Petőfi Népe, 1970. április (25. évfolyam, 76-100. szám)
1970-04-30 / 100. szám
Célzott műtétek az agyban Elég gyakori és rendkívüli érdekes betegség a Parkinson-kór, vagy par- kinsonizmus. Nevét első leírójától kapta. Sokáig alig tudtak e kór természetéről, okairól és gyógyítása is csak tapogatózás volt. Ami miatt mostanában az érdeklődés központjába került az, hogy gyógyítására olyan új módszert találtak, amely igen reménykeltő és egyéb hasonló betegség gyógyításában is fontos helyet foglal majd el. Rendszerint az 50. életév körül kezdődik a betegség és első jele az, hogy a kézujjakban nyugalmi állapotban remegés indul meg. A betegség előrehaladásával a fej is remeghet. Másik tünet az izmok merevsége, amely fájdalommal is jár. Az izmok merevsége miatt az arc feltűnően mimikátlan, lárvaszerű. A csípő- és térdízületi mozgások korlátozottá válnak, a betegek apró léptekkel járnak. A testi bántalmak- hoz pszichés tünetek is járulnak: fáradékonyság, a saját állapottal szembeni kritikátlanság, és az agyi folyamatok általános lelassulása. A betegség oka — mai ismereteink szerint — a központi ideg- rendszerben keletkező idegsejt-pusztulás, ennek oka azonban ismeretlen. Nem öröklődik, bár egy családon belül többnél is előfordulhat. Kezelése elsősorban tüneti: a reme * ** gés és izommerevség megszüntetésére számos gyógyszert használnak, elsősorban görcsoldókat, nyugtatókat, izomeler- nyesztőket. Az újabb orvosi irodalomban gyakran szerepelnek az ún. SZTEREÓT AKTIKUS BEAVATKOZÁSOK Ezek lényege, hogy az agy velő meghatározott részeibe áramlökéseket juttatnak, amelyekkel az orvos közömbösít bizonyos idegrészecskéket, és ezzel egy sor eddig okilag nem gyógyítható betegséget kezelni képes. E betegségek között szerepel újabban a Parkinson-kór is. Az agyvelőbe irányuló tervszerű beavatkozás nem újdonság az orvostudományban. Az angol orvosok már 1908-ban szerkesztettek egy műszert, amelynek segítségével számos állatkísérletet végeztek és fontos agyfiziológiai ismeretek birtokába jutottak. Az emberi agyvelőbe való beavatkozásra szolgáló első célzóműszert Philadelphiában szerkesztették meg 1947-ben. A műszer használata csakhamar elterjedt az egész világon és ezzel utat nyitott az idegbetegségek gyógyítása új, hathatós módszerének. A beavatkozás lényegében abból áll, hogy egy, a milliméter törtrésznyi pontosságával működő elektroszonda behatol az agy megbetegedett részébe, ELEKTROMOS ARAMLÜKÉSEKKEL kikapcsolja annak működését, és ezzel megszünteti a beteg oly súlyos panaszait. Így sikerül legújabban megváltani a betegeket a Parkinson-kór gyötrelmeitől is. Mielőtt sor kerül egy- egy sztereotaktikus beavatkozásra, órákig folynak az előkészületek. Göttingában — amely az ilyen gyógymód kutatása európai központjának számít — egy sebészből, egy ideggyógyászból, egy ideg- fiziológusból, egy matematikusból és több segéderőből álló munkacsoport dolgozik együtt. Különösen a megszondázandó pontnak a meghatározása igényel hosszadalmas és bonyolult matematikai műveleteket. Az eljárás sikere a röntgenzés megbízhatóságán múlik. Éppen ezért nemrégiben kidolgoztak egy fotogrammetrikus eljárást, amellyel a műtét alatt 0,3 mm-nyi pontossággal folyamatosan ellenőrizni lehet a beavatkozás menetét. Ily módon hajtottak végre a közelmúltban operációkat BETEGES SZEXUALITÁSOAK agyának nemiségközpontján, melyek eredményeit az egyik orvosi szakis; nemrégen Ismertette. A szerzők kifejtik, hogy a nemiségközponton végzett sztereotaktikus beavatkozás segítségével lecsillapítható az abnormális nemi ösztönű egyének kóros szenvedélye, sőt az agresszivitás tompítása is elérhető. Ellentétben a műtéti vagy a vegyi kasztracióval, a sztereotaktikus beavatkozás nem zavarja meg a szervezet hormonális folyamatait, csak a nemi magatartást szabályozza. Visszatérve a Parkinson-kór sztereotaktikus beavatkozással történő gyógyítására, jelentőségét jól mutatják az alábbi adatok. Nyugat-Németor- szágban 1960-ban 4,9 millió 65—80 éves ember szenvedett ebben a betegségben: 1,99 millió férfi és 2,94 millió nő. A számítások szerint ez a szám 1975-ben előreláthatóan 7,3 millióra fog növekedni. Ezek olyan nagy számok, hogy kizárólagosan nem is lehet építeni az új eljárásra, kombináltan kell alkalmazni a régebbiekkel. Annál is inkább, mert ezek egyrészt megkönnyítik a beavatkozást, másrészt esetleg önmagukban is képesek évekre meghosszabbítani a munkaképességet. A műtét tehUt egyelőre a súlyosabb esetek számára marad, ez viszont annál eredményesebb, minél korábban hajtják végre. A „megszépített” Jackie D ómában él dr. Fi** ser Árpád, a világ egyik legismertebb plasztikai sebésze. A magyar származású orvos azzal szerzett hírnevet, hogy olyan operációkat- végez, , amelyekkel megváltoztat- I ja a páciensek külsejét. I Amikor ezt mondjuk, fi- I zikai megszépülésre gon- I dőlünk. Az egyik olasz hetilapnak az az ötlete támadt, hogy felkéri dr. Fisért egy riportsorozatra. Eb- 1 ben az ünnepelt sebész rámutat minden hányos- ságra, amit a megvizsgált hírességek arcán észlel. Dr. Fiser ezúttal Jacqueline Onassisról mondja el I véleményét. Az elhunyt John Ken- j nedynek, az Amerikai Egyesült Államok volt elnökének özvegye, akit Aristotelisz Onasszisz vett feleségül, már évek óta élvezi a széles közvélemény érdeklődését. S mindazok, akik a televízió képernyőjén vagy az újságokban látott képeken megfigyelték, azt a következtetést vonhatták le, hogy valami nincs rendben az arc harmóniájával. Vagyis Jacqueline tele van szabálytalan vonásokkal, sokak szemében egyáltalán nem szép. Mások viszont azt állítják, hogy ragyogó! Nem lehet tudni, hogy kinek van igaza. Ezért dr. Fiser Árpád meghatározta a diagnózist, összefoglalta a teendőket annak érdekében, hogy a népszerű Jacqueline tökéletes legyen. Dr. Fiser mindenekelőtt azt tartja, hogy a homlok nincs összhangban Jacqueline többi arcrészével. Elektroauguláció- val azonban el lehet tolni a hajnövés hatását és így magasabb lesz a homlok. A másik hiba: az arc izmainak ernyedtsége miatt a szem körüli gyűrődések lefelé húzódnak és így esztétikai szempontból csökkentik az arc fényességét. Egy vágással, a haj alatt a bőr kifeszítésével, „kivasalásával” helyre lehet hozni a hiányosságot. A túlságosan széles orr ugyancsak plasztikai műtétet igényel. Az ajak felső része keskeny az alsóhoz viszonyítva. Operációval azonban szélesíthető az orr irányában és így vonzó, húsos lesz a száj. A nyakbőr ráncai különösen a fej elfordítása- kor tűnnek fel. Ezt a szépséghibát a nyakbőr kifeszítésével lehet eltüntetni. Anélkül, hogy az operáció, a vágás helye meglátszana, mert a fej hátsó, hajjal benőtt részén hajtják végre. Tehát az eszményi Jacqueline-nek magasabb homlokának, ragyogó tekintetűnek, keskenyebb orrúnak, húsosabb ajkúnak és „hattyú”-nyakúnak kellene lennie. (A szerkesztő megjegyzése: A 40 éves Jacqueline Onasszisz mindeddig nem vetette alá magát a műtétsorozatnak. Lehet, hogy neki van igaza?) Izotópok szolgálata A természettudományok és a technika fejlődésével a betegek gyógyításával foglalkozó orvosok számára egyre több olyan korszerű vizsgáló eljárás vált hozzáférhetővé, amelyek lehetővé tették a betegségek gyorsabb és pontosabb felismerését. A kórisme felállításában azonban ma is az orvos gondolkodó munkája, a részleteredmények szintézise a döntő. Bizonyos radioaktív izotópok segítségével figyelemmel kísérhető a különböző emberi szervek, szervrendszerek normális, illetve kóros működése. Szájon át vagy injekció segítségével különböző ve- gvületek formájában juttatjuk azokat az emberi szervezetbe. Itt — rájuk jellemző módon — a vizsgálandó szervekben felhalmozódnak, majd a szervek működésének mértékétől függően hosszabb-rö- videbb idő múlva kiürülnek. H azánkban az izotóptechnikának az orvostudományban való alkalmazása körülbelül az 1940-es évektől indult meg. Mind több orvosi izotóplaboratórium létesült kórházainkban. Egyes ra- dioizotópos vizsgálatok, mint például a különböző pajzsmirigy-vizsgálatok, vesevizsgálatok, a keringő vérmennyiség meghatározása, emésztőszervi vizsgálatok, tüdővizsgálatok már ma, is jelentős segítséget nyújtanak az orvos munkájában. Kórházunk korszerűen felszerelt izotóplaboratóriuma elsősorban különböző pajzsmirigy-betegségek, vesebetegségek vizsgálatával foglalkozik. Ezenkívül a keringő vérmennyiség meghatározásával segítséget nyújt a súlyos belgyógyászati vagy sebészeti betegek korszerű ellátásához. IVili a pajzsmirigybete- * V ■ gek vizsgálatának lényege? A beteggel meghatározott mennyiségű radioaktív jódot tartalmazó vizes oldatot itatunk meg. A jódot a pajzsmirigy a vérből felveszi, és ezáltal a pajzsmirigy felett műszerrel sugárzás mérhető. A mérést az oldat elfogyasztása után 2, 4, 6, 24 és 48 óra múlva végezzük el. A pajzsmirigy a felvett jódból pajzsmirigy hormont készít, amit a vérbe juttat. Ennek a tevékenységnek a mértéke annak függvénye, hogy normális, csökkent, vagy túlzott mértékű-e a pajzsmirigy működése? Az eltelt idő függvényében eszerint változik a pajzsmirigy felett mérhető sugárzás erőssége is. A 2. és 48. órában a vérplazma aktivitását is meghatározzuk, az aktivitás mértéke a pajzsmirigy- működéstől függően a plazmában levő szervetlen, illetve szerves (hormonális! radioaktív jód mennyiségétől függ. A 48/2 órás érték kiegészíti az előző vizsgálat értékét (plazmateszt). — Göbös pajzsmirigy-elváltozások- nál a beadott sugárzó jód a göbös terület működésétől függően normálisan, csökkenten vagy fokozottan halmozódik fel a gö- bökben. Ezt pajzsmirigy- térkép elkészítésével regisztráljuk és értékeljük (Szcintigráfia). — Alkalmazzuk a Hamolsky-féle vizsgálatot is. Ennek lényege, hogy a betegtől levett vérben a vörösvértes- tek különböző mértékben kötik meg a vérhez adott radioaktív jóddal jelzett pajzsmirigy-hormont (tri- jodthyronint! attól függően, hogy ép vagy kóros a pajzsmirigy működése. B izonyos vesebetegségeknél az izotópos vizsgálat (radiorenográfia, veseszcintigráfia) értékes felvilágosítást ad. A radiorenográfia lényege, hogy a beteg vérkeringésébe olyan radioaktív jódot tartalmazó anyagot viszünk be (Hippuran), melyet a vese szelektíven, intenzíven és aránylag gyorsan kiválaszt. Súlyos sérülteknél, bizonyos belgyógyászati betegeknél szükséges lehet a keringő vérmennyiség ismerete a megfelelő vérpótlás elvégzéséhez. Radioaktív jóddal jelzett emberi fehérjét (human-al- bumin) juttatva a beteg vérkeringésébe a hígulás fokából a levett vér aktivitásának mérésével a feladat megoldható. Ma már az orvostudomány számos ága felhasználja az izotóntechnikát, mert igen megbízható és a betegek számára sem kellemetlen módszer. Dr. Boda László Kecskemét PETŐFI NÉPE MELLÉKLETE Összeállítottat Halász Ferenc Az orvosnapokról A felszabadulásunk óta eltelt negyedszázad a magyar egészségügy fejlődésének legdöntőbb szakasza volt. Orvosaink — gondoljunk csak Semmel- weisre. Korányira —felfedezéseikkel, eredményeikkel mindenkor jelentős mértékben járultak hozzá az orvostudomány előrehaladásához. Hazánkban csak a szocialista társadalomban nyílt meg a lehetőség arra, hogy a nép széles rétegei hasznát vehessék a tudományág fejlődésének. A szocialista egészség- ügyi ellátás fejlődése természetesen nem tekinthető befejezettnek. Elevenen ható, a társadalom gazdasági és kulturális előrehaladásával párhuzamosan mozgó, azzal lépést tartó tényező ez, amelyet magától értetődően állandóan befolyásol az orvostudomány mindenkori állása. Megyénkben tíz évvel ezelőtt rendezte meg először az Orvos-Egészségügyi Dolgozók Szakszervezete az orvosnapokat. Azóta a szakszervezet tudományos bizottsága évente biztosít színvonala* fórumot a megyében dolgozó — egyúttal tudományos kutatással is foglalkozó — orvosoknak. Ez alkalmakkor a gyakorló orvosoknak is jelentős szerepük van. akik megfigyeléseik, tapasztalataik leírásával, majd publikálásával szilárd alapot nyújtanak a kutatómunkához. Az idei orvosnapok fő témája a szív- és érrendszeri betegségek kórismé- zése, s azok gyógyíthatóságának kérdése volt. Az ezzel kapcsolatban elhangzott két fő referátum a szívelégtelenség gyógykezelését ismertette, egészen a legmodernebb technikai eszközöket igénybe vevő eljárásokig. Érdekes volt a lipcsei dr. Holle professzor beszámolója is, az érelmeszesedés és a cukorbetegség viszonyáról, összefüggéseiről. örvendetes, hogy körzeti orvosaink is mind nagyobb érdeklődést tanúsítanak a szakmai publikálás e lehetősége iránt. Ezt bizonyítja, hogy az idén is több magas színvonalú előadás hangzott el, főként a szocialista betegellátás egyik korszerű gyakorlati módszere, a beteggondozás fontos és időszerű problémáival kapcsolatban. Emelte a tanácskozás ünnepélyességét, hogy azon megjelent az egészségügyi miniszter is. Elismeréssel é* megelégedetten szólott megyénk egészségügyi fejlesztésének olyan reprezentatív létesítményeiről, mint például az épülő kiskunhalasi kórház, vagy a kecskeméti megyei kórház. A szakszervezet tudományos bizottsága — híven az eddigi gyakorlathoz — a jövőben is évente más és más, nagy jelentőségű fő témákat tűz ki az orvosnapokon történő megtárgyalásra, ezzel is lehetőséget kínálva előadóknak és hallgatóknak egyaránt a különböző témakörökben való elmélyedésre. OrvQsnapjaink jelentősége ma már túlhaladta a megye határait. Egyetemi professzorok, külföldi előadók és hallgatók megjelenése öregbíti esetenként a rendezvényt, s ezzel együtt Bács-Kiskun megye orvostársadalmának a hírnevét. Minden egyes ilyen tanácskozási lehetőség jól szolgálja azt a célt, hogy egészségpolitikánk eredményeit, terebélyesedő és egyre hatékonyabb kutatómunkánkat fokozottan hasznosíthassuk a megelőzés és a gyógyítás érdekében. Dr. Pataky József főorvos a Bács-Kiskun Megyei Tanács V. B. egészségügyi osztályának vezetője
