Petőfi Népe, 1970. május (25. évfolyam, 101-126. szám)

1970-05-31 / 126. szám

4. oldal 1970. május 31, vasárnap Áz Értől az Óceánig11 Uj hajó a Dunán Építők köszöntése Dolgos hétköznapok közepette ün­nepre készül az építő- és az építő­anyagipari dolgozók nagy családja. A mostani nagy feladatok nem teszik le­hetővé, hogy egyszerre tegyék te a szerszámot. ezért megyénk városaiban is különböző — arra alkalmas — idő­pontban köszöntik az építőket. Ám így is van ez rendjén. Minden építő meg­érti ezt és büszke is rá, mert tudja, hogy munkájára egy egész ország szá­mít, s erőfeszítéseit milliók kísérik fi­gyelemmel. Ez egyben nagy felelősséggel is jár. Az idei lakásprogram megválósnását, ipartelepek, kórházak, iskolák, mező- gazdasági létesítmények határidőre va­ló átadását kéri számon az építőktől. Az iparág dolgozói a felszabadulás ne­gyedszázados évfordulója, a Lenin­centenárium, majd a. párt X. kongresz- szusa tiszteletére folytatódó munka­versenyben küzd az említett célok megvalósításáért. Közben az építőipar dolgozói a negyedik ötéves terv nagy feladatainak végrehajtására is készül­nek, amelyek keretében többek között 400 ezer új lakás felépítése vár rájuk. Napjainkban árvíz sújtja hazánk egy részét. Részben ezért nincs mód arra, hogy mindenütt egy napon ünnepelje­nek az építők. Most arra van szükség, hogy szorosabban markolják a szerszá­mot, hiszen az idén a bajbajutottak otthonainak felépítése is még rájuk vár, s biztos, hogy az építőkre ebben is szá­mítani lehet. Néhány órára elcsendesednek a mun­kahelyek. Az építőket ünnepük — ün­nepeljük! Együttműködés, A szovjet dunai személyhajózás az idén két új luxus­hajóval gazdagodott. Az Amur és a Dunaj után ez év tavaszától a Volga és Dnyeper is a turizmus, a népek közötti barátság ápolásának szolgálatába állt. S hogy mennyire szó szerint értendő ez, arra bizonyíték: a Vol­ga a magyar—szovjet barátság ápolásában kitűnt két­száz hazánkfiával a fedélzetén tette meg első útját a Dunán, Budapesttől Izmailáig. Kedves és feledhetetlen ajándék volt ez abban az időszakban, amikor itthon éppúgy, mint szovjet, bolgár, román és jugoszláv föl­dön a béke születésére emlékeztünk, s negyedszázad alkotó munkájáról készítettünk mérleget. Mielőtt arról szólnánk, hogyan élnek barátaink hatá­rainkon túl, szeretnénk bemutatni a vendégszerető ha­jót, amellyel bejártuk az Al-Duna festői szépségű tá­gjait ... A Volga, amelynél korszerűbb hajót még nem hor­dott a hátán az öreg folyó, 3 miliő 100 ezer rubelbe ke­rült. Szállodai lakosztálynál is vonzóbb, kabinjaiban 204 utasnak és 82 főnyi személyzetnek tudnak otthont nyúj­tani. Ezenkívül a Volgának többek között csaknem 300 négyzetméteres étterme, csodálatosan tervezett, beépí­tett televízióval felszerelt szalonja, bárhelyisége, fodrá­szata, a fedélzeten uszodája, mozija van, s amit vala­mennyi földön járó, városlakó háziasszony szívesen lát­na otthona környékén: másfél szobányi területen olyan mosoda és vasaló szalon, ahol az automata gépek a mosástól a szárításig még felügyeletet sem igé­nyelnek ... A hajót és személyzetét Mihajlovics Szemjon Liv- sic, a Volga Lenin-renddel kitüntetett főkapitánya mu­tatta be. Megismertetett el­ső helyettesével. Alekszan- der Ivanovics Plozsnyikov- val, Makar Gregorievics Hi- zsivel. a Volga főmatrózá­val, akikben a hazánk fel­szabadításáért folyó harcok hőseit is köszönthettük. A közös gazdaságok egy­más közötti, továbbá a vál­lalatokkal való együttmű­ködése olyan előnyökkel jár, amelyek ma már nem szo­rulnak különösebb bizo­nyításra. A beruházási ter­hek megoszlása, az érdekek kölcsönös egymásba kap­csolódása, a tsz-gazdák rendszeres foglalkoztatása — csupa olyan tényező, amely egyértelműen a tár­sulások mellett szól. Miért kellett mégis leg­utóbb a megyei Népi El­lenőrzési Bizottságnak tü­zetes vizsgálat alá vennie a társulások, kooperációs kapcsolatok helyzetét? Azért, mert az említett előnyök érvényesülése a gyakorlatban korántsem egyértelmű, igen sok féke­ző motívum hátráltatja a kibontakozást. Másfajta feltételek Adatok vannak arra, mi­szerint tavaly a megyében 18 termelőszövetkezeti ön­álló közös vállalkozás mfl­Legfiatalabb elődjénél, a tíz éve épült Amurnál a Volga 20 méterrel hosszabb. 