Petőfi Népe, 1970. május (25. évfolyam, 101-126. szám)

1970-05-21 / 117. szám

4. oldal

1970. májas 21, csütörtök

Borbási tanulságok

III. A rendteremtés ideje

Ahogyan a nyolc év előtti örvényből a felszínre ve- rekedte magát a Vörös Csillag Tsz, olyan arányban szilárdult meg a tagság bizalma a vezetők iránt. Ám a bizalomnak különös természete van; vannak körülmények, amikor nyugtalanító méreteket ölt, s amikor már az önfenntartáshoz szükséges éberséget is elaltatja.

Ez történt Borbáson is. Év közben a tagság megkapta a beígért — ez itt a jellemző szó, és nem az, hogy „tervezett” — részesedés 80, év végén a 20 százalékát. így ment ez hosszú esztendőkön át. Valahogyan a vezetők, ha szó szerint nem is mondották ki — de a történtekből egyenesen következik — így gondolkodhattak; „A tagság feladata az, hogy dolgozzon, a miénk pedig az, hogy irányítsunk, szervezzünk.”

Alapvetően a „munka- megosztásnak” ez a felfogása sodorta szakadékba a szövetkezetét.

Leszoktak a kíváncsiságról

Terveikről, elgondolásaikról a tagságot nem tájékoztatták. Főképpen nem kérték ki a véleményét. A gazdák pedig, miután így is megtalálták a számításukat, s látták, hogy a gazdálkodás is elboldogul valahogy — leszoktak a kíváncsiságról. Az érdeklődésről a közös ügyek iránt. Ez sokak részére nyilván kényelmesebb is volt. Az odafigyelést felváltotta a vak bizalom. Az ilyenfajta köznapi gondolatmenet mechanizmusa nagyjából ez; „Az a tsz, amelyik fizet, ott van pénz.” De hogy a következő hónapban, vagy jövőre lesz-e, s főleg miből lesz, arra senki nem volt kíváncsi.

Sajnos, a választott vezetőségre is ez a magatartás volt a jellemző. Mindig csak a kész, a már kidolgozott elképzeléssel találta szembe magát, a vitatkozásra nem volt felkészülve, tagjaiban sem élt ilyen igény. Ha nagynéha mégis megfogalmazást nyert egy- egy bizonytalan, tétova ellenérzés, az első számú vezetőknél mindig készenlétben volt a megnyugtató magyarázat; „Ahogyan korábban is megoldódtak a problémák, ezúttal is rendbe jön minden.” És mindenki elégedett volt.

Csak az ébredés volt keserű.

javaslatok — szanálási szinten

A szanálási bizottság a

gazdálkodás egyensúlyának helyreállításával kapcsolatban megtette a maga javaslatait. Ezek a szövetkezet új vezetői előtt is ismertek — és elismertek.

Amiről itt szó van, néhány pontban összefoglalható. A szántóföldi és kertészeti átlagterméseket

vissza kell állítani a múlt év előtti szintre. A futóhomokot somkóróval kell javítani, hasznosítani. Mivel kialakítják a korszerű tehenészetet, a tömegtakarmány fokozott termesztésére is szükség van. Jövőre elérhető lesz a tehenenkénti 3200 literes tejhozam. Rendet kell teremteni a gépesítésben, ez a „traktorlépcső” kialakításával kezdhető ei, és a karbantartás jó megszervezésével. Szükség van új főagronómusra, s az ágazati rendszer felülvizsgálatára. Építőipari tevékenységre csak olyan mértékben van szükség, amely a gazdaság belső igényeit kielégíti. Napirendre kell tűzni az improduktív létszám mérséklését, s útját kell állni mindenféle normalazításnak.

Új módon, felelősséggel

Ahhoz, hogy a teendőknek ez a csokra kibontakozzék, gazdaságilag minden feltétel adott. De ezek csak akkor érvényesülhetnek, ha a vezetés a korábbihoz képest új módon fogja fel feladatait, ha az emberi-társadalmi szférákban is közüggyé tud válni a kibontakozás. Nem hitegetésre, megnyugtató szólamokra van szükség, hanem felelősségteljes vitákra, megbeszélésekre. És mindezekkel együtt józan, átgondolt számításokra is. A racionális, vagy ha úgy tetszik, a vállalatszerű gazdálkodás és a demokratikus irányítás egyáltalán nem zárja ki egymást.

Az egyszemélyi vezetésnek is következménye a 10 és fél milliós mérleghiány. Tavaly az egyik megbeszélésen a főkönyvelő jelezte: egyre áttekinthetetlenebb az építőbrigád tevékenysége. Az elnök „válasza” erre az volt, hogy új csekkfüzetet adott ki az építés- vezetőnek, maximálisra nyitva ezzel a kiadások csapját.

A történteken már mit- sem változtat a korábbi vezetés kétségtelen jószándéka. De — némiképp módosítva az ismert mondást — a szakadékhoz vezető út is jószándékkal van kikövezve.

Egy „bűvös szám”

Alkalmam van részt venni azon a megbeszélésen, amelyet az új helyzet küszöbén a megbízott elnök tart a tsz szakembereivel, brigádvezetőivel. A hangnem: őszinte, felelősségteljes és kemény. Mérlegelik a gépek helyzetét, a vetés befejezéséig egy hét áll rendelkezésre. Visszaélés történik a táppénzre való jogosultsággal, ezt is fel kell számolni. Háztáji állatok a közösben. Normali- zálni kell a viszonyt a Berkes Ferenc kolégium diákjaival, az idén is számítani kell a segítségükre.

És végül az elnök;

_ Mindannyiunk előtt

i

smert a bűvös szám: hétmillió 998 ezer forint. Egész évben legfeljebb ennyit használhatunk fel munkabérekre, egyik fontos feltétele ez annak, hogy megkapjuk a szanálási hitelt. Nyugtalanít, hogy az első negyedévben az ez időszakra jutó részt pár ezer forint híjával elköltöttük, holott sehol a határban nem volt munka. A jövőben nagyon össze kell húzni a nadrágszíjat. Az összeget „lebontottuk” üzemegységekre, brigádokra. A beosztott vezetők egyénileg is felelősek a határ túllépéséért, méghozzá anyagilag is, tehát zsebre megy a játék.

A rendteremtés ideje jött el a kecskeméti Vörös Csillag Tsz-ben. Nehéz, de talán nem reménytelen időszak.

Hatvani Dániel

(17) Kloss egy pillanatra megmerevedett, aztán gyors mozdulattal átvette a lánytól a súlyos bőröndöt és együtt indultak tovább.

Alig haladtak el a falhoz 'állított emberek mellett, Kloss kicsit ingerülten kérdezte a lánytól:

— Hogy mertétek, parancs nélkül?!

— Megkezdték az utcában a házkutatást. Jenek elvitte a rejtjelkucsot, s valamennyi iratot. Ügy gondoltuk, hogy nekem könyebb lesz átjutni a gyűrűn, hiszen férfiakat keresnek csupán. Munkára viszik őket — toldotta meg Irka.

— Mást is keresnek Irka— mondta Kloss. — Eltüntettétek a nyomokat?

— Igen. Csak egy szétszedett akkumulátort hagytunk hátra. Vorobin elrejti. Őket egyébként sem igen zaklatják, hiszen már nem munkakötelesek.

Sátortetős személykocsi haladt el mellettük. Kloss és Irka tekintete a sérült ház emeleti szobáján kutatta a fehér függönydarabot.

— Janek szerencsésen ideért — mondta Irka. — Ez kitűnő búvóhely. — A kis szobából a szekrény mögött ajtó nyílik a folyosóra, onnan biztos lejárat vezet a pincébe. Kihúzzuk itt, amíg el nem csendesednek.

— Sajnos itt sincs szabó, akihez gombot varratni járhatok — mondta Kloss — de sebaj. A fő az, hogy megúsztuk. És most figyelj, Irka. Az adót amint lehet, üzembe kell helyezni, s leadni a következőt: Az akció sikeres volt. Mintegy 300 halott és ezer sebesült mellett igen jelentős veszteséget szenvedtek harckocsiban. és egyéb technikai felszerelésben. Adjatok nyugodtan, mert még mindig nem kapta meg az SD a bemérőkocsit. Amint lehet jelentkezem. Á függönyre vigyázzatok.

Horgásztanyák

Üdülőtelep-fejlesztés a Kis-Dunaág mentén

Tavasztól késő őszig, naponta több százan keresik fel a soroksári Kis-Dunaág tassi szakaszát, pihenés, szórakozás és nem kevesen a horgászszerencse kipróbálása céljából. Hétközben kétszer, a hétvégeken többször is van hajójárat Budapestről és Dunaújvárosból.

A látogatót a következő kép fogadja; csendes, szelid vízpart, hétvégi pihenőházak, horgásztanyák, vízre boruló fűzfák.

A postás szakszervezet telepétől délre már egyre ritkább a beépített telek, bár az elmúlt egy-két évben sem szünetelt az építkezés.

A Tassi Községi Tanács szívesen és egyre eredményesebben foglalkozik a partszakasz fejlesztésével. E munka eredményeiről és a megoldásra váró problémákról kértünk tájékoztatást Tenke Andrástól, a tanács vb-elnökétől.

— Kérésünkre a megyei tanács helyi jellegű üdülő- területté nyilvánította a tassi Kis-Duna-szakaszt, még 1969-ben. Elkészült a rendezési terv is, amelyben meghatároztuk a fejlesztés ütemét, összesen 196 magán- és két közületi parcellának van gazdája.

— Nem magasak a telekárak?

— Véleményem szerint az árak eddig sem voltak túlzottan magasak. A jövőben, az új rendelkezés értelmében négyszögölenként mintegy száz forinttal olcsóbban vásárolhatnak az érdeklődők üdülőtelket. A fejlesztési program megvalósítása közben, sajnos, elég keveset foglalkoztunk a propagandával. Sokan azt sem tudják, hogy miért érdemes nálunk telket vásárolni. Ezt a mulasztásunkat pótolni fogjuk, hogy mielőbb gazdára találjanak a még üres házhelyek.

sítjuk a vízelvezetést és már elültettünk 1000 facsemetét. Jövőre pedig tovább kívánjuk bővíteni strandunkat. A közeli halászcsárda egyelőre biztosítani tudja a vendéglátást, de később az ÁFÉSZ és a helyi tsz-ek segítségével újabb egységeket szeretnénk létrehozni.

A tanácselnök végül elmondta, hogy a MÁVAUT- hoz folyamodnak, vasárnaponként indítson járatot Budapestről és az igényeknek megfelelően Kunszent- miklósról is.

A tervek tehát készen állnak, az érdeklődés is növekedőben van. Most már a megvalósításon a sor.

Sz. A.

Fehér Lajos:

Agrár- és szövetkezeti politikánk 1965-1969

A KOSSUTH Könyvkiadó gondozásában a napokban jelent meg Fehér Lajos elvtársnak, az MSZMP Politikai Bizottsága tagjának, a Minisztertanás elnökhelyettesének újabb könyve: „Agrár- és Szövetkezeti Politikánk 1965— 1969” címmel. A könyv Fehér Lajos beszédeit, cikkeit és nyilatkozatait foglalja magában, a jelzett négy éves időszak során elhangzott fontos állásfoglalásokat, amelyek zömmel a párt agrár- és szövetkezeti politikáját ismertetik és magyarázzák. A konkrét elemzés mélyreható igényességével, mindig szembenézve a tényleges gondokkal és problémákkal, országos összefüggésben ágyazva tárgyalja a könyv a szocialista mezőgazdaság jelenét és távlatait. Az őszinte, emberi szó erejével mozgósít azoknak a társadalmi horderejű tennivalóknak előmozdítására, amelyek népünk egészének mindennapi életét nagymértékben befolyásolják.

A HATVANAS évek közepétől került napirendre a termelőszövetkezetek meg szilárdításának kiteljesíté- — Még az idén megváló- se. Ezt az időszakot egész

Gyorsan tovább ment. Nem is gondolhatta, hogy az imént mellettük elhúzó kocsiban Márta Becker ült, s éppen akkor vette észre Klosst, amint Irkához hajolva suttogott valamit a lánynak.

Az ezredes cigarettára gyújtott és megkínálta Stadtkét is.

— Mit hozott nekem, herr Sturmführer?

— Azt szeretném jelenteni, hogy akció egyik része már sikerrel lezárult.

— Nocsak? — vonta fel szemöldökét Langer. — Elfogta az árulót.

— Sajnos azt még nem. De 360 munkás útrakész a birodalomba.

Langer ezredes a nyitott ablakhoz lépett, beleszimatolt a levegőbe.

— Füstszagot érzek, herr Sturmführer. Emberei talán felgyújtottak valamit?

— Ahol fát vágnak, ott tűz is akad — mondta Stadt- ke.

— Nem vagyok róla meggyőződve, hogy ez az egyetlen és helyes módszer. A lakosságot nem szabad elidegeníteni magunktól. Tűzvész és 360 munkás az egyik oldalon, s a másikon? Talán mások háromszázhatvan, akik egérutat nyertek, s az erdőbe menekültek. Az erdőben pedig, kedves Stadtke partizánok tanyáznak. Partizánok — betűzte az öreg.

— Parancsunk világos — vigyorgott Stadtke. — Reischführer Himmler világosan kiadta a parancsot, hogy ahol másként nem megy, ott felégetni...

— Tudom, tudom — válaszolta az ezredes. — Információkkal én is rendelkezem, de a munkástoborzásnál is fontosabb a mi közvetlen ügyünk. Tehát mikor kapok végre választ, hogy miként szivárogtak ki a hírek?

— Sturbanführer Müller azt álítja, hogy kizárólag a hadosztálytörzstől juthattak el az információk a vörösökhöz.

— Megmondtam már, bogy egyetlen tisztemet sem engedem gyanúsítani.

— önt már nem gyanúsítja senki.

— Mi az, hogy már nem? — csattant fel Langer.

— Folytatjuk—

sor fontos új intézkedés teszi emlékezetessé. Ezeknek az intézkedéseknek lényege a téeszek elindítása az önálló gazdálkodás útján, az önállóság feltételéinek biztosítása. Beletartozik ebbe a mezőgazdasági termékek felvásárlási árainak emelése, az amortizációs alap létrehozása a közös gazdaságokban, a termelőszövetkezetek hitelállományának rendezése, az állami támogatás rendszerének differenciálása, a tervezés tökéletesítése, a kiegészítő tevékenység fokozott támogatása és még sok egyéb feltétel.

AZ ÖNÁLLÓSÁG növelésével együttjárt a jövedelemelosztási módszerek tökéletesítése, a szövetkezeti földtulajdon megteremtése, az Országos Termelőszövetkezeti Tanács, a területi termelőszövetkezeti szövetségek létrehozása. A termelőszövetkezetek erősödésével, az önálló gazdálkodás kialakulásával lehetségessé vált a szövetkezeti demokrácia jelentős erősödése is.

Szinte hétről hétre újból és újból meggyőződhettünk arról, mennyire az emberek iránti bizalomra épült a párt egész politikája, ezen belül az agrárpolitika is. Fehér Lajos most megjelent könyvében jó alkalmunk van látni, milyen fontos államférfiúi erény ez a bizalom. Ugyanakkar láthatjuk azt is, hogy beszédei, cikkei, nyilatkozatai nem valami magas szószékről tett kinyilatkoztatások — amelyek régebben, egy korábbi időszakban nagyon is gyakoriak voltak —, hanem olyan, tanító jellegű megnyilatkozások, amelyek nyílt és közérthető választ adnak az élet gyakorlatában napról napra felmerülő kérdésekre.

A KÖNYVBEN megjelentetett huszonhét dokumentum közül tizenkettő — ha szabad ezt a kifejezést használni — az élet „sűrűjében” hangzott el először. Egy-egy termelőszövetkezet zárszámadási közgyűlésén, egy új élelmiszer- ipari üzem felavatásán, veterán földmunkások előtt, vagy egy ktsz zsúfolt kultúrtermében. Az olvasónak ily módon lehetősége nyílik arra, hogy meglássa a párt- kongresszuson, vagy az országgyűlés előtt felvázolt nagy összefüggések és a szűkebb közösségekben kifejtett vélemények közötti kapcsolatot. Azt az egészséges egynyelvűséget, amely a felsőbb pártvezetés fontos jellemzője és erénye.

K. L