Petőfi Népe, 1970. március (25. évfolyam, 51-75. szám)
1970-03-05 / 54. szám
MEGYEI! 4 4 Igazán nem panaszkodhatunk. Mellékeltünk csekély terjedelméhez képest hatalmas laptestvérünk, a Magyar Ifjúság — egyben minőségileg is példaképünk — majdhogynem tékozló bőkezűséggel bánt Bács-Kiskun megyével február 20-i számában. Az Ifjúság — KISZ — Társadalom címszó alatt futó — kissé szalmacséplő — vitában megszólalt Komáromi Attila, a megyei KISZ-bizottság munkatársa; okos érvekkel utasította el az ifjúsági mozgalom törvényszerű elszürkülésé- ről kiagyalt legendát. Nem árulunk el titkot azzal sem, hogy a fiatal megyei Írók, költők, művészek néhány képviselőjét bemutató oldalösszeállítás értelmi szerzője ugyancsak Komáromi Attila, bár a válogatáson vitatkozni lehetne. (Bizony pálfy Gusztáv Ember című remek emlékműtervének színvonalát nem nagyon közelíti meg semmi azon az oldalon, mégis örülünk, hogy újra megszólalt Szarka István, a többiek pedig — Szabó Gábor. Barvich Iván, Szilágyi Zoltán, Tárnái László, Kis István —, országos fórumhoz jutottak először — reméljük, nem utoljára.) Ami egyértelműen nagyszerű volt a megyénkkel foglalkozó írások közül, az a kiskőrösi centrumról, illetve a Petőfi szülőházának sorsáról töprengő körinterjú, amelyben Illyés Gyula, Major Máté, Juhász Ferenc. Váci Mihály és a többi hozzászóló is igazi felelősségérzettel nyilatkozott. Minden elismerés megilleti Boross Dezsőt ezért az összeállításért. (Rettenetesen bosz- szankodunk, hogy nem nekünk jutott eszünkbe.) z A L A T IV A Y C I IV I Íme Zaiatnay Sarolta és Frenreisz Károly, amint a legutóbbi kecskeméti vendégszereplésükön a közönség tapsát fogadják. (Egy kis bátorsággal egyébként azt is írhatnánk, hogy egy családi képet láttok itt, hiszen közismert, hogy a legnépszerűbb és a legsikeresebb magyar táncdalénekesnő és a Metró-zenekar kitűnő sfcólógitárosa — menyasszony, vőlegény.) REKVIEM TŐMONDATOKBAN Emberi tulajdonság, hogy amiről sokat hallunk, szürkévé, egyhangúvá válik. Vietnamban... itt és itt... ennyi és ennyi halott... támadó gépet lelőttek ... Immáron öt esztendeje, 1965—66 esős évszaka óta olvashatjuk ezeket a jelentéseket naponta a lapokban. Alig valamivel később megjelentek a hírek az amerikai tiltakozó tüntetésekről is. A háború eszkalációjával párhuzamosan növekedett a békeszerető nemzetközi közvélemény és a békeszerető amerikai nép tiltakozása is, míg végül az „M”-napon már milliós tömegek tüntettek az USA földjétől távoleső értelmetlen háború ellen. Jótorkú szónokok negyvenezer amerikai katona nevét olvasták fel ekkor New Yorkban, Washingtonban, Los Angelesben, negyvenezer „hősi” halott nevét. A világ odafigyelt. Nixon elnök a „csendes többség” segítségét kérte a nemzethez intézett üzenetében, és a vietnami háború erkölcsi alapjairól beszélt. Holott ezek már a legnaivabb politikai analfabéta szemében sem léteztek... Közben ugyanis olyasmi történt, amely a Johnson elnök által összetákolt erkölcsi támaszokat végképpen szétrombolta az amerikai földrészen is. 1969. március 29-én Richard Ridenhour, egyetemista, leszerelt vietnami veterán elküldött egy levelet Nixon elnöknek és Laird hadügyminiszternek, valamiiit 23 képviselőnek és szenátornak, részletesen leírva az úgynevezett Mus- catin hadműveletet, amelyet az Americal hadosztály 11. könnyű gyalogosdandárjának C. százada hajtott végre Qang Ngaitól kilenc kilométerre északkeletre My Laiban ... Es amit 40 ezer halott nevének felsorolása nem tudott elérni, azt William Calley hadnagy és egysége elérte: az egész világ, beleértve az Amerikai Egyesült Államok polgárait is. Világosan megértette, miért bűnös ez a háború. Azóta nálunk is jártak Vietnam küldöttei és olyan honfitársaink is, akik ezt a „holdbéli tájjá bombázott” vidéket látták. Legutóbb a kecskeméti Berkes Kollégiumban és az ÉPSZER Vállalatnál gyűltek össze a fiatalok, hogy meghallgassák a szemtanúk szavait. My Lairól, a föld színéről eltörölt kis falucskáról mindenütt szó esett, neve mellett Lidicét emlegették. Egyszerű szavakkal beszéltek a történtekről, a borzalmakról, mértéktartóan, mondhatnánk tárgyilagosan. Talán éppen ezért volt annyira megrázó a már valamennyiünk által ismert történet, sokkal inkább megrázó, mint bármely gyönyörűen megfogalmazott rekviem. A hallgatóság — 14—17 éves fiatalok — pisszenés nélkül figyelte az előadó szavait. És talán többet értettek meg erről a háborúról másfél óra alatt, mint öt esztendő hadijelentéseinek elolvasásából együttvéve. PETŐFI NÉPE MELLÉKLETE összeállította: Bárány! Pál Foto: Tóth Sándor.