Petőfi Népe, 1970. április (25. évfolyam, 76-100. szám)

1970-04-16 / 88. szám

A BNV előkészületei Az idei Budapesti Nem­zetközi Vásárra 33 ország­ból jelentkeztek kiállítók. Huszonhárom ország hiva­talos tormában vesz részt a bemutatókon. A kiállítói területet tovább már nem lehet bővíteni, sőt, a ren­dezők a tavalyi zsúfoltsá­got igyekeznek enyhíteni, s a szabadban levő kiállí­tási területet mintegy 2—3 ezer négyzetméterrel csök­kentik. A külföldiek több mint 52 ezer, a hazaiak pedig csaknem 60 ezer négyzetméteres területet béreltek már ki. A vásár szervezése egyébként jó ütemben halad. Az előké­születek során sajtófoga­dást tartottak Párizsban, Milánóban és Bécsben. A nagy érdeklődésre való te­kintettel a belgiumi a hol­landiai, a dániai, a norvé- giai és a japán kereskedel­mi kirendeltségeket újabb információs anyagokkal látták el. A szervezéssel egyidőben a műszakiak is munkához láttak. Több csarnok homlokzatát kor­szerűsítik s a pavilonok­ban legalább száz tárgyaló- irodát létesítenek. Jelentősen megváltozott a gazdasági döntőbizottság munkájának tartalma a gazdaságirányítás új rendsze­rének bevezetése óta eltelt két esztendő alatt. A kü­lönböző üzemek, vállalatok kapcsolatait ugyanis döntő mértékbeli a piaci viszonyok alakították, s ez a körül­mény nagy mértékben megnövelte önállóságukat. Ez tükröződött a megyei gazdasági döntőbizottság elé ke­rült ügyekben is, amelyeknek forgalmáról, tapasztala­tairól — az 1968-as és az 1969-es évek vonatkozásában — a megyei tanács végrehajtó bizottsága legutóbbi ülésén adott tájékoztatást a döntőbizottság vezetője. Érdemes foglalkozni ezzel a jelentéssel, hiszen a bi­zottság tapasztalatait hasznosíthatja úgyszólván a me­gye egész ipara, a különböző szintű és rendeltetésű üzemek, vállalatok. Ügyforgalom A gazdálkodó egységek önállóságának növekedése azt eredményezte, hogy a megyei gazdasági döntőbizott­sághoz évről évre több ügy érkezett. Igaz, hogy csak­nem teljesen megszűntek a pusztán formai okból elő­terjesztett keresetek, ugyanakkor azonban növekedett a döntés alá bocsátott jogviták súlya és jelentősége, de száma is. Amíg ugyanis 1967-ben 420 ügy érkezett, addig 1968-ban már 526, az elmúlt esztendőben pedig 1181. Érdekes viszont megfigyelni — ami kétségtelenül az új gazdaságirányítási rendszer következménye — hogy 1967-hez viszonyítva erőteljesen csökkentek a kereskedelmi kötbérrel összefüggő eljárások. Három évvel ezelőtt 67 darab volt, 1969-ben viszont csak 42 ilyen érkezett, a bizottsághoz. Ugyanakkor ugrássze­rűen megnőtt azoknak az ügyeknek a száma, amelyek­ben az egyik fél valamilyen teljesítés ellenértékének behajtására, fizetésére történő követelésre kérte felhív­ni partnere figyelmét. Nos, amíg 1967-ben mindössze 19 volt a „behajtási ügyek” száma, 1968-ban ez 247-re tavaly viszont már 932-re emelkedett A döntőbizottság az elmúlt évben összesen 1169 ügyet fejezett be az 1968. évi 485-tel szemben. Az ügyek intézésénél arra törekedett, hogy a gazdasági szervek között megromlott egyensúlyt, kapcsolatot nor­mális mederbe terelje, megjavítsa. Ez legtöbbször si­Vállalatok közötti jogviták kerrel is járt, hiszen a kapcsolat mindkét félnek ér­deke, s az átmeneti zavarok nem hathattak ki a to­vábbi együttműködésre, annak megromlására. A bizottság jó munkájánák azonban vannak beszé­desebb bizonyítékai is. Elegendő talán, ha azt említ­jük, hogy 1969. október 1. óta a döntőbizottság is ki­bocsáthat fizetési meghagyást, Ez olyan eredménnyel járt, ami feltétlenül a bizottság érdeme. A jelentési időszakban — vagyis 1969. október 1-től december 31-ig __ 1230 darab fizetési meghagyás kibocsátása i ránti kérelem érkezett be, s ezekkel szemben mind­össze 124 ellenvetést terjesztettek elő, de 1133-at még a múlt évben befejeztek. Monopolhelyzet Az elmondottakból következtetni lehet arra, hogy a gazdasági döntőbizottság messzemenően betartja az ügyek intézésére előírt határidőket. A beérkezett ügyek jelentős részét 30 napon belül befejezte, hatvan napon túli intézés csak olyan bonyolult esetekben fordul elő, amelyekben szakértő meghallgatására, véleményére volt szükség. Többször vezetett jogvitákra az elmúlt két évben hogy az előnyös helyzetben levő fél pozícióját kihasz­nálva jogellenes feltételeket akart érvényesíteni stb. Ez utóbbira példa, hogy a Bács-Kiskun megyei Építési és Szerelőipari Vállalat egy kalocsai építkezés költség- vetésének átárazása során 400 ezer forinttal, a teljes költség 30 százalékával kívánta túllépni az összeget. De említhetjük a Bács-Kiskun megyei Állami Építő­ipari Vállalatot is, amely a megyei kórház traumato­lógiai intézetének építésénél 192 ezer forinttal, a Fém­munkás Válalat kecskeméti gyáregységének rekonst­rukciójánál pedig 491 ezer forinttal többet számolt el, mint amennyit maximálisan lehetett volna. Gyakran előfordult, hogy a monopolhelyzetben levő vállalat visszaélt helyzetével. Például a Ferroglóbus Kereskedelmi Vállalat a megyei szövetkezetek ter­mékforgalmazási társulásának 300 mázsa vaslemezt szállított, de túlnyomó részét kéttonnás tételekben, hogy a kisebb mennyiségre megállapított felárat el­számolhassa. A szerződésszegésekről szólva azt kell el­mondanunk, hogy legtöbb az építőiparban fordult elő, zömmel átadási késedelemként. Tapasztalatok Az eddigi, két évben gyűjtött tapasztalatok szerint a vállalkozási szerződéseknél a minőségi kifogás do­minált, egyes esetekben súlyos tervezői hibák, miatt, így az Általános Épületttervező vállalat által tervezett es a Kecskeméti Konzervgyár egyes telepén több, mint négymillió forintért megépített szárítóüzem egyik fő tartógerendája két év múlva behajtott, s haladéktala- nul alá kellett dúcolni. a szakértői vélemény szerint a főtartók teterbírását a tervező 20,4 százalékkal „alá­tervezte”. ” Szerzett a megyei gazdasági döntőbizottság olyan ta­pasztalatokat is — különösen 1969-ben —, hogy a kö- A nem fizették esedékessé vált tartozásaikat A vállalatok egész sora esett ilyen késedelembe, s ezt mutatja a behajtási ügyek számának jelentős emelke­dése, amiről korábban, cikkünk elején szót ejtettünk. Egyes vállalatoknál ez átmeneti jelenség volt, míg máshol szinte állandósult így különösen jelentős volt az adokesedelem a jánoshalmi Bácska Ktsz-nél, a kis­kőrösi Vegyesipari Javító és Szolgáltató Vállalatnál, a Kecskeméti Mezőgazdasági Gépjavító Vállalatnál stb. Nincs módunkban, hogy a megyei gazdasági döntő­bizottság munkájának kétéves időszakáról részletes elemzést adjunk, de az elmondottakból látszik, hogy komoly feladatokat oldanak meg hónapról hónapra, s tegyük hozza, hogy nem is akárhogyan. Ezért határo- « megyei tanács végrehajtó bizottságának legutóbbi ülésé, hogy elismerését fejezi ki a bizottság vezetőjének és munkatársainak. Gál Sándor Emelkedő lakossági jövedelem A lakosság pénzbevételeinek emelkedese 1969-ben Az életszínvonal hely­zetét illetően mindig dön­tő jelentőségű a lakosság pénzbevételeinek az ala­kulása. Ez országosan kö­rülbelül a háromnegyed része a lakosság évi össz­jövedelmének, de ennél nagyobb az arány a fő­városban és az erősen Iparosodott megyékben. 1969-ben az ország la­kosságának összeg pénz­bevétele 10 százalékkal volt nagyobb, mint az előző évben. A növeke­dés tehát igen tekintélyes akkor is, ha figyelembe vesszük, hogy a pénzbe­vétel reálértéke, egyes fo­gyasztói árak emelkedése következtében, körülbelül 2 százalékkal kisebb volt mint a névleges emel­kedés. A megyében azonban ennél is nagyobb volt a növekedés: 12 százalék. Nálunk ugyanis nagyobb súllyal szerepel a mező­gazdaság, mint országos bérek és fizetések egyéb bérjellegű bevétel tsz-tagok pénzbevétele társadalombi ztosítási juttatások A bérek és fizetések átlagosan 10 százalékos többlete is nagyobb, mint az országos 8 százalék. Ezt a tételt két tényező átlagban, és a mezőgaz­dasági lakosság pénzbe­vétele ezúttal nagyobb mértékben emelkedett az előző évivel szemben. + 10 százalék -f- 31 százalék + 14 százalék + 10 százalék alakítja: az egyik a dol­gozók számának az emel­kedése, ami a megyében hat százalék körül volt tavaly. A másik pedig az egyéni átlagkereset emel­kedése, ami tavaly az iparban elérte az 5 szá­zalékot. A legnagyobb mérték­ben azonban a bérből és a fizetésből élő dolgozók úgynevezett egyéb be­vételei emelkedtek az el­múlt év folyamán. Itt az a nyereségrészesedés a legfontosabb tétel, amit 1969 tavaszán fizettek ki az 1968. évi nyereség­ből. Ezeknek az összege csaknem az egyharmadá- val volt nagyobb, mint egy év előtt, mind orszá­gosan, mind a megyében. Á. 1» TELEX Osztrák megrendelésre női, autós kesztyűket ké­szít a Kecskeméti Kesztyűs Ktsz. , * Tizenhatezer méter he­vedert adott el az NDK- ban — automata berende­zésekhez a Kiskunmajsai Drótfonatgyártó Vállalat. • Magyarország részt vesz az 1970 szeptemberében Rio de Janeiróban meg­rendezésre kerülő nemzet­közi tudományos technikai kiállításon. B l&gazdasiál] Józsa Ödön; OKTATÁS, SZAKKÉPZÉS, GAZDASÁG (Közgazdasági és Jogi Kiadó) Népgazdaságunknak egy szakmunkás kiképzése 235 ezer, egy felsőfokú szak­emberé pedig átlagosan 668 ezer forint­jába kerül. Hazánk aktív keresőképes­ségének oktatási tőkéje 1960-ban 67 mil­liárd forint volt. Elgondolkodtató szá­mok, amelyek mögött a szerző az okta­tás, szakképzés és a gazdaság alapvető összefüggéseit boncolgatja. Megismertet bennünket a hazánkban és számos kül­földi országban kialakított iskolarendszer pozitív és negatív tapasztalataival. Mint általános jelenséget tárja elénk a szak­mák, részszakmák számának rohamos gyarapodását (egyedül az USA-ban éven­ként 500-zal nő a szakmák, részszakmák száma.) Ezeket a gazdasági életben be­következett változásokat a képzés mód­jának, idejének és az egyes oktatási for­mák arányának követnie kell. A gazdaság egy bizonyos fejlettség szintje, és a kitűzött célok elérése, meg­határozott mennyiségben és összetételbe]* kívánja meg a szakképzett munkaerőt. A felsőfokú szakemberképzésben például a műszakiak számának gyors növekedé­se kívánatos, míg a jogászképzést „csak” szinten kell tartani. A „túlképzés”, a szellemi erők pazarlása, lassítja a társa­dalmi fejlődést gyakran a társadalom és az egyén konfliktusos helyzeteit eredmé­nyezheti. Az oktatás tervezésénél a társadalom által igényelt szakképzési struktúrát kell alapul venni. A szakemberképzés magas költségei indokolják az ésszerű beiskolá­zást, az optimális iskolanagyság közelí­tését, a végzettek képzettségüknek meg­felelő foglalkoztatását. Nagy veszteség í>mind a népgazdaság, mind az egyes vál­lalatok részére, hogy még ma is magas a képzettségüket nem, vagy csak részben hasznosító szakemberek száma. Az oktatás gazdaságossága — állapítja meg a szerző — sok tényező eredőjeként alakult ki. A képzés formái, ideje, a tan­könyvek időállósága, az iskola nagysága a pedagógusképzés rendszere mind meg­annyi összetevő. A könyv számos új fogalom bevezeté­sével, újszerű megközelítésben tárja fel az oktatás és a gazdaság kapcsolatát Szemléletességét növelik a szakképzés és oktatás hatékonyságáról készített model lek, számítások. A szerző által levont következtetések bizonyára élénk vissz­hangot, esetleg vitát keltenek. A könyv elsősorban oktatással foglal­kozó közgazdászok, gazdasági kérdések­ben jártas, vagy az iránt érdeklődő pe­dagógusok, tanácsi dolgozók munkájához hasznos segédeszköz. 25 ÉV IPAR, MEZŐGAZDASÁG, ÉLETSZÍNVONAL. KULTÜRA (Kossuth Kiadó) Hazánk felszabadulásának 25. évfordu­lójára számos jubileumi kiadvány látott napvilágot. Szocialista gazdaságunk ne­gyedszázados fejlődését ezzel a kötettel foglalják össze élenjáró gazdasági szak­embereink. A négy önálló tanulmány felöleli a gazdasági élet legfontosabb területeit, az ipart, a mezőgazdaságot, foglalkozik élet- színvonalunk alakulásával, művelődés- politikánk 25 évével. A gazdasági növekedés folyamatos eredményei nem köthetők egyetlen dá­tumhoz, mégis a felszabadulásunk óta eltelt idő — már történelmileg is — meg­felelő perspektívát ad a megtett út fel­mérésére, a jövőbeni tendenciák megje­lölésére. Mind a közgazdász, mind a történész, de az olvasó szemével is imponáló az a fejlődés, ami hazánkban a második vi­lágháborút megelőző utolsó békeévhez viszonyítva napjainkig lezajlott. A magyar ipar népgazdaságában és a világ iparában elfoglalt helyének, az ál­lamosítástól a hatvanas évek végéig be­következett szerkezeti átalakulásának koncentrációja és hatékonysága alakulá­sának is hű képét rajzolja meg Nyitrai Ferencné. A mezőgazdaság fejlődésének, valamint a mezőgazdasági népesség és a földterü­let felhasználásának változásait az el­maradott kisparaszti gazdaságoktól a korszerű szocialista nagyüzemekig, az élelmiszergazdaság kialakulásáig a téma legszakavatottabb ismerői Erdei Ferenc és Fazekas Béla mutatják be. Az egyén számára az életszínvonal a gazdasági növekedés legbiztosabb és leg­gyakoribb mutatója, a nemzeti jövede­lem, a reálbér, a reáljövedelem növeke­dését az egyéni és a társadalmi fogyasz­tás volumenének változásában tárja elénk Mód Aladárné. Rámutat egyúttal a még meglevő területek és ágazatok közötti jövedelemdifferenciákra is. A tanulmánykötetet Molnár János mű­velődésügyi miniszterhelyettes művelő­déspolitikánkról írott tanulmánya teszi teljessé, kerek egésszé, a visszapillantás mellett a könyv — a mechanizmus re­formjának eddigi tapasztalataira alapoz­va — rámutat következő ötéves terveink tennivalóira. A közgazdászok, történészek, szocioló­gusok, pedagógusok mellett a széles ol­vasóközönség számára is készült e könyv, egyike a jubileum legszélesebb érdeklő­désre számot tartó kiadványainak.

Next

/
Thumbnails
Contents