Petőfi Népe, 1970. május (25. évfolyam, 101-126. szám)

1970-05-28 / 123. szám

i. oldal 1970. május 28, csütörtök Az iskola jövője, • •• rr • a le* a jovo iskolája II. As „agyvelők“ versenye Az Iskolaépítés című öt­kötetes tanulmány szerzői részletes elemzést nyújta­nak azokról a reformokról és reformokért folyó har­cokról, amelyek megpró­bálják hozzáidomítani az iskolát korunk társadalom- politikai, valamint tudomá­nyos. és technikai követel­ményeihez. Az 50-es évek második felétől oktatási reformtör­vények jelennek meg a Szovjetunióban, Bulgáriá­ban, Csehszlovákiában, az NDK-ban, Magyarországon, Ausztriában, Svédország­ban, Finnországban, az NSZK szövetségi államai­ban, Hollandiában, Olasz­országban, Franciaország­ban, az Egyesült Államok­ban és sok más országban. A bonyolult és részleteiben eltérő reformváltozatok néhány közös jellemzője kidomborítható. Az egyik: a kötelező iskolai oktatás ál­talában 8—9, 10—12 évre emelkedik. Ez a kötelező időszak az általános iskola alsó és felső tagozatát öleli fel, illetve 10—12 éves ok­tatásnál már valamilyen középfokú oktatási válto­zatot is megvalósít. A nyugtalan középfok A hármas létra alján az alsó fok az elemi kultur- technikákat, a közös egyní- vójú alapműveltséget köz­vetíti; elsajátíttatja, meg­szoktatja az adott ország, közösségi, társadalmi tud­nivalóit. A második lépcső: az általános iskola felső ta­gozata, előrelépés a szak­tárgyi felvevő képesség nö­velésében, de még nem dif­ferenciál érdeklődés és te­hetség szerint. A harmadik lépcső: középfokú oktatás (kötelezően vagy anélkül) tagozatok vagy iskolatípu­sok egész rendszerében már többnyire valamilyen alap vagy befejezett szakképzést nyújt, illetve csoportosít, szelektál, előkészít a felső oktatásra. Általánosítható közös jel­lemzője a reformoknak az is, hogy „alul” az általános iskola alsó tagozatában és „felül” a felsőfokú egyete­mi, főiskolai oktatásban vi­szonylag alapvető változta­tás nélkül (legalábbis ed­dig), könnyebben alkalmaz­kodott az új követelmé­nyekhez. „Alul” tantárgy- és tantervmódosításokkal, „felül” a tudományterüle­tek szerinti gyors differen­ciálódással. Nálunk példá­ul 1938-ban 16 felsőfokú intézményben 37 karon, ma pedig 92 intézményben 111 karon folyik az egyetemi, főiskolai oktatás. A középfokú oktatás azonban — századunkban, s főként az utóbbi egy-két évtizedben — világszerte az állandó nyugtalanság és át­alakulás állapotában van. Az „általánosan művelő” hagyományos középiskola keretei széttörnek. E kere­tek közé egyrészt betör a gyakorlati szakképzés, más­részt egymás mellett és egymás fölött elhelyezkedő, szakmai iskolatípusok egész hálózata alakul ki. Ebben a tudomány és a technika diktálta szakoktatási igé­nyek jutnak kifejezésre. Az általános társadalmi igény pedig, hogy á szakmai is­kolák változatai ugyanúgy nyissanak utat az egyetemi, főiskolai oktatáshoz, mint az általános művelő közép­iskolák. A ssocialista országok ax élen A kapitalista országok­ban ez harc is a kiváltsá­gos, vagyonos osztályok, ré­tegek műveltségi monopó­liuma ellen. Angliában, Franciaországban, az NSZK-ban, Svédországban például csak meghatáro­zott középiskolákból lehet az egyetemre menni, a töb­bi középiskola típus több­nyire zárt, zsákutca a fel­sőfokú továbbtanulás szem­pontjából. A munka mel­letti esti és levelező felső­fokú oktatás a kapitalista országokban általában is­meretlen. A szocialista or­szágokban elvben nincs zárt iskolarendszer, min­denki minden irányba to­vább juthat. A gyakorlat­ban azonban ma még a kö­zépfokú képzés iskolánként és területenként fellelhető nívókülönbségei, a hátrá­nyos szociális és műveltsé­gi viszonyok, valamint a felsőfokú intézmények fel­vevőképessége mégiscsak szelektálnak. Napjainkban az oktatás­ügy, az iskolapolitika min­den számottevő nemzetkö­zi fórumán elismeri, hogy a Szovjetunió, az európai szocialista országok a kul­túra és a közoktatás de- demokratizálásában az élre törnek, s a hagyományos iskolai intézmények korsza­kos megújítását elsősorban ezeknek az országoknak az iskolareformjai tűzték na­pirendre, indították el. Nyugat-Európában és Ame­rikában ezzel összefüggés­ben immár két évtizede emlegetik, hogy a két rendszer között az „agyve­lők” versenye is folyik a tudásért. Nixon még alelnök korában a Szovjetunióban és Lengyelországban járt Rickover altengernagy kí­séretében. Rickover vissza­érkezése után úgy nyilatko­zott a New York Times- ban: „Az igazi versenyfu­tás közöttünk és a Szovjet­unió között a művelődés- ügy területén folyik. Az a nemzet lesz potenciálisan az uralkodó hatalom, amely megnyeri ezt a versenyt... Oroszországban 1 millió 600 ezer középiskolás tett le olyan vizsgát, amelyet az Egyesült Államok végzős középiskolásai közül körül­belül csak 2 százalék tudna letenni...” Kritikus tantárgyak Amerikában Amikor 1957-ben az első szovjet szputnyikot fellőt­ték, az amerikaiak mintha kezdtek volna lassan feléb­redni. 1963-tól a kormány­zat húsz fontos művelődés- ügyi törvényt fogadott el; összeállították, majd bőví­tették az úgynevezett kri­tikus tárgyak listáját. Ezek: először a természettudomá­nyok, a matematika és ide­gen nyelvek voltak, később pótlólag a listára került a történelem, a társadalomtu­dományok, a földrajz, az angol nyelv- és irodalom is. Az állami iskolák pénzügyi juttatást, a magániskolák hitelt kaphatnak a kritikus tárgyak oktató és szemlél­tető eszközeinek beszerzé­sére. Meddig jutottunk, hol ál­lunk mi a műveltségért fo­lyó versenyben? Következik: Helyezésünk a műveltség világversenyé- ber (23.) A pilóta hátranézett, s megállapította, hogy uta­sa nyugodtan fekszik. Az imént váltottak ugyan né­hány szót, de ez csak arra volt elegendő, hogy meg­állapíthassa: utasa nem orosz anyanyelvű. • Sztásek csaknem két hétig bolyongott az erdőben, míg végre egy partizán egységre bukkant, akiknek sze­rencsére volt rádióösszeköttetésük a „nagy földdel”. Nekik köszönheti, hogy éhségtől legyengült szerveze­te nem mondta fel a szolgálatot. Nekik, akik az iratok és rendes ruha nélkül, szinte a vakságig kiéhezetten támolygó idegennek elhitték, hogy első és legfonto­sabb dolguk rádión felvenni a kapcsolatot a parancs­noksággal, s közölni, hogy a J—23-as megérkezett. A rádiogrammra ez a repülő volt a válasz. — Leszálláshoz felkészülni — szólt hátra a pilóta. — Kapaszkodjon erősen. Sztásek erőltette a szemét, hogy valamit kivegyen a homályos ablakon túli világból, de csak fákat látott mindenütt. A tábori repülőtér nagyszerűen el volt rejtve az avatatlan szemek elől. Amikor kikászálódott a gépből, egy félbundás tiszt lépett hozzá, s csak ennyit mondott: — Átszállás. A másik gép már startra kész, csak ön­re vártunk. Átaludta az utat Moszkváig. A kocsiban, ami a re­pülőtérről a városba vitte őket, ismét elszenderedett. Néhány perc múlva másik kocsiba kellett átszállnia. Kézről kézre adták, anélkül, hogy bárki is kérdéseket tett volna fel neki. Arra számított, hogy szállodába viszik, s ezért le­pődött meg annyira, amikor gépkocsijuk egy hatalmas Kibontakozás sok gonddal Beszélgetés a Helvéciái Állami Gazdaság párttitkárával Négy éven át volt hul­lámvölgyben a Helvéciái Állami Gazdaság. A koráb­bi elhibázott gazdálkodási koncepció és gyakorlat kö­vetkezményei ebben az idő­szakban csúcsosodtak ki, s a termelés egyensúlyát csak hosszú, küzdelmes munká­val lehetett helyreállítani. Ez a folyamat még ebben az évben is tart. Ilyen kö­rülmények között a gazda­ság pártalapszervezeteire, a gazdaság pártvezetőségére a szokásosnál is nagyobb fel­adat hárul; saját