- ’ A GOND ISMÉTELGETÉSE KEVÉS i^VWV j Szórakozás, ismerke- 5 dés, baráti beszélgetések ’ nem maradhatnak ki egy fiatal életéből sem. Megfelelő körülményekre van szükség, hogy előadásokat, kiállításokat rendezhessenek, vitatkozhassanak, zenélhessenek és táncolhassanak. s igénylik is ezt. Ezzel szemben: „A fiatalok nem elég aktívak” — KISZ-titkárok szájából gyakran elhangzik ez a mondat. Mi ennek az oka? A KISZ nem tudja azt nyújtani, amit kellene? S egyáltalán, mire van szükség? Kecskeméten 194 alapszervezet működik. Nagy részük üzemekben, gyá- i rakban. Közülük látó-, ; gátiunk meg néhányat. Toldi Miklós, a kecskeméti Centrum Aruház KISZ-szervezetének titkára: — Huszonhat tagú a szervezetünk. Munkánknak vannak olyan jellemzői, amelyek erősen hatnak a többi közt KISZ- életünkre is. Reggel 8-tól este 6-ig dolgozunk, tehát délutáni programot nemigen csinálhatunk. Legnagyobb gondunk azonban a helyhiány. A KISZ- gyűléseket az éppen üres irodában tartjuk. Klubhelyiségünk nincs, viszont van természetjáró csoportunk. A vállalat vezetősége és szervezetünk között a legteljesebb egyetértés uralkodik. Meghallgatják észrevételeinket, s különös gonddal, szeretettel figyelik a KISZ-esek munkáját. A fiatalok szorgalmasak, ügyesek. Ez a vállalatvezetőség véleménye is. Társadalmi munkánk is sajátos. Időnként divat- és árubemutatókon veszünk részt. Hogy munkánk jobb lehessen, annak a klub, illetve a jó klubélet lenne a feltétele. Tóth Győzőné, a Habselyem- és Kötöttárugyár KISZ-titkára: — Mindössze két hónapja vagyok KISZ-tit- kár, eddig gazdasági felelősként dolgoztam, s így amit biztosan mondhatok, hetvenhárom KISZ-tagunk a tagdíjakat pontosan fizeti. Aktivitás? Hát akadnak gondjaink... Sokan a KISZ-gyűlésekre sem járnak rendszeresen. Sietnek ... Terveink vannak. Úszó- szakosztályt szervezünk. Vetélkedőt rendezünk a Lenin-centenárium alkalmából, és sokan vesznek részt a KISZ mozibérletes előadásain is. Legfontosabbnak a lelkesedést tartom. Úgy érzem, eddig nemigen látták értelmét annak, hogy valamit is csináljanak. Hiszen még arra sem volt lehetőségünk, hogy munka után összejöjjünk. Változást ezen a téren jövendő klubéletünktől remélek. • Bánó Béla, az Alföldi Cipőgyár KISZ-titkára: — Alapszervezetünknek hatvanöt tagja van. Jelenleg a kettős évfordulóra készülünk. Sportversenyeket rendezünk a gyár három — kiskunfélegyházai, tatai és kecskeméti — egységei között. KISZ-sze- mináriumunkon negyvennégyen vesznek részt, a vállalat vezetősége támogat bennünket. Persze gondok szép számmal akadnak. A KlSZ-gyűlé- seket ott tartjuk, ahol éppen lehet. Nincs helyünk, nincs klubunk. De, ha ez egy-egy gyáron vagy üzemen belül egyelőre megoldhatatlan, mi az oka annak, hogy Kecskeméten a fiatalok szórakozási lehetősége szinte a nullával egyenlő? Az Aranyhomok bárt nem az ifjúság pénztárcájához méretezték. A tiszti klub nagyon jó, de csak belépővel lehet látogatni, az pedig nem jut mindenkinek. Nem az egyedüli megoldás, hogy kerékpártúrákat vagy versenyeket rendezzünk. Az is kell, de miért nincsenek például pinceklubjaink? • Studer Béla, a városi KISZ-bizottság politikai munkatársa: — Annak, hogy a fiatalok nem elég aktívak, rendkívül sok oka van. A többi közt az is, hogy az egész városban csak a fegyveres erők klubjában van helyük a fiataloknak. Mi felszabadulásunk 25. évfordulója és a Lenin- centenárium alkalmából munkaversenyekre, kulturális és sportrendezvényekre szervezzük a fiatalokat. A termelőszövetkezetben dolgozók számára meghirdetjük a Ma- thiász Kupát. A középiskolások és ipari tanulók pedig például szavalóversenyen vehetnek részt. Ha a KISZ-alapszervezet a mi javaslatainkból helyesen választ, akkor ez jelentősen enyhíti az említett gondokat. Persze, az sem lényegtelen, hogy legyen hol megvalósítani a terveket! * A tervek megvalósításának legfőbb akadálya valóban a helyhiány... Erről hosszú évek óta beszélünk már. Ez azonban kevés. A szavak és ígéretek önmagukban még soha semmit sem oldottak meg. Nem valószínű, hogy most majd az ellenkezőjük történik. A város intézményei akár pincéjükkel is hozzájárulhatnak egy jó ügyhöz. Adjanak a célok megvalósításához lehetőséget, s a többit bízzák a fiatalokra! Ko'-si« Téli napfényben.
