Petőfi Népe, 1970. április (25. évfolyam, 76-100. szám)

1970-04-26 / 97. szám

i. oldal 1070. április 26. vasárnap Virágok között A kecskeméti Boldogulás Termelőszövetkezet az el­múlt év őszén új létesít­ménnyel gyarapodott: egy ezer négyzetméter nagysá­gú 'Ve gh ázzál. Ezzel egy csajára kétszeresére emel­kedett a haj tatásra alkal­mas terület a szövetkezet­rágot. korai zöldségféléket és parkosítás céljára dísz­cserjéket. Ez utóbbiakat az ország minden részébe szállítják. A Lakitelek ha­tárában most kialakuló új üdülőtelep parkosításába is besegítenek. A virágtermelő telep idei Nagy gondjuk, hogy az üvegházak fűtéséhez szük­séges tüzelőanyagot köz­vetlenül a bányából kap­ják, állami dotáció nélküli áron. Igen drága a szállí­tás. Mindez együtt nagy mértékben felemeli a ter­melési költségeket, ami Együtt többre jutnak Az új üvegházban most szekfű virít. Kovács Márta és Szurok Klára bimbóz zák a növényt, vagyis a kevésbé fejlett, felesleges, bimbókat leszedik, hogy a megmaradók még szebb virágot hozzanak. (Pásztor Zoltán felvétele) ben és most már kétezer négyzetméter alatt pom­páznak a szebbnél szebb virágok. A terv szerint két éven belül egy újabb ezer négyzetméteres hajtatóhá­zat építenek. Szántóföldén is — 12 holdon — termesztenek vi­bevételi terve 1 millió 200 ezer forint, amelyet előre­láthatólag jelentősen túl­teljesítenek. Többek között 200 ezer forint értékű egy­nyári virágpalántát nevel­nek, félmillió forint érték­ben cserepes virágokat ad­nak a virágbolt részére. drágítja a virágokat. Ab­ban bízunk, hogy egy-két éven belül gázzal tutinak majd fűteni, ezzel lénye­gesen csökkennének a költ­ségek. Ebben az esetben a primőr zöldségtermesztés is kifizetődő lenne. A gazdasági és tech- \ nikai előrehaladással együtt jár a koncentrá­lódás és a szakosítás. Mindez ösztönzi a ter­melőszövetkezeteket az együttműködésre. Ilyen törekvések főként a nagy beruházásokat igénylő üzemágakban jelentkeznek. TÉGLAGYÁR A lakiteleki Szikra Ter­melőszövetkezet vezetői is keresik az együttműködési lehetőségeket más gazda­ságokkal. Példa erre a tég­lagyár. A lászlófalvi Al­kotmány, Űj Tavasz a ti- szakécskei Béke, Tisza- gyöngye és a kecskeméti Magyar—Szovjet Barátság Termelőszövetkezet fogott össze a lakitelekiekkel. A közös vállalkozás neve: Szikra Termelőszövetkezet Téglagyári Egyesülése. Király Lászlóné főköny­velő elmondja, hogy nagy a kereslet az égetett tégla iránt. A vállalkozás tavaly több mint félmillió forint tiszta nyereséget hozott. — 1968-ban 1 millió 600 ezer, tavaly már csaknem 2 millió 850 ezer, az idén körülbelül 3 millió téglát ad az üzem. Nemrég ké­szült el a két szárító szín, hogy az egyre emelkedő termelés feltételeit megte­remtsük, — tájékoztat a főkönyvelő. PALACKOZÁS A nagyüzemi szőlőtelepí­tések nagyobb része termő­re fordult. A biztonságos és a jövedelmezőbb értéke­sítés érdekében összefog­tak palackozásra és táro­lásra. A társulás tagjai a Szikrán kívül: a szentesi Árpád és a székesfehérvá­ri Szabad Élet Termelő- szövetkezet. A lakiteleki palackozó üzemben a ter­melőszövetkezetek címkéjé­vel látják el az üvegeket. Ennek köszönhetően a sző­lőtermesztés bevételei ked­vezőbben alakulnak. A 300 holdas korszerű gyümölcstelepítés ismét társulásra ösztönözte a la­kitelekieket. A szövetkezet tagja a Tisza menti Ter­mékfeldolgozó