Petőfi Népe, 1970. május (25. évfolyam, 101-126. szám)
1970-05-04 / 102. szám
4. oldel 1970. május 4. hétfő Dideregnek A reggeli hőmérséklet plusz két fok, a várható nappali hőmérséklet kilenc-tizennégy fok, helyenként havaseső, a hegyekben havazás... Hiába mutat a naptár tavaszt, az időjárás az elmúlt napokban ismét téliesre fordult. A fü- tetlen lakásokban a hőmérő higanyszála nem akar fentebb menni a 14—15 foknál. Így dideregték át az ünnepeket a kecskeméti távfűtéses és központi fűtéses bérházak lakói. Hiába telefonáltak a hőerőműbe, az ügyeletes sajnálkozva közölte: a rendelet szerinti fűtési szezonnak vége, s ő csak a felettesei utasítására adhat meleget a lakóházaknak. Hát igen, a rendelet! Valóban nagy úr. Persze a fűtési szezon előtt és alatt is voltak kihagyások, amiket most lehetne pótolni, volt rá est**-, hogy a kinti hőmérséklet miatt a fűtésnek nevezett melegszolgáltatás csak a langyos radiátort jelentette. A lakók természetesen a rendes összeget fizették. De ezt ki győzte volna feljegyezni, legfeljebb az üzemi napló árulkodhatna róla. A rendeled ilyen lehetőségekről nem beszél. Ezt rábízza a rendelődet humánusan értelmező helyi ügyintézőkre. Mert a rendeletet lehet kezelni sokféleképpen, betű szerint és szolgaian is — így a kényelmesebb!! —, s emberségesen, »mi sokszor némi utánajá- /ást, esetleg kényelmetlenséget is igényel.. • Mindenesetre a lakók tűrték a hideget. Ahol kisgyermekek, öregek voltak, ott nehezebben. Néhol a konyhai gázt használták szobamelegítésre — ami egészségtelen, mert oxigént von el. Másutt villanyrezsót kapcsoltak be — nem olcsó mulatság! S van ahol már tavaly vagy azelőtt olajkályhát vettek a központi fűtés pótlására. Holott a hőerőmű, amióta gázfűtéssel működik, csak egy gombnyomásra szolgáltathatná a gőzt, a meleget. De nem egyszerű a dolog. Mert a lakók hiába vállalnák, hogy megtérítik a többletköltséget, a fűtéshez az állam is hozzájárul, s ez országosan tetemes kiadást jelentene. Nincs hát megoldás? Bizonyára lehetne találni. Esetleg úgy, hogy a fűtési idényen túli meleget jobban meg kellene fizetni — ilyen hideg időben a legtöbben ezt is vállalnák. Vagy úgy, hogy pontosan jegyeznék azokat a napokat, amikor nem fűtöttek tisztességesen, mivel a kinti hőmérséklet ezt nem tette szükségessé ... De ez, ugye, túlságosan is komplikált volna? Inkább fagyoskodjanak az emberek. Hogy sokan megfáztak ezekben a napokban, s az otthoniét sem hozott sok örömet? Egye kutya! Fő, hogy a rendelet betűit betartották. S emiatt nem görbült meg senkinek a haja szála sem. A kérdés csak az, hogy melyik drágább az országnak? A többletfűtés, vagy az emberek egészsége? Ezt kellene végre eldönteni itt helyben is azoknak, akikre bér- házakat és szolgáltatást bíztak. , I (T—1.) Nehéz Nemrég megyei munka- értekezleten értékelték az élelmiszer-gazdaság elmúlt évi eredményeit és a soron levő tennivalókat. A tanácskozáson legtöbb szó a mezőgazdaság helyzetéről esett. Az országos eredményekhez hasonlóan a mezőgazdaság bruttó termelési értéke megyénkben is kedvezően alakult; az országos 6—7 százalékos növekedéssel szemben 8,4 százalékot ért el. Ezen belül a növénytermelés 11,2 százalékkal növekedett, míg az állattenyésztés termelési értéke 0,1 százalékkal csökkent a tavalyihoz viszonyítva, tehát lényegében azonos maradt. A termelőszövetkezetek fejlődését jól bizonyítják az összesítések. A közös vagyon értéke egy év alatt 658 millió forinttal növekedett. Az idei termelés megalapozását jól segítette, hogy a beruházott vagyon mellett a forgóvagyon növekedése is minden eddigi évet meghaladó mértékű, 11,5 százalék volt. A nettó árbevétel 788 millió forinttal emelkedett. A termelőszövetkezetek 13,6 százalék termelésiért ék-növekedést értek el. 9,3 százalékos termelési költség- emelkedés mellett. A termelés és a költségek színvonala tehát kedvezően alakult. és az idei törekvések azt bizonyítják, hogy újabb kezdeményezések várhatók a költségek csökkentésére és a termelés színvonalának növelésére. A termelőszövetkezetekben dolgozó tagok száma tavaly, az előző évhez viszonyítva, mintegy 2 százalékkal emelkedett, a közös munkában való fokozottabb részvételt a teljesített munkanapok számának alakulása is bizonyítja. 1963-ban egy dolgozó tag 168, tavaly 180 munkanapot teljesített a közösben. Sokat fejlődött a metlékés kiegészítő tevékenység. A termelőszövetkezetek és szakszövetkezetek többségében helyesen törekednek ily módon a bevételek növelésére, a tagság foglalkoztatására. és ezzel együtt a lakosság ellátásának javítására. Az elmúlt év második í felében felülvizsgálták a több mint ezer kiegészítő üzemágat, és mindössze kilenc esetben kellett a működési engedélyt megvonni. Fejlődésre mutat az Is, hogy az elmúlt év második felében 92 esetben kiadott hatósági engedély közül 27 élelmiszeripari feldolgozó tevékenységre vonatkozik. Tavaly a mezőgazdasági termelőszövetkezetek árbevételének 24.5 százaléka származott melléküzem! tevékenységből. A megye 14 termelőszövetkezete zárt nagyobb veszteséggel az elmúlt esztendőben. Ezekkel kapcsolatosan szanálási eljárást rendelt el a megyei tanács végrehajtó bizottsága. A helyszínelő bizottságok részletesen kidolgozták a gazdálkodás javítása érdekében teendő intézkedéseket. Az ismétlődő, vagy súlyos mérleghiányok, miatt személyi változások is történtek egyes termelőszövetkezetekben. Az országos előirányzatok az idén a mezőgazda- sági termelésben mindössze 1 százalékos növekedést irányoznak elő. A megítélések szerint a megyében ennél nagyobb arányú termelésnövekedés érhető el. A harmadik ötéves terv előirányzatának teljesítéséhez az idén 2.8 százalékos emelkedést kell elérni. Ez számottevő erőfeszítést igényel mindén termelő üzem részéről. Megvan azonban a teljesítéshez a reális lehetőség, különösen, ha az állattenyésztésben rejlő tartalékokat az eddiginél jobban kihasználják. Sajnos, az idei esztendő nem jól indult. A hosszú tél, a csapadékos, hűvös tavaszi időjárás miatt egyes gazdaságokban nehéz a helyzet, igyekeznek pótolni a lemaradásokat nyújtott, vagy kettős műszakban, vasárnapi munkával. Sok helyen károsítottak a belvizek, de szerencsére ezek zöme rét- és legelőterületen okozott kárt. Azokon a területeken, ahol belvíz, vagy árvíz pusztított, rövid tenyészidejű kukorica vetésével lehet némileg csökkenteni a kiesést, a szántás-vetés nagyobb részét befejezték a mezőgazdasági nagyüzemekben. Csak rendkívül szervezett, jó minőségű munkával pótolható a kiesés mind a közép, mind a kései tavaszi vetésű növények termesztésénél. Az idén a mezőgazdaságban nagyarányú beruházások valósulnak meg. öt helyen szakosított tehenészeti telep épül, hét sertéshizlaló üzem létesül, amely 30 ezer hízó kibocsátására lesz alkalmas. Űjabb nagyüzemi szőlőfeldolgozó építése fejeződik be, bővül a pincetér, újabb hűtőtárolók készülnek el. Mindezek elősegítik a termelés színvonalának további növelését és az üzemek ez évi terveinek teljesítését. K. S. Első ízben kiváló a megyei beruházási vállalat Tegnap délután Kecskeméten, a Park Étteremben házi ünnepséget tartottak a Bács-Kiskun megyei Beruházási Vállalat dolgozói, abból az alkalomból, hogy a vállalat fennállása óta első ízben nyerte el a Kiváló vállalat címet. Dr. Gátai Ferenc, a vállalat igazgatója tartott rövid ünnepi beszédet. Elmondotta: tavaly 566 millió forint értékű építkezést bonyolítottak, amely értékét tekintve csaknem két és félszer ak[ kora, mint amelyet 1964- ben, működésük első évében elvállalhattak. Elmúlt évi nyereségük megközelítette a 4,5 milliót, s ez négyszerese annak, amit az első esztendőben produkáltak. Ez évtől kezdve a vállalat összes dolgozója részt vesz a szocialista brigád- mozgalomban. Ezután Laczy Endre, az Építők Szakszervezete megyei bizottságának elnöke köszöntötte a vállalat dolgozóit. (2.) A szökésig hónapok teltek el. Pier és Sztásek között az első hetek felületes és gyanakvó ismeretségéből őszinte barátságnak kellett kifejlődnie. Ezt nehezítette többek között az is, hogy Sztásek szinte anyanyelvként beszélte a németet is, s ez a többiek szemében túlságosan gyanús volt. S még gyanúsabb volt az a történet, amelyet önmagáról elmondott társainak. Pedig nem mondhatott mást. Ponovzában született, 1939 őszén Krakkóba, onnét Varsóba menekült. — Ha itt születtél a környéken, miért nem utaltatod át hozzátartozóidnak a keresetedet? — szegezték neki a kérdést. A tábor kivételes helyzetéhez ugyanis hozzátartozott, hogy mindazok, akiknek hozzátartozói a közeli városokban élnek, keresetük egy részét átutaltathatják. Sztásek nem utaltatott át semmit, senkinek. Nem utaltathatott — mondta —, mert 1939 őszén minden hozzátartozóját kiirtották a fasiszták. Sokáig kereste odakint az összeköttetést a partizánokkal, az ellenállási csoportokkal. De akkoriban még a szervezett ellenállási mozgalom csak legenda volt. Igaz, itt-ott ropogtak olykor a fegyverek, robbant egy- egy híd, vagy pályaszakasz a vonatok alatt, de mindezek elszigetelt, önálló akciók voltak. — Adjatok fegyvert! — mondta, amikor végre egy ismerőse révén találkozhatott valakivel, aki az ellenállási szervezet egyik vezetőjének mondta magát. — Adjatok fegyvert, hogy apám, anyám és minden legyilkolt lengyel életét számon kérhessem tőlük. De nem kapott fegyvert. Géppisztoly helyett utasítást kapott, hogy utazzon Koscserzsinbe, jelentkezzen be, s helyezkedjen el valamelyik üzemben, vagy hivatalban, s ott várja a következő utasítást. Tiltakozásnak nem volt helye. A parancsot végrehajtotta. Végrehajtotta, mert meggyőzték, hogy az ellenállási mozgalomnak a közvetlen fegyveres harcnál sokkal több szolgálatot tehet az, aki beszéli az ellenség nyelvét, műszakilag képzett ember, s ismeri a területet is, ahol feladatai várják. Rosszul kezdődött minden. Három hétre rá, hogy Koscserzsinbe érkezett, egy esti igazoltatásnál szinte beleszaladt a gestapósok őrjáratába. Semmi gyanúsat nem találtak nála az őrszobán. A kihallgatást vezető tiszt mértéktartóan udvarias volt, amikor közölte vele, hogy a Birodalom igen fontos feladattal kívánja megbízni. — Van munkahelyem — kezdett valamiféle gyámoltalan tiltakozásba, de a vélellenül lábára ejtett puskatus rögtön visszazökkentette a valóságba. — Tudom, tudom mérnök úr — mondta pimasz szívélyességgel a főhadnagy. — Csak éppen nem a legPályázati felhívás üzemi, tsz-krónikák írására A Szakszervezetek Megyei Tanácsa központi könyvtára és a Kecskeméti Városi Művelődési Központ a Lenin-centenárium és hazánk felszabadulásának 25. éves évfordulója jegyében pályázatot hirdet üzemi (vállalati), termelő- szövetkezti krónika megírására az alábbi feltételek mellett: A pályaműnek tartalmaznia kell az üzem (vállalat), termelőszövetkezet felszabadulás utáni történetét, fejlődését napjainkig. Ki kell térnie a jelentősebb eseményekre, fordulópontokra, amelyek kihatással voltak a termelésre, a munkásság belső helyzetének alakulására, az életszínvonal, bérszint stb. változásaira. Vagyis a pályaművet úgy kell elkészíteni, hogy abból megismerhető legyen az adott üzem (vállalat), termelő- szövetkezet 25 éves teljes krónikája. Fényképes pályázatok előnyben részesülnek. * Pályázhatnak egyének és kollektívák olyan pályamunkákkal, amelyek nyomtatásban még nem jelentek meg. A terjedelem legfeljebb 30 gépelt oldal lehet. A pályaművek beküldésének határideje; 1970. november 1. Név, lakcím és munkahely feltüntetésével, jeligés borítékban. Beküldési cím; Városi Művelődési Központ, Kecskemét, Rákóczi út 3. A legjobb pályamunkák elkészítői között az alábbi díjak kerülnek kiosztásra: egy 1. díj 3000 Ft. két 2. díj 2000—2000 Ft két 3. díj 1500—1500 Ft. A dijakon kívül a városi művelődési központ a legjobb munkát 1971-ben nyomtatásban külön is kiadja. Az eredményhirdetésre, valamint a pályadíjak ünnepélyes kiosztására 1970. december 15-én kerül sor. A pályázattal kapcsolatban érdeklődni lehet a városi művelődési központ címén (Rákóczi út 3., Telefon: 15-51.1. a szem szálloda Keszthelyen A Balaton egykori „fővárosa”, Keszthely új szállóval gazdagodik. A 224 szobás csupa szem szálló minden lakosztálya a Balaton felé néz. Az új idegenforgalmi létesítmény az év végére nyitja meg kapuit a vendégek előtt. (MTI-fotó — Kovács Sándor felv.) megfelelőbb helyre osztották önt be. A Birodalomnak és a Führernek egészen másutt van szüksége önre, s az önhöz hasonló emberekre. Például a hajóépítésben. Sztásek megértette, hogy ezután nem ő választja meg a munkahelyeit, s felébredt benne a félelem, a koncentrációs táborok szörnyűségei megnémították. Tulajdonképpen örülnöm kellene, hogy egy munkatáborral megúszom — szokta mondani Piernek, akivel egyre gyakrabban és egyre többet beszélt a letartóztatásáról, s a szabadság utáni vágyáról. — Ha beletörődtél — meghaltál! — mondta ilyenkor. — Tudod miért nem sikerült eddig egyetlen szökési kísérlet sem? — nézett társára Pier. — Mert rosszul választották meg az irányt. Rosszul a helyet és az időpontot. Éjszaka kész lebukás szökni, hiszen még a villamosok se járnak. — Értelmetlen minden kísérlet — mondta Sztásek —, hiszen eddig tizenhatan kísérelték meg, s vala- mennyiüket visszahozták. A legutolsót már halva. — Gondolkozz nyugodtabban — intette Pier. — Eddig mindig csak lengyelek szöktek, s mindig csak déli irányba. A mieink felé, pedig a mieink háromszáz kilométernyire vannak. — Több. Most már több — mondta Sztásek. — A birodalom határát Varsón túlra tolták ki, legalább ötven kilométerrel. — Annál inkább erre kell szökni. Csak erre lehet — mondta Pier, s a kezében levő szöget végighúzta a földre fektetett acéllemezen. (Folytatjuk)
