Petőfi Népe, 1970. május (25. évfolyam, 101-126. szám)

1970-05-29 / 124. szám

1970. má jtis 89, pint ell I oldal A megyei pártbizottság ülése (Folytatás a 3. oldalról.) alig 10 év alatt megyénk­ben. Hasonlóképpen növeke­dett a nők keresete is. Pél­dául a Kecskeméti Rádió- technikai Gyárban a nők átlagkeresete 1967-ben 1200 forint volt, egy évvel ké­sőbb 1320 forint. Az Alföl­di Cipőgyárban 1965-ben 1160 forint, 1968-ban 1400 forint. Elsősorban a telje­sítménybérben foglalkozta­tott azonos munkák eseté­ben a nők a férfiakkal egyenlő bérezésben része­sülnek. Gyakran tapasztal­ható azonban a nőkre néz­ve hátrányos megkülönböz­tetés a jutalom és a pré­mium elosztásánál. Gyökeres változás falun Megyénk mezőgazdasági jellegű megye, ahol gyöke­resen megváltozott a fel- szabadulás óta a falusi nők helyzete, főképp a me­zőgazdaság átszervezése után. A 75 ezer főnyi tsz tagságból több mint 26 és fél ezer a nő. 1968-ban pél­dául 3 és fél ezer nő lépett be a termelőszövetkezetek­be, a tsz-törvény és a nö­vekvő gazdasági fejlődés hatására. A párt átgondolt és reális politikája alapján a megyei vezetés a valóságos helyzet­ből, lehetőségekből és igé­nyekből indult ki a mező- gazdaság átszervezésekor. Betartottuk a lenini foko­zatossági elvet, s ennek kö­vetkeztében éppen me­gyénkben a legkiterjedtebb az egyszerűbb szövetkeze­tek aránya. Ezekben a csa­ládi művelés gyakorlata ál­talánossá vált, s így a leg­több családos nő intenzí­ven kiveszi részét a közös munkából. A falusi és ta­nyai asszonyok nagy há­nyada, különösen a 45—50 éven felüli nők, háztáji árutermeléssel foglalkoz­nak. Azok a tsz-ek, ahol elsősorban a nők foglalkoz­tatása volt a gond, meg­szervezték a mezőgazdaság­ban termelt áruk feldolgo­zását, csomagolását, előké­szítését. Ezeken a munka- területeken főképp nők dol­goznak. A gyenge adottsá­gú homokterületeken pedig a korai retek, szamóca és primőrtermelésben, ba­romfitartásban találtak új munkalehetőségeket a nők. Az egyéb ágazatokban dolgozó nők helyzete tar­kább képet mutat. A keres­kedelemben nőtt a nők aránya, a közlekedésben a kalauz nélküli rendszer el­terjedésével viszont csök­kent. Igen magas a nők aránya az egészségügy te­rületén. Az alacsonyabb bérek miatt ugyan a vég­zett ápolónők 30—40 száza­léka korábban otthagyta a munkahelyét, az 1970 már­ciusi központi bérintézke­dés azonban számottevő ja­vulást jelentett. Igen erő­sen elnőiesedett a pedagó­gus pálya. Kalocsán 1950- ben a pedagógusok 34 szá­zaléka, 1960-ban 57 száza­léka, 1968-ban pedig 69 szá­zaléka volt nő. Jelenleg 4046 pedagógus dolgozik a megyében, 63 százalékuk nő. fl „második műszak” Társadalmunk számotte­vő erőfeszítésekkel, sokol­dalúan igyekszik javítani a dolgozó nők helyzetét. Igen fontos szerepet töltenek be ebben a tekintetben a gyermekintézmények. Bármilyen nagy összege­ket fordítottunk a bölcső­dék, óvodák, az általános iskolai napközi otthonok hálózatának bővítésére, a megye ellátottsága még rosszabb az országosnál. Dicséretes az utóbbi évek­ben a községek törekvése. Fejlesztési alapjukból ál­doznak gyermekintézmé­nyek létesítésére. A váro­sokban azonban sokkal többet kellene és lehetne tenni a helyi erőforrásokra támaszkodva. Megtorpanás tapasztalható az üzemeknél is, a gyermekintézmények­re fordítható összeget az utóbbi két évben általában nem használták fel. Igen nagy jelentőségű intézkedés volt a gyermek- gondozási segély bevezeté­se. Megyénkben — főképp a városokban — jelenleg négyezer nő veszi igénybe e szociális juttatást, a szü­lő nők 70 százaléka. Fontos területe a dolgo­zó nők segítésének a má­sodik műszakot megköny- nyítő szolgáltatási hálózat bővítése. Egyelőre itt a leg­több a gond. Voltak pró­bálkozások, de nem bizo­nyultak életképesnek. Ta­karító, mosó, vasaló, pót­mama szolgálat egyáltalán nincs, a ruhatisztítás, mo­sás, vasalás vállalási ideje túlságosan hosszú és jogo­sak a minőségi kifogások. Körülményes és szervezet­ien a tartós fogyasztási cik­kek javítása is. Kevés az üzletekben a félkész étel, a falusi üzletek többségé­ben pedig egyáltalán nincs. Nők a közéletben Igen nagy szerepe volt az elmúlt negyedszázad so­rán a nők egyenjogúságá­ért vívott küzdelemben a nőmozgalom\ak. A nőmoz­galom nemcsak az emanci­páció gyakorlati problémá­it hivatott megoldani, ha­nem lényeges feladata a nők politikai, kulturális ne­velése. £ nőmozgalom te­vékenységének jellege alap­vetően politikai, feladata segíteni a megyei célkitű­zések érvényre juttatását a nők között. A tanácstagok 22 százaléka, a választott népi ülnökök 15—20 száza­léka, a KISZ-alapszervezeti titkárok 30 százaléka, a szakszervezeti függetlení­tett tisztségviselők több mint 44 százaléka nő. Ám a nőknek ma még jobban és többet kell bizonyítani­uk, hogy akarnak és tud­nak dolgozni. A régi, mara­di szemlélet még érezteti hatását — mindkét nem­nél. Ezért a rendszeres és szervezett felvilágosításnak továbbra is nagy a jelentő­sége. Az MSZMP Központi Bi­zottsága 1970. február 18— 19-i ülésén foglalkozott a nők politikai, gazdasági és szociális helyzetével. A ha­tározatnak és az azt meg­előző felmérésnek az a cél­ja, hogy az egész társada­lom világosan lássa: a szo­cializmus, majd a kommu­nizmus építése az ember teljes felszabadításának fo­lyamatát jelenti, s ezen be­lül a nők tényleges egyen­lőségének a megvalósítását is. A felszabadulás óta el­telt 25 év gyökeres válto­zást jelentett a nők helyze­tében. A teljes egyenlőség megvalósulásának ma még vannak bizonyos anyagi, gazdasági természetű aka­dályai (gyermekintézmé­nyek hálózatának elmara­dottsága, szolgáltatások elégtelensége), a fellelhető hibák oka azonban nem az elvekben, a jogokban vagy a politikában rejtőzik, ha­nem a konzervatív előítéle­tek és szokások gátolják még ma is a női egyenjo­gúság teljesebb érvényesü­lését. Helyi intézkedések A megyei pártbizottság a Központi Bizottság irány- mutatása alapján és hatá­rozata nyomán megvizsgál­ta a nők helyzetét me­gyénkben. Megállapította, hogy a Központi Bizottság döntése megkönnyítette a nők érdekében végzendő politikai és gazdasági tevé­kenység szélesebb alapokra helyezését. A központi dön­tés azonban csak könnyí­tette, de nem pótolhatja a helyi állásfoglalásokat és intézkedéseket. Ennek meg­felelően foglalkozik a me­gyei pártbizottság a tömeg- politikai, szervezeti fejlesz­téssel és a gazdasági fel­adatokkal. A megyei pártbizottság megállapítja, hogy a termé­szetes szaporodásból szár­mazó férfimunkaerőn