önálló Kö­zös Vállalkozásnak, amely­nek áruit egyre inkább megkedveli a fogyasztó kö­zöség. KILENCEN Tavaly, amikor a kilen- cek szövetsége felől érdek­lődtünk az elnöktől, Deák Istvántól, óvatosságra in­tett: — Ezt még nem lenne helyes propagálni, hiszen nincs hivatalos állásfogla­lás. Azóta már elismerték a kölcsönös segítségnyújtás­nak ezt a módszerét. Az ország minden részéből ki­lenc termelőszövetkezet kötött megállapodást azzal a céllal, hogy szükség ese­tén segítséget nyújtsanak egymásnak. Legfőbb fela­datnak a korszerű mód­szerek közkincsé tételét te­kintik, ezek gyors alkal­mazása elősegíti a gazdál­kodás dinamikusabb fejlő­dését. A termelést növelő eljárások ugyanis arány­lag lassan honosodnak meg még a mezőgazdaság­ban. Emiatt is maradtunk el például terméseredmé­nyeket tekintve a környe­ző országoktól. Jelentősebb előrehaladás csak a búza- és a kukoricatermesztésben jelentkezik. Az állattenyész­tés fejlődési üteme is las­sú. A kilencek szövetsége fő­ként ezen a helyzeten akar változtani. Ezenkívül segí­tik egymást vetőmaggal, terménnyel, takarmánnyal. Tavaly például, amikor a székesfehérvári Szabad Élet palántái elfagytak, a többiek azonnal a károsult gazdaság segítségére siet­tek és egy-két nap alatt pótolni tudták a hiányt. MELEG VÍZ — Együtt többre jutunk — hangoztatja nem egyszer a termelőszövetkezet elnö­ke — az eddigi tapasztala­tok azt bizonyítják, hogy az előrehaladás egyik esz­köze a termelőszövetkeze­tek közötti kooperáció. Az együttműködést ter­mészetesen tovább lehet bővíteni. Nemcsak a ter­melőszövetkezetek között, hanem a közös gazdaságok és a különböző vállalatok is köthetnek hasonló tar­talmú megállapodásokat. A lakiteleki Szikra Termelő- szövetkezet például á MÉK-kel szándékozik ösz- szefogni egy jelenleg még elzárt, meleg vizet adó kút feltárására. A természeti kincset primőrtermesztés­re akarják felhasználni. K. S. A KÖZELMÚLTBAN| a szövetkezetpolitika korsze­rűsítése során az illetékes szervek megvizsgálták az egyszerűbb mezőgazdasági szövetkezetek helyzetét, fejlődésük irányát és ki­alakították e szövetkeze­tekkel kapcsolatban is a távlati elgondolásokat. Az egyszerűbb szövetke­zetek helyzetének elemzé­se mindenekelőtt megcá­folta azt a korábbi hiedel­met, mely szerint az egy­szerűbb szövetkezetek mindegyike fokról-fokra magasabb típusúvá fejlő­dik a végül is egyfajta ter­melőszövetkezet lesz. Az életszínvonal-emelke­déssel párhuzamosan a la­kosság százezrei foglalkoz­nak kertészkedéssel, sző­lő-. gyümölcstermesztéssel, baromfi-, sertés-, sőt eseten­ként szarvasmarhatartás­sal, méhészkedéssel, nyúl- tenyésztéssel stb. Az -elem­zések azt mutatják, hogy a munkaidő megrövidülése ós a nyugdíjkorhatár leszál­lítása következtében egyre jelentősebb lesz azoknak a száma, akik a termelő munkából kikapcsolódva szabad idejükben, nyugdí­jas éveikben továbbra is hasznos munkát kívánnak végezni. Ezek körében az ilyen kisüzemi mezőgazda­sági termelő tevékenység látszik a legalkalmasabb­nak szabad idejük eltölté­sére, de egyben keresetük, nyugdíjuk kiegészítésére Is. Tapasztalható az is, hogy falun vagy a városok zöld­övezetében lakó munká­sok, értelmiségiek is szí­vesen foglalkoznak csalá­di házuk kertjében hasznot hajtó kisüzemi termelés­sel. Mióta a mezőgazdasági nagyüzemi termelésre al­Az egyszerűbb szövetkezetek jövője kalmatlan területek egy részének parcellázása meg­kezdődött, társadalmunk különböző foglalkozású ré­tegei körében szinte moz­galommá vált a telekszer­zés. A kiosztott telkeken, melyeken az utóbbi évti­zedben gyakorlatilag sem­mi nem termett, egy-két év alatt gyümölcsfákat, gondozott konyhakerteket látni, majd megjelennek a szerszámkamrák, vikend- házak és a szabad időben ott szorgoskodó tulajdono­sok is. Az ilyen kisüzemi termelést nem gátolja a föld alacsonyabb termőké­pessége. mert a tulajdonos általában nem jövedelem- szerzés céljából folytatja. Persze ez mitsern változ­tat azon, hogy új termék jelenik meg, s ez eseten­ként kielégíti a család sa­ját szükségleteit, bizonyos termékekből pedig még a piacra is kerül. kistermelők szövetkezését támogassa. Számos körzetben a kis­üzemi termelők jelenleg a fogyasztási szövetkezet ke­retében tevékenykednek, de helyenként keresik a kapcsolatot a helyben le­vő mezőgazdasági termelő- szövetkezettel is. A helye­sen szervezett kapcsolat gazdasági szempontból elő­nyös a fogyasztási és a termelőszövetkezetnek egy­aránt. hiszen egyebek kö­zött érdekeltek abban, hogy ezekben a kis gaz­daságokban is betartsák a növény- és állategészség­ügyi szabályokat. A TERMŐHELYI | és köz­A TÁRSADALOM I szá­mára ez a tevékenység mindenképpen előnyös. Az ilyen kisüzemekben folyó termeléshez nem igényel­nek állami támogatást, sőt a fogyasztásra szolgáló összegeket termelési célokra fektetik be. Helytelenül járnának el, ha az ilyen kis­üzemi termelést, az ilyen termelők szövetkezését va­lamiféle kapitalista ma­radványnak tekintenénk, s ha már nem támogatjuk még fékeznénk is. Éppen ellenkezőleg: a társadalom­nak az az érdeke, hogy a termelésnek erre a hosz- szú távlatokban is meg­maradó, sőt fejlődő mód­jára odafigyeljen, az ilyen gazdaságii adottságokhoz va­ló alkalmazkodás sajátos formái azok a szövetkeze­tek, melyeknek tagjai azért szövetkeztek, hpgy a tulajdonukban levő földön és termelőeszközökkel részben nagyüzemi terme­lést, részben pedig tovább­ra is kisüzemi termelést folytassanak. Ebbe a cso­portba tartoznak azok a szövetkezetek, melyeket termelőszövetkezeti cso­portnak. hegyközségnek il­letve szakszövetkezetnek neveztünk. A kormánynak az egyszerű mezőgazdasági szövetkezetekről szóló ha­tározata alapján ezek a szövetkezetek jelenleg egy­ségesen szakszövetkezet né­ven működnek. A szakszövetkezetek adottságai gyökeresen el­térőek lehetnek. Egyes vi­dékeken a mezőgazdaság szocialista átszervezése előtt szétszórt kisparcellá- kon telepített szőlők és gyümölcsösök tulajdonosai a szakszövetkezeten be­lül továbbra is kisüzemi módon művelik ültetvé­nyeiket, de a megfelelő termőképességű földjeiken már közösen és nagyüzemi módon termelnek. Számos szövetkezetben megoldot­ták — a lehetőségekhez mérten — nagyüzemi táb­lák kialakítását a régeb­ben létesített ültetvénye­ken is. Az ország alacsony termőképességű homok, ós erodált hegyvidéki talajain gazdálkodó parasztok kez­detben termelőszövetkezeti csoportot alakítottak. A nagyüzemi tevékenység ki- fejlesztését nagymértékben gátolta és gátolja a jövő­ben is a hegyvidékeken a nagyüzemi művelésre alkal­matlan területek beékelő­dése az arra alkalmas te­rületek közé. A tanyáste­lepülésű vidékeken maguk a tanyák akadályozzák a nagyüzemi