Petőfi Népe, 1970. május (25. évfolyam, 101-126. szám)
1970-05-22 / 118. szám
4. oldal J 1970. május 22. péntek ff Rendhagyó" taggyűlés Érdekes volt az ÉM Bács ! amelyen — a kecskeméti- I nánk. megyei Állami Építőipari |eken kívül — a ceglédi, ba- juk a Vállalat kecskeméti párt alapszervezetének egyik utóbbi taggyűlése. Különös talán, ha egy taggyűlést ilyen szóval minősítünk — „érdekes”? Egyáltalán nem. M"-gától értetődő — s voltak esetek, amikor ezt nem tartottuk túl fontosnak —, hogy az alapszervezet legfőbb testületének ülése is akkor hatásos, hatékony r- ha érdeklődést kelt. Nos, ez az építőipari taggyűlés több szempontból is elérte ezt. Azzal is, hogy először volt ilyen összevont taggyűlés, jai, kiskunhalasi és kiskunfélegyházi pártalapszerve- zetek tagjai is részt vettek. Érdekes volt „rendhagyó” volta miatt is, tudniillik nem szabták meg előre a napirendjét. Viszont: a tagság kérdésein keresztül mégis eleven napirend alakult ki.Ez is volt a cél: arról legyen szó a taggyűlésen, ami az adott időszakban a legjobban érdekli az elvtársakat, ami téma az emberek között, amit tisztázni szeretnének. E!5re tekintve Milyen kérdéscsoportok körül is nyert határozott vonalat a napirend? A tagság bőven élt a lehetőséggel. Statisztikai tömörséggel kifejezve — így oszlottak meg a kérdések: 3 foglalkozott pártszervezett élettel, 2 a KISZ-mun- kával, 1 külpolitikai vonatkozású volt, 3 munkaszervezési kérdéseket érintett, és 16 — gazdasági jellegű felvetés történt. E legutóbbi témacsoportnál, maradva, örvendetesen szembetűnő volt, hogy a kérdések kétharmada a vállalat jövőjével függött össze. Mi van ennek a mélyén? Elsősorban az, hogy a kommunisták, az élcsapat tagjai nem ragadnak meg a mánál, mindig messzebbre is tekintenek, hiszen mi adná az impulzust a változások elemzésére, megértésére, a már stagnáló, s könnyen visszahúzó teherré váló körülmények megváltoztatására, ha nem így lenne. Persze, a csak a jelennel való túlzott törődésre, a biztonságosnak vélt megszokotthoz való ragaszkodásra — kommunistákban is meglehet a hajlandóság. Voltak, s vannak ilyen időszakok, amikor így gondolkodunk: „Az érdekel, amit ma megfoghatok...” Ez a kétharmad arány, ezen a „rendhagyó” taggyűlésen túlmutat az előbbi, önös szemléleten. Az van benne, hogy az elvtársak — egyéni érdekeik, boldogulásuk kulcsának azt tekintik már, ha mindezt a kollektíva, a vállalat érdekeivel minél szorosabb összhangban látják érvényesíthetőnek. A vállalat, a nagy közösség gyarapodása, erősödése — a kollektívát alkotó egyes emberek boldogulása — csak együtt képzelhető el. Ezt tükrözte ez a széles körű érdeklődés a vállalat jövője iránt. Látják benne a fantáziát És miért kíváncsi, mikor kíváncsi az ember a távolabbi célokra, elképzelésekre? Mert ezek ismeretében tud egyénileg is, munkakollektívájában is felkészülni a megvalósításra. Márpedig mire hajlandó mindenki tudását, erejét nekigyürkőztetni? Amivel egyetért, ami tetszik neki, amiről látja, érzi, hogy érdemes legjobb képességeit beleadni — mert egyénileg is javát szolgálja. Az ilyen elhatározások valóra váltásáért a szokottnál többre is hajlandó az ember. Van, amikor ezt a többet áldozatnak szoktuk nevezni. Nehéz, rendkívüli helyzetekben az is. De ezen, s az előző építőtaggyűlésen — helyesen — úgy értelmezték az elvtársak, hogy a vállalatfejlesztés szép céljaiért nem áldozatot kell hozni, hanem pontos, fegyelmezett munkát végezni, azt jól, mindig tökéletesebben szervezni. Mert, hogy „konkrétizál- juk” mindezt: amikor a taggyűlésen az igazgató a vállalat IV. ötéves tervének feladatait ismertette, azt is szemléletesen bemu. Majd megcsinálni i házgyárunkat. Az igazgató elvtárs tájékoztatója nagyon fellelkesített minket is ... A nyugodt ember csak úgy „dobta” az adatokat a leendő házgyár kapacitásáról, beruházási költségeiről. Érződött, hogy jó párszor meghányták-vetették ezt a brigádban. Később mondta is. Majd hozzátette. — Az a tervem, hogy majd oda „átcsoportosuljunk”. Tizennyolc éve vagyok ennél a vállalatnál, ennél az üzemegységnél. Készítettünk a szaktársakkal betonelemeket — az ötvenes években még jórészt kézi munkával —, később gépekkel. Megtanultuk a blokkgyártást — most már a házgyári munka következik ... Tóth István Juhászünnep A szanki Haladás Termelőszövetkezet tágas udvara a szokottnál is népesebb. Nyitva a hatalmas raktárajtó, s az előtte álló kocsikra zsákóriásokat raknak. Nyolc-tíz kerül egy kocsira, amely odébb gördül, s akkor az ajtóba rakott újabb zsákba bicska mélyed ... Gyapjúátvétel folyik és az állomásra indítás előtt még egy utolsó ellenőrzést kell végezni. Igen fontos, hogy a gyapjú száraz, megfelelő minőségű legyen, mert különben, a gyárba már selejtként érkezhet. Bárdos Ferenc, a Gyapjú- és Textilnyersanyagforgalmi Vállalat kiskunfélegyházi kirendeltségének vezetője személyesen irányítja az átvételt. Mélyen nyúl a kihasított zsákba, szakértő szemmel nézegeti, vizsgálja Pótló foglalkozás a gyengébb tanulóknak Előkelő helyen áll hazánk a nemzetközi iskoláztatási ranglistán: Magyar- országon a fiatalok 91,1 százaléka végzi el az általános iskola 8. osztályát, a tanköteles kor — a 16. életév — végéig. Dr. Kálmán György, a közoktatási főosztály általános iskolai osztályának vezetője elmondotta, hogy a 91,1 százalékos arány további javítása érdekében keresik a szervezeti megoldásokban rejlő lehetőségeket is. Ilyen például az úgynevezett pótló foglalkozás. Jelenleg az a tanuló, , .. . . ,, aki megbukik vagy osztá^J^Ä^^ilyozatian marad, augusztus. anyagi erő, miként osztha tó az el legcélszerűbben. Lelkesítő érdeklődést váltott ki az az állásfoglalása, hogy Kecskeméten szükséges egy házgyár felállítása. Enélkül a nagyon fontos — húszezres megyei lakásépítési program nem valósítható meg. Viszont a házgyár létrehozása túlnyomó- részt a vállalat anyagi eszközeiből képzelhető el, ami — világos mindenki előtt — több évre szóló előre- leterhelést jelent... A vállalat minden dolgozójának közvetlen érdeke tehát, hogy többre, jobbra törekvésével — a szervezés, technológia korszerűsítése, a munkaidő lelkiismeretes kihasználása, a minőség, gazdaságosság egyenként és összességében kimeríthetetlen lehetőséget tartogat erre — segítse a már országosan jó hírnevű Bács megyei Állami Építőipari Vállalatot ennek a létesítménynek a tető alá hozásához. Ez annyira vállalati kapacitásnövekedés kérdése, mint ahogy a megyei lakás- építési igényei szempontjából — létkérdés. ! ban tesz javító, illetve pótvizsgát. Aki erre szorgalmasan készül, a nyári szünidőben nemigen tud pihenni, szórakozni; aki viszont nem készül fel kellően, annál gyakran csak formális a javítóvizsga. Ennek a helyzetnek megszüntetéséMe'pnozgatja az embereket Hogy hat, miként kezd anyagi erővé válni máris ennek a „rendhagyó” taggyűlésnek nagyvonalú útmutatása — örömmel „tapogattam ki” a Kecskemét- Árpádváros blokkgyártó üzemében. Az ötszörösen szocialista blokkgyártó brigád — (számítva előző munkabeosztásokat is) tízszeresen szocialista címet elért vezetőjével, Illés Lászlóval beszélgettem a napokban. Sok más közt elmondotta, hogy a megyei lakás- építkezésekhez túlnyomó: részt az általuk készített falazóblokkokat használják fel. Említette, hogy még a Szolnok megyei vállalat is vitt innen blokkokat. „Mi meg majd hozunk előregyártott házrészeket az ottani új házgyárból — mert másképp nemigen boldogulunk a mi megyei lakásépítési programunkkal ...” — vetettem közbe, emlékezve régebbi elképzelésekre. Illés László már szavaim közben ingatta a fejét. — Nem, azt nem akarre már több iskolában folynak kísérletek. Az oktatási év befejezését követő két héten át a tanító, illetőleg szaktanár korrepetálja a tanulókat azokból a tantárgyakból, amelyekből bukásra állnak, s csak ezután minősítik (osztályozzák) őket. A tapasztalatok azt mutatják, hogy ez a módszer eredményes: a gyerekek több mint 50 százaléka képes e viszonylag rövid idő alatt pótolni elmaradását. Az a diák, aki nem tudja mégsem pótolni a hiányt, augusztus végén javító vizsgát tesz. Ugyancsak egyik eszköze lehet az arány javításának, a bukások csökkentésének, ha a pedagógusok már az általános iskola első osztályában nagyobb gondot fordítanak a gyengébb képességű vagy hátrányos családi környezetből jövő gyerekekre. tartalmát, majd engedélyt ad a zsák összevarrására. — Elégedett vagyok a minőséggel — válaszolja kérdésemre. — Azt hiszem, ebben a termelőszövetkezetben ténylegesen is juhászünnep az átvétel. A juhászoknak ugyanis különösen nagy nap a mai, himelőszövetkezet elnöke. — Nagy gondot fordítunk a minőségre, hiszen így nagyobb bevételt érünk el. A juhászat különben egyik fő üzemágunkká válik. Tizenegy juhászunk és két báránygondozónk lelkiismeretes munkát végez. Jelenleg 2600 anyabirkánk Izgalmas pillanatok, vajon a zsák alján is elsőosztályű a gyapjú? Bárdos Ferenc és munkatársa (jobbról) gondosan megvizsgálja az árut. Balról Kovács László elnök. szén egész évi munkájuk fontos állomása. Nem mindegy, hogy milyen gyapjút adnak át, mennyit kapnak érte. Itt a tervek szerint lesz vagy kétszáz mázsa. Komoly összeget jelent. Körzetünkben különben már május első napjaiban megkezdtük a gyapjú átvételét. Először általában a háztáji gazdák jelentkeztek, tizenötödike óta viszont a nagyobb tételek átvétele folyik. Az eddigi tapasztalatok? Közös gazdaságainkban egyre szakszerűbben kezelik a gyapjút, így kevesebb vita álcád az átvételnél is. — Mi már áprilisban megnyírtuk a juhokat — kapcsolódik a beszélgetésbe Kovács László, a tervan, de számukat az év végére 3000-re növeljük. Az idén elszállítottunk már 800 1700 tejesbárányt, újabb pecsenyebárányt pedig néhány hét múlva küldünk Olaszországba. Ebben az évben még értékesítünk 500—600 selejt juhot is. Mindent összevetve: 3 millió 400 ezer forint bevételt terveztünk a juhtenyésztésből, s a jelek szerint nem csalódunk. Csak a gyapjúért majdnem másfél millió forintot kapunk. A kocsikra közben felkerültek a zsákok, s a gyapjúval foglalkozók félve néznek az ég felé. Biztatják egymást: — Siessünk az állomásra, nagy baj lenne, ha megáznánk ... O. L. (18) — Engedelmével jelentem, hogy Müller Sturmbannführer parancsára önt kizártam a gyanúsíthatok sorából. — Micsodát? — állt fel lassan Langer a kandalló mellől. — Hogy engem Müller parancsára kizárt? ön megfeledkezett arról, hogy ez idő szerint én vagyok a hadosztály parancsnoka? — Elnézést ezredes úr, de az SD-nek nem a szívére kell hallgatnia. Mi hivatalból féltjük a birodalmat. — Elég! — kiáltott Langer. — A tetteseket követelem, nem holmi ostoba gyanúsítgatást és fecsegést. A tetteseket, Sturmführer. — Két nyomon kell tovább haladnunk — mondta Stadtke. — Embereim a Larzec utcában egy bizonyos Vorobin szabónál találtak egy szétszedett akkumulátort. Gyakorlott fickókat küldtem ki. s nem csalódtam bennük. Nem mutatták ki, hogy észrevették az akku- mulátortartozékokat. Most szoros megfigyelés alá vontam az épületet meg a környékét. — És a másik nyom? — Kérem, ezredes úr, hívja össze holnap délutánra a komplett törzstiszti tanácsot. — Nem lesz komplett, hiszen a törzsparancsnok meghalt, s helyetteséről még nem gondoskodtam. — A halottak nem fecsegnek, ezredes úr — vigyorgott Stadtke. — Ha áruió van köztünk, akkor a ma délutáni törzstiszti eligazításon elhangzó információk néhány óra múlva megjelennek az éterben is. A hullámhosszra egy tucat vevőt állítottunk. S biztosíthatom ezredes úr, hogy boldog leszek, ha önnek lesz igaza, s az áruló nem a törzstisztekből kerül ki. — Ebben biztos vagyok — mondta az ezredes —, de hogy lássa, mennyire nem zárkózom el munkája megkönnyítése elől, ma délutánra összehívom törzstiszti karomat. Egyébként, hogy ízlik a munka Klossal? — Ha őszintének kell lennem, akkor megmondom, nem vagyok elragadtatva az Abwehr-tisztektől, de ez a fiú roppant ügyes és igyekvő. — Ami az Abwehrről vallott nézetét illeti — mondta Langer — azt hiszem, alaposan téved. Amíg ugyanis az SD emberei csak gyújtogatással, felforgatással tudnak rendet teremteni, addig nekünk, Wehrmachto- soknak az Abwehr elegáns munkája tetszik jobban. Az ezredes nem kevés belső kárörömmel nézte Stadtke grimaszba ránduló arcát. Ellenszenves volt neki kezdettől fogva ez a fickó, s ezt az unszimpátiát csak betetőzte azzal, hogy gyanúsítani merte a törzstiszteket, személyesen őt, Langer ezredest, egy őrnagy fiát, s egy tábornok unokáját! — Heil Hitler; — köszönt el a Sturmführer, s úgy hangzott köszönése, mint egy fenyegetés. * Mártának rossz hangulata volt ma este. Csak ült és fáradtan sóhajtozott. Kloss megfogta a lány kezét. — Mi történt kedves? Kloss mindent beleadott a következő percek udvarlásába, de a lány hangulata csak nem változott. Csak amikor már a köpenyéért nyúlt, s egy régi közmondást idézett, miszerint a szolgálat nagyobb úr a szerelemnél, végre megszólalt Márta is: — Komolyan szolgálatba mész? Stadtke nem említette. Az igazat megvallva, Klossnak egyáltalán nem volt sürgős visszamennie a törzshöz, s még Janekék sem várták ma este, de nem ilyennek képzelte el az estét, s Márta furcsa hagulata inkább idegesítette, mint untatta. Stadtke nevére kicsit féloldalra fordult, s agyán átcikáztak a gondolatok. Mit jelent ez? Miért említi Márta a Sturmführert? Egyáltalán miért beszélt vele? Aztán nyugodt arccal fordult a lányhoz. — Természetesen érdeklődhetsz napi elfoglaltságomról attól, akitől akarsz. De nem lenne egyszerűbb, ha engem kérdeznél meg? — Benézett hozzám a kórházba, s beszélgettünk. Ennyi az egész. — Szóval kihallgatott téged is? — kérdezte mosolyogva a főhadnagy. — Így is nevezhetjük, ami történt. (Folytatjuk)