2 és fél méterrel széle­sebb, s 30 centiméterrel alacsonyabb... Ez utóbbinak köszönhetjük, hogy a már áradásnak indult Dunán mégis csak át tudtunk úszni az alacsonyan épült, öreg Növi Sad-i híd alatt. Igaz, előtte le kellett szerelni a felső fedélzet összes korlátáit, a parancsnoki kabint, s a vezérlőpult fölé emelkedő kormánykereket is.. A folyó jobb partján, Belgrád és Rataria között még íz első évszázad végén Traianus császár építette az el- ő utat. Részben ennek nyomvonalán épült ki az utóbbi években a jugoszláv Duna-szakaszon az új aldunai út. (Folytatjuk.) Eszik Éva — Tóth Sándor ködött. Ezek közül kettőbe a helyi ÁFÉSZ is betár­sult. Profil szerint a társu­lások így oszlottak meg: 2 élelmiszer-feldolgozó, 5 építőipari, 3 bérfuvarozó és 8 egyéb tevékenységet végző (értékesítő, sertést vagy baromfit nevelő, adat- feldolgozó stb.). Ezenkívül 20—25 egyszerűbb gazda­sági együttműködés is ki­alakult. További 4 társulás létesült a MÉK és a tsz-ek között, hűtőtárolásra, s zöldség—gyümölcsfélék manipulálására. Az előző évhez képest az eredményességben 30—35 százalékos növekedést ér­tek el a társulások. Tevé­kenységük kiterjedt a szol­gáltatásra, az áruszállítás­ra, az áru feldolgozására, a forgalmazásra — és így tovább. Ám a működő társulások fejlődési üteme nem min­den tekintetben pozitív. Ennek oka jórészt abban keresendő, hogy a tsz-ek és az ipari üzemek a ter­mékek előállításában és forgalmazásában nem azo­nos feltételekkel vesznek részt. Nemcsak a technoló­giára vonatkozik ez, ha­nem például az állami ár- kiegészítésre is — itt igen kirívó a gazdaságok hát­rányos megkülönböztetése. Továbbá a gazdaságok nem kapnak készlethitelt az év végén raktáron levő ter­mékeik után. Holott a fo­lyamatos termelés elkép­zelhetetlen az átmenő kész­letek keletkezése nélkül. A társulások állami támoga­tást sem kaphatnak, így a felhalmozás teljesen a ter­melés növekedéséből fakad. A fedezet hiánya Ennél is szélesebb kö­rűek a további társulások keletkezését akadályozó kö­rülmények. Egyrészt számításba kell vennünk azt a helyzetet, hogy a legkurrensebb vál­lalkozást az erősebb anyagi alapokkal rendelkező gaz­daságok maguk valósítják meg, mert így az érték- többlet teljes egészében ná­luk marad. Másrészt sok állami vállalat a társulás­ban a saját érdekét látja veszélyeztetettnek, ezért óvakodik a kezdeményezés­től. Még inkább hátráltat a fedezet, a „tőke” hiánya. A meglevőeket is erősen fékezi a minimális forgó­alap, s ez nem egy esetben gátja a gazdaságos együtt­működésnek. Felügyeleti „vonalon” sincs meg a kel­lő támogatás, az engedé­lyeztetési eljárás rendkí­vül hosszadalmas, bürokra­tikus kötöttségektől terhes. Nem segíti a társulási kedvet az sem, hogy az alapítók részére az ered­ményekből aránylag kis összeg térül vissza, s ezt sokkal szívesebben fordít­ják saját gazdasági alapjuk erősítésére, semmint a tár­sulás fejlesztésére. Továb­bá, nincs megfelelően sza­bályozva a nyereség fel­osztása sem. S végül, de korántsem utolsó sorban: az állami vállalatokat és a fogyasztási szövetkezeteket nem illetik meg azok a be­ruházási kedvezmények, mint amelyeket a rendele­tek a közös gazdaságoknak biztosítanak. Miket lehetne? Szorítanak ezek a kere­tek, annál is inkább, mivel a megye számos vidékén fellendülhetne a táj adott­ságainak leginkább megfe­lelő ágazat. Csak néhányat a lehető­ségek közül. Apostagon szőlőlé-készí­tő üzemet létesíthetne kö­zös összefogással a pince- gazdaság, a MONIMPEX. a helybeli, tbvábbá a duna- vecsei és a szalkszentmár- toni tsz-ek közreműködé­sével. A Kalocsa környéki tsz-eket leginkább a fű- szerpaprika teljes feldol­gozásának gondolata fog­lalkoztatja, ugyancsak a MONIMPEX bevonásával. A solti Szikra Tsz szíve­sen vállalkozna tejipari kooperációra, fóliás, illet­ve flakonos tej csomagolá­sára. Megoldódhatna Kecs­kemét és Dunaújváros ilyenfajta áruval történő ellátása. Végre Baján is megkezdődtek a tárgyalá­sok egy közös vágóhíd lét­rehozására, a húsipar, az állami gazdaság, az ÁFÉSZ és a tsz-ek közreműködé­sével. Szintén a bácskai vidéken volna célszerű egy modern baromfinevelő kombinát létrehozása a Ba­romfiipari Országos Válla­lat, továbbá a Gabonafel­vásárló és Feldolgozó Vál­lalat közös beruházásaként. Nagymértékben növelhetné Baján az élelmiszeripari választékot egy tsz-közi vállalkozásban létrehozan­dó üzletház. Nagyon hiá­nyoznak a kereskedelmi jellegű hűtőházak és a tá­roló raktárak; ezek építé­sére is kiterjedhetne a fel­vásárlók és a gazdaságok kooperációja. Végeredményben: ha a társulás, az együttműkö­dés előnyös a fogyasztó­nak, a népgazdaságnak, akkor mindenképpen el lehet és el is kell érni, hogy legalább annyira elő­nyös legyen — a társunk­nak is. H. D.

Next

/
Thumbnails
Contents