túl a nők alkotják megyénk­ben is a legjelentősebb munkaerőforrást. Figyelem­be kell venni azonban a munka jellege alapján, a termelőerők jelenlegi fej­lettségi szintjén azokat a munkalehetőségeket, ame­lyek megfelelnek a nők al­katának, fizikumának, bio­lógiai felépítettségének. A nők alkotó termelő tevé­kenységét változatlanul fontos társadalmi, politikai kérdésnek tekintjük. Ezért 1975-ig továbbbi mintegy 24—25 ezer új munkahe­lyet kell létesíteni a me­gyében, különös tekintet­tel a munkaigényes ágaza­tokra. Az új munkahelyek legalább 50 százalékában nőket kell foglalkoztatni. Ennek érdekében fejleszt­jük a negyedik ötéves terv­ben a Baromfiipari Orszá­gos Vállalatot 300 fővel, ugyanennyivel a Faipari Vállalat keceli üzemét, Kunszentmiklóson a TE- MAFORG-ot, Kiskunhala­son pedig új üzemet léte­sítünk. 400—400 főnek ad új munkalehetőséget a Ba­jai Finomposztó bácsalmá­si üzeme, az Országos Fa­ipari Vállalat kecskeméti, bajai és kiskunhalasi fej­lesztése. A Papíripari Vál­lalat kiskunhalasi üzeme 600. a Cipőgyár kiskunfél­egyházi üzeme 800—1000 fő munkába állítását teszi le­hetővé. Ezekben az üze­mekben az újonnan foglal­koztatottak 70—80 százalé­ka lesz nő. A megyei pártbizottság a mezőgazdaságra vonatkozó tervekben is számításba ve­szi a női munkaerő foglal­koztatását. Épp ezért szor­galmazza az élelmiszergaz­daság olyan mértékű ki­építését, amely magában foglalja a mezőgazdasági termelést, az élelmiszer- gyártást. feldolgozást, táro­lást, hűtést, raktározást, csomagolást, élelmiszeripari szolgáltatást és a kutató munkát is. flz egész Társadalom ügye Számos egyéb elgondolás és intézkedés is javít a kö­vetkező időssal&an a nők helyzetén. A határozat ki­tér a lányoknak a szak­munkásképzésben való részvételére, a bérezés kér­déseire, kulturális és egész­ségügyi feladatokra, to­vábbá a szolgáltatások megjavítására a második műszak könnyítése érdeké­ben. Részletesen elemzi a ha­tározat a pártszervezetek, tömévszervezetek és szövet­kezetek feladatait is. A ha­tékonyabb politikai ellen­őrző, koordináló és káder­munka érdekében a párt­ban megszervezik a nőfele­lősök rendszerét, a tömeg­szervezetekben és a szövet­kezetekben nőbizottságokat alakítanak. A határozat intézkedik a különféle szervek feladatai­ról, s kimondja, hogy a nők érdekében végzett munkát a mindennapi párt­munka részének kell te­kinteni. A nőkérdés vala­mennyi oldala összefügg ugyanis a társadalommal, tehát össztársadalmi ügy. ★ A nők helyzetével kap­csolatos vitában a pártbi­zottság tagjai közül részt vettek Farkas József, Kol­lár Józsefilé, Horváth Elek- v.é, Folcz Antal és Gáspár Sándorné. A vita tanulsá­gait Gyóni Lajos foglalta össze. A megyei pártbizottság egész napos tanácskozása Erdőst József, első titkár zárszavával ért véget. Er- dősi elvtárs befejezésül ké­réssel fordult a pártbizott­ság tagjaihoz és rajtuk ke­resztül egész megyénk la­kosságához. A tiszai árvíz­sújtotta vidék lakosságának megsegítésére megyénkben is nagyarányú akció bonta­kozott ki, melynek ered­ményei máris megmutat­koznak. A megyei pártbi­zottság támogatja ezeket a megmozdulásokat, s erre hívja fel a társadalmi szer­vek és intézmények figyel­mét is. B Legfelsőbb Bíróság ítélete a répcelaki tartályrobbanás ügyében A Legfelsőbb Bíróság — fellebbezés folytán — csü­törtökön hirdetett ítéletet a Répcelaki Szénsavterme­lő Vállalatnál történt tar­tályrobbanás ügyében. Mint ismeretes, tavaly január 2-án a vállalatnál két folyékony széndioxidot tartalmazó acéltartály fel­robbant, s ennek következ­tében kilencen meghaltak, hatan súlyos, tizennégyen pedig könnyebb sérülést szenvedtek. A vállalat be­rendezéseiben mintegy 11 millió forint kár keletke­zett, A robbanást követően több szakértő bevonásával alapos vizsgálat indult, s az ennek eredményekép­pen megindított büntetőel­járás során 11 személy bí­róság elé került A Legfelsőbb Bíróság íté­letében megállapította, hogy a robbanást a Nagy- kanizsai Dunántúli Kőolaj­ipari Gépgyár által 1961- ben gyártott acéltartály úgynevezett ridegtörése okozta, aminek következté­ben felrobbant a mellette elhelyezett másik tartály is. A tartályok acélanya­gának elridegedését a hely­telen, s a tervezettől eltérő acélanyag önkényes kivá­lasztása idézte elő. Magas jövedelem a homokon Étkezésispárga-bemutató volt tegnap Kelebián. Az Ültetvénytervező Vállalat, a HUNGAROFRUCT Export Vállalat, a Hűtőipari Or­szágos Vállalat, a Konzerv­ipari Tröszt és a kelebiai Népfront Tsz együttes ren­dezésében megtartott be­mutatóra az ország távoli vidékeiről is eljöttek a spárgatermesztés iránt ér­deklődő termelőszövetkeze­tek képviselői. Kelebián a spárgater­mesztésnek vannak bizo­nyos hagyományai. Régeb­ben is foglalkoztak már ez­zel a kultúrával, kifejlesz­tését azonban a rossz ter­mőhelyi adottságok indo­kolták. Az itteni lepelho­mokon, ahol rozsból 3—4 mázsát, kukoricából 10—12 mázsát is nehezen tudtak megtermelni, spárgából 43 hold átlagában 41,3 mázsás átlagtermést értek el, ami nemzetközi viszonylatban is kimagasló. Benedek Péter kiállítása Az uszódi származású ne­ves parasztfestő, Benedek Péter műveiből kiállítás nyílik szülőfalujában má­jus 31-én, vasárnap. A 81 éves mestert nemcsak szü­letése köti Úszódhoz, ha­nem egész életműve; Uszó- dot festi még ma, Cegléden is. Tárlatot most először rendeznek képeiből szülő­falujában. A kiállítást Pétiké János, a Kalocsai Járási Tanács V. B. elnöke nyitja meg, majd Raffai Sarolta József Attila-díjas írónő, Buda Fe­renc költő és Moldován Domokos filmrendező mél­tatja Benedek Péter művé­szetét. Az általános iskolá­ban rendezett kiállítás jú­nius 15-én zárul. Egy kh spárga utáni bruttó bevétel tavaly meg­haladta a 36 ezer forintot. Jórészt ennek az ültet­vénynek köszönhető, hogy a tagjövedelem a Népfront Tsz-ben 1966—69 között 2 millió 400 ezer forinttal növekedett. A szövetkezet­nek jelenleg 123 hold spár­gaültetvénye van. A terme­lési kedv növekszik, így jö­vőre újabb területek bete­lepítését tervezi a tsz ve­zetősége. Heincz György szövetke­zeti elnök bevezető előadá­sában tájékoztatta a ta­nácskozáson megjelent szakembereket a spárgater­mesztés során szerzett gya­korlati tapasztalatokról, majd válaszolt az érdeklő­dők kérdéseire. Az értekez­let után a résztvevők meg­tekintették a szövetkezet spárgaültetvényeit. C' . növényvédőszerek A mezőgazdasági és élel­mezésügyi miniszter két új növényvédőszer forgalom­ba hozatalára adott enge­délyt. A világhírű svéd Geigy cég