Petőfi Népe, 1970. április (25. évfolyam, 76-100. szám)
1970-04-11 / 84. szám
Nemcsak a kárt téríti meg, külföldi társasutazásokat is szervez, segélyeket nyújt Alakosság bizalmát élvezi az Állami Biztosító Bács-Kiskun megyei Igazgatósága AZ ELMŰLT ESZTENDŐBEN ÜNNEPELTE AZ ÁLLAMI BIZTOSÍTÓ MEGALAKULÁSÁNAK 20. ÉVFORDULÓJÁT. A MEGALAKULÁS ELŐTTI ÉVBEN, 1948-BAN MAGYARORSZÁGON MÉG 23 BIZTOSÍTÓ TÁRSASÁG MŰKÖDÖTT, EBBŐL 14 VOLT A BELFÖLDI, 9 PEDIG KÜLFÖLDI ÉRDEKELTSÉGKÉNT TEVÉKENYKEDETT. ÉPPEN EBBEN A HÓNAPBAN LESZ 21 ÉVE, HOGY AZ 1949. ÉVI ÁPRILIS 29-ÉN MEGJELENT 209. SZ. MINISZTERTANÁCSI HATÁROZAT NYOMÁN SOR KERÜLT EGY BIZTOSÍTÓ NEMZETI VÁLLALAT LÉTESÍTÉSÉRE, AMELY 1949. JANUÁR 1-ÉVEL ÁTVETTE AZ ELSŐ MAGYAR ÁLTALÁNOS BIZTOSÍTÓ TÁRSASÁG, A GAZDÁK BIZTOSÍTÓ SZÖVETKEZETE ÉS A MAGYAR KÖLCSÖNÖS ÁLLATBIZTOSÍTÓ TÁRSASÁG, MINT SZÖVETKEZET ÁLLOMÁNYAIT ÉS 1949. JÚNIUS 20-ÁN MEGKEZDTE MŰKÖDÉSÉT. MÉG EBBEN AZ ÉVBEN TIZENHAT MEGYEI SZÉKHELYŰ KIRENDELTSÉGET LÉTESÍTETT. NÁLUNK 1950-BEN KEZDTE MEG MŰKÖDÉSÉT KECSKEMÉTEN AZ ÁLLAMI BIZTOSÍTÓ, ADDIG A MEGYE DÉLI RÉSZE A SZEGEDIHEZ, AZ ÉSZAKI PEDIG A BUDAPESTI INTÉZETHEZ TARTOZOTT. AZ ELSŐ MEGYEI IGAZGATÓSÁG MÉG „TÁRSBÉRLETBEN” DOLGOZOTT AZ OTP-VEL ÉS AZ IBUSZ-SZAL A SZABADSÁG TÉR ÉS AZ ARANY JÁNOS UTCA SARKÁN LEVŐ ÉPÜLETBEN. Nehéz regisztrálni a kezdeti időket. Altkor ugyanis még nem volt hatásköre a megyei szervnek, csupán a szervezés és a díjbeszedés tartozott feladatai közé, s így a húsz évvel ezelőtti kimutatások is Budapesten vannak, ha egyáltalán még megvannak valahol. A lényeg azonban nem az egykori statisztikai felméréseket jelentette akkor, hanem azt az alapvető szemléletbeli különbséget, amely a különféle érdekeltségek és az Állami Biztosító között az első napoktól kezdve érezhető volt. Amíg ugyanis az előbbiekben elsősorban üzleti szempontok érvényesültek, nyereségre törekedtek, addig az ÁB a tömegbiztosítási igények kielégítését tartotta — s amint később látni fogjuk, tartja ma is — legfontosabb feladatának. Ennek a megváltozott alapállásnak a bizonyítása nem volt könnyű, hiszen az ügyfelek, s azok is, akik nem voltak kapcsolatban egyik társasággal sem, tehát a közhit úgy könyvelte el a régi tapasztalatok alapján, hogy a biztosítás az valami olyan üzleti raffiné- ria, amiből csakis a biztosítók nyerhetnek. Hosszantartó, szívós és mindenképpen tisztességes, nyílt munkára volt szükség, amíg ez a közhiedelem szertefoszlott Amint említettük a megyei igazgatóság megalakulásakor még hatásköre nem volt a szervezetnek, csupán díjbeszedéssel, szervezéssel foglalkoztak. Ebben az időben Géró Sándor, a munkásmozgalom nemrégiben elhunyt veteránja volt az igazgató. Ez az állapot — mármint a hatáskör hiánya — hamarosan megszűnt és 1953-ban az ÁB megyei igazgatósága már kifizetéssel, kárbecsléssel, szerződések megkötésével, kockázatfelméréssel stb. is foglalkozott. Az emlíles körű decentralizálással az ország összeg járásában, városában fiókokat állítottak fel. Ma már elmondhatjuk, hogy az 1953 januárjában bevezetett kötelező biztosítás — amely a lakóépületek, továbbá a mezőgazdasági termények, ingatlanok jég- és tűzbiztosítását jelentette A kecskeméti fiók a Rákóczi úton. A kötelező bevezetésének első évében, 1953-ban megyei összességben, mindössze hét millió forint volt a díjbevétel, s j.1---------évvel később, az b eve- évé-, vihar, betörés, gázrobbanás, jégverés stb. A gyakorlat Bács-Kiskun megyében is igazolta a kombinált megoldás helyességét, s arra késztette a biztosítási szakembereket, hogy rugalSzázezer forint kártérítést fizetett a biztosító a kecskeméti Űj Tavasz Tsz-nek a leégett istállóért. tett esztendőben vezették be a kötelező biztosítást, s tulajdonképpen ennek következménye volt a megyei igazgatóság létrehozása, ami természetesen nemcsak Bács-Kiskun megyében történt meg, hanem az ország közigazgatási beosztásához alkalmazkodva minden megye- székhelyen kialakították az igazgatóságot és széOsszetoit a Trabant a legnépszerűbb feladatok ellátásával járt. Tudni kell azonban ennek megértéséhez, hogy az Állami Biztosító munkája — nyilvánvalóan Bács-Kiskun megyében is — mindig a gazdaságpolitikához kapcsolódott Elmondhatjuk azt is, hogy nem volt közkedvelt a kötelező biztosítás. Ennek illusztrálására lássunk egy kis összehasonlítást. Amíg 1953- ban a szocialista szektor kötelező biztosítása alapján az egé6z évi díjbevétel mindössze alig másfél millió forintot tett ki a megyében, addig 1969- ben már száz millió forint fölé emelkedett ez az összeg (igaz, hogy akkor kisebb volt az aránya is a szocialista szektornak, mint most). A népgazdaság egészé- ek fejlődésével lehetőség lyílott arra, hogy 1957- >en megszüntessék a kö- elező biztosítást. Folyamodjunk ismét az összehasonlítás módszeréhez. ben a megyében ugyancsak összességében már meghaladta a díjbevétel a 82 millió forintot. Természetesen ez a „felfutás” nem ment máról-holnapra, mert 1957-ben mindent előliről kellett ismét kezdeni. Űjjá kellett szervezni az egész apparátust a megyében, mert az új megoldások új módszereket igényeltek, az új módszerekhez pedig új, a szakmában képzettebb, politikailag fejlettebb emberekre volt szükség. Csupán tíz évre tehető az az időszak, amióta a biztosító visszanyerte az ügyfelek — magánosok, vállalatok, termelőszövetkezetek stb. — bizalmát. Ehhez nagyban hozzásegítette az igazgatóságot a viszonylag olcsó és kombinált kockázatvállalási módozatok bevezetése. Ennek megkötésével a biztosító 9—10 féle káreseményre vállalt kockázatot. Ilyenek voltak például a tűz, a Villány masabban alkalmazkodjanak az élet, az igények változásához, s az elmúlt tíz év alatt mindig ennek megfelelően „finomították” a kombinált kockázatvállalást. így vették bele például a földrengést, az árvizet, a csőrepedést is. Helyesnek bizonyult az is, hogy külön módozatokat tartanak fent a tsz-tagok háztáji biztosítására, a családiház tulajdonosoknak, az állami gazdasági dolgozóknak, bérlakásokban élők részére. Létre jött a termelőszövetkezetek általános vagyonbiztosítása is, amely korábban — a mezőgazdaság szocialista átszervezése előtt — még veszélynemek szerint volt csak megköthető. Ezt a módszert — az általános vagyonbiztosítást — a többi szocialista szektor profiljának, belső sajátosságainak figyelembevételével, annak megfelelően szintén kidolgozta a biztosító és — természetesen önkéntességi alapon — mód van arra, hogy a fogyasztási szövetkezetek, kisipari termelőszövetkezetek, szak- szövetkezetek is kössenek általános vagyonbiztosítást, amiben fő szerepet érthetően a tűz-, a jég- és az állatkárok elleni biztosítás jelenti. Az önkéntesség elve bevált. A lakosságon túl a vállalatok, a termelőszövetkezetek is belátták a biztosításban rejlő előnyöket, és 1969- ben például a megye termelőszövetkezetei — egy kivételével — rendelkeztek biztosítással. Az elmúlt évek nagyon jól meggyőzhették arról a még esetleges hitetlenke- dőket is, hogy a jelszó igaz: biztosítás — biztonság. Tavaly például megyénkben az Állami Biztosító összesen 134 millió forint kártérítést fizetett Ugyanaz a kocsi kijavítva.