érdekük is, hogy részt vállaljanak a megszilárdulásért végzett áldozatos erőfeszítésből. En­nek feltételeiről, módoza­tairól, lehetőségeiről beszél­gettünk Faragó Istvánnal, a gazdaság párttitkárával. — Fiatalnak számítok eb­ben a funkcióban — kezd­te. — Nem egészen két éve vagyok csak párttitkár. S nem is függetlenített; gé­pésztechnikusi képzettsé­gem van, máskülönben munkavédelmi megbízott is vagyok. Különben csaknem 12 éve dolgozom a gazda­ságban, nem számítva a rö- videbb megszakításokat. — Hogyan fér össze a be­osztás és a vállalt tisztség? — Nem könnyen. Ügy tű­nik, ha csak az egyiket, vagy a másikat csinálnám, kevés volna. Együtt a ket­tő pedig sok. A nagyobb probléma viszont az, hogy a kettő nem harmonizál. Hogy miért? Egy-két adat­tal világossá válik. Tavaly a gazdaságban 57 baleset volt, 6 ezek következtében több mint 1200 kiesett munkanap. Ha ezen változ­tatni akarok, márpedig ez eltökélt szándékom, akkor olyan szabályok betartását kell foganatosítanom, ame­lyek nem túl népszerűek a dolgozók körében. — De nyilván számíthat a párttagok, az alapszerve­zetek megértő támogatá­sára. — Számíthatnék, ha elég erősek volnának, már úgy értve, számbelileg. De saj­nos, nem ez a helyzet. — Miért, mennyien van­nak itt kommunisták? — Az öt alapszervezet­ben összesen nyolcvan kö­rüli a taglétszám. Nem egészen felerészben dolgoz­nak a fizikai termelő mun­kában. A többiek; a veze­tő beosztásban dolgozók és a műszakiak. Nemzedéki szempontból ez a nagyob­bik hányad tartozik a fia­talabb korosztályhoz. Mind­ehhez csak zárójelben ten­ném hozzá; a gazdaság dol­gozóinak száma, éves át­lagban, meghaladja az ez­ret. — A korábbi helyzethez képest milyen létszámúak a mostani alapszervezetek? — Hadd ne mondjak szá­mokat. Az bizonyos, hogy korábban számbelileg jó­val nagyobbak voltak a pártszervezeteink. Arra nem esküdnék, hogy olyan arányban erősebbek is vol­tak. Amennyire én tudom, nem túl sok beleszólásuk volt a gazdálkodás mene­tébe. Passzivitásra voltak kárhoztatva. Ez visszaütött. Amikor bekövetkezett a válság időszaka, egyre-más- ra hagyták itt a gazdasá­got. A kommunisták jó ré­sze sem a kibontakozásBan látta a jövőt. A megfogyat­kozás így következett be. Ugyanakkor pártépítés éve­ken át nem volt. Egészen a múlt év őszéig. Az ősz, illetve a tél folyamán volt öt-hat felvételünk. A kö­zeljövő, úgy vélem, újabb lehetőségeket ad majd a tagfelvételre. — Ez, gondolom, attól is függ, milyen az alapszerve­zetek politikai aktivitása. — Dicsekvésre nincs okunk. A korábbi passzivi­tás még csak most kezd oldódni. Fokozza a nehéz­ségeket, hogy dolgozóink, így a párttagok zöme is ta­nyatelepüléseken lakik. Té­len, a szétszórtság miatt, nehezen mozdulnak az em­berek. Nyáron pedig a 10— 12 órás napi munkáid' miatt nem várhatunk kü lönösebb politikai érdeklő dést. — Igen szép, mutatós la kótelep van kialakulóba: itt a vasút mellett, a köz pont szomszédságában. Ab ban, hogy ez létrejöhetett mi a pártszervezetek sze repe? — Csak annyit mondha tok, hogy ez így nem mér hető le. A telep kialakítás: konkrétan a szakszerveze indítványára történt. Eddi; nagyjából 15 családi há épült fel. Nagyobbrészt ; termelő munkában dolgo zók építették, akik koráb ban elavult gazdasági épü letekben laktak. — És mi a gazdálkodó megszilárdításában, ered ményessé tételében a kom munisták szerepe? — A tavalyi év hossz: idő után első ízben vol nyereséges, több mint más fél milliót könyvelhettünl el ebben a rovatban. Sorol hatnám a hozamokat, d hadd említsem csak a leg kiemelkedőbbet: almábc 100 vagonnal termett töbl a vártnál, 200 helyett 30C Aligha tudnék itt másr; hivatkozni, mint a vezetői: a szakemberek kommunist; helytállására, szervező kész ségére. És arra, hogy végr olyan körülmények terem lődtek, hogy ezt