Petőfi Népe, 1970. április (25. évfolyam, 76-100. szám)

1970-04-17 / 89. szám

tm iprffi« n péntek «. Meghalt Veres Péter Életének 74- évében, rövid betegség után csütörtökön elhunyt Veres Péter Kossuth-díjas író, országgyűlési képviselő, a Hazafias Népfront Elnökségének tagja, a Magyar írók Szövetségének választmányi tagja. A Hazafias Népfront Országos Tanácsa, a Művelődésügyi Minisztérium és a Magyar írók Szövetsége saját ha­lóttjának tekinti. A temetésről később intézkednek. Ha valaki egy távoli kon­tinensen csak az ő sorsát, az ő műveit ismerné a ma­gyar haza tízmillió lakosá­nak életéből-gondolataiból, az tisztán és árnyaltan látná a XX. század honi küzdő parasztságának tör­ténelmi útját és helyzetét Veres Péter a komor tár­sadalmi szélsőségek világá­ban született Balmazújvá­ros hiába épült a roppant tágasságú Hortobágy pere­mére, a kétkezi ember ott is gyötrőn szegény volt. Veres Péternek is már a negyedik elemi után mun­kába kellett állnia. Gor­kij ián hányatott ifjúsága során volt kiskondái, gu- lyásbojtár, napszámos, dol­gozott a vasútnál pálya­munkáéként, aratónak sze­gődött a Semsey uradalom­ba... és fiatalon megis­merte a proletariátus iga­zának Marx által megfo­galmazott igéit A Szociál­demokrata Párt balmazúj­városi földmunkás szerve­zetének tagjaként került közel a szooialianus elmé­letéhez. Már a Tanácsköztársaság idején jó szívvel és min­den erejével, tehetségével vállalta a forradalmi kö­zösség szolgálatát Tagja lett a helyi földosztó bi­zottságnak, direktórium­nak, munkástanácsnak. A reakció ezért előbb más­féléves romániai interná­lással, majd midőn onnan kiszabadult és hazatért, egy évi börtönnel sújtotta. Aligha volt még egy ma­gyar író a két világháború közötti Magyar-országon, aki a Veres Péteréhez hasonló­an társadalom alatti hely­zetben, az önművelés és önkifejezés hasonló ered­ményeit érte volna eL Né­pes család eltartásának gondjával a vállán, csendő­röktől, bíróságoktól zakla­tott parasztemberként is országos figyelmet keltő íróvá és közéleti emberré emelkedett. Az Alföld pa­rasztsága, a Számadás és a Gyepsor című könyvei szé­les körben ismertté tették Veres Péter nevét. Veszé­lyes ellenfelükre ismertek benne a hatalom embered — a tollal és az élőszóval egyaránt pompásan bánó harcostársra a Márciusi Front vezetői. Hazánk felszabadulása szinte népmeséi fordulatot hozott az egykori balmaz­újvárosi szegényparaszt éle­tébe is. Az Országos Föld- birtokrendezö Tanács el­nökeként ő irányíthatta az általa annak idején oly merészen támadott nagy­birtokrendszer szétzúzását. Elnöke volt a falusi sze­génység egy részét magába ölelő Nemzeti Parasztpárt­nak, tagja az országgyű­lésnek, miniszteri poszto­kat töltött be, az Írószö­vetség elnökévé választot­ták. Az új Magyarország ■ közéletének egyik legtevé­kenyebb vezető személyisé­ge volt. Veres Péter szánté halá­la napjáig szívósan művel­te önmagát Elemi vitatko­zó ereje, emberi tisztessége, széles látóköre, még bíráló­iból is tiszteletet váltott ki. Személyében tisztatollú írót, kipróbált hűségű és tehetségű közéleti férfit és gondolkodót, felejthetetle­nül puritán embert gyá­szol az ország. Elhunyt Váci Mihály • Hanoiból érkezett a tra­gikus hír, csütörtökön el­hunyt Váci Mihály, Kos- euth-díjas költő, aki ma­gyar kulturális delegáció tagjaként tartózkodott Viet­namban. Negyvenhat éves volt, országgyűlési képvise­lő, az „Űj írás” szerkesz­tője. Váci Mihályt a Haza­fias Népfront Országos Tanácsa, a Művelődésügyi Minisztérium és a Magyar írók Szövetsége saját ha­lottjának tekinti. A magyar irodalom ki­váló személyiségétől Hanoi­ban pénteken vesznek bú­csút gyászszertartáson a Vietnami Demokratikus Köztársaság kormánya kul­turális kapcsolatok bizott­sága és a hanoi magyar nagykövetség vezetői és munkatársai. Intézkedés történt a költő holttesté­nek hazaszállításáról. ♦ Március 26-án érkezett a VD1Í fővárosába a magyar delegációval Váci Mihály, s hirtelen megbetegedett. Azonnal kórházba szállí­tották, ahol megállapítot­ták, hogy váratlanul fellé­pett magas vérnyomás kö­vetkeztében agyvérzés ér­te. A vietnami orvosok mindent elkövettek meg­gy ógyításáért, biztosították számára a szükséges keze­lést. Három nap múlva visszanyerte eszméletét, és állapotában átmeneti javu­lás következett be. Április 7-én azonban vérnyomása ismét felszökött és újabb agyvérzést kapott. Többé nem nyerte vissza öntuda­tát. Az orvosok megfeszí­tett munkája sem tudta megmenteni Váci Mihály életét. Nyíregyházán született 1924-ben. Apja vasúti mun­kás volt. Tanítóképzőben végezte tanulmányait, s aztán éveken át tanyai pe­dagógusként működött. Volt kollégiumvezető, me­gyei tanácsi előadó. 1950- től az akkori közoktatás- ügyi minisztériumban, i majd a Tankönyvkiadónál dolgozott. 1960-ban az Élet­éé Irodalom munkatársa lett, 1961-től az Űj írás szensesztő bizo tl»3ki0v«XlcljtC I tagja, később a folyóirat szerkesztője. Szabolcs me- i gyében kapta 1963 óta be­töltött országgyűlési kép­viselői megbízatását. Tollával, alkotói mun-| kásságával politikus köl­tővé, pártos közéleti alak­jává vált a mai magyar irodalomnak. Első verseivel 1955-ben jelentkezett, ugyanekkor adta közre „Ereszalja” című debütáló kötetét is. Az 1962-ben ka­pott József Attila-díj után a szocialista magyar iro­dalom terén kifejtett tevé­kenységéért 1965-ben tün­tették ki Kossuth-díjjal. LJUDMILLA KUNYECKAJAi /Lenin dolgozószobájában 4. Röviden, röviden • •• A világ 1970. április 22-cn megemlékezik Lenin születésének 100. évfordulójáról. A Kremlben, Le­nin dolgozószobájában és lakásán emlékmúzeum idézi életének utolsó éveit. Vlagyimir Iljics termé­szetesen nem tudott időt szakítani arra, hogy min­denkivel beszélgessen, aki csak találkozót kért, de tudni akarta, hogy milyen javaslatokkal akartak hoz­zá fordulni. A Népbiztosok Tanácsának fogadószobájá­ban ezért külön dossziéba cember 30-án ennek jegyé­ben fogadták el a „Bürok­rácia felszámolásáról” szó­ló dekrétumot. Vlagyimir Iljics sokszor maga intéz­kedett ilyen ügyekben. Annak idején például nagy jelentőséget tulajdonított a i Fowler-rendszerű kísérleti ekék elkészítésének. A * másodszor elkésik, attól le­vonnak egy napi fizetést, ha harmadszor is előfor­dul, a sajtóban is közzé­teszik. Azokat pedig, akik egymás után több mint há­romszor elkésnek, az érvé­nyes utasítások alapján le­válthatják azzal, hogy töb­bé nem tölthet be felelős tisztséget. Lenin szigorú rendet dol­gozott ki az ülésekre is, az igazságügyi népbiztoshoz, Mikor felszólalt az üléseken, mindig kezében tartotta másodpercmutatós óráját. gyűjtötték a beadványokat Később ezek közül nem egy a szovjet kormány törvé­nyeiben fogalmazódott újjá. Egy munkásnő például kér­te, hogy adjanak ki dekré­tumot a terhes anyák sza­badságáról. Lenin a terve­zetre ráírta: „A munka­ügyi népbiztos hatásköré­be”. Nem sokkal később megjelent a törvény. Lenin gyűlölte a bürok­ráciát és a formalizmust. A Népbiztosok Tanácsában az volt a szabály, hogy minden beérkezett levelet 24 óra alatt el kellett ol­vasni, hogy írója egy héten belül választ kaphasson. 1921. szeptember 23-án Vla­gyimir Iljics tudomására jutott, hogy n«m továbbí­tották időben egy levelét. Ezzel kapcsolatban a kö­vetkezőket írta: „Tegnap észrevettem, hogy egy Fo- tyijevkának átadott sürgős iratot a „szokásos”, vagyis ostoba úton továbbítottak, így nem ért oda a szüksé­ges órában, s ha nem avat­kozom be, napokat is kés­het. Ez a módszer megen­gedhetetlen. Ha még egy­szer előfordul ilyen bürok­ratikus aktatologatás, szi­gorú büntetéshez, leváltás­hoz folyamodom”. A bürokrácia ellen a Népbiztosok Tanácsának apparátusában folytatott harc — mint cseppben a tenger — tükrözi azt a fe­szült küzdelmet, amit Le­nin az egész államban foly­tatott a cári hivatalnok­gépezet súlyos örökségének felszámolásáért. 1919. de­gyái-tó szervek azonban nem lettek készen időben. Lenin, akit felháborított a késedelem, azt követel­te, hogy állítsák „bíróság” elé a vétkeseket, sőt „íté­let-tervezetet” is írt: „A bürokratikus huzavonát el­ítélő nyilvános tárgyalás­nak rendkívül nagy jelen­tőséget tulajdonítva ezút­tal a legenyhébb büntetést szabtuk ki, mivel a vétke­sek eddig ritka lelkiismere­tességgel dolgoztak. Egyben figyelmeztetünk mindenkit, hogy a jövőben a huzavo­náért még a „szent”, de te­hetetlen fajankókat is meg­büntetjük (a bíróság fogal­mazhat valahogy enyhéb­ben is). Mert nekünk Oroszországban nem szen­tekre, hanem jól dolgozó emberekre van szüksé­günk”. Lenint felháborította a fegyelmezetlenség, más munkájának és idejének semmibevétele. Eleinte vol­tak, akik elkéstek a Nép­biztosok Tanácsának ülé­seiről. Lenin, aki mindig pontosan a jelzett időben nyitotta meg az ülést akár­mennyién jelentek is meg — eleinte megelégedett bí­ráló megjegyzésekkel, de 1920 áprilisában a Népbiz­tosok Tanácsa külön hatá­rozatot fogadott el azokról az intézkedésekről, ame- j lyekkel meg akarják szün­tetni a pontatlanságot. Ez kimondta, hogy aki első alkalommal több mint tíz percet késik, annak nevét figyelmeztetéssel a jegyző­könyvbe is beírják, aki Kurszkojhoz továbbított ja­vaslatában ; beszámolóra — 10 perc, első felszólalás — 5 perc, aki másodszor is hozzá­szól — 3 perc, csak kétszer lehet hozzá­szólni. Maga Lenin soha nem élt vissza elnöki tisztségé­vel. Amikor felszólalt az üléseken, mindig kezében tartotta másodpercmutatás óráját, s ha észrevette, hogy a felszólalásra, meg­jelölt idő a végéhez köze­ledik, gyorsabban beszélt, hogy ne lépje túl azt. Az egyik ülésen felszó­lalt egy katonai szakértő és túl szigorúnak nevezte a felszólalási rendet. Vlagyi­mir Iljics mosolyogva meg­jegyezte, hogy jobb éjszaka előkészíteni a rövid, ki­merítő beszámolót, mint éj­szaka ülésezni. Lenin nem engedélyezte, hogy az ülé­seken magánbeszélgetések­kel rabolják el az időt, ezért javasolta, hogy az ilyen mondanivalókat írás­ban közöljék egymással. Lenin nem egyszer több tucat cédulát kapott és vá­laszolt meg egy 2—3 órás ülésen. Ugyanakkor a Lenin el­nökletével lezajlott meg­beszéléseken mindig köz­vetlen. elvtársi volt a lég- ! kör. Mindenki kimondta, amit gondolt. Kitűnő hu­morérzékkel fogadott min­den tréfát, találó megjegy­zést, s olyan jóízűen kaca­gott, hogy senki sem állta ki mosoly nélkül. (Folytatjuk.)

Next

/
Thumbnails
Contents