Petőfi Népe, 1970. április (25. évfolyam, 76-100. szám)
1970-04-25 / 96. szám
4. oldal 197Ü. április 25, szombat a baromfihúsválaszték Háromszáz féle termékkel jelentkezik a piaeon a BOV kecskeméti gyára Jól sikerült az évkezdés a Baromfiipari Országos Vállalat kecskeméti gyárában. Eddig 320 vagon árut termeltek — kétszerié többet, mint az elmúlt év azonos időszakában. Az áruválaszték bővítésére — a hazai és a külföldi vevők egyenletes kiszolgálására — a szokottnál korábban, folyamatosabban érkezik a vágnivaló szárnyas. Már most megkezdődött a pecsenyekacsa-szezon, s a nyár végéig tartó idényben több mint 2,5 milliót fogad a gyár a tenyésztő gazdaságoktól. A választékot bővíti a pecsenyeliba és pulyka is. Az idei árukínálat biztosítéka, hogy a tavalyinál 40 százalékkal több, összesen 2100 vagon baromfihúst, tojást, nyulat és galambot dolgoznak fel. A választék bővülését jelzi, hogy az idén már 300 féle termékkel jelentkezik a hazai és a külföldi piacokon a BOV kecskeméti gyára. — A közel egymilliárd forint termelési terv megvalósítása az eddiginél szervezettebb, összehangoltabb munkaszervezést igényel a rekonstrukció alatt levő gyárban. Az idén már — az újabb kiegészítő tevékenységekkel együtt — öt üzemrész munkáját kell állandóan szinkronban tartani — mondotta Csizmadia István, a BOV kecskeméti gyárának igazgatója. A feladatok sikeres teljesítése megkívánta a műszaki és a gazdasági munka átszervezését. Külön termelési és műszaki igazgatót neveztek ki, önálló vezető irányítja majd az új tollüzemet. A továbbiakban önálló jogkörrel megbízott gazdasági és kereskedelmi szakvezetők kinevezésére is sor kerül. Szükségét indokolja, hogy egyre bővül a gyár nyersanyagtermelő körzete. Jelenleg öt megye 280 nagyüzemi és háztáji gazdaságát kell irányítani, áttekinteni a termeltetőknek. Ezen kívül ma már saját tenyésztő és áruelőállító telepe is van a gyárnak. Az üzemhez tartozik az ország egyik legnagyobb, rendszerében legkorszerűbb tojás- gyára; a nagyvenyiimi. A Kecskeméti Mezőgazdasági Baromfitelep is a gyárat szolgálja. Innen pecsenye- kacsát, pulykát és vágnivaló galambot kap a gyár. Az idén is húsz országgal tartanak kereskedelmi kapcsolatot, s naponta indítanak árut külföldi megrendelésre. Az exportkötelezettségen kívül azonban az idén is elsősorban a hazai igényeket szolgálják ki. Vágott baromfiból évről évre növekszik a kereslet. Tavaly az előző évinél kétszerié több árut kaptak a hazai fogyasztók. A továbbiakban sem a gyáron múlik a jobb baromfihús-ellátás. A frissen vágott csirkén kívül már most nagy mennyiségű aprólékot, pecsenyekacsát is ajánlanak a kereskedelemnek. Fejlődés és akadályok A körzet termelőszövetkezetei az elmúlt esztendőben fennállásuk óta a legnagyobb termelési értéket állították elő. 1969-es év a közös gazdaságok életében, fejlődésében az átszervezés óta a legeredményesebb volt. Igv összegezte tömören a Bácskai Termelőszövetkezetek Területi Szövetségének nemrég tartott elnökségi ülése a tavalyi főbb tapasztal atokat. Az elnökség elé került előterjesztést alaposan megvitatták. Az eszmecsere során sok figyelemre méltó megállapítás hangzott el. Leszögezték, hogy a közös gazdaságok töretlen fejlődését, az átlagosnál kedvezőbb időjárás mellett számos egyéb tényező is elősegítette. A gazdaságirányítás reformja serkentette az önállóbb gazdálkodást. Gyümölcsöztek a korábbi évek fejlesztési politikája nyomán megvalósult befektetések. Nagyobb mértékben alkalmazták a szövetkezetek a korszerűbb fajtákat és a modern technológiát a termesztésben. Bátrabb üzemi öntevékenység, számos kezdeményezés volt tapasztalható az elmúlt esztendőben, javult a vezetés színvonala, a tag- ság munkája is szorgalmasabbá és hozzáértőbbé vált. A fejlődést azonban számos gond kísérte, amelyek megoldása a termelőszövetkezeteket segítő valameny- nyl szerv, intézmény közös erőfeszítését igényli. Nőttek a termésátlagok A közös gazdaságokban a halmozott termelési érték az előző évhez viszonyítva csaknem 130 millió forinttal növekedett. Bár a fejlődés üteme némileg alatta marad az országos átlagnak, azonban a körzet gazdaságainak helyzetét figyelembe véve jónak értékelhető, mert a növekedést csaknem teljes egészében az alaptevékenységből érték el. A halmozatlan termelési érték csaknem 90 millió forinttal emelkedett. Ezt a fejlődést is majdnem teljes egészében az alaptevékenységből érték el. A termésátlagok az elmúlt esztendőben, a cukorrépa kivételével.* valameny- nyi növénynél felülmúlták a korábbi évek átlagait. A hozamnövekedés kedvezően hatott az árbevételekre és jobb feltételeket teremtett az állattenyésztés fejlesztéséhez. Ami biztató Az állattenyésztésen belül a szarvasmarha-állomány 5 százalékkal, a tehénlétszám pedig 35 százalékkal emelkedett. Csökkent viszont a sertésállomány 11, a juhállomány 13 százalékkal. A kedvezőtlen létszámalakulás ellenére javulás tapasztalható viszont a tenyésztésben, gondozásban és a takarmányozásban. a sertéstenyésztésben általában csökkent az egy kilogramm hús előállításához felhasznált abraktakarmány és javult a napi átlagos súlygyarapodás. A korszerű tenyésztési módszereket alkalmazó gazdaságok az átlagtól jobb eredményeket értek el. Mindezek eredményeképpen a bruttó jövedelem az előző évhez viszonyítva csaknem 70 millió forinttal emelkedett. 100 forint bruttó jövedelem előállításához kevesebb költséget használtak, a tízórás munkanapra jutó bevételi összeg is emelkedett. Míg tavalyelőtt 136 forint, tavaly 155 forint volt. Javult az eszközgazdálkodás színvonala. Mintegy 10 millió forinttal növekedett az üzemvitelt segítő állami támogatások összege. Feszültsége k Számos tényező akadályozza még a fejlődést. Ha tanulmányozzuk az elmúlt évben megkezdett és megvalósított beruházásokat, azok értékét és forrásait, kiderül, hogy feszültségek jelentkeznek. Amilyen mértékben növekedett a beruházásokon belül a saját erő, ugyanabban az arányban, vagy jobban csökkent az állami támogatás és a hiteL Általános az a vélemény a termelőszövetkezetekben, hogy a beruházásoknál a jelenlegi feszültségek, ellentmondások hosszú távon nem tarthatók fenn. Előidézhetik a beruházási kedv mérséklődését, lassíthatják az elkövetkező tervidőszak főbb célkitűzéseinek, a hústermelési programnak megvalósítását. A bácskai körzetben a korszerű állattenyésztés és hizlalás feltételei még hiányoznak a legtöbb termelőszövetkezetben. A másik nagy baj, hogy a közös gazdaságok gépparkjának jelentős része elhasználódott és a bővítés lehetőségei sokkal kisebbek, mint azt a korszerű termeléstechnológia, valamint a szállítás igényelné. Külön gondként jelentkezik, hogy a MÁV Baja—Gara, valamint Baja—Hercegszántó vasútvonalak forgalmának megszüntetését tervezi a jövő esztendőben. Ennek feltételei pedig nincsenek meg. A termelőszövetkezetek az idei elgondolások megfogalmazásánál sok helyen akadályokba ütköznek. A területi szövetség az elhangzott észrevételeket, a felmerülő nehézségeket továbbítja az illetékeseknek. K. S. Nemcsak Magyarországnak Hamarosan külföldön is bemutatkoznak a kecskeméti gépjavító új gépei. Egymás után három — Erfurt, Növi Sad és Poznan — kiállításon láthatják az érdeklődők. Elsősorban a „Puma’’ nevű pneumatikus szemenkénti vetőgépet. Ebből eddig 200 darabot szállított a vállalat, s az AGROTRÖSZT újabb 300 darabos megrendelése is készül már a bajai telepen. A Sinus borona első százdarabos hazai sorozata után India részére készítenek újabb 100 darabos szériát. Második képünkön az alváz hegesztését végzik a kecskeméti üzemben. Világbankárok látogatása a megyében Kilenc ország 13 európai nagy takarékpénztárának több mint húsz képviselője — akik a Budapesten rendezett nemzetközi tanácskozáson a bankvezetés üzletpolitikai és gazdasági kérdéseiről tárgyaltak —, Szirmai Jenő OTP vezér- igazgató és több munkatársa társaságában tegnap Kecskemétre látogatott. A megyei tanács székházának üléstermében a tiszteletükre rendezett fogadáson dr. Kőrös Gáspár, a megyei tanács vb-elnök- helyettese köszöntötte a vendégeket Ezt követően nagy érdeklődéssel fogadták a számukra levetített, 600 éves Kecskemétet bemutató színes filmet és dr. Kőrös Gáspárnak, a megye életéről, helyzetéről szóló tájékoztatóját. További programjuk során a külföldi takarék- pénztárak képviselői Bugáéra, majd az Izsáki Állami Gazdaságba látogattak, ahová elkísérte őket Deák István, az OTP megyei igazgatója is. Elsorvadt a bajai rátartiság? Vajon mi történt ebben a kedves, szép, valamikor oly tiszta Sugovica-parti városban? Mi lehet az oka, hogy miközben tetszetős új lakóházakkal és sok egyébbel gyarapodik, a város utcáin — úttesten és járdákon egyaránt — papírhulladékkal, tépett cement- zsákdarabokkaL, szeméttel kergetőzik a szél? Kevésbé szeretik talán szűkebb hazájukat az ittlakók, mint jó pár évvel ezelőtt, amikor még példaként lehetett állítani Baja tisztaságát a megye többi települése elé? S hol a régi jogos büszkeség, a nemes értelemben vett bajai rátartiság? — Ezek a kérdések, gondolatok nyüzsögtek bennem pár nappal ezelőtt, miközben Baja utcáit róttam. ^ Lehangoló látvány fogadott, s lehangoló gondolatok lettek úrrá rajtam a Tóth Kálmán tértől a Béke térig, és a mellékutcákban is. A termelőszövetkezetek területi szövetségének székháza elé érve eszembe jutott; érdemes lenne utcai papírgyűjtő napot szervezni a városban, nem járna rosszul a MÉH! Abban a pillanatban a locsolóautó haladt el a Szabadság úton. Megnehezítve a szél munkáját, méltatlan helyéhez „tapasztotta’’ a szemetet, s az úttesten heverő nádhulladékot. (Persze, csak addig, amíg meg nem szárad. Aztán ismét kezdődik a kergetősdi, míg újra nem jön a locsolóautó.) Távol áll tőlem a csipkelődés. Komolyan próbálom keresni a bajai utcák, járdák elhanyagoltságának okát. Igen, talán a csatornázással járó „ostrom- állapot” szegte a helybeliek kedvét. De nyomban kontrázom: A tatarozással, festéssel stb-vel járó felfordulás a családi otthonban is idegesítő. Ám, csak húzza ki a lábát a kőműves, vagy szobafestő mester! Alig várja az ember, hogy rendet, tisztaságot teremtsen maga körül. A csatornázási munkálatok után nem ez lett volna a természetes? A jelek szerint — nem. De vajon miért? Lehet, hogy csupán a példaadás hiányzott az utcák tisztántartására hivatottak részéről, s a járdák is ezért maradtak ápolatlanul? Ez könnyen lehetséges, hiszen a városi tanács egyik dolgozója így érvelt felvetésemre;, „Ugyan, mit is lehet elvárni a négy-öt, jobbára idős és beteges úttisztítótól? Ennyien végzik ugyanis a munkát...” Jó lenne, szép lenne, ha ha ismét visszanyerné hajdani derűs, tiszta külsejét a Sugovica-parti város. Hiszen olyan kévésén múlik! Kitűnő receptet is kínált ehhez nemrégiben a tv híradója. Nevezetesen a húszesztendős Dunaújváros lakóinak példáját, akik szinte egy emberként szerszámot; seprűt, ásót, gereb- lyét ragadtak, s egyetlen napon elvégezték a város nagytakarítását. Nem igaz, hogy a bajaiak városszeretetéből ne futná hasonló akcióra! S utána már Csak a rend és tisztaság megbecsülése, maradna hátra. Valahogy úgy, ahogyan azt a környező községek, például Vaskút lakói is teszik. P. I.