táblák kialakí­tását. Akadályozza a nagy­üzemi termelés kialakítá­sát a talaj alacsony ter­mőképessége is, mivel a magas ráfordítások és az alacsony hozamok miatt nem képződik a moderni­záláshoz (gépesítés, építke­zés) szükséges jövedelem. Az államnak csak egy bi­zonyos köitségszintig ér­deke az állami támogatás nyújtása, tehát ha agronó­miái szempontból megold­ható lenne a nagyüzemi termelés, gazdasági szem­pontból nem az. ezért az ilyen területeken alapos megfontolás alapján a kö­zös és a kisüzemi termelés olyan arányának kialakí­tása célszerű, mely egy­aránt kedvező a társada­lomnak és a tulajdonosok­nak is. Az egyidejűleg kis- és nagyüzemi termelést foly­tató szövetkezetek sem te­kinthetők minden esetben olyan átmeneti formának, melyek majd bizonyos idő után nagyüzemi termelést folytató szövetkezetekké válnak. Ez csak ott ós ak­kor következhet be, ahol és amikor a termelés költ­ségeinek alakulása a nagy­üzemi tevékenységet iga­zolják, s így a kisüzemi termelés megszüntetése elő­nyös, mind a társadalom­nak, mind a termelőnek. Ahol ez nem érhető el. ott a termelő és a társadalom közös érdeke a vegyes, il­letve a kisüzemi termelés folytatása. Az eddig kiala­kult álláspontok szerint a szakszövetkezetek közös te­vékenységére, a termelő- szövetkezetekre érvényes megítélést helyes alkal­mazni. Folyamatban van olyan új ösztönzőrendszer kidolgozása, mely a szak- szövetkezetben társadalmi­lag és gazdaságilag indo­kolt kisüzemi tevékenysé­get folytató tagok számára mind a jövedelem, mind a társadalombiztosítási jut­tatások tekintetében biz­tonságot ad. üziemi termelés fenntartá­sára törekednek, de ehhez igényednek mindazt a tár- sadalombiztositási juttatást, és a nyugdíjat, amelyet társadalmunk a nagyüze­mi termelést folytatóknak biztosít. Az alacsony ter­mőképességű földek tulaj­donosai az alacsony jö­vedelem és az idős kartól való félelem miatt a nagy­üzemi termelés kialakítá­sát szorgalmazzák az egyébként csak kisüzemi termelésre alkalmas terü­leteken. Emögött a törek­vés mögött lényegében a társadalombiztosítási jut­tatások megszerzése áll. AZ EGYSZERŰBB A TÁRSADALMI és egyéni érdek összhangjá­nak megteremtése azért is indokolt és sürgősen meg­oldandó, mert a szakszö­vetkezetekben a társadal­mi és tagsági érdekkel el­lentétes tendenciák is ta­pasztalhatók. A nagyüze­mi termelésre is alkalmas földek, ültetvények tulaj­donosai esetenként a kis­zőgazdasági szövetkezetek két típusa, vagyis a kis­üzemi termelők szövetke­zése, valamint az egyide­jűleg kis- és nagyüzemi termelésre szövetkezők helyzetének vizsgálata azt bizonyítja, hogy mindkét formával hosszú időn ke­resztül számolni kell. Mindkét megoldás esetén fejleszthetők a szocialista vonások, megvalósítható társadalmi és gazdasági céljuknak megfelelő ösz­tönzésük. A korszerű szövetkezet- politikai elvek térhódítá­sa a helyi adottságok kö­rültekintő számbavételét igényli az egész országban, az ország minden telepü­lésén. Ennek alapján vár­ható, hogy a mezőgazda- sági termelőszövetkezetek erőteljes fejlődése mellett további tartalékok tárha­tók fel az egyszerűbb szö­vetkezeti formák fejleszté­sével, nemcsak a mezőgaz­daság, hanem az ipar te­rületén is MOHAROS JÖZSEF az MSZMP KB gazdaság- politikai osztályának mun­katársa

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents