Petőfi Népe, 1970. március (25. évfolyam, 51-75. szám)

1970-03-07 / 56. szám

Befejezte ülésszakát az országgyűlés (Folytatás az 1. oldalról.) leni bűntett. Ezeknek szá­ma 1968-hoz képest cse­kély mértékben nőtt, több­ségük devizabűntett és üzérkedés. A vámbűntettek 6záma csökkent. A nép­gazdaság elleni bűntettek csoportjában a devizabűn­tettek száma a legnagyobb: 1964 óta több mint hat­szorosára emelkedett. — Nagyon csekély azoknak a bűncselekmé­nyeknek a száma, ame­lyek közvetlenül a szo­cialista gazdálkodás rend­jét sértik. Főként a mezőgazdasági termelőszövetkezetek gaz­dálkodásában voltak ta­pasztalhatók ilyen jelensé­gek. Hagyományos ügyészi feladat a munkaügyek tör­vényességének figyelemmel kísérése. A vizsgálatok és a panaszintézés során szerzett tapasztalatok bi­zonyítják, hogy a gazda­sági reform céljait tá­mogató Munka Törvény- könyve rendelkezései he­lyesnek bizonyultak. A halálos és súlyos sé­rüléssel járó üzemi balese­tek legtöbb esetben a munkavédelmi, technoló­giai előírások megszegé­sével, továbbá a laza mun­kafegyelemmel és az el­lenőrzés hiányával függ­nek össze. A legutóbbi hónapokban a termelőszövetkezeti tag­sági jogviták törvényessé­gét vizsgáltuk meg. A termelőszövetkezetek többségében a jogvitákat érdemben jól bírálták el, az eljárás lefolytatására és a határozatok tartalmára vonatkozó jogszabályi ren­delkezéseket azonban gyak­ran figyelmen kívül hagy­ták. Panaszintéző tevékeny­ségünk a korábbi időszak­hoz hasonló mértékű és jellegű volt. A panaszok alapján 714 óvást, 167 fel­szólalást intéztünk a tör­vénysértő határozatokat hozó szervekhez. Az ügyészségi vizsgá­latok eredményeként to­vábbi 1200 óvás, 3300 Dr. Szakács Ödön beve­zetőben részletesen elemez­te, hogy a legmagasabb bí­rósági fórum hogyan tett eleget az alkotmányban megszabott kötelezettségei­nek, s vázolta az elkövet­kező időszak tennivalóit. — A Legfelsőbb Bíróság elvi irányító munkája egy­részt a konkrét ügyekben hozott határozatokban, más­részt magasabb szinten — irányelvek, elvi döntések és kollégiumi állásfoglalások útján valósul meg. — Fontos feladata a Leg­felsőbb Bíróságnak az ál­lampolgárok panaszaival való foglalkozás. Két év alatt csaknem 9700 polgári és több mint 3000 büntető ügyben érkezett törvényes­ségi óvás iránti kérelem, il­letőleg kezdeményezés a Legfelsőbb Bírósághoz. Ezek nyomán a polgári ügyek 12 százalékában. a büntető ügyek 16 százalékában tör­vényességi óvás született. A továbbiakban a bünte­tő, illetve a polgári ítélke­zés terén kifejtett tevé­kenységről számolt be. Megemlítette a beszámoló, hogy az állam elleni bűn­tettek száma az elmúlt két évben is alacsony volt, sú­felszólalás benyújtására került sor. Az új gazdasági mecha­nizmusban a gazdálkodás szervezésében központi szerepet kapott a szerző­dések rendszere. A szerző­déses jogviszonyból szár­mazó perekből már tük­röződnek azok a pozitív vonások, amelyek a gaz­dálkodás új rendszerére jellemzőek. Hogy csak egyet említsünk: a gazdál­kodó szervek már nem­igen fordulnak pusztán formai okokból a bírósá­védelmét várják. A nagyobb nyereségre törekvésnek azonban bizo­nyos árnyoldalai is van­nak. Nem lehet szemet hunyni olyan negatív je­lenségek felett, hogy egyes személyek és gazdálkodó szerveik néhol a saját hasz­nukra vagy egy szőkébb kollektíva hasznára speku­lációs ízű ügyleteket bo­nyolítanak le. Legutóbbi beszámolóm­ban arról tájékoztattam az országgyűlést, hogy a pol­gári perek számában évek óta lassú csökkenés ta­pasztalható. Ez a folyamat megállt, sőt két év óta a perek számában némi emelkedés következett be. (A járásbíróságokhoz 1967- ban 176 000, 1969-ben pe­dig 183 000 peres ügy ér­kezett). Figyelmet érde­mel, hogy néhány percso­port tartósan növekvő ten­denciát mutat. A házassá­gi bontó perek — és ezzel a felbontott házasságok — számának állandó növeke- dése, amely kihat a házas- j Ságból született gyermekek tartása iránti perek szá­mának emelkedésére is, olyan társadalmi problé­ma, amelynek a megoldá­sához pusztán jogi eszkö­zök nem elegendők. Nem vagyunk azonban meggyed ződve arról, hogy e téren már minden lehetőséget kimerítettünk — mondot­ta Szénási Géza. Beszéde végén kérte az országgyűlést, hogy jelen­tését fogadja el. Dr. Szénási Géza után dr. Szakács Ödön, a Legfelsőbb Bíróság elnöke mondott be­szédet. lyos hiba lenne azonban e bűntettek jelentőségét lebe­csülni. A politikai bűntet­tek különböző tényezőkkel függnek össze, például a nemzetközi helyzettel is. Az ellenséges fellazítási tevé­kenység mind gyakrabban közvetett módszerek alkal­mazásával történik, s álta­lában meggondolatlan, fél­revezetett fiatalok körében talál — bár csak szórványo­san — visszhangra. A ga­rázda cselekményekkel kap­csolatban a Legfelsőbb Bí­róság olyan iránymutatást adott, hogy ezek elkövetői­vel szemben is fokozott szi­gort kell alkalmazni. A mértéktelen alkoholfogyasz­tás elleni hatékonyabb bí­rósági fellépés jelzi, hogy az alkoholos állapotot sú­lyosbító körülménynek tekintik, ha az elkövető iszákos életmódot folytat és a bűncselekmény gát­lástalan elkövetése ezzel összefüggésben áll. A gazdasági-társadalmi fejlődés és a polgári ítélke­zés összefüggéséről szólva megállapította, hogy az új gazdasági mechanizmus be­vezetésével több nagyjelen­tőségű törvényt alkottak. Gondoskodni kellett arról, hogy a jogalkalmazásnál — mégpedig mind a régi, mind pedig az új jogsza­bályok alkalmazásánál — feltétlenül érvényesüljenek a gazdasági reformmal kap­csolatos gazdaságpolitikai és jogpolitikai elgondolá­sok. — A Legfelsőbb Bíróság ezért rövid időn belül fe­lülvizsgálta az új jogszabá­lyok által érintett polgári jogi, elvi állásfoglalásait, s eligazítást adott abban a tekintetben, hogy mely ál­lásfoglalások vesztették ha­tályukat, illetőleg melyek j maradtak — változatlan, vagy módosított tartalom­mal — hatályban. — Az új gazdasági me­chanizmus időszakában növekedett a különböző szerződések jelentősége — mondotta ezután. A Legfel­sőbb Bíróság különösen a szerződések késedelmes vagy hibás teljesítésével kapcsolatos ügyekben igye­kezett olyan gyakorlatot ki­alakítani, amelyben kellően érvényesült a teljesítési ha­táridő szigorú megtartásá­hoz, illetőleg a jó minőségű védelméhez fűződő érdekek védelme. — A gazdasági reform egyik fontos célja: a ter­melés növelése érdekében az egyéni, vállalati és tár­sadalmi érdek jobb össze­hangolása, az alkotó mun­ka, a kezdeményezések ki­bontakoztatása. A feladat e téren is kettős: egyrészt gondoskodás a valóban hasznos szellemi alkotá­sok megfelelő díjazásáról, másrészt a társadalmi tu­lajdon hathatós védelme az alaptalan igényekkel szemben. — A kibontakozó gazda­sági versennyel negatív je­lenségek is felszínre kerül­nek. — Az új gazdasági me­chanizmus céljainak meg­valósulását szolgáló egyik hatékony eszköz; a gazda­sági bírság. Funkciója ket­tős; egyrészt elvonja a jog­talanul szerzett vagyoni előnyt, másrészt a gazda­sági-társadalmi rendünk el­veinek tiszteletben tartásá­ra nevel. Az utóbbit azon­ban csak akkor tudja ered­ményesen ellátni, ha a jog­talanul szerzett vagyoni előny elvonásán túl is hát­rány éri a jogsértőt. A Leg­felsőbb Bíróság ennek fi­gyelembe vételével adott a bíróságok részére elvi irá­nyítást. Azt, hogy mennyire fon­tos az általános jellegű el­vi iránymutatások érvénye­sülésének figyelemmel kí­sérése, bizonyítják a házas­sági bontóperek tapasztala­tai. Az erre vonatkozó irányelv egyik tételét ille­tően például olyan nézetek is megnyilvánultak, hogy a házasság felbontásához ele­gendő a házastársak puszta megegyezése. Ez a felfogás téves. Az irányelv csak azt mondja ki, hogy a házastársaknak a házasság felbontására irá­nyuló szabad, befolyásmen­tes, közös akaratnyilvánítá­sa a házasság felbontása szempontjából lényeges kö­rülmény; ebből ugyanis egyéb tényekkel összefüg­gésben többnyire a házas­élet végleges és teljes meg­romlására lehet következ­tetni. — A bíróság csak komoly és alapos ok fennállása ese­tén bonthatja fel a házas­ságot. Külön is hangsúlyozza az irányelv, hogy nincs olyan egyedi ok, amely­nek fermesetén a bíróságnak a házasságot Dr. Szakács Ödön beszéde gokhoz, e testületektől va­lóságos anyagi érdekeik minden további vizsgálat nélkül fel kellene bonta­nia. — A Legfelsőbb Bíróság tevékenysége korántsem merült ki az ítélkező és az elvi irányító munkában —, mondotta ezután dr. Sza­kács Ödön. — Részt vett a jogszabályok előkészítésé­ben is. Végezetül a beszámoló a Legfelsőbb Bíróságnak az Igazságügyminisztériummal és a Legfelsőbb Ügyészség­gel, valamint a megyei bí­róságokkal kialakított jó együttműködését említette meg. Kérte az országgyűlést, hogy a beszámolót fogad­ja el. A Legfelsőbb Bíróság el­nökének beszámolója után az elnöklő dr. Beresztóczy Miklós szünetet rendelt el, majd a szünet után Vass Istvánná elnökletével foly­tatódott a tanácskozás. Elsőként dr. Beresztóczy Miklós, az országgyűlés al- elnöke, az Országos Béke­tanács katolikus bizottsá­gának főtitkára szólalt fel, majd Katona Sándor Cseagrád megyei képviselő következett. Ezután dr. Korom Mihály igazságügy- miniszter emelkedett szó­lásra. Dr. Korom Mihály felszólalása Elöljáróban elmondta, hogy az Igazságügy-minisz­térium munkája során szerzett tapasztalatok meg­unk összefogott munkájára van szükség. A növekvő alkoholfogyasztás, a feltű­nési vágy, az egyéni ér­egyeznek azokkal az érté­kelésekkel, amelyek a Leg­főbb Ügyészség és a Leg­felsőbb Bíróság beszámoló­jában kifejezésre jutottak a bűnüldöző és igazság­szolgáltatási szervek mű­ködéséről A miniszter mindkét beszámolóval egyetértett, majd jogpoliti­kai kérdéseket taglalt. Hangsúlyozta: Nem önma­gáért van a szocialista igazságszolgáltatás, hanem szerves része az államha­talomnak és tevékenysége a legszorosabban kapcsoló­dik az egész társadalmi élethez. A hazánkban vég­bement nagy társadalmi, gazdasági változások sok területen a bűnözés csök­kenését hozták magukkal. Ugyanakkor becsapnánk magunkat, ha figyelmen kívül hagynánk, hogy a nagy átalakulások kapcsán új gondok, új nehézségek is jelentkeznek. Előidéztek, vagy magukkal hozták nem kívánatos jelensége­ket is, amelyeknek meg­szüntetéséhez mindannyi­deknek a közösség érdekei fölé helyezése, a nagylá­bon élés és ehhez az anya­giak biztosítása, akár bűn- cselekménnyel is — mind­mind olyan tényező, amely- lyel számot kell vetni. Befejezésül fontos fel­adatként említette meg az igazságügyi-miniszter, hogy a törvényes rendelkezések­nek, a jogpolitikai elvek követelményeinek minden igazságügyi dolgozó a ma­ga területén az eddiginél is következetesebben, ma­gasabb színvonalon tegyen eleget. Az igazságügy-miniszter után Varga Gábomé Bor­sod megyei, dr. Mátay Pál Fejér megyei képviselő szó­lalt fel, majd az elnöklő Vass Istvánná megadta a szót a legfőbb ügyésznek és a Legfelsőbb Bíróság elnökének. Dr. Szénási Géza és dr. Szakács Ödön vitazáró beszéde után ke­rült sor a tanácskozás ne­gyedik napirendi pontjára, az interpellációkra. Interpellációk Ezután a negyedik na­pirendi pontra, az inter­pellációkra áttérve dr. Bas- kay Tóth Bertalan a par­lament mezőgazdasági, va­lamint szociális és egész­ségügyi együttes bizottsá­gának jelentését ismertette a parlament legutóbbi, de­cemberi ülésszakán dr. Gu­ba Sándor képviselő ré­széről elhangzott interpel­lációval kapcsolatban. A képviselő — mint emléke­zetes — javasolta a mun­kaügyi miniszternek, hogy az idős termelőszövetkeze­ti tagok öregségi járadékát emeljék fel. A munkaügyi miniszter válasza után a képviselő módosította in­dítványát, azt kérte a mi­nisztertől, hogy az idős, munkaképtelen, más jöve­delemben nem részesülő és létfenntartásukról gondos­kodni nem tudó járadéko­soknak az ügyét rendezzék. A munkaügyi miniszter ismételt válaszát sem az országgyűlés, sem pedig az interpelláló képviselő nem fogadta el, így került a kérdés az illetékes állan­dó bizottságokhoz, a me­zőgazdasági, továbbá a szociális és egészségügyi bizottság együttes ülésének napirendjére. A bizottság javasolta a kormánynak, hogy az idős, magatehetetlen, támogatás­ban nem részesülő és dol­gozni már nem tudó embe­reket életük végéig része­sítsék a segélyezési alapból rendszeres segélyben. A ja­vaslat szerint az idős tsz- tagok megsegítésére éven­te 18 millió — 1970-ben csak 15 millió — forint szükséges. A bizottság ja­vasolta, hogy az összeget március 1-től bocsássák a tanácsok rendelkezésére. Az indítvány szerint a taná­csok illetékes osztályai fel­mérik, hogy kiket illet meg leginkább a rendszeres se­gély. A bizottság azonban kívánatosnak tartja azt is, hogy a tsz-ek — megerősö­désükkel párhuzamosan — az idős embereket tovább­ra is támogassák. Az együttes bizottság se­gélyezési alap létrehozásá­ra szóló javaslatát a kor­mány elfogadta. A végre­hajtási rendelet kidolgo­zásával az Egészségügyi, a Munkaügyi és a Pénzügy­minisztériumot és a Szak- szervezetek Országos Ta­nácsát bízta meg. A mezőgazdasági, vala­mint a szociális és egész­ségügyi bizottság együttes jelentését az országgyűlés egy ellenszavazattal elfo­gadta. Molnár József (Komá­rom megyei képviselő az építési és városfejlesztési miniszterhez interpellált. Elmondotta, hogy az a ren­delet, amely az építési szerződések alapfeltételeit szabályozza, egyéves szava­tosságra kötelezi a kivite­lezőt az építési és szere­lési munkákért, s három­éves jótállásra az esetle­ges rejtett hibák kijavítá­sáért. A képviselő szerint ezek a szavatossági határ­idők rövidek, hiszen ma már néhány — s az épüle­teknél jóval olcsóbb — tar­tós fogyasztási cikket is több éves garanciával hoz­nak forgalomba. Bondor József építési és városfejlesztési miniszter válaszában kifejtette, hogy a felvetett probléma idő­szerű, hiszen alaposan meg­nőtt az építkezések száma, a kivitelezők számtalan új anyagot, új technológiát alkalmaznak. A miniszter szerint nem szükséges az érvényben levő határidők módosítása, inkább a tech­nológiai fegyelem betartá­sára kellene nagyobb gon­dot fordítani. Az interpelláló képviselő a választ csak részben fo­gadta el, s rámutatott, hogy az építtetők jogait feltét­lenül a jelenleginél körül­tekintőbben kell meghatá­rozni. E jogok között na­gyon fontos az eddiginél hosszabb szavatosság biz­tosítása. Az interpellációra adott választ az országgyűlés ki­lenc ellenszavazattal fogad­ta el. Riss Jenő, budapesti kép­viselő az Ikarus gyár fő­osztályvezetője a gazdasági vezetők részére biztosított állami gépkocsik személyes vezetése tárgyában a köz­lekedés- és postaügyi mi­niszterhez interpellált. Dr. Csanádi György köz­lekedés- és postaügyi mi­niszter rámutatott: nálunk is mód van arra, hogy az illetékes állami szerv veze­tője engedélyezze a fel­ügyelete alá tartozó válla­lat vezetőinek a szolgálati kocsi személyes vezetését. A miniszter be jelen tette: a kormány gazdasági bizott­sága feladatként adta az illetékes minisztereknek, készítsenek elő olyan jog­szabályt, amely szélesebb körre kiterjesztené a vál­lalati kocsik személyes ve­zetésének lehetőségét. A miniszteri választ a képviselő és az országgyű- lésis egyhangúlag elfogad­ta. Az országgyűlés márciusi ülésszaka Vass Istvánná zárszavával ért véget.

Next

/
Thumbnails
Contents