Petőfi Népe, 1970. május (25. évfolyam, 101-126. szám)

1970-05-05 / 103. szám

«. «Mal 1910. május S. kedd Újabb töltőállomások épülnek AFOR-TERVEK A MEGYÉBEN A, Bács-Kiskun megyei Tanács Végrehajtó Bizott­sága a közelmúltban vi­tatta meg az Ásványolaj­forgalmi Vállalat tevé­kenységéről. fejlesztési ter­veiről és problémáiról ké­szített tájékoztató jelentést. A kőolajtermékek bel­földi értékesítését végző vállalat tevékenysége összefügg a népgazdaság minden ágával, ezért közérdek az igények minél zavartalanabb, haté­kony eszközökkel és a leg­célszerűbb módon való ki­elégítése. Az ÁFOR-nak országosan 147 kirendelt­sége és 380 közúti üzem­anyagtöltő állomása bo­nyolítja le a munkát. A hálózatot 189 benzinkút és 1200-nál több háztartási tüzelőolaj-árusítóhely egé­szíti ki. A vállalat forgalma 1958 és 1968 között meghárom­szorozódott és tavaly már 3 millió tonna volt. A kö­vetkező tervidőszak végére a jelenlegi forgalomnak a kétszeresére számíthatunk. Az igények növekedése mellett, sajnos, elmarad a hálózat fejlesztése. A vál­lalat nem rendelkezik ele­gendő fejlesztési alappal, beruházásai csak lassan té­rülnek meg. Ezért is fontos az értékesítő há­lózat átfogó rekonstruk­ciója és erőteljes fejlesz­tése. Ami közelebbről me­gyénket illeti, a vállalat forgalmának a 7 százaléka itt bonyolódik le. A forgal­mazásban tíz kirendeltség, 21 közúti töltőállomás és 23 falukút működik közre. A forgalom évenként 2 százalékkal nagyobb üte­mű az országos átlagnál. Az 1962. évi 10 ezerrel szemben tavaly már 26 ezer tonna motorbenzint értéke­sítettek, míg a gázolaj for­Túlzásba vitt könnyelműség D‘ I élidő. Kopogtatás után benyitok a köz­ségi tanácsház egyik iro­dájába. Ahogyan illendő, köszönnék is, de nincs ki­nek. Négy íróasztal meg­pakolva, az írógépben több példányban félig kész jegy­zőkönyv, a fogason egy női táska és egy almával telj necc-szatyor. De minek is soroljam? Ülőhellyel kínáltam magam, letele­pedtem. S akkor nyílt az ajtó és egyidejűleg hár­man érkeztek az ott dol­gozók közül. Egyikük ba­rátságosan kérdezte: — Tessék, mit akar? — Nem akarok én sem­mit, kérem, csak a gazdát­lan iroda őrzésére szegőd­tem ... — válaszoltam fé­lig tréfásan. • Városi tanács épülete, ' az egyik járás szék­helyén. Ezúttal kollégám­mal kopogtattunk a titkár­ság irodájába. A „tessék” ugyan nem hangzott el, de az ajtó engedelmeskedett. Egy-kettőre felmértük a szoba tartalmát: a fogason fekete műbőrkabát. Az egyik asztalon női kézi­táska és számos irat. Ta­lán a legfrissebb közöttük, amely így kezdődik; „A 10/1969. számú vb-határo- zat 4. pontjának végrehaj­tásáról jelentem ...” Az írógépben ugyancsak fél­behagyott jegyzőkönyv. A másik asztalon egy nagy I füzet, benne... Éppen kiemeltem belőle j gazdájának az önsegélyező csoportbeli tagságáról ta­núskodó könyvecskét, ami­kor nyílt az ajtó, megér­kezett az iroda egyik dol­gozója. Bemutatkozásun­kat természetes közvetlen­séggel fogadta és — nem volt meglepődve. Magya­rázatként azért megje­gyezte: — Csak pár percre sza­ladtam le az üzletbe... — Valamivel több volt az... — utaltunk várako­zásunk idejére. A tisztviselőnő az óráját hívta segítségül: — Hát igen, pont egy fél órája, hogy lementem. — És ha eltűnne egy