Petőfi Népe, 1970. március (25. évfolyam, 51-75. szám)

1970-03-04 / 53. szám

«. oldal 1970. március 4. szerda Időszerű feladatok a kereskedelemben Hatékony összefogással Sükösdiek a lapterjesztésért A szanki Hunyadi Szak- szövetkezet mostoha adott­ságok között gazdálkodik. A vezetőség az elmúlt év eredményeiről mégis köz- megelédésre számolhatott be. A közös gazdaság tisz­ta jövedelme meghaladta a másfél millió forintot. Nagy figyelmet és elismerést vál­tott ki az elnök bejelen­tése, mely szerint a szak- szövetkezet biztonsági alap­ját 682 ezer forintra emel­Televízió-tuSajdonosok gondjai Kisképernyős televízióm elromlott. Elvittem a GEL- KÁ-ba, ahol megállapítot­ták, hogy új képcsőre len­ne szükség. Sajnos, azon­ban az Egyesült Izzó a kis­képernyős televízióhoz szükséges képcsövek gyár­tását beszüntette. ték fel. Az újabb tervek­ről is szó esett: 35 hold új kajszibarackost telepíte­nek, jelentős építkezéseket és gépi beruházásokat való­sítanak meg. A közgyűlés lelkes han­gulatban ért véget és ugyanolyan jól sikerült a zárszámadó közgyűlést kö­vető vacsora. Csepreghy Imre Szánk Mivel az országban na­gyon sok kisképernyős ké­szülék van — Tavasz, Car­men, Kékes, stb. — ez a probléma nagyon sok tele­víziónézőt érint. Hegedűs Imre Kecskemét, Horváth Döme u. 18. Az MSZMP megyei bi­zottságának a közelmúlt­ban közzétett határozata biztonságos iránymutatásul szolgál a kereskedelemben is a vállalatok, illetve szö­vetkezetek feladatainak meghatározásához. Mégis, napjainkban szenvedélyes vitákat folytatnak az ille­tékesek. Általában egyet­értenek ugyan abban, hogy az áruellátás az elmúlt év­ben a vártnál kedvezőtle­nebb volt, de a problémák okait, felszámolásuk útját­ír ód j át különféleképpen ítélik meg. A vita azt bizonyítja, hogy a kereskedelmi dol­gozók és vezetők mélyen átérzik azt a felelősséget, amellyel a társadalomnak tartoznak. Ahhoz azonban, hogy gyorsabban haladjunk, nagyobbat lépjünk előre, döntésekre kell jutni. Fel­merül a kérdés: miben és hogyan foglaljunk állást? A válasz csak ez lehet: minden fő kérdésben, amely felvetődhet, az össztársadal­mi érdekeknek megfelelően. A konkrét feltételek vi­szont eltérőek. Az első teendő: jól tervezni Nincs még meg minden feltétel a sokrétű fogyasztói igények valamennyi cso­portjának a kielégítéséhez. Ahhoz, hogy a vásárlók ál­talános ellátási javulást ta­pasztalhassanak, optimális éves tervezésre és — külö­nösen a nagykereskedelem­ben — bátor szerződésköté­sekre van szükség. A piaci viszonyokra épülő gazdasá­gi mechanizmusunkkal kap­csolatos egyik célkitűzés annak elérése, hogy az áru­bőség feltételeit megteremt­ve kínálják majd áruikat a termelők, s az eladók. Számos termékcsoportban ez még csupán kívánalom. Mindenesetre a legfonto­sabb tennivalók ennek ér­dekében: jól tervezni, majd idejében kérni, követelni az árut! Idénycikkek — késedelem nélkül Az előbbiekből adódik, hogy az ipar az időszakon­kénti kereskedelmi igénye­ket csak úgy elégítheti ki, ha a konkrét, tételes meg­rendelések is kellő időben feladásra kerülnek. Hűtő- szekrényt például az év minden szakában gyárt az ipar. de tömegesen csak 3—4 hónapig vásárolják. A szandált is a jó idő beáll­takor — néha április köze­pén, máskor május végén — kezdik keresni. Egyálta­lán nem kereskedelmi pri­vilégium, hanem a fogyasz­tó szuverén joga eldönteni, hogy. mikor vásároljon. A kereskedelemnek viszont kötelessége, de egyben ér­deke is, hogy általában minden ésszerű igényt jól kielégítsen. Az idénycikkek esetében ez bizony megle­hetősen nehéz feladat. Csak akkor teljesíthető, ha — mint említettük — a meg­rendelések gondos felmérés alapján és idejekorán ké­szülnek el. Hogy ismét egy példát hozzunk fel; az év­nek ebben a szakában már az áruházakban, a boltok-' ban kell lenniük a húsvét- kor keresett, nem romló áruk nagy részének, s a nagykereskedelmi raktárak­ban a beszerezhető tavaszi cikkek jelentős hányadá­nak. Egyenletes, tisztességes nyereséggel... Az elmúlt évek tapaszta­latai arra vallanak, hogy a fogyasztói igények egyre in­kább korszerűsödnek, a ke­reslet fokozottan az értéke­sebb, divatosabb árukra irányul. Alapvetően hely­telen azonban ennek a fo­lyamatnak a túlértékelése. Ez tagadása nemcsak az alacsony keresetű társadal­mi rétegek, s a még ala­csonyabb jövedelmű nyug­díjasok, hanem a tanyai la­kosság, s az idősebb — olykor nem is csekély jöve­delmű — korosztályok ha- gyorr^nyosabb igényeinek is. Sajnos, az efajta hibák­ra nem is egy példa akad. Mi mással magyarázható, hogy például hosszabb ide­je alig vásárolható tenisz- flanelláru, vagy hogy jó­val több újságcikk tárgya a személygépkocsik hiánya, mint a kerékpároké; Túl­ságosan megszoktuk a mil­liókban, a százalékokban való gondolkodást, s oly­kor megfeledkezünk a fo­rintokról. Pedig a forintokból is marad a vállalati-szövetke­zeti kollektíváknak kiérde­melt fillérje. S ennek jo­gosságát senki sem vitatja. Őszintén ki kell jelenteni: nincs változás azokban az elvekben, amelyeket a re­form előkészítése során hangoztattunk. A kereske­delmi vállalatoknak, szö­vetkezeteknek is egyenletes, tisztességes nvereséggel kell dolgozniok. Növelniük is kell azt — hiszen nagyob­bik részét össztársadalmi feladatok fedezetéül szol­gáló adóként fizetik be —, de alapvetően az áruforga­lom bővülésének eredmé­nyéből. Csupán a lényegről nem szabad megfeledkezni. Ar­ról, hogy a fogyasztói ellá­tás a feladat, ezzel össz­hangban az áruforgalom bővítése a cél, s a nyere­ség a következmény, — nem pedig megfordítva. S ez a tétel egyúttal a kereskedel­mi etika alfája is. GERÖCS ISTVÁN, a megyei tanács vb kereskedelmi osztályának vezetője Jubileumi mun b a verseny Bekapcsolódtak a felsza- dulási munkaversenybe a Kalocsai Sütőipari Válla­lat kunszentmiklósi telepé­nek dolgozói. A tésztaüzem brigádjainak vállalása ösz- szesen 100 ezer forint ter­melési értéknövekedést eredményez. A Kállai Éva nevét viselő szocialista bri­gád kezdeményezésére az asszonyok és lányok fel­ajánlották, hogy egy sza­bad szombaton is dolgoz­nak. örvendetes hírt kaptunk a közelmúltban Sükösdről a lapterjesztést illetően. Szépen gyarapodik a hír­lap-előfizetők száma: a párt központi lapjának és a megyei lapnak együttesen 78 új előfizetőt toboroztak nemrégiben. — Ha a kézbesítésnek nem lenne annyi akadálya, még szebbek lehetnének az eredmények —■ ez Nagy Kálmánnak, a községi pártalapszervezet titkárá­nak a véleménye. — Sü- kösd csaknem három és fél kilométer hosszú, két kilométer széles község. Az ötezer lelkes lakosságnak hozzávetőleg az egyötöde külterületeken, tanyán él. Sajnos, ide szinte egyálta­lán nem jut el a lap, ép­pen a távolság miatt. Ilyen nehézségek mellett a 78 példányos „felfutás” elégedettségre ad okot. *A terjesztési kampányt a pártalapszervezet kezdemé­nyezte, hiszen a párt lap­jairól van szó. A jó ered­mények mögött viszont már az is fellelhető, hogy ezeket <hz újságokat sze­reti a lakosság, érdeklődik irántuk. — A szervezésnél min­denekelőtt a termelőszö­vetkezeti szocialista bri­gádmozgalmat használtuk fel célunk elérésére. Elmondhatjuk, a többsé­gükben pártonkívüli bri­gádtagak megérdemelnek minden . elismerést Előfi­zető-szervező munkájuknak voltak azután olyan szin­te megható mozzanatai is, hogy akit például nem kerestek fel a lakásán, ön­ként jelent meg a postán, előfizetni. Hát még, ha le­morzsolódás sem lett vol­na! Sajnos, azonban ez természetes velejárója a nagy terület okozta hiá­nyos kézbesítéseknek. Kár, hogy ez a tényező sokak napi tájékozódását, fejlődését még akadályoz­za. Feltétlenül kellene va­lamilyen megoldást talál­ni arra, hogy a külterüle­teken élőkhöz rendszere­sen eljussanak a napila­pok. Végezetül csak annyit: a sükösdiek — kommunis­ták és pártonkívüliek egy­aránt — a sajtóterjesztés folyamatát korántsem te­kintik befejezettnek. A pártlapok népszerűsítését, propagálását állandó, na­pi feladatuknak tartják. J. T. Nem is olyan régen tör­tént, hogy egy fiatalem­ber a nemzetközi gyors­vonat forgózsámolyán több száz kilométert „utazott.” Ezt a „rekordot” azonban messze túlszárnyalta a kö­zelmúltban G. A. úr. Negy­ven órán át, több mint kétezer kilométert utazott tengelyen. És tegyük hoz­zá; nem nyáron, hanem télen, 5—10 fokos fagy­ban. Merész vállalkozás, különösen, ha azt is szá­mításba vesszük, hogy a gyorsvonat 90—100 kilo­méteres sebességgel szá­guldott végig a hosszú úton. Ezen a napon Kenyeres János határőr őrmester és Szluka Gábor határőr volt szolgálatban. A hajnali nemzetközi gyorsvonat be­gördült a határállomásra. Az útlevélkezelők és vá­mosok munkához láttak, megkezdték az ellenőrzést. Kenyeres őrmester a va­gonok alját is megvilágí­totta és egészen furcsa do­logra lett figyelmes: a zseblámpa fényében, a va­gon alatti vázon, valami ruhaféleséget pillantott meg. Néhány másodpercig gondolkozott, majd bebújt a kocsi alá. Az első pilla­natban nem akart hinni a szemének, de nem téve­dett: a vagon alvázán egy férfi bújt meg. Azonnal értesítette járőrtársát, majd közös erővel kiszed­ték a félig fagyott embert. G. A. Franciaországba akart szökni. Felszerelésé­nek legkomolyabb tartozé­ka egy nagyméretű tőrkés volt. Elmondása szerint azért hozta magával, hogy aki útjába áll, leszúrja. Erre azonban nem kerül­hetett sor, mert a szolgá­latukat példásan ellátó Tanyai gondok I Az elmúlt évben az *• alsócebei iskolában egy vándormozi műkö­dött. Nem sok haszonnal ugyan, mert a nézők fele nem fizetett. Minden előze­tes bejelentés nélkül a vándormozi megszüntette látogatásait, feltehetően a rossz útviszonyok miatt... Befejezés előtt a „Tele­víziót minden iskolának” mozgalom. Mint olvasom, nagyobb létszámú iskolák­nak már két televízió is jutott. Jó lenne új moz­galmat indítani, melynek révén villany, aggregátor jutna minden iskolának. Jelenleg a tanyai lakos­ság egyetlen szórakozását a rádió jelenti, de sajnos, nem mindig lehet megfe­lelő elemet kapni. Néha a laposelem hiánycikk, más­kor a rúdelem fogy ki tel­jesen. Dulai György tanácstag Kiskőrös I ,, j Mi, a Szakmár kül- I • I területén élő ta­nyaiak, 1969. második felé­ben a 9. sz. AKÖV-höz for­dultunk azzal a kéréssel, hogy ünnepnapokon éppen úgy, mint hétköznap, az autóbusz érintse Alsó-Ere­ket, Öregtényt és Gombo­lyagot is. Az ígéret úgy hangzott, hogy az új járat 1970. január 1-el megindul, de sajnos, a mai napig sem közlekedik. P. János Szakmár határőrök nem adtak rá lehetőséget. Cs. M. és K. M. is me­rész vállalkozásba kezd­tek. K. M. nem szerette az „egyhangúságot” gyakran változtatta munkahelyét. Dolgozott már Baján, a pécsi uránbányában. a csátaljai gépjavítónál és a vaskúti ktsz-nél. Rende­zetlen életében más is előfordult; a bíróság fel­függesztett szabadságvesz­tésre és nagyobb összegű pénzbírságra ítélte. „Nem küszködök tovább” — gondolta magában. — „Pró­ba-szerencse, útlevelet ké­rek Jugoszláviába, onnan már könnyebb lesz átjutni Olaszországba, s aztán sza­bad az út .Nyugat-Német- országig.’’ Sejtette azon­ban, hogy nem kap útle­velet, így más módon is megszervezte az országból való kijutást: Budapestre utazott és felkereste ba­rátját. Cs. M. gépkocsivezető volt, ölömmel fogadta ba­rátját. K. M. tudta róla, hogy Jugoszláviába uta­zik, s már útlevele is van, így azonnal a tárgyra tért: — Én biztos, hogy nem kapok útlevelet, elvihet­nél magaddal a csomag­tartóban. — Semmi akadálya, öre­gem. Ügysem ellenőrzik a gépkocsikat. Együtt érkeztek Bajára. A gépkocsi benzintankját feltöltötték üzemanyaggal és tovább indultak. Köz­ben néhány percre megáll­tak, hogy K. M. elbújhas­son a csomagtartóban. Cs. M. pedig a kocsiban talált tárgyakkal álcázza őt. így jutottak el a határállo­másig. Visszafelé már kényel­mesebben utaztak... Gazsó Béla Virágkiállítás A Sasad Tsz hazá ik felszabadulásának 25- évfordulója tiszteletére virágkiállí­tást rendezett a MÉM Váci utcai bomiií rd ó' remében. A képen modern menyasz­szonyi csokor. Veszélyes utazások

Next

/
Thumbnails
Contents