alkalmul is volt bebizonyítani. Eddig a párttitkár nyi latkozata, amelyben két ségkívül rokonszenves vo nás a gondokkal való őszin te, leplezetlen szembenézés A gazdaság több dolgozó jával és Verők István igaz gatóval történt későbbi be szélgetések arról győzte! meg; a pártszervezetek te vékenysége az utóbbi idő ben szervezettebbé vált. I gazdaság vezetőivel közö sen beszélik meg a felada tokát. Közösen történik : veszteségek forrásainak ; felszámolása is. Ez nem csak lehetővé teszi, de mei is követeli a szabad véle ménynyilvánítást. Bizako dobbá vált a hangulat, ez kedvez a pártélet kibon takozásának. Az sem mellékes, hog; a brigádok területén is fris sebb, hatékonyabb munká ra serkentő szelek fújnak Az idén már minden tér melési egység saját maga öntevékenyen szervezte me; a szocialista vállalásoka célul tűző munkabrigádokal Tizenkilenc brigád hatszáz három tagja versenyez ; szocialista cím elnyeréséért összes vállalásaik forintér téke meghaladja az egymil liót. De erkölcsi megszilár dulásban ez ennél is sok kai többet jelent. Olyan alap ez, amelyri lehet és kell is építeni. H. D. Pénz műanyagból Az Indiai-óceánban levő Kó kusz-szigeteken a világon els' ízben megkezdték a műanyag pénz hivatalos készítését, j pénz alapanyagául olyan mű anyagot választottak, amelye jól lehet formába önteni é emellett igen tartós. Ezenkívü kiválóan alkalmas annak az ú nyomdatechnikai eljárásnak a alkalmazására, amelynek az lényege, hogy a nyomdafesté] behatol a pénz felülete alá, így a nyomdai jelek nem mo sódnak el, nem válnak homá lyosakká. A műanyag alkal mazása még egy problém, megoldását lehetővé teszi: , pénzdarabokat színük alapjái is meg lehet különböztető egymástól. A rúpiás pénzdara bök pirosak, a centek pedij kékek. háztömb udvarán megállt, s a kocsihoz siető tiszt közölte vele: — Jakubovszkij ezredes várja önt. Éjszaka volt. Erre még csak gondolni sem mert, hogy Jakubovszkij ilyen időpontban is várja. — No, idd meg és beszélj — mondta Jakubovszkij, s a hatalmas fotelbe süppedő Sztásek kezébe nagy bögre kávét nyomott, amiből nem sajnálták a rumot sem. — Beszélj, aztán mehetsz aludni. Itt Moszkvában ki­pihened magad, s aztán amint ígértem, mehetsz a len­gyel hadseregbe. — Visszamegyek — mondta Sztásek. — Elhatároz­tam, hogy visszamegyek. Ott van rám igazán szükség. — Hová mész te? — nézett rá kétkedve az ezredes. — Megőrültél? Elfelejtetted, hogy felégetted magad mögött a hidat? A lebukott hírszerző nem hírszerző többé. De — tette a fiú vállára a kezét — amit csi­náltál, nagyszerű volt. És elég is. Lesznek, akik a he­lyedre állnak. — Nem — mondta Sztásek keményen. — Lebukott egy vörös ügynök, aki Hans Klossnak adta ki ma­gát, és most megjelenik az igazi Kloss. Az igazi, akit a bolsevikok eddig börtönben tartottak, akinek sikerült végre megszöknie, aki döbbenten emlékszik vissza arra, hogy rengeteg értelmetlen kérdést tettek fel ne­ki az oroszok Hilda néni reumájáról, a gyermekkori emlékeiről, rokoni kapcsolatairól, s akinek százszor el kellett mondani az életrajzát, a legapróbb részlete­kig, s aki az egészből nem értett semmit és beszélt, mert nem katonai titkokat kérdeztek tőle. — Te őrült vagy — mondta Jakubovszkij. — Azt hiszem, a legjobb lesz bedugni egy szanatóriumba. A te idegállapotodban nincs más választás. Sztásek számított erre, de nem tágított. Már virradt, amire sikerült rávennie Jakubovszkijt, hogy legalább egy kísérletet tegyenek. — Tíz-tizenöt napig dobjatok be Hans Kloss helyére, s ha cellatársai elfogadnak Klossnak... — Ember! Azok együtt ültek vele már közel egy éve. Még a gondolatait is ismerik. — Ha felismernek, szanatóriumba megyek — mond­ta Sztásek. — Ha nem. akkor vissza. (Folytatjuk)

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents