Petőfi Népe, 1970. május (25. évfolyam, 101-126. szám)

1970-05-26 / 121. szám

*. oldal AFRIKA­az Africa Haliból Előrehaladás a szovjet— nyugatnémet megbeszéléseken Kis arab csúcsértekezlet „Afrika ismét egy” — ezekkel a szavakkal üdvö­zölt Diallo Telli főtitkár néhány héttel ezelőtt Ad- disz-Abebában, az Afrikai Egység Házában. A kon­tinens országait tömörítő egységszervezet is meg­könnyebbülten került ki a harminchónapos nigériai polgárháború okozta poli­tikai megrázkódtatásból, s a főtitkár erre célzott ki­jelentésével. Mert a biafrai polgárháború nemcsak Ni­gériát osztotta meg, hanem az Afrikai Egységszerveze­tet is, amelynek több tag­állama hivatalosan elis­merte Ojukwu szakadár réz sünjét. Több afrikai csúcsértekezlet kereste a nigériai háború megoldá­sát, fórumot teremtett a tárgyalásokra, de ezzel lé­nyegében a különvált Biaf- ra életét hosszabbították meg. Amikor azonban meg­érkezett Ojukwu bukásá­nak híre, valósággal fel- lélegzett az Afrikai Egy­ségszervezet és diplomatái közül többen elsősorban az AESZ érdemeként próbál­ták elkönyvelni a nigériai szövetségi kormánynak a szakadárok felett aratott győzelmét. Diallo Telli, az AESZ 45 esztendős főtitkára, akit joggal neveznek „Afrika 1. számú közhivatalnokának”, éppen akkor érkezett visz- sza Nigériából és néhány óra múlva Khartoumba utazott egy regionális csúcsértekezletre. A rend­kívül szimpatikus és ener­gikus guineai diplomata a párizsi Sorbonne-on, majd Francia-Szudánban, s vé­gül hazájában Sekou Tou- ré harcostársaként ismer­kedett a politikai, majd a nemzeti függetlenségért ví­vott küzdelemmel. A kilencemeleíes Africa Unity House-ban, amely­ben az AESZ főhadiszállá­sa tanyázik, a szervezet mai feladatairól beszélget­tem Abdennour Abrous- szal, a sajtóosztály algériai származású vezetőjével. Ebből a toronyházból, amely az etióp főváros egyik külső negyedében emelkedik, távolabb a fé­nyes palotáktól, — föld­szintes agyagviskókat lát­tunk az ablakból. S ez döbbenetesen érzékeltette a tennivalók sokaságát! A gyarmati múlttól örökölt elmaradottság felszámolá­sa a kontinens minden or­szágát foglalkoztatja. Szo- máliban mindössze 10, Csádban 17 dollár az egy főre jutó évi nemzeti jö­vedelem ... Angolában, Mozambikban, „Portugál”- Guineában. Namíbiában fegyverrel kell harcolni a gyarmati uralom ellen ... A 2500 méter magasság­ban épült Addisz-Abebát — „Afrika Génijét” — jel­képező Africa Hallt, a kül­földieknek idegenforgalmi látványosságként mutogat­ják. A bejáratnál hatalmas mozaikfal örökíti meg a hét esztendővel ezelőtti, 1963. május 25-i első „af­rikai csúcs” résztvevőit. Azóta nemcsak Afrika ala­kult át, az egységszervezet is. A küzdelem ma sokkal szerteágazóbb, bonyolul­tabb. Akkor 32 ország fo­gadta el az Afrikai Egy­ség Chartáját — ma már a kontinens 41 független ál­lamában és három gyarmat felszabadított övezeteiben köszöntötték az afrikai szabadság napját, bizako­dással. S. X, Az egynapos NDK— NSZK kormányfői tárgya­lások befejeződése óta sem került le a napirendről a Kelet és a Nyugat közötti kapcsolatok kérdése. Egon Bahr nyugatnémet állam­titkár szombaton tért ha­za Andrej Gromiko szovjet külügyminiszterrel folyta­tott moszkvai tárgyalásai­ról. Miután a bonni kan­cellárt és a külügyminisz­tert tájékoztatta a kétolda­lú megbeszélések eddigi menetéről, a nyugatnémet fővárosban az a vélemény alakult ki, hogy a Szovjet­unió és a Német Szövetsé­gi Köztársaság között az erőszak alkalmazását kizá­ró szerződést előkészítő megbeszélések megfelelő ütemben haladnak. Erről a hivatalos állásfoglalást va­lószínűleg még ezen a hé­ten megfogalmazzák Bonn­ban. Wily Brandt kancel­lár, aki tegnap a háború károsultjai szövetségének kongresszusán szólalt fel Saarbrückenben, hangsú­lyozta, hogy Kelet és Nyu­gat közötti feszültség meg­szüntetése vezethet tartós rendezésre Európában. Ö maga — mint mondotta — arra törekszik, hogy meg- ! állapodásra jusson. Kedden nyílik meg az olasz fővárosban az Észak- j Atlanti Szövetség minisz­teri tanácsának kétnapos ülése. Európa-szerte nagy érdeklődéssel várja a köz­vélemény, hogy a NATO mostani tanácskozása mi­lyen választ ad a Varsói Szerződés tagállamainak kezdeményezésére, az össz­európai értekezlet megtar­tásának gondolatára, a hi­degháború örökségének a felszámolására. Bár Rogers amerikai külügyminiszter, aki tizenöt tagú amerikai küldöttség élén érkezett Rómába, kijelentette, hogy az Egyesült Államoknak és NATO-beli szövetségesei­nek érdeke fűződik az Európában állomásozó fegyveres erők csökkenté­séhez, a Kelet és Nyugat közötti kapcsolatok javítá­sához, véleményt csak ak­kor lehet nyilvánítani, ha a NATO mostani ülésszaka kedvező választ ad a szo­cialista országok sorozatos, enyhülést célzó kezdemé­nyezéseire. Ma nyílik meg a szudá- ni fővárosban az Egyesült Arab Köztársaság, Líbia, valamint Szudán államfői­nek harmadik csúcstalálko­zója. A khartoumi megbe­szélésen Nasszer egyiptomi, Kadhafi líbiai és Numeiri szudáni elnök a három kö­zel-keleti ország politikai, gazdasági, kulturális és ka­tonai együttműködésének fejlesztéséről tanácskozik. Szóba kerül természetesen a közel-keleti térség hely­zetének alakulása, különö­sen az újabb fejlemények tükrében. Az izraeli kor­mány hadügyminisztere ugyanis ismét megfenye­gette Libanont, hogy egy harmadik fronton, tehát Libanonnal is hajlandó há­borút viselni — úgymond — az izraeli állampolgárok biztonsága érdekében. A közel-keleti konfliktus „ter­heinek viselésére’’ az anya­gi támogatást megkapja Iz­rael. Épp most hozták nyil­vánosságra, hogy az ameri­kai cionista szervezetek több száz millió dollárt utaltak át Izraelbe, s ha­sonló összeget kap Tel- Aviv 1970-ben is. Akadnak persze Izrael­ben is józanabb politiku­sok, akik belátják, hogy kormányuk jelenlegi állás­pontja, az arab országoktól elfoglalt területek további megszállása igen távol van a közel-keleti kérdés mi­előbbi megoldásától. Mi­közben Abba Eban izraeli külügyminiszter a tengeren túl újabb fegyverszállítá­sokért folyamodott, Ben Gurion, volt izraeli minisz­terelnök békülékenyebb hangot ütött meg. Ügy véli, hogy a hatnapos háború előtti Izrael területe ele­gendő az összes zsidó be­fogadására. Izraelnek tehát ki kellene üríteni a meg­szállt területeket. Valóban ez lenne a megoldáshoz ve­zető út első lépése. Nem véletlen, hogy az ENSZ- Biztonsági Tanácsa 1967. november 22-i határozatá­ban erre kötelezte Izraelt. K. A. • • Otven személyt letartóztattak Ötvenre emelkedett azok­nak a személyeknek a szá­ma, akiket a limaszoli rendőrkapitányság megtá­madásának kapcsán őrizet­be vettek a hatóságok — közölte vasárnap 'délötán egy hivatalos nicosíai nyi­latkozat. A razzia azonban tart és még mindig négy fontos személy van a kö­rözöttek listáján, az elra­bolt fegyverek egy részét Limaszol közelében egy gö­dörben megtalálták. A cip­rusi kormány szóvivője kö­zölte, hogy bár a mostani letartóztatásokat az érvény­ben levő büntetőtörvény­könyv előírásainak megfe­lelően foganatosították, a kormány nem fog habozni, hogy éljen új jogkörével és három hóhapig terjedő’Mő- szakra őrizetbén tartson embereket, az előzetes le­tartóztatással kapcsolatos rendkívüli törvény értel­mében. Ismeretessé vált, hogy az eddig őrizetbe veti ötven ember közül öten tagjai a rendőrségnek, egy ember pedig a hadsereg őrmestere. NATO-ülés Rómában Tálán még sohasem ült össze olyan „folyékony” és szinte ellenőrizhetetlen helyzetben az Atlanti Blokk szokásos tavaszi ér­tekezlete, (külügy-, had- ügy-, pénzügyminiszterek), mint most május végén. Olaszországban, a vendég­látó államban hatalmas méretű sztrájkok bénítják meg nemcsak a gazdasági, de a mindennapi életet is. Egy héttel a NATO-ülés után ugyancsak Olaszor­szágban olyan tartományi választások lesznek, ame­lyeknek kimenetele a ne­hezen összetákolt kormány- koalíciót igen nehéz hely­zetbe juttathatja. Nyugat-Németország, a NATO európai bástyája fontos tárgyalásokat foly­tat a szocialista országok­kal; a két héttel a NATO- ülés előtt Brandt megbí­zottja Bahr még Moszkvá­ban folytatott megbeszélé­seket. öt nappal a NATO- tanácskozás előtt találko­zott Brandt nyugatnémet kancellár az NDK minisz­terelnökével Stoph-fal. Jú­niusban — tehát közvetle­nül a NATO-ülés után — Bonnban folytatódnak a lengyel—nyugatnémet meg­beszélések. Ami Angliát illeti, há­rom héttel a NATO-meg- beszélés után parlamenti választások lesznek, tehát a kormány minden politi­kai erőfeszítése befelé irá­nyul. Végül; de nem utolsó­sorában: a NATO főereje, az Egyesült Államok nagy­szabású politikai krízis kö­zéppontjába került egy olyan területen, amely kí­vül áll a NATO hatósuga­rán; a Távol-Keleten. Ez a krízis azonban óhatatla­nul kihat az Egyesült Ál­lamok NATO-politikájára is. Nixon ellenzéke a kong­resszusban még sohasem volt ilyen erős és harcias. Az amerikai elnök óriási nyomás alatt áll, hogy csökkentse a nyugat-euró­pai NATO-országokban (mindenekelőtt Nyugat-Né- metországban) — állomá­sozó NATO-osztagok szá­mát. Helyzetét nehezíti, hogy az észak-amerikai kontinens másik NATO- tagállama. Kanada máris elhatározta a maga csapa­tai létszámának csökkenté­sét. Mindez azt jelenti, hogy a római NATO-ülés időszakában az Atlanti Blokk összes Vezető tagál: latnainak figyelmét részint belső problémák, részint más irányú nemzetközi kö­töttségek foglalják el! Felvetődik a kérdés: mi várható ezek után Rómá­ban? A szocialista orszá­gok és ma már az európai közvélemény figyelmét is mindinkább az európai biz­tonság kérdése foglalkoz­tatja. Legutóbb Prágában az európai biztonsági kon­ferencia megtartását ille­tően a szocialista országok világos javaslatot tettek, amely magában foglalta mind a napirendet, mind pedig az időpontot. Azóta az európai országok között számos eszmecsere zajlott le, amelynek nagy részé­ben szocialista és kapita­lista országok vezető sze­mélyiségei találkoztak egy­mással. (Jelentős szerepet játszott ezek sorában Péter János magyar külügymi­niszter tárgyalássorozata). E megbeszélések megmutatták, hogy nem­csak Európa tőkés semle­ges országai, hanem a ki­sebb és középnagyságú NATO-tagállamok is őszin­tén és komolyan érdeklőd­nek az európai biztonság problematikája iránt. Meg­felelő előkészítés után és számukra is megfelelő na­pirenddel készen állnának egy európai biztonsági konferencián való részvé­telre. Voltaképpen a római NATO-ülés feladata lenne, hogy a legnagyobb tőkés katonai-politikai blokk ne­A puccsista rezsim szándékai 1970. május 26, kedd Kambodzsának szándé­kában áll felkérni Nixon űzzük a korrupt Lón Ne rezsimet. elnököt arra, hogy tartsa az amerikai csapatokat egészen „a háború végéig” Kambodzsában — jelenti a Reuter hírügynökség. Az idézett kijelentést Yem Sambaur kambodzsai külügyminiszter tette rö­viddel azelőtt, hogy elin­dult volna Saigonba. Sambaur elmondotta az újságíróknak, hogy hivata­los kérést még nem intéz­tek Washingtonhoz, de „a kérés meg fog történni”. Egyedülálló interjút ké­szített Kambodzsában Ro­bert Miller, a UPI tudósí­tója. Az újságíró ellátoga­tott Takeo tartomány fel­szabadított körzeteibe és ott találkozott a felszaba­dító hadsereg egyik vezető- jéveL A parancsok a többi kö­zött kijelentette: — Kambodzsában hét­millió ember él, és vala­mennyien Norodom Sziha- nuk herceg visszatérését várják. A lakóházak falain még most is ott van Szii- hanuk arcképe ég a lako­sok csak akkor rejtik el, ha Lón Nol katonáit lát­ják. Azért harcolunk, hogy Szihanuk kormánya ismét elfoglalhassa helyét és el­Az újságíró megkérdezi a partizánparancsnoktó hogy tudott-e előre a amerikai intervenció meg indításáról. „Igen — hanl zott a válasz —, méghoz zá a $aigoni hadseregtől.’5 A partizánparancsnok következőkben vázolta harc céljait: „azt akar jut hogy Kambodzsa SZaba legyen, szabad a gazdagoi uralmától, akik sohasem törődtek a szegényekké Azt akarjuk, hogy a kam bodzsaiak elegendő élelem mel. megfelelő ruházatta rendelkezzenek és békébei élhessenek. Erre törekedet Szihanuk herceg is.” Arra a kérdésre, hogy vé leménye szerint Szihanui mikor térhet vissza hazá jába, a parancsnok így vá faszolt; „hamarosan’’. AFP jelentés szerint ; dél-vietnami bábkormán; katonai szóvivője hétfői Saigonban beismerte hogj jelenleg 40 000 dél-vietna- mi katona vesz részt e kambodzsai hadműveletek­ben, _ mégpedig Phnorr Penhtől délre, délkeletre éí északra, valamint a Me­kong folyó egész hosszá­ban. Működik a görög titkosrendőrség A nyugat-németországi újságolt' hasábjain áz el­múlt héten ismét megje­lentek az NSZK területén tevékenykedő görög titkos­rendőrségi akciók felélén­küléséről szóló - hírek. A junta ügynökei nyíltan le­számolnak azokkal a Nyu- j gat-Némbetországban dol- I gozó görög munkásokkal vében konstruktív választ adjon az európai biztonsá­gi értekezlet ügyében. Az előzetes tárgyalások sorozata azonban azt is megmutatta, hogy a kü­lönböző, kisebb NATO-tag­államok számottevő ameri­kai nyomás alatt állanak. Az amerikaiaknak pedig a jelek szerint — nem utol­sósorban éppen kedvezőt­len helyzetük és nagysza­bású távol-keleti lekötöttsé­gük miatt — nem érdekük egy közeljövőben megtar­tandó európai biztonsági értekezlet! Ezért ebben a legfontosabb kérdésben vagy nem várható Rómá­ban komoly állásfoglalás, vagy ha igen — azt meg­tűzdelik majd olyan felté­telekkel, amelyek újabb tisztázó megbeszéléseket tesznek szükségessé. Hiba lenne azonban azt hinni, hogy a NATO vezető országainak bonyo­lult belső és nemzetközi helyzete csorbítja a NATO agresszív jellegét. Az At­lanti Blokk tevékenységét jelenleg éppen az jellemzi, hogy mialatt a legdöntőbb kérdésekben — így az európai biztonság ügyében — szándékosain határozat­lan és halogató álláspontot foglal el — tovább szer­vezi és élezi a katonai együttműködést. Ennek egyik gócpontja a jelenlegi helyzetben a Föld­közi-tenger. Maga Nixon hívta fel a NATO-tagálla- mokaii kössenrir- kétoldalú és diákokkal, akik fellép­nek a katonai diktatúra rendszere ellen. A sajtó beszámol arról, hogy a görög demokratikus szervezetek székhelye ellen intézett támadáskor hogyan bántalmazták brutálisan Kardakariszt, a hannoveri autógyár munkását és se- besítették meg késsel Vasz- szilakisz fémmunkást. egyezményeket a NATO-n k(vüli földközi-tengeri ál­lamokkal, s ily módon erő­sítsék a blokk pozícióit. Egyik jellegzetes példája volt e politika megvaló­sításának Scheel nyugatné­met külügyminiszter má­jusi madridi látogatása, amelynek során megálla­podások születtek a nyu­gatnémet—spanyol katonai együttműködésről. Ugyan­csak ilyen negatív lépés volt a nápolyi nagyNATO- parancsnokság létrehozása. Egy másik terület, ahol az agresszív tervek jellege igen erősen kidom­borodik, a nukleáris együtt­működés. A római megbe­szélés után néhány nappal, június 8-án és 9-én a NATO „nukleáris tervező tanácsa’’ Velencében, majd két nappal később a NATO hadügyi bizottsága Brüsz- szelben ülésezik. Mindkét tanácskozást hadügymi- riiszteri szinten tartják, s e megbeszéléseken a NATO európai tagállamainak „atomkészültségi színvona­lát” akarják erősíteni. Mindez arról tanúsko­dik, hogy egyelőre csak a nemzetközi helyzet válto­zott — a NATO nem! Ró­mában aligha lehet gyebet Várni, mint a katonai égyüttműködés további erősítésére vonatkozó ha­tározatokat és halogató ál­lásfoglalást az európai biztonság ügyében, Pü-íjfifü".

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents