Petőfi Népe, 1970. május (25. évfolyam, 101-126. szám)
1970-05-31 / 126. szám
Világ proletárjai, egyesüljetek’ Gyennelíeink (J. T.) „Ha nem lennének kacagó gyermekek, az élet értelmetlen lenne” — olvastam egyszer valahol. Most, május utolsó vasárnapján, amikor világszerte a gyermekekről emlékezünk, eszembe jutott újra. Tegyük hozzá mindjárt: csupán az ilyen megállapítások azok, amelyek évente mindössze egyszer-lcét- szer merülnek fel az emlékezetben. Mert hiszen a gyermekkel való törődés, a féltő aggódás, az érette munkáló gond: szüntelen, állandó és örök. Több ez, mint erkölcsi norma, vagy kötelesség. A szívből fakadó, spontán, életünk minden percét betöltő érzés és parancs! A gyermek, a maga ártatlan tisztaságával, még mentesen a felnőtt gyarlóságoktól — az emberi jóságba vetett, s olykor bizony meg-megrendülő hitünket erősíti, tartja ébren. Alakja ezért kapott helyet a régi mítoszokban, legendákban is. A báj, őszinteség és romlatlanság: mind-mind egyedülállóan gyermeki tulajdonság, amely sajnos, a felnőtté válással együtt kopik, fakul, halványul. Kicsit talán jobbik- magunkat, hajdani énünket is siratjuk vissza, őket szeretve ... Mint minden más ünEmberek, gépek ezrei, homokzsákok tízezrei wécfiik Szeci© Pirt- ss állaii vezeti látogatása a Budapesti Nemzetközi Vásárai Megnyitották a könyvhetet Szombaton dr. Simó Jenő művelődésügyi miniszterhelyettes megnyitotta az idei ünnepi könyvhetet Ady Endre szobránál a Liszt Ferenc téren került sor a könyvek ünnepét indító eseményre. Ott volt az ünnepségen Ilku Pál, az MSZMP Politikai Bizottságának póttagja, művelődés- ügyi miniszter és Övári ! Miklós, az MSZMP Köz- i ponti Bizottságának osz- i tályvezetője is. XXV. évf. 126. szám 1970. május 31, VASÄRNAP Ara: 1 forint „Áz Értől az Óceánig" képes riport (4. oldal) Művelődés, irodalom, művészet (6. és 7. oldal) <n*on7 (9. oldal) nepre is — a nők, vagy az anyák napjára —, úgy a gyermeknapra fokozottan érvényes igény, hogy nem korlátozódhat az év 365 napjából csupán 24 órára. A percekkel mért érzés már nem is érzés! Amikor ezen a napon, ha lehet, egy sugárnyival talán még áradóbb szeretettel fordulunk gyermekeink felé — emlékeznünk kell minden égtáj, minden kontinens kicsinyeire is. Azok mellett, akiknek világméretű társadalmi rendünkben szinte minden megadatik, amire csak erőnkből futja, — azokra, akiknek tiszta tekintete értetlenül tágul a. rájuk fegyvert fogó, félelmetes, marcona katonákra... A boldogan gőgi- csélők, s az önfeledten játszók mellett azokra, akik a felnőttek bűne miatt oly korán kénytelenek megismerni a felnőttek szenvedéseit! Mi, itt és ma, elsősorban és mindenekelőtt azokért aggódunk, sietünk segítségükre, akik az elszabadult áradat fenyegetésétől rettegnek^ akik számára bizonytalanná vált az otthon. Egy ország népe vállalt értük felelősséget, törli könnyeiket, enyhíti szomorú napjaikat, s fárad, azon, hogy szemükbe mielőbb visszatérhessen az öröm és a gondtalanság mosolya, derűje. Így, a szeretet, a szolidaritás és az áldozatvállalás jegyében ünnepeljük az idei gyermeknapot. A jövő hét végére várjak az árhullám létezését Nem véletlenül használta a Népszabadság pénteki számának tudósítása azt a kifejezést, hogy Szeged frontváros. Akinek alkalma van saját szemével meggyőződni arról, hogy mi van Szegeden a Tisza- parton, annak első szava az elismerésé. Mert feltétlenül elismeréssel kell szólni ' a védelmi munkában részt vevő sok ezer emberről akik Szeged, a környező falvak, ipari üzemek megvédése érdekében éjjel-nappal dolgoznak. A Tisza hallatlan magas vízállása ugyanis még nem a legmagasabb. És bár megnyugvással veszi tudomásul a riporter és mindenki, hogy a töltések — egy-két helytől eltekintve — állják az ostromot, s a homokzsákok tízezeréi kellő biztonságot nyújtanak, a folyó azonban tovább árad. A szakemberek véleménye szerint a jövő hét közepére, végére várják az árhullám tetőzését, ami körülbelül eléri a 980 centimétert. Vannak olyan vélemények is — bár ezek nem vízügyi szakemberektől származnak —, hogy az áradás meghaladja majd a tíz métert is. Mi lesz akkor? Minden remény megvan arra, hogy tragédia nem következik be Szegednél, a várost megmentik. Mintaszerű szervezettséget tapasztal az ember a gátakon. A Korányi-rakparton végig — a Lenin körút torkolatától egészen a Tiszai pályaudvarig húzódó mellvédet — homokzsákok tízezreivel támasztották meg a körülbelül egy méter magas téglafalat. Átszivérgás azonban így is van. A Tiszai pályaudvarnál például egy külső vágány már az átszivárgóit víz alatt húzódik, de a Lenin körút végénél levő parkban és az iskola mellett szintén homokzsákokkal kellett körülvenni a vizet. Ez azonban nem jelent veszélyt, hiszen — mint. a szakemberek mondták — ilyesmi sokkal kis'ebb vízállásnál is előfordul. Itt, a körút végénél találkoztunk Borbély Lászlóval, a 9. AKÖV gépkocsivezetőjével, aki a vállalat kiskunhalasi telephelyéről jött. — Hétfőn, május 25-én érkeztem Szegedre a teherautóval, azóta szolgálatban vagyok. Hordjuk a homokzsákot az algyői gáthoz. az olajkutak védelméhez. Hogy hol alszom? Ha van rá idő, a kocsiban — mondja, de már intenek is nehi, hogy ő következik. Odaáll a homokzsákokat töltő csoporthoz, s egymás után dobják a kocsira a zsákokat. Vannak itt szolnokiak, békéscsabaiak, sőt még győriek is. A Tisza óriási mértékben ki terjeszkedve, nagy sebességgel, még nagyobb sodrással zúg’ a szegedi szűkületben, a megerősített partok között, örvénylik a zavaros víz. sirályok kavarognak az áradat fölött. Másodpercenként 4400 köbméter víz zúdul el Szegednél a homokzsákok mellett. Hatalmas erő. De hisszük, hogy ennél van hatalmasabb; az akadályokat, az áldozatot és fáradtságot nem ismerő ember, a szervezett erő. Szeged frontváros. De nem kétséges a győzelem. Gál Sándor Kádár János, az MSZMP Központi Bizottságának első titkára, Losonczi Pál, a Népköztársaság Elnöki Tanácsának elnöke, Apró Antal, Biszku Béla, Gáspár Sándor és Nemes Dezső, az MSZMP Politikai Bizottságának tagjai, Czinege Lajos, Ilku Pál és Németh Lajos, a Politikai Bizottság póttagjai szombaton délelőtt a Budapesti Nemzetközi Vásárra látogattak. A vendégeket dr. Bíró József (Folytatás a 2. oldalon)
