na- gyon-nagyon régi, kimondhatatlanul kedves dallamok szálltak, egy vidám kóló hangjai. A tinédzserek pedig ropták a táncot. Köszönjük kalocsai gimnazisták, kedves ajándék volt. Ki segítene? Hülye — olyan kis település Homokmégy közelében, hogy sem az Űj Magyar Lexikon, sem a nagy politikai és gazdasági atlasz nem tud róla. Ettől függetlenül létezik és él ez az úgynevezett „szállás” Homokmégy mellett — sőt vagy harminc fiatal is lakik itt. A KISZ-esek nemrégiben új titkárt választottak bízván, hogy neki sikerül az eddiginél jobban megszervezni a közös jelzővel illetett dolgokat. Kiss Máriára, az új KíSZ- titkárra vár még néhány feladat. Az alapszervezetnek volt rádiója, lemezjátszója, sajnos jelenleg mindkettő hibás, használhatatlan. Ugyanígy a tv is, amelyet pedig szívesen néztek esténként. Sajnos közöttük nincs, aki értene hozzá, a javításhoz szükséges pénz viszont egyelőre nem áll rendelkezésükre. Hamarjában nem is tudjuk összeszámolni, hány rádiós, tévés szakemberekből álló alapszervezet van a megyében. Reméljük valamelyik a hillyeiek segítségére SÍ6t. Címezik a ballagási meghívókat, készül a szabónál az új öltöny. A hirdetőtábla előtt az egyre szaporodó állásajánlatokat böngészik. Az utolsó félév szinte refrénként visszatérő kérdése a Kecskeméti Automatizálási és Műszaki Főiskolán: hová mész dolgozni? Most pedig, miután a diplomaterv készítéséhez szükséges gyakorlatról is visszatértek a diákok, még gyakrabban kerül szóba az elhelyezkedés. Körültekintés Ezalatt a két hét alatt mindenki úgy nézett körül a gyárban — ahol éppen volt — mint az esetleges munkahelyén. A hallottak és a saját tapasztalataim alapján megpróbálok képet adni arról, mit is láttam. Az, hogy a legtöbbet a műanyagszakos hallgatókról lesz szó, annak tulajdonítható hogy magam is közéjük tartozom. A fizetésről nincs értelme külön beszélni, az a gyakornoki idő alatt mindenütt és mindenkinek 1300—1600 forint között lesz. (Szerintem a vizsga- eredmény alapján indokolt lenne a nagyobb differenciálás. Ez azonban ezerszer elismételt elképzelés, terv — mindmáig nem lett belőle semmi.) Persze a gyakornoki idő után sem különböznek lényegesen a fizetések — legalábbis ezt hallottam, a saját „munkahelyemen” de ezt mondták, így értesültek diáktársaim is. Az idősebb, gyakorlottabb kollégák úgy mondták: ha kijössz, pár évig esali a gyakorlat, a rutin megszerzésére törekedj I (Az csak hangjukban bujkált: arra törekedhetsz.) Hogy mennyit ér ez a gyakorlat azt a Indulás előtt saját bőrünkön tapasztunk, többet mint két hét alatt rengeteget tanultunk, töbet mint két hét alatt bármikor az iskolapadban. Ez így szépen hangzik, csupán az a probléma, hogy az elméleti tudás, a diploma — a gyakorlat mellett — öt év alatt 30—40 százalékot veszít értékéből további öt év alatt pedig teljesen elévül. Ha olyan munkahelyre kerülünk, ahol csak a gyakorlat megszerzése a cél az első esztendőkben, akkor ugyancsak nehéz lesz lépést tartani az egyre növekvő ismeret- anyaggal. Olyan munkahellyel pedig, ahol a rendszeres elméleti képzés hosszú távon is biztosítva van, sem én, sem diáktársaim nem találkoztunk. Kimondottan széles profilú műanyagüzem — ahol a szakmai fejlődés valóban biztosítva van — nálunk alig létezik. A budapesti VSZM és talán a debreceni, meg a pesti Hungária Vegyiművek. Az üzemek — a felsoroltakon kívül — annyira specializáltak, hogy nem igen van mód válogatásra a szakmákban, egy-egy gyáron belül. Tanulni? Igen érdekes megvizsgálni a kérdést, hogyan akarhat egy diák majdan tanulni jó szakemberek mellett, van-e erre lehetőség, vagy maradnak a kudarcok — amelyekből természetesen szintén tanulhatunk. Az igazi gyakorlati szakemberek zöme a felsorolt üzemekben csoportosul, ezek a helyek, ahol lehetne tanulni, persze az önállóság feláldozásával. Ezeken a helyeken később az előrejutás is nehezebb lehet. A másik esetben kisebb üzemekről van szó, mint például Zsámbék, ahol jóval nagyobb lehet az önállóság, természetesen a kockázat is nem könnyíti meg a választást az, hogy olyan iparágról van szó, ahol egyelőre a gyakorlatnak, a tapasztalatnak — úgy látom — nagyobb szerepe van, mint a matematikai elvű számításoknak és az intézményes szakmai továbbképzésnek. Növeli a bizonytalanságot, hogy nincs összehasonlítási alap: tulajdonképpen mit is ér az üzemmérnöki diploma, hiszen ez a szak- oktatási forma most debütál. Az ipar is kíváncsian várja színrelépésünket, nem én voltam az egyedüli akitől a gyakorlaton megkérdezték a kollégák: mit is tanultatok tulajdonképpen? így látom Ezzel^ természetesen nem zárult le a problémák sora. Beilleszkedni egy új közösségbe, eligazodni a „kit, hogy szólítsak” útvesztőjében, közben megszokni az idegen várost, az albérletet, tovább nehezíti az elindulást. Nem vagyunk bőviben a vezetéstudománynak sem, hogy finoman fogalmazzak. Meg kell tanulni bánni az emberekkel ... De nem is sorolom tovább. Pesszimista kép ez az elindulás előtt? Lehetséges, de most én így látom. Ami bizakodóvá tehet bennünket az, hogy a főiskoláról biztos alapokkal indulunk el, amelyre mégiscsak építeni lehet, kinek-kinek tudása és nem utolsósorban szerencséje szerint. Pulai Miklós Nyugdíjasok az últörőházkan Nyilvános szakköri ülést tartott a napokban a Kiskunhalasi úttörőház batik- szakköre. Az úttörők meghívták a városban élő nyugdíjas pedagógusokat, is, akik nagy érdeklődéssel ismerkedtek a pajtások tevékenységével. Folytatás? Volt egy kiállítás néhány napja Kunszentmiklóson a Damjanich János Gimnáziumban. Rokonszenvesen szerény és tehetséges művész mutatkozott be a nyilvánosság előtt, Horváth Attila, a nyilvánosság ezúttal szinte maradéktalanul egyet jelent a fiatalokkal, akiknek a vendégkönyv bejegyzései szerint nagyon tetszettek a képek. Ezt a kiállítást a tanárok kezdeményezték, ők rendezték. Most a kunszentmiklósi diákokon a sor.
