Petőfi Népe, 1970. április (25. évfolyam, 76-100. szám)
1970-04-19 / 91. szám
IP ODfXLO/1/% ; Buda Ferenc: Péter Gyalog indult, pusztaszélről, a szegénység szérűjéről. Jött kövek között töretlen, kötelek közt is kötetlen. Ágai máig erősek, zöld rügyekkel viselősek. Ezüst nyárfaként fehéren nő a gyepsori gyökéren vénen is még egyre feljebb. Vall hitet a hamu helyett egy-darabban mindhalálig. Hetven éve fenn világít. \ Simonyi Imre: A végén ügy hírlik hogy a végén József Attila már csak sirt. Nem is sírt, nem is ö sírt; folytak a könnyei. A könnyei sírtak. Ö már nem. Akkor már nem. A végén már nem ő: a könnyei... ::. hogy Krúdy a végén már csak hallgatott. Bár igaz ő már korábban is hallgatott. Az ágyúcső hallgat úgy a lövés előtti pillanatban. Korábban úgy hallgatott. Később úgy miként az ágyúcső a lövés utáni pillanatban. Később úgy hallgatott. A végén a végén már csak úgy hallgatott mint a csend két robbanás között ha szétfeszíti vállát asztalra könyököl háttal a világnak s egy üveg rizlingbe bámul.'.: '... hogy Bartók a végén tiszta gyolcsinget öltött magára s volt aki látni vélte amint egy szárnyaló pentaton emelte a felhők fölé túl a csillagokon egészen fel a pokolba..'. Ténagy Sándor: Jóság Jó vagy mondtad egyszer Vajon mire gondoltál Nem vagyok jó olyan vagyok mint más mért lennék jobb bárkinél is Szép házikót építettem jelenlétedből — szétrombolom úgyis Szemedből meg a Napból függönyt szőttem az ablakokra — bepiszkolom úgyis Nevetésed fényes köveiből raktam ki az utat _ úgysem sokáig járok rajta T ested gyönyörű hóesését megéneklem és elfelejtem — annyi a gondom Nem nem mondtad te jó vagy olyan jó vagy Kár nagy kár hogy ilyennek látsz Ezután valóban jónak kell lennem E zerkilencszázhatvanöt februárjában házasodtak össze. Cili úgy érezte, ő a legboldogabb lány a világon. Alig másfél esztendeje jött fel faluról Budapestre. Hat hónapja, hogy megismerkedett Elekkel. A munkásszállóról a szép, lőrinci kis házba költözött, övé lett a szoba, a konyha, a kert és ami mindennél fontosabb — a fiú. De néhány hónappal később már rés nyílt a mennyország égszínkék falán és ezen benyomakodtak az előre nem sejtett bajok. Cili kalauz volt a hatvannyolcas villamoson. Elek meg kocsivezető. Magas, forgatható széken ült. Cili, ahányszor előrenézett, látta széles hátát, sima, erős nyakát és dús barna haját, amit hetenként egyszer ő mosott meg, s amibe nagy szakértelemmel és gyönyörűséggel hullámot is nyomott. De mindezt mások is látták rajta kívül. A vezetőülésnél, a forgatható szék körül állandóan nők szorongtak. Csakis nők, mert a férfiakat Cili nem vette észre. A legtöbb közülük mindenféle ürüggyel megszólította a vezetőt. Nevettek, sőt viháncoltak, villogtatták a szemüket. Olyan is akadt köztük, aki nekidőlt Eleknek, karját a karjához nyomta. A szégyentelenebbek, ha egy-egy hirtelen fékezésnél előrelódultak, azután is ottmaradtak a vezető hátán, nyakában. Cili nem hitte volna soha, hogy a vénasszonyok is mennyire szemtelenek. A maga húsz esztendejével úgy harmincöttől kezdve már minden nőt öregnek tartott, ebben alig- alig különböztetett meg fokozatokat. Ellenségesen hallgatta őket, hogyan kedveskednek az urával. — Ha már ilyen csinos a vezető, hát ittmaradok mellette — ilyesféléket mondogattak. — Ma szerencsém van, jól kezdődik a napom — kaca- rászott némelyik, ha Elek odanyújtja a kezét, hogy felsegítse a lépcsőn. Az ilyen nehézmozgású, vagy kövér teremtés alig kapott levegőt, kínnal szedte a lélegzetet, de ahhoz mégis volt kedve, hogy enyelegjen az ő urával. Cili friss arca ilyenkor még pirosabb lett, a szíve meglódult, torkát elszorította a méreg és a keserűség, a féltés egyformán kínozta, akár fiatal, akár koros nők hízelegtek az urának. Napjában többször is áttört az utasok masszáján és előrenyomult. — Ne zavarjuk munka közben a vezetőt! — figyelmeztette zordul a nőket. — Váltsuk meg jegyeinket! Mutassuk fel bérleteinket — ripakodott rá nyersen az ártatlanokra is. Oldal táskájával, amint visszafelé hatolt, irgalmatlanul, az osztó igazság keménységével lökdöste szét az útját akadályozó fiatal lányokat, asz- szonyokat. Este azután otthon, kiengedte a hangját: — Persze, amíg vőlegény voltál, megjátszottad magadat. Nem mutattad ki, hogy ilyen csapodár a természeted. Ha én ezt tudom, rád se nézek, szóba se állok veled. Hiszen te... te egy igazi királytigris vagy! Minden nőre fened a fogadat! C ili maga sem tudta, miért éppen a tigris vált számára a nőhódító férfi jelképévé. Talán azért, mert szállásbeli ágya fölött a korábbi lakó egy szép filmszínész és egy cirkuszi tigris színes fényképét ragasztotta ki. Mindkettő a fogait mutogatta, a két fotográfia alá valaki ceruzával ezt írta oda: a két királytigris. — Méghogy én... én fenem a fogam a nőkre? Rá se nézek én egyikre se. Eleknek meglepetésében valósággal elakadt a lélegzete. Tenyerét a mellére nyomta. Cili meg még haragosabb lett, miért is örült annyira, hogy az urának olyan ragyogó a szeme. Most is, ahogy csodálkozásában tágranyitja, csak úgy tündököl. Mások is észreveszik ezt, nemcsak ő. Meg azt a dús haját. Csapkodni kezdett az asztalon a tányérokkal és még hangosabban kiabálta: — Igenis, tigris vagy! Királytigris! Ha nőt látsz, mindjárt széthúzódik a szád, vigyorogsz, kilátszik mind a harminckét fogad. Nekem? Elek mégjobban csodálkozott. Tenyerét ismét és az iméntinél is erősebben csapta a szolgálati vászonzubbonyra, csak úgy döngött a mellkasa. — Mit beszélsz te itt össze-vissza? Az utassal kedves legyen az ember, akkor nincs idegesség, meg veszekedés a kocsin. — Ügy. Szóval nem is tagadod. — Cili megint odébblökött egy tányért. — Kedves vagy velük. Hát csak legyél, ha jólesik. De nem énelőttem. Azt én el nem tűröm, hogy bolondot csinálj belőlem. Meg ne lássam többet, hogy a nőkre vigyorogsz. Elek hiába erősítgette, hogy ő sohasem mosolyog rá senkire. Ez nem is volt igaz. Ha segített a felszállásnál öregasszonynak, gyermekes anyának, későn és veszélyes könnyelműséggel felkapaszkodó lánynak, vagy ha szólt hozzá valaki, tüstént széthúzódott a szója. Ö maga nem tudott erről, a barátságos természete diktálta így. Arról sejtelme sem volt, milyen tökéletes a fogsora, milyen kedves a mosolya és a tekintete. Az idősebb nők, hálásan a segítőkészségért, az erős kéz szorításáért, gyengéden és egy kis belső izgalommal tréfálkoztak vele. a fiatalok közül meg sokan vissza- visszanevettek rá. Mindenfélét kérdezgettek tőle és kihívóan vihogtak a háta mögött. Cili számára gyötrelemmé vált az a kedvezés, hogy a házastársak azonos időszakban, ugyanazon a kocsin dolgozhatnak. Szétterpesztett, száras cipőbe fűzött izmos lábain egyensúlyozva magát, amikor csak lehetett, az urát figyelte, a megállókban teljes indulattal kiabált a felszállókra: — Igyekezzünk! Menjünk be a kocsi belsejébe! Ne álljunk meg, ne tömörüljünk odakinn! Beljebb! Beljebb! O lykor, ha hely volt hozzá, hátát az ura hátának vetette, és úgy hajtotta befelé az embereket. Különösen a fiatal nőket, akik szívesebben ácsorogtak a peronon, nem törték magukat az ülőhelyekért. Az utasok a kocsiban szinte ijedten kapkodták elő a pénzt, meg a bérletet. Cilivel nem lehetett tréfálniPufók, piros arca, összerántott szemöldöke, még rövid, hegyes kiss orra is megbántottságot és hivatalos szigort mutatott. Egy napon azután szörnyű dolog történt. Cili, akit a fogantyúba kapaszkodók közt nyíló kis rések már figyelmeztettek a veszélyre, könyökével, vállával dolgozva odatörte magát az urához. Elek oldalánál húsz- huszonkét éves nő állt. Telt és formás volt, mindene átdomborodott a vékony, trikóselyem ruhán. A mellével Elek karjához ért és a fülébe beszélt. Cili ezeket a szavakat kapta el; — ... ha arra jár. Az uram éjszakás. A csengőt háromszor ... Szerencse, hogy éppen a megállóba értek. Cili lök- dösni kezdte a formás nőt lefelé és tele tarokkal kiabálta : — Pusztuljon inneni Szégyentelen! Szemérmetlen! Ha jönne egy rendőr, azonnal átadnám; Ilyet, mint maga, nem szállítok a kocsimon! A másik fiatalasszony sem hagyta magát, visszafeleselt, karmolt, szitkozódott, de Cili végül is letaszi- gálta a lépcsőn. Az utasok tájékozatlanul, de együttérzéssel kérdezősködtek: — Mit tett az a nő? Csalt a jeggyel? Lopott? — Az. Lopni akart — válaszolt Cili. És mert még nem adta ki teljesen az indulatát, az előbbi hangerővel és haraggal mondta a szokott szöveget: — Lépjünk beljebb a kocsiba! Ne ragadjunk le a peronon, nyomuljunk beljebb! Igyekezzünk, igyekezzünk, ne pofázzak hiába! A műszak után, alig értek haza, mindjárt nekiesett Eleknek. Az csak állt, a szemét kimeresztette a csodálkozástól és csapkodta tenyerével a mellét. Ciliből meg ömlött a szó, a méreg, a vád: — Az a szemét nő biztosan azért hívott a lakására, mert rávigyorogtál. Mutogattad mind a harminckét fo- gadat! Akár a királytigris. Ne is tagadd, te gyalázatos. Pedig ha az a nő tudná, hogy állva fél fejjel kisebb vagy nála, nem is kellenél neki. Elek csakugyan nem volt magas. Széles válla, zömöksége miatt alig látszott középtermetűnek. De az sem csökkentette a vonzerejét. A felesége pedig legalább három ujjnyival kisebb volt nála, úgy, hogy a vágás nem sebezte meg az önbizalmát. V égül Cili, amint az ura ijedt, álmélkodó arcába nézett, és felfogta, hogy az teljesen ártatlan abban, mennyire tetszik öregnek, fiatalnak, s hogy erről még csak sejtelme sincs — elrémült. Ha ilyen ostoba, nagyon könnyű lesz megszédíteni, mert tudtán kívül sétál be a nők csapdájába. A kétségbeesés még feljebb emelte a hangját; — Megvert éngem az Is,ten teveled! Mi,ért js mgntem hozzád, egy ilyenhez! Hogy a fene enne meg te bitang szélhámos, te tigris, te! A könnyei végifolytak kigyulladt arcán. Kétoldalt megtűzött sapkája, amiről megfeledkezett, hátracsúszott a kontyára. Miközben Elek simogatta és védekezőén dadogott, ő férje mellének támasztotta a homlokát. a méreg, meg a könnyek mögött már nevetni támadt kedve, mert agyában felbukkant a minden bajt, bánatot megoldó gondolat. — Te; Mit szólnál ahhoz, ha trolira kérnénk magunkat? Nagyobb kedvem van hozzá, mint a villamoshoz. Szebb is, meg kényelmesebb. — Bánom is én, nekem mindegy — válaszolt Elek gyanútlanul. Cili három nap alatt elintézte, hogy autóvezető-tanfolyamra küldjék az urát. Kitartással és szemtelen feleseléssel tört le mindenféle ellenállást. Néhány hónap, pal később áthelyezték őket a hetvenhatos járatra. — Na szerbusz — mondta Cili ellágyultan az urának, mielőtt felszálltak a trolibuszra, hogy megkezdjék rajta az első kört. Már a kocsi belsejéből, kis pultja mellől nézte, hogyan kapaszkodik fel és bújik be Elek a vezetőfülke szűk ketrecébe. Amikor leült, visszafordult és a válla fölött rámosolyodott. Szeme, hibátlanul szép fogsora, az üveg és a védőrácsozat mögül ragyogott elő. — Akár egy tigris. Egy királytigris a ketrecben — gondolta Cili elérzékenyülten és boldogan. De amikor újra odanézett, már nem látott belőle semmit. A rúdon végigrántott vászonfüggöny teljesen eltakarta előle, az utasok elől az urát. F rissebben mozogjunk! Váltsuk meg jegyeinket, mutassuk fel a bérletet! — kiabálta Cili hivatalos szigorral, de vidáman és elégedetten. Bihari Klára:
