Petőfi Népe, 1970. április (25. évfolyam, 76-100. szám)

1970-04-03 / 78. szám

1970. ápríHs S. péntek 7. oldal Huszonöt éve történt Só és harca Aknavetősök Bácsalmás felszabadulá­sának körülményeit és az élet megindulásának ada­tait tényszerűen őrzik a községi krónika vaskos kötetei. Ha megelevenedné­nek az összefűzött lapokon rögzített események, a visszavarázsolt, megfiatalí­tott emberi arcok koránt­sem valami egységes ér­zelmet tükröznének. A krónika gépelt sorait olvasgatva mindenkiben más-más kép elevenedne fel. 1944 késő ősze: apró és értetlen, koravén gyereke­ket vezető, lesoványodott, bátyus emberek — emléke­zik például Bédics István, aki akkor a nemzetőrség­nél szolgált. — Csikéria és Bácsalmás között egy tábor állt. Itt vezetett ugyanis keresztül a hazatérő délvidékiek út­ja. Azok között voltam én is, akik eligazították őket. Megmagyaráztuk, hogy merre találják az otthonia­kat, hozzátartozóikat. 1945 elején a községben létrehozták a Magyar Kommunista Párt helyi szervezetét. — Egyik fontos felada­tunk volt, hogy új tagokat szervezzünk, a létszám gyarapításával erősítsük a pártot. Házról házra jár­tam agitálni a megbízható­nak tartott ismerőseimhez. A házról házra járó agi­táció folytatódott a föld­művesszövetkezet megala­Egy város, vagy falu tisz­tasága, szépsége általában szívügye az ott lakóknak. A helybeli ipari szak­munkásképző iskola okta­tóira és tanulóira ez kivált­képpen áll. Számukra már hagyomány a parkápolás. Az elmúlt években — a közművesítés! munkálatok megkezdéséig — a tanuló­iskolától a tanműhelyig ve­zető, közel 800 méteres út­szakaszon ápolták a házak előtti virágágyásokat. A Sugovica-parton, a piac melletti park is az ő véd­nökségük alatt áll. Ez évben az iskola ta­nulói elvállalták a szakis­kításakor, 1946-ban. Tagto­borzásnak is lehetne nevez­ni minden furcsa mellék- zönge nélkül ezt a munkát. Bédics Istvánt az alapítók közt találjuk, a vezetőség tagja. — A mezőgazdasági ter­melés megindítását tűztük ki célul. Vetőmaghoz jut­tattuk az újgazdákat, a volt nincsteleneket. Megkeres­tük az elhagyott gépeket és kijavítottuk őket. A szán­tásoknál már egy régi Hof- fer, illetve egy lánctalpas traktor is dolgozott. A gró­fi uradalomban két régi cséplőgépet fedeztünk fel, amikkel az J|146-os termést kcla környéke és a Marx tér parkosítását is. Az osz­tályfőnökök a korábbi ta­pasztalataik alapján meg­kezdték a szervezést. A fel­adat jó elvégzéséhez sze­mélyenként 20 óra társa­dalmi munka szükséges. A lelkesedésre jellemző, hogy jó néhány fiatal lényegesen többet kíván dolgozni. A munka beosztása a testne­velő tanárok feladata. A virágpalántát, fűmagot, munkaeszközt a tanács biz­tosítja, s a fiatalok a váro­si kertészet szakemberének irányításával a tavaszi szü­netben hozzálátnak a vá­rost szépítő munkához. D. É. csépelték a részesek. 