Petőfi Népe, 1970. május (25. évfolyam, 101-126. szám)

1970-05-17 / 114. szám

Világszerte tiltakoznak az emberek az Egyesült Államok indokínai agressziója ellen. Képünkön: a holland fiatal­ság tüntet az amszterdami amerikai konzulátus előtt. . amerikai katonai rendőrség ismét letr.rtózi ■ndát, a világhírű amerikai filmszin:•-znöt ni .ép a kalandos körülmények között. Görögország­a kambodzsai háborút elitéi« tüntetést kezdeményei hói Párizsba szöktetett Theodorakisz-családról. A ké- és háborúellcnes röplapokat osztogatott egy támaszpon- pen; a 9 éves Giorgosz és a 12 éves Margarida látható ‘on, édesanyjuk társaságában. Mintegy félezer kanadai fiatal hatolt be az Egyesült Ál­lamok területére, hogy tiltakozzék az amerikaiak kam­bodzsai agressziója ellen. Az „inváziós” fiatalok 34 kilo­métert nyomultak előre, majd visszatértek hazájukba. (Mint ismeretes, Nixon azt állította, hogy az amerikai katonák csak 34 kilométer mélységben nyomulhatnak be Kambodzsába.! ISMÉT LETARTÓZTATTÁK JANE FONDÁT AZ ESEMÉNYEK KRÓNIKÁJA: VASÁRNAP: Antiimperialista tüntetések nyugati váro­sokban. IIÉi'FÖ; Xuan Thuy hazautazott Párizsból. Le Duan megbeszélései Pekingben — Koszigin—Strougal ta­lálkozó Moszkvában. KEDD: Izraeli páncélosok hatoltak be Libanonba — Varsóban összeült a KGST 24. ülésszaka kormány­fői szinten. — Moszkvában folytatódott a szovjet— nyugatnémet eszmecsere. SZERDA: Budapestre érkezett Moro olasz külügyminisz­ter — A Biztonsági Tanács elítélte Izraelt — Brandt beszéde a nyugatnémet külpolitikáról. CSÜTÖRTÖK: Véget ért a KGST ülésszaka — Hivatal­nokkormány alakult Finnországban. PÉNTEK: Befejeződött Aldo Moro olasz külügyminiszter budapesti látogatása — Szovjet—NSZK-tanácskozás Moszkvában — Nyugat-európai kommunista pártok felhívása az amerikai agresszió ellen. SZOMBAT: Fegyveres akciók a Közel-Keleten. Így látja a hetet kommentátorunk, Pálfy József: FIATALOK TILTAKOZNAK repülőgépek térben és idő­ben viszonylag kisebb ki­terjedésű hadműveletet hajtottak végre, hogy „meg­leckéztessék” északi szom­szédjukat, amiért területén „megtűri” a Palesztinái fel­szabadító csapatok jelenlé­tét. Az ENSZ Biztonsági Ta­nácsa haladéktalanul ösz- szeült és felszólította Iz­raelt a támadás abbaha­gyására, csapatai visszavo­nására, nyíltan még Tel- Aviv szövetségesei sem mertek kiállni az agresszió mentegetésére. Arra is fel kell figyel­nünk, hogy egy, az 1967-es háborúban még semleges ország ellen hajtotta végre agresszív akcióját Izrael. Ebből következtetni lehet arra is, hogy a mai Liba­non már nem az, ami há­rom esztendővel ezelőtt volt! Ha Izrael szükséges­nek tartotta megtámadását, akkor ez azért történt, mert Libanonban lassú, de fokozatos belpolitikai fej­lődés megy végbe: az or­szág baloldali erői gyara­podnak. Természetesen új helyzetet teremt a Palesz­tinái felszabadító csapatok katonai és politikai súlyá­nak növekedése is. Az is világos, hogy Izrael a támadással a libanoni jobboldali, amerikabarát elemeknek kívánt politikai érvet szolgáltatni a közel­gő választások előtt, hadd hivatkozhassanak azok a kispolgárság megnyerése céljából erre: „Ha az or­szág baloldali fordulatot vesz, az izraeli támadások állandó célpontja lesz!” A délkelet-ázsiai térség­ben ez a hét tulajdonkép­pen nem hozott katonai és politikai változásokat. Kambodzsában tovább nyomulnak előre az ame­rikai és a saigoni csapatok, de térnyerésük nem minő­síthető katonai sikernek. Máris megmutatkoznak a jelei annak, hogy az ame­rikaiak és zsoldosaik hátá­ban a kambodzsai ellenál­lás szerveződik, a népi erők egynéhány csapást mértek a betolakodókra. Nixon el­nök a soha nem látott ará­nyú amerikai tüntetések láttán kénytelen volt új meg új magyarázkodásba kezdeni, sőt egy-két csa­pategység kivonását is be­jelenteni. Ez azonban nem csillapította le sem belső ellenzékét, sem a világszer­te jelentkező felháborodást. Az amerikai egyetemi if­júság rendkívül elszánt­Izrael Libanon elleni ag­resszióját kívánom elsőnek kiemelni a hét eseményei közül, s nem csupán azért, mert a napok időrendjé­ben is az elsők között kap­tunk róla hírt. Sok tanul­sággal szolgál Tel-Aviv újabb agressziós cselekmé­nye. Bizonyítja, hogy az izraeli vezető körök válto­zatlanul az „erő politiká­ját” akarják folytatni. S ar­ról is tanúságot tett a Liba­non elleni támadásuk, hogy fő támogatóikat, az ameri­kai imperialistákat utánoz­zák, az óceánon túli agresz- szív magatartásból meríte­nek maguk is ösztönzést. A párizsi Humanité cikkíró­ja így kiáltott fel: „Nixon iskolát csinált!”, a gaulleis- ta La Nation pedig ma­ga is párhuzamot vont az USA „ideiglenesnek” mon­dott kambodzsai agresszió­ja és a Libanon elleni „korlátozott akció” között. Az izraeli páncélosok és a napalmbombákat leszóró Sággal tiltakozik, egész hé­ten szünet nélkül érkeztek hírek összecsapásokról a rendőrséggel, a katonaság­gal. Az összecsapásoknak halálos diákáldozatai van­nak. A KGST-nek kormány­fői szintén megrendezeti ülése roppant nagy jelen­tőségű a szocialista orszá­gok nemzetközi, gazdasági munkamegosztásának fej lesztése szempontjából. A háromnapos ülésen megvi­tatták a szocialista orszá­gok népgazdasági . tervei koordinációjának kérdéseit, jóváhagyták egy új bank, a nemzetközi beruházási bank megalapításáról szóló egyezményt, továbbá a már meglevő KGST-bank, a nemzetközi gazdasági együttműködési bank tevé­kenységének bővítését cél­zó ajánlásokat. Emellett nyilatkozatban ítélték el az amerikaiak kambodzsai ag­resszióját. A mozgalmas hét ben­nünket ugyancsak közéiről érintő diplomáciai esemé­nye Aldo Moro olasz kül­ügyminiszter budapesti lá­togatása volt. Péter János külügyminiszterünkkel nemcsak a két ország kap­csolatairól tárgyalt, hanem szóba került az európai biztonsági értekezlet ügye is, amely — emlékezetes módon — éppen Budapest­ről 14 hónappal ezelőtt^ in­dult el a Varsói Szerződés Országai Politikai Tanács­kozó Testületének „buda­pesti felhívása” alapján. Tíz nap múlva Moro lesz Rómában az egyik „házi­gazdája” a NATO szokásos tavaszi miniszteri tanács­ülésének. A 15 ország kép­viselői ez alkalommal ma­guk között vitatják meg, milyen választ adjanak az európai szocialista orszá­gok kezdeményezésére. Ezért különös jelentősége volt a mostani magyar— olasz külügyminiszteri ta­lálkozónak, amely a NATO- ülés előtt az utolsó alkal­mat szolgáltatta a szocialis­ta országok álláspontjának kifejtéséhez. A Nyugat-Európában tör­téntek közül figyelmet ér­demel a nyugatnémet szo­ciáldemokrata pártnak Saarbrückenben megrende­zett kongreszusa. A pártel­nökké újra megválasztott Willy Brandt kancellár kongresszusi beszédének külpolitikai részében a ko­rábbi kijelentéseinél is szebben hangzó mondato­kat fogalmazott meg, pél­dául arra, hogy „készek egyenjogú államot látni az NDK-ban”, valamint azt is megígérte, hogy részletes javaslatokat terjeszt Willi Stoph, az NDK kormányfő­je elé a május 21-ére kitű­zött, kasseli találkozón. Szép szavakban az NSZK „új keleti politikájának” meghirdetése óta sohasem volt hiány Bonnban. Tettek kellenek. Május 21-én al­kalom nyílnék ezekre Kas- selben. FOCK JENŐ ALÁÍRJA A KGST OKMÁNYAIT Befejezte munkáját a KGST 24. ülésszaka Varsóban. Fock Jenő, hazánk miniszterelnöke, aláírja a tanácsko­záson elfogadott dokumentumokat. A kép jobb szélén Apró Antal miniszterelnök-helyettes. az olasz külügyminiszter hazánkban Fock Jenő, a Minisztertanács elnöke, pénteken Aldo Moro látogatásának utolsó napján, hivatalában fogadta az olasz külügyminisztert. A LIBANONI KÉRDÉS A BIZTONSÁGI TANÁCS ELŐTT Az Egyesült Nemzetek Szervezete Biztonsági Tanácsá­nak ülésén az arab küldöttek figyelmesen hallgatják Jakov Malik nagykövet, a Szovjetunió képviselőjének felszólalását, a Libanon ellen intézett izraeli támadás ügyében. Balról jobbra; Parudi, Szaúd-Arábia, El-Fajat, az EAK és El-Farra, Jordánia ENSZ-képviselője. THEODORAKISZ CSALÁDJA

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents