Petőfi Népe, 1970. április (25. évfolyam, 76-100. szám)

1970-04-16 / 88. szám

S. oldal 1970. április 16, csfltörtöft NEMZETKÖZI helyzetről vázolt fel átfogó képet Leonyid Brezsnyev, az SZKP főtitkára harkovi be­szédében. Derűlátóan nyilatkozott a nem­zetközi helyzet alaku­lásáról, majd a Szov­jetunió tevékenységét méltatta az európai béke megszilárdítása érdekében. Hangoztatta, hogy a szocialista országok javaslatainak célja a nemzetközi együttműködés megteremtése az egyenjogúság, az egy­más belügyeibe való be nem avatkozás, az európai or­szágok területi sérthetetlenségének és állami önállósá­gának tiszteletben tartása alapján. Európa békéjéről, közelebbről az európai biztonsági konferenciáról nyilatkozott Krag volt dán miniszterelnök, a Dán Szociáldemokrata Párt vezetője is, támogatva a szocialista őrs: .goknak erre irányuló törekvését és Hel­sinki kezdeményezését. NEMCSAK az európai, hanem az egész világ békéjét érintik az úgynevezett SALT- (a szovjet—amerikai stratégiai nukleáris leszerelési) tárgyalások, amelyeknek második fordulója ma kezdődik az osztrák fővárosban. (A bécsi tárgyalások jelentőségével lapunk más helyén részletesen foglalkozunk. Szerk.) Az ENSZ székhelyén folytatódtak a közel-keleti béke helyreállítását célzó megbeszélések. A Szovjetunió, az Egyesült Államok Nagy-Britannia és Franciaország ENSZ-nagyköveteinek helyettesei egy emlékirat kidolgozásán fáradoznak, amely lehetővé tenné a négyhatalmi tárgyalások gyorsabb elő­rehaladását. INDOKÍNÁBAN a kambodzsai ellenállók, Szihanuk hívei, elfoglalták a fővárostól 135 kilométerrel észak­keletre, a vietnami határ közelében levő Krek várost, a tartomány egyik jelentős stratégiai pontját. A dél­vietnami bábrezsim és a puccsal hatalomra került jobb­oldali kambodzsai kormányzat viszonyában most némi feszültség támadt, miután a saigoni kormány engedélyt kért Phnom Penh-i hatóságoktól, hogy adjanak beuta­zási engedélyt egy dél-vietnami küldöttségnek, amely megvizsgálná a Kambodzsában élő vietnami állampol­gárok ellen elkövetett erőszakos cselekményeket. (Kam­bodzsában mintegy 600 ezer vietnami nemzetiségű él.) Laoszbari Souvanna Phouma miniszterelnök ellenjavas­latot tett a Patet Lao — a laoszi hazafias erők — öt­pontos békeprogramjára. A hírügynökségek jelentése szerint Patet Lao elutasította a laoszi miniszterelnök ellen javaslatait, mivel azok megkerülik az állásfogla­lást az alapvető kérdésekben. Nevezetesen a háború ki- terjesztésének,és a laoszi területek elleni amerikai bom­batámadások azonnali és feltétel nélküli megszünteté­sének kérdésében. A Patet Lao nyilatkozata szerint a vientianei kormányzat behunyja a szemét az amerikaiak laoszi intervenciója előtt, ugyanakkor rágalmazza a Vi­etnami Demokratikus Köztársaság kormányát, holott az lelkiismeretesen megtartja az 1962-es genfi megállapo­dásokat. Dél-Vietnamban a szabadságharcosok számos amerikai és csatlós megerősített állást lőttek rakéták­kal. Nagyobb ütközet volt Saigontól 90 kilométerre a kambodzsai határ közelében, ahol a szabadságharcosok amerikai egységekkel ütköztek meg. AZ EGYESÜLT Államokban erősödik a vietnami há­borúellenes mozgalom, már két amerikai állam tör­vényhozása fogadott el olyan törvényjavaslatot, amely­nek értelmében az USA haderőiben szolgálatot teljesítő két érdekelt szövetségi állambeli lakosok nem kénysze­ríthetők arra, hogy az Egyesült Államok határain kívül háborús szolgálatot teljesítsenek mindaddig, amíg a kongresszus nem jelentette be a hadiállapotot. Ez az állásfoglalás a vietnami háború kiterjesztése ellen irá­nyul. Hasonló törvények elfogadására készülnek az USA még négy államában is. K. A. Á fegyverkezés és a SALT MA Bécsben folytatódnak a szovjet—amerikai tár­gyalások a stratégiai raké­tarendszerekről. A két szu­perhatalom azokról a fegy­verrendszerekről tárgyal, amelyek egy világméretű konfliktus esetén történel­mileg is helyrehozhatatlan pusztulást hozhatnának az egész emberiségre. Emléke­zetes, hogy a Szovjetunió a maga elvi leszerelési po­litikájának megfelelően már több ízben sürgette ilyen tárgyalások létreho­zását. A szovjet érvelés mindannyiszor hangsúlyoz­ta, hogy a rakétaelhárító rendszerek fokozatos létre­hozása, valamint az úgy­nevezett MIRV (több, kü­lön irányítható robbanófej­jel felszerelt) ballisztikus rakéta megjelenése új sza­kaszt nyithat a fegyverke­zési hajsza történetében. TÖBBSZÖRI felszólítás után végül is négy hónap­pal ezelőtt Helsinkiben zárt ajtók mögött csaknem egy hónapig tanácskoztak az Egyesült Államok és a Szovjetunió megbízottai. Az, hogy a megbeszéléseik tit­kosak voltak, természetes, hiszen mindkét világhata­lom szempontjából sors­döntő fontosságú katonai kérdések szerepeltek a na­pirenden. Így voltaképpen máig sem lehet teljes és pontos képet alkotni ar­ról, mi is történt Helsinki­ben. Ügy tűnik azonban, hogy egy-két szerény Lé­péssel előbbre jutották. Mindenekelőtt abban, hogy — a jelek szerint — meg­állapodás született a meg­tárgyalandó kérdések köré­ről. Éppen így: az adott helyzetben eredménynek tekinthető az is, hogy egy­általán megállapodtak a bécsi tárgyalássorozatban. Ezzel azonban a pozití­vumok sora véget ér, s azok helyét az amerikai katona- politika nagy kérdőjelei foglalják el. E KÉRDŐJELEK között a Bécset megelőző időszak­ban első helyen szerepelt az úgynevezett „morató­rium” terv. A szenátus bi­zonyos körei ugyanis el­képzelhetőnek tartották, Koszigin távirata Tömeggyilkosság Nixonhoz Kambodzsában Alekszej Koszigin szovjet miniszterelnök az alábbi táviratot küldte Richard Nixon amerikai elnöknek, az Apollo—13 repülésével kapcsolatban: „Aggódva figyeljük a bal­esetet szenvedett Apollo—13 űrhajó repülését. Szeretném tájékoztatni önt arról, hogy a szovjet kormány utasította a Szov­jetunió polgári és katonai hatóságait, szükség esetén minden eszközt felhasznál­va nyújtsanak segítséget az amerikai űrhajósok menté­sében. A szovjet kormány ne­vében közlöm önnel, re­méljük, hogy a három bá­tor űrhajós, Lovell, Swigert és Haise szerencsésen visz- szatér a Földre.” A Csendes-óceánon tar­tózkodó két szovjet hajó a „Rikacsov Akadémikus” és a „Novopolock” megváltoz­tatta útvonalát és elindult az Apollo—13 tervbe vett leszállásának színhelyére. Az erre vonatkozó utasítást a szovjet kormány juttatta el Tyimofej Guzsenko ten­geri flottaügyi miniszter útján az említett hajók ka­pitányaihoz. A hajók legénységének megparancsolták, hogy szükség esetén tegyenek meg minden tőlük telhetőt az amerikai űrhajósok megsegítésére. A parancs vételekor a ..Rikacsov Akadémikus” Űj-Zéland felé haladt, fe­délzetén gyapjúrakomány- nyal. A „Novopolock” úton van Ausztrália felé, gépe­ket és más árukat szállít. Brandt „beszámolója amerikai Étiáról Nagy érdeklődéssel vár­ták Brandt kancellár szer­dára kitűzött beszámolóját a bonni Bundestagban ame­rikai útjáról. A kancellár azonban mindössze néhány perces felszólalásában úgy­szólván semmit sem mon­dott a Nixonnal megvita­tott kérdésekről, arra való hivatkozással, hogy csütör­tökön a külügyminiszter in­formálni fogja a parlament külügyi bizottságát, meg­elégedett olyanfajta köz­helyekei, mint „a wa- singtoni megbeszélések le­folyásával elégedettek va­gyunk”. — Nem kétséges — mondotta —, hogy az európai amerikai jelenlét a fejlődés elengedhetetlen fel­tétele. Biztosíthatja a par­lamentet — fűzte hozzá, —, hogy ezzel ellentétes vélemények nem felelnek meg a realitásoknak. Brandt hangoztatta, hogy keleti politikájához nem kellett „zöld fényt” kapnia Nixontól, mert a forgalmi lámpa eddig is zöld volt. A Bécsben csütörtökön kez­dődő szovjet—amerikai megbeszélésekkel kapcso­latban azt mondotta: Ni­xon elhatározta, hogy ko­moly kísérletet tesz a kon­frontáció leépítésére és a kooperáció kiépítésére. A kancellár hivatkozott arra, hogy távolléte alatt az ellenzék élesen megtá­madta politikáját. Ezzel kap­csolatban gúnyosan jegyez­te meg: „az ilyen han­gok azonban az óceán túlsó partján csak nagyon tom­pítottan hangzanak”. Szerdán reggel a Mekong folyón kivégzett vietnamiak holttesteinek százai úsztak, soknak a keze hátra volt kötve. Láthatólag a Kambodzsá­ban eddig nyilvánosságra került legnagyobb tömeg- gyilkosságról van szó. A Phnom Penhtől 60 ki­lométerrel délkeletre levő Neak Leung-i kompátkelő­helyen egy rendőrtisztviselő kijelentette, hogy szerdán délelőtt 400 holttestet szám­lált meg. A folyó egyre újabb hullákat sodort és a holttestek több mint más­fél kilométeres hoszúságú folyószakaszon voltak lát­hatók, míg a folyó egyik kanyarulata mögött el nem tűntek. A meggyilkoltak között voltak nők is. A legtöbb férfihullán csak fekete rö­vidnadrág volt. Nyolc holt­test — köztük egy nő — összekötözve úszott a vi­zen. A folyóparton álldogáló kambodzsaiak, sőt a rend­őrség sem tudott felvilágo­sítást adni arról, hogy a hullák honnét kerültek a vízbe. Az áldozatokat, akik közül a legtöbbről megálla­pítható volt, hogy agyon­lőtték őket, valószínűleg kambodzsaiak ölték meg, amint az az utóbbi tíz nap során legalább két ismere­tessé vált esetben történt. Egyes feltételezések sze­rint a hullák a Kompong Chamtól délre levő terü­letről úsztak le. Itt nagy gumiültetvények vannak, amelyeket francia igazga­tóknak dolgozó vietnamiak művelnek. Kambodzsában számos helyen vietnami falvakat gyújtottak fel. Legalább két római katolikus temp­lomot romboltak le és gyújtottak fel túlnyomóan vietnami lakosságú falvak­ban. A vietnamiak elleni tá­madások Norodom Sziha­nuk herceg, volt államfő március 18-án történt le­váltásával kezdődtek. Palme sajtóértekezlete Olof Palme svéd minisz­terelnök háromnapos hiva­talos látogatásának befe­jeztével szerdán délben sajtóértekezletet tartott Pá­rizsban. A svéd miniszter- elnök kérdésekre válaszol­va a többi között kijelen­tette: kormánya pozitívan fogadta az európai bizton­sági értekezlet gondolatát, Az elnök új jelöltje de szükségesnek tartja, hogy azt alaposan előké­szítsék. Ebből a szempont­ból üdvözli azt a felderí­tő missziót, amelyet a finn kormány megbízottja tel­jesít európai fővárosokban a konferencia konkrét na­pirendjét és időpontját il­letően. Ennek az eredmé­nyét meg kell várni ' —, mondotta Palme. hozzáté­ve, hogy szerinte a kon- 1 ferenciára ebben az év- I ben aligha kél ülhet Sót. Nixon elnök kedden Harry Blackmun 61 éves minnesotai bírót terjesztet­te a szenátus elé a legfel­ső bíróságban megürese­dett hely betöltésére. Nixon 1 ezúttal közép-nyugati bírót választott, aki egy szövet­ségi fellebbviteli bíróság tagja. Erre a posztjára még i Eisenhower elnök nevezte ki. Nixon eddigi gyakorlatá­tól eltérően röviden ta­nácskozott a jelölttel beje­lentése előtt. Később szó­vivője útján kijelentette, hogy a bírót kiváló képes­ségű és pártatlan jogásznak tartja. hogy Bécsben megállapo­dást javasoljanak, amely meghatározott időre felfüg­gesztené a támadó- és vé­dőrakéták telepítését. Egy ilyen moratórium terv — amerikai támogatói szerint — értékes „lélegzetvételnyi szünetet” hozhatna a raké­ta felfegyverkezési ver­senyben, s lehetővé tenné a fegyverkezési kérdések nyugodtabb légkörben való megközelítését. A legújabb amerikai hí­rek szerint a Pentagon és személyesen Laird hadügy­miniszter máris „szétlőtte” ezt az elgondolást. Amikor Nixon elnök személyesen átadta utasításait a Gerard Smith (az amerikai lesze­relési és fegyverzet ellen­őrzési hivatal elnöke) ve­zetésével Bécsbe induló delegációnak, a lapok már nyíltan megírták: a mora­tórium javaslat nem sze­repel az utasítások között. Sajnos, a jelek szerint az amerikai álláspontot nemcsak ez a hiány jel­lemzi, hanem az is, hogy a bécsi megbeszélések küszö­bén meggyorsítják és új elemekkel „gazdagítják’’ a fegyverkezési hajszát. MINT EZ hasonló idő­pontokban már több ízben megtörtént, lélektani okok­ból most is nyilvánosan hangoztatják a Szovjetunió rakétafölényét, amit egyéb­ként tagadni szoktak. A lélektanilag megfelelő idő­pontban azonban nagy nyil­vánosságot biztosítanak: az egyébként szükségsze­rűen megbízhatatlan ame­rikai „információknak”. Ez­zel akarják igazolni az új fegyverkezési lépések szük­ségességét! Bécs küszöbén az amerikaiak három pon­ton fokozták a rakétafegy­verkezést. Először; még Nixon januári (tehát a Hel­sinkiben tartott SALT- megbeszélések utáni) nyi­latkozatára és utasítására hivatkozva meggyorsították az úgynevezett Safeguard stratégiai rakétaelhárító­rendszer építését és az új kilövőhelyek építési határ­idejét előbbre hozták. Má­sodszor: a Pentagon beje­lentette, hogy júniustól kezdve a MIRV- típusú robbanófejekkel szereli fel az Egyesült Államok Mi- nuteman-típusú támadó­rakétáit. Ugyanilyen rob­banófejekkel látják el a tengeralattjárókat kilövő Poseidon típusú rakétákat is. Harmadszor: éppen a bécsi tárgyalások küszöbén a Pentagon szakértői fel­vetették, hogy a rakétákat az eddiginél nagyobb arányban kell áttelepíteni mozgatható (elsősorban ten­geri és tengeralatti) hor­dozókra. Ezek az események azt mutatják, hogy az ameri­kai adminisztráción bélül dúló katonapolitikai küz­delemben továbbra is a fegyverkezés fokozásának hívei tartják kezükben az irányítást A MIRV-raké- ták telepítésének megkez­dése és a tengeri bázisra történő fokozatos átállás pedig jelentősen megvál­toztathatják azokat a stra­tégiai-katonai feltételeket, amelyek között a bécsi megbeszélések lezajlanak. AZ AJTÖK Bécsben is zárva maradnak. Az előz­mények azonban önma­gukért beszélnek. Bécstől sem lehet többet várni, minthogy egy sorsdöntő fontosságú katonai-straté­giai párbeszéd egyik állo­mása legyen. Ahhoz, hogy komoly, a fegyverkezési verseny irányzatát lényege­sen megváltoztató ered­mény szülessék, mindenek­előtt az amerikai katonai­politikai hatalom csúcsain kellene bekövetkeznie az erőviszonyok kedvező vál­tozásának. Ez egyben azt is jelenti, hogy — bár a bécsi megbeszéléseket fon­tosnak kell értékelnünk — de illúzió nélkül kell te­kintenünk a szigorúan zárt, párnázott ajtókra* S/sco Izraelben tárgyal Szerdán délelőtt meg­kezdte hivatalos izraeli tár­gyalásait Joseph Sisco, a washingtoni külügyminisz­térium közel-keleti ügyek­ben illetékes államtitkára. A Palesztinái ellenállás egységes parancsnoksága szerdán Ammanban általá­nos sztrájkra szólította fel Jordánia dolgozóit Sisco ál­lamtitkár Ammanba érke­zésének — április 17-ének — napjára. Ciprusi per NICOSIA (MTI) Makariosz ciprusi elnök szerdán első ízben — nyíl­tan kijelentette, hogy Poli- karposz Georgadzisz volt ciprusi belügy- és hadügy­miniszter, akit néhány nap­pal az elnök elleni sikerte­len merénylet után a fő­város közelében meggyil­kolva találtak, részt vett ebben az összeesküvésben. Egy külföldi újságírónak adott interjújában kijelen­tette; ő és miniszterei tud­ták, hogy Georgadzisznak szerepe volt a merénylet­ben. Egyben ez volt az oka annak is, hogy az elnök nem ítélte el a gyilkossá­got. A nicosiai sajtó más részről beszámol arról, hogy a tíz vádlott pere, akiket az államfő elleni gyilkos­sági kísérletben való rész­vétellel vádolnak, ezen a héten íog megkezdődni.

Next

/
Thumbnails
Contents