gyártja a ható­anyagát a Budapesti Ve­gyiművekben előállított Basudin elnevezésű rovar­ölő szernek, amely a leg­nagyobb hatású készítmé­nyek sorába tartozik. A nagyüzemekben és a házi­kertekben egyaránt fel­használható például a ku­koricamoly ellen, valamint a burgonya, a zöldségek és a rizs kártevőinek irtásá­ra. A francia Progil cég készíti a Sofril elnevezésű kénanyagot, amellyel a ízőlőskerteket védhetik meg a lisztharmat-fertő- zéstőL A felelősségre vont sze­mélyek közül egyesek — a Nagykanizsai Dunántúli Kőolajipari Gépgyár alkal­mazottai — a felrobbant tartályok gyártásáért fele­lősek, mások — a Buda­pest} Bányaműszaki Fel­ügyelőség dolgozói — pe­dig azért, mert engedélyez­ték a kifogásolható tartá­lyok üzemeltetését. A vád alá helyezettek harmadik csoportja a szénsavtermelő vállalat dolgozói közül ke­rültek ki, akik az üzemel­tetés során követtek el sza­bálytalanságot. A Legfelsőbb Bíróság egyetértett az ügyben első fokon eljárt szombathelyi megyei bíróság határozatá­nak lényeges ténymegálla­pításaival, jogi következ­tetéseivel és a büntetéski­szabásnál alkalmazott főbb szempontokkal, a vádlottak felelősségének súlyára és személyes körülményeire tekintettel azonban ará­nyosította az elsőfokú bíró­ság által kiszabott bünte­téseket. A Legfelsőbb Bíróság a Budapesti Bányaműszaki Felügyelőség volt vezetőjé­nek, Karcsics Lászlónak, továbbá a Nagykanizsai Dunántúli Kőolajipari Gép­gyár vezetői közül Kurucz Istvánnak, a gyártáselőké­szítő csoport vezetőjének, Juhász Jánosnak, az akko­ri meo vezetőjének. Mé­száros Kálmán volt főmér­nöknek és Kurunczy Ist­vánnak, a termelési osztály vezetőjének bűnösségét fog­lalkozás körében elkövetett halált okozó gondatlan ve­szélyeztetésben és a társa­dalmi tulajdonban különö­sen nagy kárt okozó gon­datlan rongálásban állapí­totta meg. Ezért Karcsics Lászlót háromévi, Kurucz Istvánt kétévi és nyolchó­napi, Juhász Jánost kétévi, Mészáros Kálmánt egyévi, Kurunczy Istvánt pedig egyévi és nyolchónapi sza­badságvesztésre ítélte, utóbbi büntetésének végre­hajtását azonban idős ko­rára, betegségére, valamint egyéb személyi körülmé­nyeire tekintettel ötévi próbaidőre felfüggesztette. Dr. Touttenoui Tibor, a Budapesti Bányaműszaki Felügyelőség mérnökét az ellene emelt vád alól fel­mentette, miután a továb­bi bizonyítási eljárás so­rán sem volt megállapít­ható, hogy annak a tar­tálynak az üzemelését en­gedélyezte volna, amely a másik tartállyal együtt rob­bant fel. Ugyancsak fel­mentette a Legfelsőbb Bí­róság — az elsőfokú bíró­ság álláspontjával egye­zően — Hegyi Károlyt, az Országos Gázipari és Kő­olajipari Tröszt volt fő- téchnikusát is. Végül megállapította a Legfelsőbb Bíróság, hogy a Répcelaki Szénsavtermelő Vállalat vezetőit — Radnai Imre főmérnököt, Molnár László termelési osztályve­zetőt, Schleinig Endre üzemvezetőt és Szabó Fe­rencet, az üzemfenntartási osztály vezetőjét — is fe­lelősség terheli a helytelen, veszélyes üzemeltetés miatt. Minthogy ez nem állott közvetlen okozati összefüggésben a bekövet­kezett tragikus balesettel, az időközben megjelent közkegyelmi rendelkezés folytán velük szemben büntetés kiszabására nem kerül sor. (MTI}

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents