Petőfi Népe, 1970. május (25. évfolyam, 101-126. szám)
1970-05-01 / 101. szám
e Á C s'- K I S K UJM MEGYEI BIZOTTSÁGÁNAK NAPILAPJA VTIág proletárja!, egyesöljetek! XXV. évi 1*L nám m*. májas 1, PÉNTEK </ro i 1 forint r m N yolcvan esztendeje, hogy a nemzetközi proletariátus először ünnepelte meg a munkásmozgalom harci napjaként május 1-ét. Nehéz lenne most tömör mondatokba foglalni, hogyan is jutott akkor ilyen elhatározásra a munkásság. Tény, hogy az 1889 júliusában Párizsban, az alakuló kongresszusát tartó II. Internacionálé hozta ezt a határozatot. Az a kongresszus, amely kiadta a nyolcórás munkanap harci jelszavát, és állást foglalt a munkás- védelmi törvényekért folytatott küzdelem mellett. Kimondták itt azt is, hogy a munkásosztálynak meg kell hódítania a politikai hatalmat, hogy a tőkés társadalmat megdöntse, és az osztálynélküli társadalom megteremtésével végső céljait elérje. A 19 ország 391 képviselője között a Magyarországi Általános Munkáspárt is ott volt, s a tanácskozások előkészítésében megszervezésében jelentős munkát végzett a magyar Frankel Leó. Nem csoda tehát, hogy 1890. május 1-én Magyarországon mintegy százezer munkás teszi le a szerszámot, felvonulásokat, gyűléseket tartanak. Budapesten, a városligeti népgyűlésen közel hatvanezren vesznek részt... Ezek az események a nemzetközi és hazai munkásmozgalom fellendülésének az időszakát jelzik. A mérhetetlen kizsákmányolás és elnyomás ellen küzdő munkásság harci összefogása ekkor már egyre erősebb. De a növekvő tömegmozgalmakkal szemben fokozódik a hatósági üldözés terrorja is. A századfordulóra kialakuló tőkés monopóliumok, a gyáripar gyors fejlődése, a kapitalizmus társadalmi ellentmondásainak elmélyülése, a bank- és ipari tőke egy- befonódása új és új feladatokat állítanak a számában is megnövekvő munkásosztály, s a falusi agrárproletariátus elé. Olyan fejezetek találhatók ennek az időszaknak történetében, mint • hírhedt „vérvörös csütörtök”, a munkásság nagy májusi megmozdulása, amelyet ugyan vérbe fojtott a hatalom, de mégis jelentős tényezőjévé vált a hazai proletariátus politikai fejlődésének. Ez már a háborús készülődés évtizede, s egyúttal — Ady szavaival élve — a „Rohanunk C forradalomba” nagy korszaka is. D e lapozhatunk tovább. A májusok története mindenütt mint kiemelkedő, új hitet és reményt élesztő időszak él a szegény néprétegek és tömegek szívében. Volt idő — az első világháború utolsó évében —, amikor pl. Kiskunfélegyházán másra nem futotta az elkeseredett és magukra hagyott asszonyok erejéből, mint éhségtüntetésre. De ugyanebben a városban egy évvel később már feledhetetlen május elsejei felvonulást rendeznek, lelkesen és ünnepelve — így emlékeznek meg erről a ma is élő szemtanúk. A kecskeméti Magyar Alföld című lapban Tóth László írja a vezércikket, s ő is ezt írja: „Földerülnek a bánatos arcok, felragyognak a könnyező szemek, reménység száll a bús szívek fölé, a pompába öltözött természet köszönti az ünneplő munkást... A lelkek ellen folyt a harc. S amikor a puskatus és bebörtönzés, statárium és kivégzés volt a válasz. Korvin Ottó, Sallai Imre, Fürst Sándor — mártírok százainak nevével van teleírva a két háború közötti munkásmozgalom történelmi útja. Es mégis, a májusok története inkább felemelő, mini lehangoló. Nemcsak azért, mert számunkra végül is, most már végérvényesen, az ünnepi május elsejék következtek. Hanem inkább azért, mert a tiszta hit és erő sugárzik ezekből a megmozdulásokból. A jövőbe vetett szilárd hitet árasztották az emberi tragédiák is, elődeink helytállása, áldozatvállalása. Nem véletlen tehát, hogy a május elsejékre emlékezve először ennek az eltelt nyolcvan esztendőnek harcos mozgalmi tevékenysége jut eszünkbe. Es csak ezután a hangulatot ünnepnap, amely úgy kötődött mindvégig a május elsejékhez észrevétlenül, de mégis velük szerves egységet alkotva. Benne volt ezekben a „majálisokban’' a dolgozó emberek örök életkedve és legyőzhetetlen optimizmusa, t ha néha csak rövid időre is — felszabadult öröme, vidámsága. A má- jvsfák pántlikája, kendők lobogása, a tavaszi virágfú- zérek tarkasága végeredményben ugyanannak az életérzésnek más-más megnyilvánulása. Az egyik a tudatosan vállalt és önfeláldozó harcban nyilvánult meg, a másik — néha teljesen öntudatlanul is — a természettel is azonosuló, társakat kereső ember ösztönös érzéseit hozta felszínre. V olt idő, amikor ez utóbbiról igyekeztek leválasztani az előbbit, a néphagyományokkal elrejteni az igazi tartalmat, de ez sohasem sikerült igazán, még a két háború közötti terror és megfélemlítés időszakában sem. Néha az internacionalizmusa halványult el a május elsejének — hiszen a tőkés miág ma is mindent elkövet, hogy „lebeszélje” a megünnepléséről a dolgozókat. Van azután egy ki nem mondott aggodalom is bennünk, amikor attól félünk, hogy talán a mi kivívott jogaink és lehetőségeink, a kényelmesebb életvitel lohasztja majd le a harci lobo- gást, s nem engedi kibontakozni teljesen és mindenkiben a szolidaritás nemet érzését Nos, ez a veszély valóban létezik. De hiba lenne, ha éppen napjainkban nem vennénk észre — például a kommunista vasárnapok nagyszerű példájából —, hogy rajtunk múlik elsősorban, milyen hőfokon izzik a szocializmust építő ország minden állampolgárában a tettrekész haza- fisággal együtt a világ valamennyi dolgozójával vállalt testvéri szolidaritás. 5 végső soron ettől függ az is. hogy a májusi virágok, zászlók égővörös és friss színe — jelképe a megújulásnak — ne halványodjon el sohasem. (T. PJ sóvárgó vágyából, fájó nincstelenségbŐl, halódó éhségből, történelmi és társadalmi szükségszerűségből született meg a magyarországi proletariátus diktatúrája ...” Lelkesültség és bizakodás árad az ifjú Tóth László minden szavából. m ztán megint nehéz, súlyos napok következtek. A Zl kevés ünnepre, boldogságra a nagy és hosszú keserűség, a megtorlás időszaka. Soroljuk az újabb májusokat? A harmincas évek gazdasági válságának esztendeit, amikor a kenyérért és a munkanélküliség MÁJUSI VIRAQOK 1 A mozgalom megőrzi a fiatalságot ;; (4—5. oldal) Ahol a Minisztertanács és a SZOT vándorzászlói lobognak-(4—5. oldal) Van-e elég kiállítótermünk? ^ (6. oldali A híd Akácz László elbeszélése (7. oldal) Népgazdaságunk 25 éve (8. oldal)