1948- ig főleg termeltetéssel és felvásárlással foglalkoz­tunk. A felszabadulás után magánkiskereskedők mű­ködtek, burjánzott a spe­kuláció, árut cseréltek áru­ért. Városi munkások hoz­ták a megmaradt ruhane­műiket Budapestről, a bá­nyásztelepülésekről — cse­rébe zsírért, szalonnáért, lisztért. Az ellátás sorsa a bácskai parasztszövetség kezében volt. _ — Egy időben kizárólag ők kaptak sót, amiből csu­pán a tagjaiknak juttattak. Nem kell hangsúlyozni en­nek a ténynek a lakosokra tett hatását. Az előnyüket ki is használták ellenünk, az fmsz ellen. Az első ke­reskedelmi ténykedésünk a kések árusításához kapcso­lódik. A kések ugyanis szin­tén a hiánycikkek között szerepeltek akkoriban. Majd lúgkövet értékesítet­tünk, aminek a jövedelme nagyon jól jött a starthoz. A gabonafelvásárlás si­kere érdekében hirdetett első, szövetkezetek közti megyei versenyt a bácsal­másiak nyerték meg. — Brigádokat szervez­tünk, amelyek felajánláso­kat tettek a kenyér ünne­pére. Pénzjutalmakkal még nem tudtunk ösztönözni, hiszen előfordult, hogy a munkabérek kifizetésére sem futotta. És ma? A száz belépővel alakult fmsz napjainkban 3200 tagot tömörít. Az üz­lethálózatunk 38 boltot, két áruházat és 15 vendéglá­tóipari egységet foglal ma­gában. Ezt a „krónikát” már az igazgatósággal és a dolgozóival együtt Bédics István, a Bácsalmási Ál­talános Fogyasztási és Ér­tékesítő Szövetkezet elnöke formálja — nap mint nap. Halász Ferenc Csütörtökön délelőtt 9 órakor a Vám- és Pénzügy- őrség megyei parancsnok­ságánál, hazánk felszaba­dulásának 25. évfordulója alkalmából ünnepséget ren­deztek. Az eltelt negyed­század eredményeit Marjai Albert pénzügyőr őrnagy méltatta, majd Tóth Dénes pénzügyőr alhadnagy négy kommunistának nyújtotta át a Jubileumi Emlékér­met. Ezt követően Németh Béla pénzügyőr alezredes tizennégy tisztnek és tiszt- helyettesnek adta át a Helvécia dombjai között napfényben fürödtek a ta­nyák. A szőlőtőkék hosszú sora között emberek haj­ladoztak, az úton traktor dohogott, kínlódva a ten­gelyig érő homokkal. Az egyik domb mögül hirtelen parancsszavakat röpített felénk a feltámadó szél. — Géppuskára! . íi Hár­mas töltet!... Irányzók. . ­— Gyakorolnak az elv­társak — jegyezte meg kí­sérőm Bálint Sándor, a munkásőrség megyei pa­rancsnokságának munka­társa, akivel a három me­gyéből továbbképzésen itt levő munkásőröket láto­gattuk meg. Az aknavető Vám- és Pénzügyőrség Szolgálati Érem arany, ezüst, és bronz fokozatát. Halasi filmklub Három fiatal határozta el 1969 tavaszán, hogy lét­rehoz egy filmklubot. Kré- mer Istvánt, a járási ta­nács vb dolgozóját válasz­tották a klub vezetőjévé. — Október című fil­münkkel a 69-es országos amatőrfilm-fesztiválon in­dultunk. Díjat nem nyer­tünk, de az előzsüri a be­érkezett több mint 100 film közül 15. helyre so­rolta a mienket — mondja Krérner István. — Az „Október” szí­nesfilm volt, utána ki­csit szürkének tűnik a fe­kete—fehér „Névadó’’ cí­mű alkotásunk — veszi át a szót Lukács Ágota balo- taszállási rajztanárnő. Cé­lunk nem az elkápráztatás volt, inkább példaadás: hogyan kell egy csoportos névadót emlékezetessé ten­ni. Ezután filmekről, ter­vekről beszélgettünk. Eb­ben az évben egy labora­tóriumot és egy stúdiót szeretnénk Kunfehértón felépíteni. K. L. alegységek parancsnok-he­lyettesei, rajparancsnokai elevenítik fel évenként más-más megyében egy alkalommal az aknavető kiképzéssel kapcsolatos tudnivalókat: a lőelemszá- mítást, a szögmérést, a műszer- és lövegismeretet. Benecz Gergely alegy­ségparancsnok-helyettes öt éve a munkásőrségnél is­merkedett meg ezzel, a második világháborúban rettegett fegyverrel. — A mi alegységünk zö­me a tsz-ben dolgozik. — Mondta Benecz Gergely, aki 12 éve hordja a mun­kásőrség szürke egyenru­háját. — A legutóbbi lö­vészetén jó eredményt ér­tünk el, s most elvtársa­immal azon fáradozom, hogy elérjük a kiváló szintet. Ami nagyon nehe­zen megy az a megosztott irányzás, szögmérés, tájo­lás megértése. Az aknave­tőt azonban egy perc húsz másodperc alatt tűzkésszé tudjuk tenni. Remélem az alegységnél, otthon az itt tanultakat sikerrel haszno­síthatom. Székely János, a Békés­csabai Tégla- és Cserép­ipari Vállalat művezetője ugyanolyan beosztásban van a munkásőrségnél, mint Benecz Gergely. Kü­lönbség annyi közöttük, hogy Székely János alegy­ségének munkásőrei ki­váló lőeredménnyel dicse­kedhetnek. — Szabad időben sokat beszélgetünk az eredmé­nyek elérésének módjairól, családi dolgokról, s össze­hasonlítjuk alegységeinket. A kiképzésen túl, itt is szerzünk tapasztalatokat, s közösen gyakoroljuk a lő- elméletet. Szívesen jöttünk Bács-Kiskun megyébe, hi­szen jól ismerjük a pa­rancsnokokat, az aknave- tős munkásőröket. Az ilyen jellegű továbbképzé­sek azt eredményezik, hogy minden évben magasabb szinten látjuk el harcfel­adatainkat. Fekete László alegység- parancsnok Szegeden a Téglaipari Vállalatnál technikus, ö a továbbkép­zés gyakorlati és elméleti előadója. — Jól tudom hasznosíta­ni korábban a néphadse­regben szerzett tüzértiszti képzettségemet. Bámulatos, hogy a magasabb matema­tikát nem ismerő munkás­őrök, raj- és alegységpa- rancsnok-helyettesek mi­lyen szívóssággal tanulják meg a megosztott irányzás lőelméletét és a tűzszolgá- latot A három megyéből itt tanuló munkásőrök olyan jól elsajátították már a szükséges tudnivalókat, hogy képesek lennének egységkötelékben végrehaj­tani a lövészetet. Ügy is mondhatnám, hogy sikerül már közös nyelvet beszél­nünk. Néhány perces szünet után folytatódott a mun­kásőrség aknavetős pa­rancsnokainak kiképz.se. A gyorsaság, a szakérte­lem, a lőelemek pontos ki­számítása és a gyakorlati feladatok végrehajtása azt bizonyította, hogy a mun­kásőrség „tüzér alegysé­gei’? szükség esetén nem­csak alkalmasak felada­tuk végrehajtására, de si­keresen is vívnák meg har cukat. Gémes Gábor Kép m * ~ A Petőfi Népe fOTO és a KISZ felszabadulási rejtvénypályázata Képünk szőlőültetvényt ábrázol. Bács-Kiskun megyé­ben a homok hasznosítása során jelentős területen te­lepítettek a közelmúltban szőlőültetvényeket. 1960-tól 1966-ig hány hold szőlőt telepítettek a me­gyében? 36 ezer hold — 33 500 hold — 40 ezer? A totószelvény a 10. oldalon található. Dolgozni a szépért... Megemlékezés és kitüntetés a pénzügyőrségen Benecz Gergely jánoshalmi és Székely János békéscsa­bai alegységparancsnok-helyettesek, az aknavetővel tüzelésre készen. Fekete László foglalkozásvezető, szegedi alegységpa­rancsnok, Piszmán Ferenc jánoshalmi rajparancsnok­nak a tüzérségi távcső használatát magyarázza.

Next

/
Thumbnails
Contents