Petőfi Népe, 1970. április (25. évfolyam, 76-100. szám)

1970-04-03 / 78. szám

JUBILEUMI DÍSZÜNNEPSÉG (Folytatás az 1. oldalról.) felismeréséig már nem jut­hatott el. A felvilágosulás biztató fényét a felszabadulás hoz­ta meg mind a parasztság­nak, mind a megye más társadalmi rétegeinek is. A földbirtokosok, az irigy ke­reskedők, a kizsákmányo­lok más rétegei gúnnyal és dühvei voltak kénytelenek tudomásul venni, hogy a földosztás során 37 ezer nincstelen számára kiosz­tásra került 200 ezer kh föld és közel 10 ezer hold szőlőterület. Következő nagy lépés volt a termelőszövetkezeti mozgalom megerősödése, mely 1948-ban jelentkezett és mutatta az utat a pa­rasztság társadalmi, gazda­sági felemelkedéséhez. 1949- ben megyénkben már 93 mg tsz működött, közel 2 ezer taggal. Igaz, hogy a termelőszövetkezeti mozgal­mat a kezdeti sikerek után számos kudarc is érte. El­sősorban a helytelen agrár- politika, 1953-ban a Nagy Imre féle revizionista irányzat és nem maradt nyomtalanul az 1956-os el­lenforradalom a mezőgaz­daságban sem. Mindezeket a súlyos következménnyel járó ellentmondásokat egy­értelműen az MSZMP po­litikája, helyes agrárpoli­tikája oldotta fel és szünte­tette meg. 1959-ben a párt VII. kongresszusa mondta ki, hogy megteremtődtek a feltételek hazánkban is a mezőgazdaság szocialista átszervezéséhez. Megyénk parasztsága, ha sok vívódás közepette is, de megértette és magáévá tette a párt he­lyes iránymutatását, 1959- től 62-ig abszolút többség­ben a szövetkezés útjára lépett. Ma a megye földterületé­nek 96 százalékán szocia­lista gazdálkodás folyik — mégpedig eredményesen. Közel 9 milliárd termelési értéket produkálnak mező- gazdasági nagyüzemeink és mintegy 3 milliárd forint értékű az árufelvásárlás. Ez abból adódik, hogy a szövetkezeti nagyüzemi ke­retek szocialista tartalom­mal telítődtek szemlélet­ben és akaratban. Jól tár­sul a parasztság szorgal­mával az a támogatás, amely az elmúlt 10 eszten­dő alatt meghaladta a 9 milliárd forintot. Megyénk mezőgazdasága eredménye­sen tölti be funkcióját a népgazdaságon belül, vagy­is a mezőgazdaság szocia­lista átszervezése, a szö­vetkezetek támogatása nemcsak paraszti ügy, ha­nem rendkívül fontos, össztársadalmi érdek. A fejlődést jól érzékelteti az, hogy egyes termékekből több év óta olyan termés­hozamokat ér el mezőgaz­daságunk, amely a belső fogyasztás teljes kielégíté­sén túl export értékesítés­re is biztos alapot teremt. Búzából az elmúlt évben 16 mázsát takarítottak be gazdaságaink holdanként, a kukorica terméshozama megközelíti a 20 mázsát, fűszerpaprikából a 40 má­zsás holdankénti termés nagyban hozzájárul mező- gazdasági termékeink ex­portjához. A gazdasági reform óta mezőgazdaságunk is erőtel­jesen halad a gazdaságos, jól jövedelmező, szakosí­tott termelés felé, ezt mu­tatja, hogy megyénkben II szarvasmarha- és 8 szako­sított sertéstenyésztő- és hizlalótelep működik. Me­zőgazdasági üzemeink ter­vezésének kiinduló pont­ját mindinkább a reálisan felismert termelési adott­ságokra való támaszkodás jelenti a korábbi egyértel­mű bázis-szemlélettel szem­ben. Hogy a mezőgazda­ságban bekövetkezett gyors fejlődésről beszélhe­tünk, ennek fő oka pár­tunk helyes politikája — annak jó helyi megvalósí­tása. Az átszervezés során létrejött szocialista gazdál­kodási keretek mint adott­ságok állnak rendelkezés­re. Tudni kellett és tudni kell velük a jövőben is he­lyesen élni, különösen ilyen bonyolult természeti és közgazdasági adottsá­gokkal rendelkező terüle­ten, mint megyénk. E fontos, meghatározó té­nyezők felismerése alapján döntött a megyei vezetés amellett, hogy különböző szövetkezeti formák létre­hozását javasolta a dolgo­zó parasztság jelentős ré­szének és ezek be is vál­tották a hozzájuk fűzött reményeket. Ez az alapos, megfontolt politikai állás- foglalás biztosította, hogy az átszervezés időszakában és azt követően nem csök­kent, hanem növekedett a termelés és így találkozha­tott legjobban a társada­lom és a termelők érdeke. A parasztság pénzbevétele a közösből az 1965. évi 12 ezer forintról 17 ezer fo­rintra nőtt. A mezőgazdaság eddigi eredményeit úgy foglalhat­nánk Ö6sze, hogy az meg­felel a szocialista fejlődés célkitűzéseinek — a fejlő­dés általában felfelé ívelő, a belső arányai jól ala­kulnak, a termelés növeke­dése, az árutermelés, a kö­zös vagyon gyarapodása és a tagság személyi jövedel­me között megvan az a szintézis, amely biztosítja a bővített újratermelést Tisztelt ünneplő közönség! Megyénk felszabadulás előtti elmaradottságára nemcsak a mezőgazdaság volt a jellemző, hanem leg­alább oly mértékben az ipar hiánya is. 1945 előtt mindössze 3—4 ezer főt foglalkoztatott az ipar. Jel­lemző az élelmiszeripar egyes ágai Kecskeméten és Kiskunhalason — a vas­ipart alapvetően a kecske­méti gépgyár képviselte és a könnyűipart pedig egyet­len üzem, a bajai posztó­gyár. Lényegében ennyi volt a gyáripar, mely mel­lett különböző termelési ágazatokat csak jelenték­telen üzemecskék képvisel­tek. összességében az ipar nem dominált sem a fog­lalkoztatás, sem a termelés terén. Fokozatosan kellett meg­teremteni a társadalmi szükségszerűség követelmé­nyeinek megfelelően azokat a bázisokat, amelyek egy tervszerű fejlődő iparosítás alapját képezték. A megye helyzetének javulását nem segítette elő az 50-es évek elején kialakult iparpoliti­kai koncepció sem, melyre a túlzott nehézipar centri- kusság volt a jellemző. Lé­nyegében az 50-es évek vége felé alakult ki a ked­vező politikai helyzet egy gyorsabb ütemű iparosítás­hoz. Az MSZMP Központi Bizottsága jól látta az or­szágon belüli nagy fejlett­ségi szintkülönbségeket — az indokolatlan nagy diffe­renciáltságot. A megye lakossága állan­dó munkahely hiányában évről évre csökkent, öt év alatt 20 ezer fő vándorolt el megyénkből és 17 ezren jártak más területekre dol­gozni. 1960-ban még Kecs- l keméten fizették a legna- I gyobb munkanélküli segé­lyeket. Ma arról adhatunk számot, hogy ez a folyamat teljesen megállt, sőt a je­lenlegi népszámlálás adatai szerint megyénk lakossága némi növekedést mutat. Ezzel az egyik legkritiku­sabb társadalmi problé­mánk nagyrészt megoldó­dott. A Központi Bizottság­nak a vidék iparosításáról szóló határozata nyomán, értékes helyi kezdeménye­zésekkel a másodk ötéves terv időszakában ugrás­szerűen megindult megyénk iparosodása, először az öt városban, majd a 12 nagy­községben. E tervidőszak­ban 16 ezerrel nőtt az iparbem foglalkoztatottak száma és a harmadik öt­éves terv végére megköze­líti a 60 ezer főt E szá­mok mögött rendkívül nagy népgazdasági érték húzódik meg, hisz megyénk mezőgazdasági jellege mel­lett ma az ipari termelés értéke meghaladja azt és ez év végére megközelíti a 11 milliárdot Ugyanakkor az emberek 10 ezreinek nyújt bizton­ságos munkát, megterem­tődött a feltétele a ki­egyensúlyozott családi élet­nek. Megyénk iparának struktúrája — élelmiszer- gazdaság-centrikussága mellett — kedvezően ala­kul. Olyan iparágak hono­sodtak meg, melyek fejlő­dése hosszú távra is biz­tosított, megfelel a lakos­ság kor és nem szerinti igényeinek. Biztos jövőt, kulturált szakmai tevé­kenységet nyújtanak a la­kosságnak az elektroakusz­tikai, a műszeripari és fi­nommechanikai ágazatok a több más ágazatokkal együtt. Üzemeink többsé­gét a jelen tervidőszak alatt rekonstruáltuk és megteremtődött a feltétele a műszaki színvonal továb­bi növekedésének, nagy mértékben javultak a dol­gozók munkakörülményei, a keresetek egyenletesen növekednek és ma már megfelelnek a területi, iparági szinteknek. Büszke érzés töltheti el mindazo­kat, akik az ipar fejlesz­tésében, a termelésben te­vékenykedtek és ma is a továbbfejlődésért fáradoz­nak, mert igazi szocialista alkotó munkát végeztek megyénk társadalmának előrehaladása érdekében. A helyi alkotó tevé­kenységet, amely megyénk­re olyan jellemző, kiemel­ten segítette a nagyarányú központi támogatás. Tár­sulva a helyi forrásokkal, 1966-tól mintegy 13 milli­árd forint értékű beruhá­zás megvalósítását tette ez lehetővé megyénk gazda­sági életében. Az ipar egy­maga 4 milliárdot használt fel a két tervidőszakban a fejlesztésre, összegezve, a megye szocialista szekto­rának összes ágazatában 1960 óta több mint 21 mil­liárd forint beruházás va­lósult meg. Ez tette lehe­tővé, hogy megyénk rend­kívül elmaradott kommu­nális ellátottságában ko­rábban soha nem látott fejlődés következett be. A kommunális ágazat rész­aránya megközelíti a 4 milliárd forintot. Tíz év alatt 26 412 lakás épült, befejeződött a fal­vak, a zárt települések vil­lamosítása, az öt város és 69 község közműves vízel­látása valósult meg és 2600 lakásba vezették be a föld­gázt. A lakosság készpénz- bevétele másfélszeresére, a munkások átlagkeresete kö­zel 30 százalékkal nőtt tíz év alatt. Tisztéit Ünneplő Közön­ség! Megyénk gazdasági és kommunális ágazatának fejlesztésével egyidőben nagy gondot jelentett és jelent még ma is az ok­tatás, a művelődés, az egészségügyi állapotok ja­vítása. Köztudott, hogy a Horthy-rezsim alatt ezen ágazatok fejlesztésére for­dították legkevesebbet, hi­szen az akkori rendszer­nek nem volt érdeke a művelt nép kinevelése. A felszabadulás óta ál­landó erőfeszítések történ­tek, hogy e téren is pótol­juk a lemaradást, amely a régi rendszer örökségeként maradt ránk. A tervcik­lusok során az iskolák, a tantermek sokasága léte­sült és jól szolgálja az if­júság a felnőtt lakosság tanulását, illetve tovább­tanulását. így vált lehető­vé, hogy a közoktatás kö­rének szélesedése mellett az oktatás színvonalában is jelentős eredmények szü­lettek. Egyetlen példát em­lítsünk: ma a szakrendsze­rűén leadott órák száma eléri a 61 százalékot. Ezt nagyban segítette az isko­larendszeren belüli körze­tesítés, mely 4000 gyere­ket érint és 14 hétközi ott­hon létesítése, mely ezer gyerek számára biztosít jó feltételeket a tanuláshoz. A közoktatásra irányított kiemelt tevékenység ered­ményeként vált lehetővé, hogy az általános iskolát végzettek 78 százaléka jár közép- és szakmunkáskép­ző iskolába. Nagy eredménynek te­kintjük a szakmunkásképzés terén bekövetkezett fejlő­dést. Az elmúlt évtizedben 23 ezer szakmunkást képez­tünk. Közülük 18 ezer a fiatal. A harmadik ötéves tervidőszak óta valósult meg 6 új iparitanuló intéz­mény. Épült 62 új tanterem, korszerű tárgyi feltételek­kel. Ez évben az ipari tanu­lók három évfolyamán több mint 12 ezren tanulnak. Középiskoláinkban folya­matosan valósulnak meg az oktatási reform célkitűzé­sei. Az oktatás struktúrájá­nak változása során a kö­zépiskolások 60 százaléka gimnáziumban, 40 százalé­ka pedig szakma jellegű intézményekben képezi ma­gát. Szocialista rendszerünk igényességét tükrözik a me­gyében működő felsőokta­tási intézmények. Felső szintű oktatás, mint ilyen 1959 óta van megyénkben és jelenleg 6 ilyen intéz­mény működik, közülük is kiemelkedik a Gépipari és Automatizálási Műszaki Fő­iskola, amely az elmúlt év­ben érdemelte ki e meg­tisztelő rangot. Mérleget vonva megyénk eredményeiből, egyértelmű­en mondhatjuk, hogy azzal jövőnket hosszú távra, biz­tonságosan megalapoztuk. Most készülnek a negyedik ötéves népgazdasági és te­rületfejlesztési tervek, vele párhuzamosan a hosszú tá­vú 15 éves tervek is. Vala­mennyien nyugodtak lehe­tünk abban, hogy megyénk is meg fog felelni azoknak a fő társadalompolitikai j­(Folytatás az 1. oldalról.) jan Brecelj, a szövetségi nemzetgyűlés alelnöke és dr. Géza Tikvicki, Jugoszlá­via budapesti nagykövete. A Román Szocialista Köz­társaság párt- és kormány- küldöttségét Emil Bodna- ras, az RKP KB VB és Ál­landó Elnökség tagja, a RSZK Államtanácsának al­elnöke vezeti. A román de­legáció tagjai: Ilié Cisu, az RKP KB tagja, a prahova megyei pártbizottság első vet élményeknek, amelyeket a párt Központi Bizottsá­ga, a kormány célul tű­zött ki. Megyénk fejlesztési cél­kitűzései arra irányulnak, hogy fokozatosan növelni kell a dolgozók reálbérét és a lakosság reáljövedel­mét, az általános életszín­vonalat. Különös gondot fordítunk a lakáshelyzet javítására, s ennek érde­kében mintegy 20 ezer la­kás felépítését tervezzük a negyedik ötéves tervben. A termelés, a gazdálkodás ha­tékonyságának növelésével valamennyiünknek arra kell törekedni, hogy fokozato­san csökkentsük a terüle­tek közötti társadalmi-gaz­dasági szintek közötti kü­lönbséget, majd hosszabb távon pedig azok megszün­tetését. A mezőgazdaság — mint megyénk termelési jellegét tükröző ágazat — a mai termelési színvonalnál jó­val magasabbra képes. Legfőbb cél a termelés ha­tékonyságának fokozása, az élelmiszergazdálkodás ver­tikumának kifejlesztése, mind több és jobb élelmi­szer gyártása. A meglevő és az újonnan bekerülő termelőeszközök eddiginél céltudatosabb fel- használása lehetővé teszi, hogy a termelés főbb ága­zatában és fázisában sza­kosított üzemek alakulja­nak ki. így válik lehetővé, hogy a következő tervidő­szak végére búzából 18, kukoricából pedig 23 mázsa holdankénti termésátlagot érhetünk el. A szakosított termelés folyamatos növe­lése nyomán a szarvasmar­ha 26, a tertéstenyésztés 56 százalékban ilyen korszerű üzemekben történjen. A kertészeti ágazat a jö­vőben is komoly helyet foglal el a mezőgazdaság­ban, továbbfejlesztésére egv 15 éves rekonstrukciós terv végrehajtása kezdődött meg. A negyedik ötéves terv végére 8500 vagonnal több zöldség és gyümölcs, 400 ezer hektoliterrel több bor terem a jelenleginél. Tovább folytatjuk a nagy kiterjedésű homokterületek gazdaságosabb hasznosítá­sát. E tömören említett cé­lok megvalósulását segítik elő kutatóintézeteink és szorgos kutatóink. Iparunk továbbfejleszté­sénél arra törekszünk, hogy az a lehető legteljesebb összhangban legyen az or­szágosan is kiemelt ipar­ágak és ágazatok fejlesztési céljaival. Így erőteljesebb lesz az élelmiszergazdasá­gon belül a feldolgozóipar, az elektroakusztikai és a műszeripar, a nyersanyag­feldolgozás, a járműiparhoz kapcsolódó ágazatok, a vegyipari gépgyártás és a lakosságot közelről érintő szolgáltatási ágazat fejlesz­tése. Az említett célok meg­valósítására mintegy 2 titkára és Dumitru Turcus, Románia budapesti nagy­követe. A szomszédos Ausztria kommunista pártjának kül­döttsége Franz Muhri, az Osztrák Kommunista Párt elnöke vezetésével ugyan­csak Budapestre érkezett. A delegáció tagjai: Walter Wachs, a Politikai Bizott­ság tagja és Alois Hofer, a Központi Bizottság tagja. A vendégek fogadására a Nyugati pályaudvaron, szeg kerül felhasználásra. Következményeként a ter­melés kb. 50 százalékkal nő és újabb 13—15 ezer fő foglalkoztatása válik lehe­tővé. A korábbi időszaknál nagyobb összegek kerülnek felhasználásra a közleke­désben és a kommunális ágazatokban. Kiemelt he­lyen szerepel a lakosság egészségügyi ellátásának javítása, melyet hosszabb távra biztosít a negyedik ötéves tervben belépő kis­kunhalasi 500 ágyas, és a tervidőszakban megkezdő­dő 950 ágyas kecskeméti új kórházak megépítése. Kecskemét és a megye kultúrszínvonalát növeli az épülő Kertészeti Főiskola, a Technika Háza és a vá­rosi művelődési ház. Az említettek és még sok más létesítmény méltán repre­zentálja a Duna—Tisza kö­zének e nagy részét, ennek termelését és kultúráját. Lehetőség nyílik ezzel szá­mos tudományos jellegű rendezvény megtartására, melynek szintje és keretei meghaladjak a megyei és az országos méreteket is. Beszéde befejező részé­ben Erdősi elvtárs megem­lékezett a negyedszázados történelmi jelentőségű épí­tőmunka hőseiről, a mun­kásosztály, a dolgozó pa­rasztság, a nők, az ifjúság szerepéről és jelentőségé­ről. Végül utalt azokra a nagy jelentőségű állásfog­lalásokra, mely pártunk, népi demokráciánk nem­zetközi politikai irányvona­lát jelentik, s amelyek szo­ros összefüggésben vannak a szocialista közösség, a nemzetközi kommunista mozgalom, a békéért, a biztonságért, a szocializmus győzelméért folytatott nem­zetközi méretű küzdelmei-,! vei. Erdősi elvtárs beszéde befejező szavaiban éltetve hazánk felszabadítóját, a Szovjetuniót, annak dicső­séges hadseregét, a Magyar Szocialista Munkáspártot és a békét. Erdősi elvtárs beszéde után K. Sz. Ponomarjov gárda-vezérőrnagy köszön­tötte az ünnepség résztve­vőit. Meleg hangon méltat­ta a magyar és a szovjet nép barátságát. Az ünnepség első része az Internacionálé hangjai­val zárult ★ A díszünnepség második része színvonalas kultúr­műsorból állt. A városi művelődési központ szim­fonikus zenekara, valamint munkásőrzenekarok sze­repeltek. A Honfoglalás napjai címmel a Katona József Színház művészei adtak irodalmi műsort. Vé­gezetül a város legkivá­lóbb énekkarai léptek fel. A Felsőfokú Óvónőképző Intézet énekkarai, a Kis­ipari Szövetkezetek Kodály kórusa, a pedagógus ének­kar és a városi művelődé­si központ leánykara adott műsort illetve a Ferihegyi repülő­téren megjelent: Kádár János, az MSZMP KB első titkára, Losonczi Pál, az Elnöki Tanács el­nöke, Fock Jenő, a forra­dalmi munkás-paraszt kor­mány elnöke, Apró Antal és Fehér Lajos, miniszterel- nök-helyetesek, Gáspár Sándor a SZOT főtitkára, Kállai Gyula, az ország- gyűlés elnöke, Komócsin Zoltán és Nyers Rezső, a KB tikárai, milliard formt körüli ősz-

Next

/
Thumbnails
Contents