akta? — Másolattá!, illetve több példányban készül itt min­den! — Nem félti a kabátját, a táskáját, az írógépet? Mert bútorostól, mindenes­től kirámolhattuk volna az irodát. — Á, ilyesmi nem tör­ténhet meg. Nem olyan emberek élnek itt — mond­ta kedélyesen. * Ugyanabban a város- ^ kában tisztelegtünk a járási pártbizottságon is. Méghozzá kétszer; délelőtt és délután. A munkatárs, akit kerestünk, szintén záratlanul, gazdátlanul hagyta irodáját. Ott időz­ve is játszadoztunk a gon­dola ttaí, mely szerint: al­kalom szüli a tolvajt. És totózgattunk, vajon mivel lenne érdemes kezdeni a kiürítést; a csinos rádió­val-e, vagy a tv-készülék- kel, melynek tetején egy takaros ajándékhordócska díszeleg. Végül is beértük a kis hordó csapjával és dugójával. (Átvehető a tit­kárságon !) • lm komolyra fordítva ^ a szót; Túlzásba vitt könnyelműségről vallanak az említett tapasztalatok amelyek sorát sajnos, hosszan lehetne folytatni még. Amolyan átesésféle ez a ló túlsó oldalára. Volt ugyanis időszak — bizo­nyára sokan emlékeznek rá —, amikor az éberséget vittük túlzásba. Mi lenne azonban, ha, akik érintve érzik magukat, a túlzásokat elkerülve, meg­találnák azt a helyes arányt, amelynek jóvoltá­ból nem lenne kitéve az esetleges „gyűjtőszenve­dély” veszélyének munka­helyük berendezése, vagy akár a személyi tulajdo­nuk is? Nem szólva arról, hogy egy kicsit a rend­szeretettel és a munkafe­gyelemmel is összefüggés­ben áll ez a túlzott köny- nyelműség. P. L galma 36 ezerről 81 ezer tonnára nőtt a megyében. Az egyik legnagyobb probléma a tüzelőolaj­szükséglet megfelelő ki­elégítése. A kirendeltségek egyrészt túlzsúfoltak, csekély a tá­rolótér, másrészt korsze­rűtlenek. Nehezíti az ellá­tást. illetve a szállítást jó néhány bekötőút teljesen elavult volta, mostoha ál­lapota. Töltőállomás a megye minden nagyobb helységé­ben üzemel. Ezek fejlesz­tése azonban elmaradt a gépjárműállomány növeke­désétől. A megyében levő mint­egy 10 ezer magánautó és motorkerékpár igen nagy terhet ró az állomásokra — leterheltségük az orszá­gosnál 49 százalékkal ma­gasabb —. így feltétlenül szükség van újabb töltőál­lomások telepítésére. An­nál is inkább, mivel a je­lenlegi tervidőszakra elő­irányzott 13 töltőállomás­ból mindössze 8 épült csak meg. A jelenleg meglevő há­lózatnak országosan az öt­szörösére jelentkezik igény. Épp ezért, a beruházási rangsorban előnyben ré­szesülnek azok a városok, községek, ahol a helyi szer­vektől kedvezőbb telepítési helyet, kivitelezői kapaci­tást és anyagi segítséget kap az ÁFOR. Bács-Kiskun megyében egy év alatt a háztartási tüzelőolaj-értékesítés a há­rom és félszeresére emel­kedett. s a tavalyi első ne­gyedévben meghaladta a 7 ezer tonnát. A legutóbbi öt esztendő­ben megtízszereződött az olajkályhák ázáma, s napjainkban a megyében 25 ezer darab van belőlük. A fűtési idényre a még jobb ellátás érdekében újabb eladóhelyek, néhány töltőállomáson pedig ki­mérő oszlop létesítését vet­te tervbe az ÁFOR. Szor­galmazta a vb a tüzelő­olaj házhoz szállításának a lehetőség szerinti megoldá­sát is, legalább a megye öt városában. Megyénkben a kőolajter­mékek értékesítése 1975-re előreláthatólag megkétsze­reződik. Jelentős hálózat- fejlesztésre, a tárolási helyzet javítására van te­hát múlhatatlanul szükség. A távolabbi tervek közt szerepel Kecskemét és Kiskunhalas bekapcsolá­sa az országos termékve- zeték-hálózatba, rekonstrukciók, korszerűsí­tés, tárolótér-bővítés, vala­mint 21 újabb töltőállomás létesíése. Az ezzel kapcso­latos beruházások költség- előirányzata az idei év­ben 14 millió, az elkövet­kező öt év során pedig ösz- szesen 120—130 millió fo­rintot tesz ki. Nem olcsó „mulatság:” a villamosítás Tanácsi és népfront- i tő veszteség iskolánként át- I badulás óta. Erről beszédes rendezvényeken éppúgy, mint jelölő , gyűléseken, vagy képviselői fogadónapokon ismét és ismét visszatérő kívánság: villamosítsák ezt és ezt a külterületet, tanya­csoportot, pusztai iskolát. Az óhaj sok területen való­sággá is vált már, de még mindig jóval több a „fehér folt” — még helyesebben, kiterjedt tanyavilág —, ahol egyelőre csak álmo­dozhatnak villanyfényről. A villamosenergia-szol- gáltatás: közszolgáltatás. Hogy mindenki — minél előbb — részesülhessen áramellátásban: közügy. Viszont ezt a kétségtelenül helytálló elvet gyakran ne­héz összeegyeztetni — ese­tünkben — az áramszol­gáltató vállalattal szemben támasztott gazdaságossági követelményekkel. A Dél-magyarországi Áramszolgáltató Vállalat szegedi központjában tar­tott sajtótájékoztató alkal­mával elgondolkoztatóan érdekes adatokat hallottunk ezzel kapcsolatban. A DÉMÁSZ-hoz tartozó terü­leten — amely több mint 18 000 km2; határai: nyu­gaton a Duna vonala, délen és keleten a jugoszláv és román országhatár, északi, illetve északkeleti irány­ban pedig Tass, Örkény, Monor, Cegléd, Üjszilvás, Lakitelek, Csongrád, Csa- bacsűd, Kőrösladány és Vésztő községeket, illetve városokat bezáró vonal — 110 000 külterületi lakás ta­lálható, amelynek csak 5—6 százaléka van jelenleg vil­lamosítva. E tanyák — s ezen a realitásoknál ma radva tanyacsoportokat, sű­rűbb településeket értsünk — villamosenergiával való ellátása néhány évvel ez­előtt megindult — ott, ahol erre a műszaki és anyagi lehetőségek aránylag ked­vezőek voltak. Az „arány­ló" ” kifejezésnek itt jelen­tős tartalma van. Sok tsz, községi ta­nács és az érdekelt lakos­ság vállalta eddig is, hogy anyagi hozzájárulásával épüljön ki a szükséges nagy- és kisfeszültségű há­lózat. E hálózaton átlag ki­lométerenként csak 5 (öt) fogyasztóval lehet számol­ni. Ennek következtében — annak ellenére, hogy a be­ruházás idegen eszközökkel történik — az amortizáció, az üzemeltetés és karban­tartás költségei oly terhe­ket jelentenek, amelyeknek a várható árbevétel messze alatta marad. A szolgáltató vállalatot érintő teher — saját szempontjából és fo­galmazása szerint veszte­ség, — egy tanyai fogyasz­tóra esően évi 1000 forint. Az említett területen még mintegy 240 tanyai iskola nincs ellátva hálózati vil­lamosenergiával. A villa­mosításhoz szükséges be­ruházás összege több mint 41,5 millió forint lenne, és a várható költségek, vala­mint árbevétel figyelembe­vételével a vállalatot érin­lagosan évi 13 000 forint. Mint láthatjuk, nem olcsó „mulatság” te­hát a tanyavilág villamosí­tása. Hogy azonban ott is — gondojunk az iskolákra s a közelükben sűrűbben elhelyezkedő tanyákra — előbbre kell lépnünk a vil- lamosenergia-ellátásban, nem kétséges. Az sem, hogy így is lesz. Ha las­sabban megy, mint amilyen nagy a várakozás — a néhány gazdaságossági mu­tató érthetővé teszi. Városaink, községeink villamosításában, a terme­lőüzemek — ipariak, mező- gazdaságiak — energiaellá­tásában óriási lépéssel jutottunk előbbre a felsza­adajtokat ismertettünk nem­rég. Többek között, hogy például az egy lakosra eső villamosenergia-felhaszná- majdnem tizenegyszerese a két évtizeddel ezelőtti­nek! Az egy lakosra jutó villamosenergía-felhaszná- lás pedig jelzője egy ország iparosodási fokának és kul­turális színvonalának. Ennek ellenére még — hazánk a fajlagos vil- lamosenergia-felhasználás szempontjából jóval az európai átlag alatt van. Az elmaradás pótlására ko­moly erőfeszítéseket te­szünk, s ennek még bizony nehéz területe a tanyavilág villamosítása. —th —n Algériai táncosok díszelőadása Amatőrfilmek fesztiválja Nagykőrösi Városi Tanács | a SZOT. A legjobb alkotá- 1970. augusztus 16-án ren- sok kategóriánként is flí- dezi meg az egészségügyi- jazásban részesülnek. A munkavédelmi és ismeret- nevezési határidő 1970. jú- : terjesztő amatőrfilmek Hus A fümek bekmdési szemlelet. Nevezhető mm-1 , .. . augusztus den 1965 után készült " , u', auwsztus amatőrfilm. A filmszemlére \Nevezesi lapok a Nagy- különdíjat alapított az [körösi Városi Tanács V.B. j Egészségügyi Minisztérium, j művelődési osztályán igé­in Magyar Vöröskereszt, és1 nyelhetők. Az 50 tagú Algériai Állami Népi Együttes díszelőadá­son mutatta be műsorát a Fővárosi Operettszínházban. (MTI-foto — Friedmann Endre felvétele — K§) A mezőgazdasági és pénzügyi állandó bizottság együttes ülése Együttes ülést tartott hétfőn a megyei tanács mezőgazdasági és pénz­ügyi állandó bizottsága. A tanácskozásom részt vett dr. Glied Károly, a megyei tanács végrehajtó bizott­ságának elnökhelyettese. Megvitatták a pénzügyi, valamint a mezőgazdasági és élelmezésügyi osztály közös jelentését a termelő- szövetkezetek és szakszö­vetkezetek elmúlt évi gaz­dálkodásáról, a kedvezőt­len adottságú üzemek helyzetéről. Ezt kiegészí­tette a szanálási eljárás alá vont közös gazdaságok veszteségeinek pénzügyi rendezésére vonatkozó elő­terjesztése. Megállapították, hogy a szövetkezetek fennállásuk óta az elmúlt esztendőben értek el legjobb eredmé­nyeket, Az általános fej­lődés mellett azonban to­vább fokozódott a differen­ciálódás és 22 szövetkezet veszteséggel zárta a tava­lyi évet £ szövetkezetek 86 százaléka a Homokhát­ságon gazdálkodik. A vitában több felszó­laló megállapította, hogy a veszteséges gazdaságok­nál a kedvezőtlen adottsá­gokon túl szubjektív té­nyezők is közrejátszottak a mérleghiány keletkezé­sében. A végrehajtó bizottság a veszteséges szövetkezetek közül 14-ben rendelte el a szanálási eljárást. Erre a célra 4—5 tagú bizottsá­gok alakultak, amelyek csaknem három hétig vizs­gálták az érintett szövet­kezeteket. Megállapításai­kat írásban rögzítették, a közgyűléseken megvitatták. Több helyen, ahol a veze­tés szervezetlensége, hoz­zá nem értése miatt már évek óta veszteséges a gaz­dálkodás, a tagság levál­totta a vezetőket. Az állandó bizottság ál­tal megvitatott témákat a megyei tanács végrehajtó bizottságának ülése is meg­tárgyalja.

Next

/
Thumbnails
Contents