Petőfi Népe, 1970. április (25. évfolyam, 76-100. szám)

1970-04-24 / 95. szám

1970. április 24, péntek 5. oldal Megszűnt Megírtuk a sok éves múltra visszatekintő kecs­keméti Mátis Kálmán Képzőművész Kör ^nek­rológját” annak idején. Fájlaltuk, hogy megszűnt. Mint ahogyan azt is, hogy {eloszlott a drágszéli népi együttes. Vagy a jános­halmi, éppen egy nagyon sikeres jugoszláviai körút után. Arra a kérdésre ke­restük akkor is a választ.' miért szűnt meg? Megszűnt — már régen a Hírős Együttes is, egy része — a tánccsoport — él még tovább. És az iro­dalmi színpadok. Néhány évvel ezelőtt megyénk még előkelő helyet foglalt el ebben az öntevékeny mű­vészeti ágban. Országos sikerekről adhattunk szá­mot. Aztán ezek is kezd­tek megszűnni. A kiskő­rösi, az egyik legjobb kis­kunfélegyházi, aztán a ba­jai, a jánoshalmi. Ma­radt a jobbak közül a halasi, három kecskeméti és a kalocsai. És a szin­tén színvonalasan műkö­dő tiszakécskei. És mi van most? Sorra megszűntek, meg­szűnnek ezek is. Ma hal­lottam — éppen a legil­letékesebb helyről — hogy hosszú vajúdás után meg­szűnt az Orfeusz irodal­mi színpad is. Az orszá­gos rangú, széles körben ismert együttes. A Tele­vízióban is szerepeltek, országos nagydíjat is nyer­tek, nem is egyszer. A régi, szép hagyomá­nyokra visszatekintő Kecs­keméti Kodály Kórus ve­zetői is panaszkodnak: nem mennek énekelni a fiatalok. Az átlagos élet­kor veszedelmesen felfelé halad. Megszűnik hamarosan az is? Népművelők, KlSZ-ve- zetők, pedagógusok közös összefogással nem tudná­nak változtatni ezen a fo­lyamaton? Varga Mihály Sínek között AZ ÜJSAGÍRÖ MINDENNAPI TÖRTÉNETNEK IS NEVEZHETNÉ AZT, AMELY TEGNAP KERÜLT A NOTESZÁBA KÉT FALUSI FIATAL HÁZASSÁGÁ­RÓL. NEVEZHETNÉ, DE MÉGSEM TESZI, MERT A TÖRTÉNET MÉG — VAGY MÁR — NEM MINDEN­NAPI. UTÁNA VAGYUNK EGY ELŐÍTÉLETES KOR­NAK, DE ELŐTTE, VAGY INKÁBB KÖZEL HOZZÁ, HOGY A FIATALOK ÉLETE AZ ÚJ KOR TÖRVÉ­NYEI SZERINT ALAKULJON. TÖRTÉNETÜNK SZEREPLŐI ITT ÉLNEK KÖZÖTTÜNK, OLYIKNAK FÉL LÁBA MÉG AZ ÉVTIZEDEKKEL ELŐBBI KORSZAKBAN CAMMOG. A FŐSZEREPLŐK AZON­BAN — LACI ÉS MARGIT —: MÁR AZ ÜJ IDŐK b ÚTJAIT JÁRJÁK. KOPOGTASSUNK BE HOZZÁ­JUK, MAJD A TÖBBI SZEREPLŐHÖZ IS. MARGIT | Margitot találtam odahaza, délelőtt, ■ az ágynemű még szétrakva a szobá­ban, szellőztet a fiatalasszony. Beteg- állományban van, de már talpon. Két nap múlva újra dolgozik. Nehéz a beszélgetés indítása, hiszen arról szeretnék szót ejteni, ami már annyi keserű órát szerzett neki is, meg Lacinak is. De azért kezdjünk hozzá. — Szép ez a kis ház kívül-belül. Mostanában épí­tették ? — November óta lakunk itt. — És addig? — Apáméknál. Külön szobában, igaz, de mégis csak velük. — A szülők is dolgoznák? — Igen, mindketten, öcsém a városba jár iskolába, kollégiumban lakik. Csak a nagymama van odahaza. Ő tartja rendben a házat és gondozza az állatokat. Reg­gel és este elmegy templomba, aztán végzi a dolgát. — Mikor járt itt a nagymama utoljára? — Akkor... — Zsebkendőt ránt, sírásra görbül a szája. PAPA J A tsz-ben találtam rá, állatgondozó. Öt­” venhat éves tagbaszakadt ember. — Ja, a Margiték? Mióta elmentek tő­lünk, nagyon szépen élnek. Sajnos, a nagymama majd­nem szétrobbantotta a családot. Bizony, magam sem tudtam, mitévő legyek. Két gyerekem van, Margit, meg a Gabi a városban. Mindkettőt egyformán szeretem. Meg az édesanyámat is. Késhegyig ment már a harc, tótágast állt bennem az indulat, amikor a szegény kis­lányom már a víznek akart menni. — Laci volt a szálka a nagymama szemében? — Először igen. Laci édesapja ugyanis börtönt járt ember. Egy rakodásnál elengedte a boroshordót, az visszacsúszott a treplin és rázuhant egy emberre. Gon­datlanságért másfél évet ült. Hát börtönviselt, no és! Rendes ember, nem lopott, nem sikkasztott. Véletlenül esett a baj. De a nagymama azt mondja: gyilkos. Már­pedig az ő unokája gyilkos fiának nem lehet a fele­sége! Hát itt kezdődött. — Meddig laktak itt Laciék? — Három évig. De ez maga volt a pokol. Nekik is. meg nekünk is. Anyámnak nem, ő mindennap elment imádkozni, feltöltekezett a harcra. Akkor aztán lassan felépült a ház. A Laci háza. A fiú egyébként a leg­rendesebb ember a világon. MAMA | Ugyancsak a tsz-ben, a baromfiaknál. ——------------- Szomorúszemű asszony, ahogy szóbaho­z om Margitékat, rögtön sírva fakad. Először komor a sírás, de hamarost örömbe csap át. Aztán beszélni kezd, nem is kell nagyon kérdezni. — Róluk beszélt az egész falu, amikor a nagymama elkövette azt a szamárságot. Nem lett volna szabad magát ennyire elragadtatni. — Csak az volt Laci vétke, hogy az apja...? — Sokáig az. De amikor nagymama látta, hogy nem Gondolatok a nyelvi tagozatú osztályokról Felfedezték Bács megyét Élénk a természetkedve­lők tavaszi vendégjárása a megyében. Baracknyílás idején a külföldi turistákon kívül ma már az ország minden részéből érkeznek látogatók. Különösen szép látványt nyújtanak a teljes díszben pompázó nagyüze­mi ültetvények. Az Esti Hírlap 1970. jan. 15-i számában Bernáth László érdekes és gondol­kodásra serkentő cikkét ol­vastuk. Iskolákról szól, és azon a napon jelent meg, amikor újra kezdődött a tanítás a hosszú szünet után. A szakosított tanter­vű, népszerű nevükön ta­gozatos osztályok lassan­ként akuttá váló gondját vetette fel. A hátrányos helyzetű tanulókról, a fi­zikai dolgozók gyerekeiről is írt, lemaradásukról a ma­gasabb iskolázásért folyó versenyben, s a lemaradás egyik okát látja a gimná­zium egységét megbontó tagozatos osztályokban: elő­nyös indulást adnak, de munkások és parasztok gyermekeit csak kis szám­ban fogadják be. Az ember szeretne fel­kiáltani; végre leírta va­laki; Ám tegyük hozzá a teljes igazság kedvéért, hogy hasonló gondolatok 1969 végén is felbukkantak már a sajtóban, bár nem egészen így fogalmazták meg őket. Nem akarok más mestersé­gébe kontárkodni, ezért csak a nyelvi tagozatú osz­tályokról írok. A négy éven át, heti 5—6 órában tanult idegen nyelv viszonylagos — nyelven­ként és iskolánként eléggé különböző — tudásbeli fö­lényt ad és jó esélyeket a felvételhez bizonyos sza­kokra, főiskolákra. Van olyan főiskola, ame­lyik csak nyelvi tago­zatú osztályokból vesz fel hallgatókat. Ám ennek megvannak a szociális ve­szélyei; Bernáth László na­gyon meggyőzően felsora­koztatja őket. Tapasztala­tom szerint megvan a pe­dagógiai veszély is. Láttam már tagozatos osztályt, me­lyet gőgössé és fékezhetet- lenné tett vélt kiváltsága, s izgágasága azért is meg­hökkentő volt, mert az azonos nyelvet tanuló, nem tagozatos osztályt nagyon szerénynek, fegyelmezett­nek találtam. Kirívó eset, de látens veszélyt jelez. Véleményem szerint a tagozatos rendszer a gim­náziumi , nyelvtanításban nem egészen váltotta be a hozzá fűzött reményeket. Az osztályok egy részenem tanulja meg annyira a nyelvet, mint elvárhatnánk. Az okok kutatása nem tar­tozik ide. Aki a harmin­cas években járt gimná­ziumba (vagy reálgimná­ziumba), az nem lepődik meg. A négy felső évfo­lyam akkor heti 5—6 órá­ban tanulta a második ide­gen nyelvet: angolt, fran­ciát, olaszt — a gimnáziu­mok többsége mégsem adott teherbíró és gyakorla­ti nyelvtudást. (A kereske­delmi iskolák inkább — jó­val kisebb óraszámban!) Azóta, igaz, fejlődtek az eszközök, de még inkább növekedtek az élet követel­ményei, és megváltozott a nyelvtanítás iránya. Felté­telezhetjük, hogy az emlí­tett óraszám önmagában nem elég a sikerhez, a kor­szerű nyelvtudás megszer­zésének vannak más felté­telei is. Szüntessük meg a tago­zatokat? Erre még senki sem felelt egyértelmű igen­nel, de a bíráló közlemé­nyek szerzői valószínűleg ilyen javaslat lehetőségét fontolgatják. Ügy vélem, a megszüntetése nem ve­zetne eredményre. Próbáljuk inkább szövet­ségessé tenni a tagozatot abban a küzdelemben, amely a kétkezi dolgozók gyermekeinek érdekeiért folyik. Vannak olyan tagozatok, melyeket nézetem szerint nem érdemes bolygatni. Ilyen az olasz. Célszerű lenne megyénkben szerb— horvát szakosított tantervű osztályt szervezni. Ezeknek a nyelveknek az alapos ok­tatása jelenleg nem kép­zelhető el más formában, illetőleg nem lenne gazda­ságos, s az ilyen tagozatok aligha okoznának szociális gondokat. A többi tagoza­tos osztályt pedig olyan is­kolának kellene adni, aho­vá főként fizikai dolgozók gyerekei járnak. Ám a négyéves szakosított okta­tás erre a célra nem felel meg. Ha a kevéssé kultu­rált környezetből jövő gye­rek tizennégy éves korában jut intenzív oktatáshoz, már nagy a hátránya. Ezért didaktikai és lélektani ta­pasztalatokat is figyelembe véve — inkább az általá­nos iskola harmadik osztá­lyában kezdődő nyelvtaní­tást érdemes előnyben ré­szesíteni, a tagozatos okta­tást jobb lenne az általános iskolára alapozni. Termé­szetesen csak akkor várha­tunk eredményt, ha az is­kola helyét ésszerűen vá­lasztjuk meg: lehetőleg munkáskerületben. vagy munkások, parasztok által is elérhető pontokon. Ér­telmetlenség olyan iskolá­ban nyitni nyelvi tagozatú osztályt, ahová főként jó helyzetű szülők gyerekei járnak, hiszen ezek a szü­lők gondoskodni tudnak a gyerek iskolán kívüli nyelv- tanításáról is. Szerencsésnek látom a kecskeméti orosz tagozatok és az egyik budapesti fran­cia tagozatú általános isko­la helyének megválasztását. Ám az iskola ilyen kijelö­lése önmagában csak dicsé­retes kapunyitás, nem több. A tanács és a társadalmi szervezetek dolga, hogy a kulturális támogatásra kü­lönösen rászoruló rétegek ezeken a nyitott kapukon belépjenek, a java részük benn is maradjon. Szüksé­ges az érdekelt szülők meg­értése és támogatása is. Nélkülük vagy éppen elle­nükre nem lehet eredmé­nyes az a harc, amelynek az ő gyermekeik javára kell eldőlnie. Dr. Bán Ervin Kétszintes üdülő 10—12 fő üdültetésére alkalmas, BALATONBOGLÁR LEGSZEBB HELYÉN, VÍZHEZ KÖZEL ELADÓ Érdeklődni: Magyar— Szovjet Barátság Mg. Tsz elnökénél. Telefon: Kecskemét, 14-31, 11-98. 3004 Autóbuszvezető tanfolyamra jelentkezést folyó hó 30-ig elfogadunk. Autóközlekedési Tanintézet, Kecskemét, Villám István utca 12. 3150 Múlt és tavasz , kerék alatt megy semmire, más beszéddel jött elő. Hogy az elma­radt templomi esküvőt pótolni kell, megszerezve így az áldást, a bocsánatot. Érti? Három év múlva templomi esküvő. Így az isten is megbocsát nekik, mondogatta. Még a plébánost is rájuk hozta egyszer. — És maguk nem védték meg a fiatalokat? — Nézze, az uram anyjáról van szó. Mi húsz éve dol­gozunk a tsz-ben, az öregasszony segít ki bennünket, szinte pótolhatatlan a háznáL Jó asszony, azt nem le­het tagadni... — És a fiatalok? A pokol? — Mit tehettünk volna ? ... Széttárja a karját: — Ügyan mit?. .1 NAGYMAMA | — Hogy mit nem kérdez az úr? ...................................... Milyen címen szóltam bele az uno­kám sorsába? Hát azon a címen, hogy az nekem jogom, istentől adott kötelességem. Tisztességesen felneveltem a gyermekeimet, becsületre és szorgalomra neveltem őket. A Laci gyerek? Embert ölt az apja. Börtönben ült. És az unokám hozzá men­jen, csak úgy balkézről méghozzá? — Nagymama szerint a fiataloknál nem a szerelem a döntő? — Szerelem? Első a becsület és a tisztesség. Ott kezdődik minden. — És maga szerint mi a tisztesség, meg a becsület? — Maga ne tanítson engem! Abban öregedtem meg! — És az rendjén való, hogy a falu szeme láttára megtépázta asszony-unokáját? — Jogom van hozzá! Százszor is jogom van! Aztán hátat fordít és otthagy. Köztünk a léckerítés, belül a házőrző kutya mondja éktelenül a magáét. Jó hogy ki nem nyitja előtte a kiskaput, hadd marja meg az idegent. LACI I — Kezdettől fogva azt vallom, hogy dol- gozó ember vagyok a feleségemmel együtt és jogom van a felnőtt dolgozót megillető élethez. Igaz, hogy három évig a feleségem szüleinél laktunk, mert nem volt lakásunk. Dolgoztunk és gyűj­töttük a házra valót. A tsz-ben ismerkedtem meg az asszonnyal, ő bérelszámoló-könyvelő, én meg traktoros vagyok. Nem kerestünk rosszul, összespóroltuk a ház­ra valót. — Mit érzett, mikor megtudta, hogy feleséget a köz­ség szeme láttára megverte a nagymama? _ Először felvetődött bennem a bosszú gondolata. De a ztán szót fogadtam Margitnak; nagyobb erény a meg­bocsátás, mint a bosszú. — Minket a munkánk után ítélnek meg az emberek. És szeretnek, ezt merem állítani. Tessék megkérdezni bárkit. MEGKÉRDEZTÜNK TÖBBEKET. MÁR TÜL VAN­NAK AZ ESET SZENZÁCIÓJÁN. KIALAKULT AZ EGYSÉGES ÁLLÁSPONT MARGIT ÉS LACI ÜGYÉ­BEN ÉS EZ: AZ OSZTATLAN ROKONSZENV IRÁN­TUK. BEVEZETŐBEN UTALTUNK RÁ: A FIATAL­SÁG ÉLETE, SZERELME, MUNKÁJA MÁR ÚJ UTAKRA TÉRT, ARRA AZ ÚTRA, AMELYET A TISZTA NAPFÉNY RAGYOG BE. NEM RITKÁN BEÁRNYÉKOZZA EZT AZ UTAT A KORHADT MARADISÁG, A KÖZÖNY, SŐT NEM EGYSZER AZ ÁRTÓ ROSSZINDULAT. MARGITOT, A FIATAL- I ASSZONYT A NYÍLT UTCÁN MEGVERTE A NAGY­ANYJA, MERT NEM HAJLANDÓ KÍVÁNSÁGÁNAK ELEGET TENNI. A FIATALOK AZONBAN MÁR A MAGUK KERESETÉBŐL ÉPÍTETT ÜJ HÁZBAN LAKNAK ÉS KÖNYVEKET OLVASNAK, RÁDIÓT HALLGATNAK ÉS TV-T NÉZNEK. MARGITNAK KEDVENC VERSE KOSZTOLÁNYI DEZSŐ; EGY SZEGÉNY KISGYERMEK PANASZAI, EBBŐL ÍR­TUNK RIPORTUNK ELEJÉRE A CÍMET. Balogh József

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents