Petőfi Népe, 1970. március (25. évfolyam, 51-75. szám)
1970-03-25 / 71. szám
1970. március 25. szerda 5. oldal Magyarország felfedezése Változó parasztíiatalság Jegyzetek a tajói ifjúsági parlamentről Százhúsz főnyi fiatal nő és férfi találkozott a napokban a Kiskunhalasi Állami Gazdaság tajói kerületében. Nem messziről futottak össze, hiszen valamennyien az állami gazdaság dolgozói, csak éppen más-más kerületben van a munkahelyük: a központi üzemrészben, Balotaszállá- son, Kígyóson, vagy éppen Tajón. Parasztfiatalok? így, együttesen sehogyan sem sorolhatnók e fogalomkörbe ; vannak közöttük mérnökök, technikusok, közgazdászok, traktorosok, állatgondozók, s még szőlőművelők is. Úgyszólván csak a nemzedéki és a munkahelyi hovatartozás a közös bennük. Legalábbis látszatra. A kerület új, modern, korunk szellemét árasztó központi épületének nagy ebédlőtermében gyűltek össze, fé- lig-meddig ünneplősen, gondolom, külsőre semmiben sem különböztek egy fővárosi nagyüzem munkásfiatalságától. Az összejövetel elnevezése; ifjúsági parlament. A célt már nem ilyen egyszerű körülhatárolni. Csak jelzését kísérelhetjük meg: önmagáról kívánt hangosan gondolkodni az itt dolgozó fiatalság — az önismeret, a közérzet és a távlatok jegyében. A Kiskunság egykori homokpusztáin korszerű nagyüzemmé alakulni — csaknem a lehetetlennel határos vállalkozás. És a gazdaság vezetői ennél nem adják alább. Az alapokat jórészt már lerakták: kétezer holdon terem a nagyüzemi szőlő és gyümölcsös. De a továbblépés maximális erőfeszítést, magas szellemi színvonalat igénylő 4*Bvetelményeket támaszt az itt dolgozókkal szemben. Érthető, ha a vezetés alapvetően a fiatalok kezdeményező készségére, a legfejlettebb technológiában való jártasságára támaszkodik. Ez persze nem vadonatúj elvárás. A fiatalok nélkül aligha jutott volna el oda ez a gazdaság, ahol most tart. A helyzetet leginkább a kiragadott példák szemléltetik. A fiatalok vállaltak védnökséget a gépesítés és a cellulóznyárfa telepítése felett. Az egyik KISZ-fiatal Kígyóson sikerrel oldotta meg a nyár- fatelepítés gépesítését. Találékonyságuk nélkül a szőlő mélyművelése sem valósulhatott volna meg. A borászatban is majdnem kizárólag fiatalok dolgoznak. Mind nagyobb szerephez jut a szaktudás. Hovatovább eljutnak oda, hogy szakmai képesítés nélkül gond lesz az elhelyezkedés a gazdaságban. Rövidesen megépül például az automatizált sertéshízlaló telep, ahol egy, de lehetséges, hogy két épülethez lesz egyetlen személy beosztva. Ám ennek a személynek technikusi képzettséggel kell rendelkeznie. S máris az alapvető ellentmondáshoz érkeztünk el. A parlamenti összejövetelen kiderült: Kígyóson például az állami gazdaságban munkát vállaló fiataloknak még az egyötöde sem rendelkezik a nyolc általános iskolai végzettséggel. S ami a helyzetet szinte kilátástalanná teszi: három év óta a pusztán nem indult esti továbbképző iskola. Hol a hely hiányzott, hol a pedagógus. Elsősorban a tanyavilág nyomasztó körülményei fékezik az előrehaladást. A balotaszállási kerületben állandó munkásként foglalkoztatott 51 harminc éven aluli fiatal közül csak háromnak a családjában van televízió. A tajói üzemrészben 27 olyan fiatal dolgozik, akinek a családja semmilyen lapot nem járat. A teendők több irányból adódnak. Elsőként a jól szervezett továbbképzést kell említenünk. A KISZ szerepét e tekintetben nem lehet eléggé hangsúlyozni. A gazdaság vezetői főként a gépipari technikum elvégzését szorgalmazzák, ehhez minden lehetséges támogatást megadnak. Fokozott segítséget igényelnek a városba, vagy a kerületi központokba beköltözők is, akik végleg szakítani igyekeznek a tanyai életformával. A gazdaság ilyen lehetőségei eléggé korlátozottak: a társasakció keretében évi tíz lakás építésére van módjuk. Az arány növelésére kétségkívül szükség van. Gondosan ügyelni kell arra is, hogy a fiatalok az idősebbekkel szemben ne kerüljenek hátrányos helyzetbe a bérezést illetően — csak azért, mert fiatalok. ■ ■ ■ ■ Mindez azonban csak akkor valósulhat meg, ha a fiatalokban is él a a jobbra, korszerűbbre törekvés szándéka. A parlament e tekintetben is nyújtott betekintést, sajnos, nem éppen egyértelműt. Sok felszólaló kizárólag csak a szociális létesítmények hiányosságait panaszolta, s méghozzá mindig és minden esetben mástól várva a megoldást. Itt is van a KISZ-nek olyan feladata, hogy megértesse a fiatalokkal: égi mannaként semmi sem hull az ölükbe, saját maguknak is részt kell vállalniuk az előrehaladásból. S nem is mindig csekély küzdelem árán. Ha ez a szellem tért hódít a fiatalok között, életük és önismeretük részévé válik, akkor már csakugyan beszélhetünk a tanyavilág megváltozott ifjúságáról. Olyan fiatalságról, amely maga is tudatában van lehetőségeinek, perspektíváinak, s azok eléréséért az áldozatvállalástól sem riad vissza. Hatvani Dániel Égő arany címen most jelent meg Mocsár Gábor író könyve, amely az olajmunkásokról szól. A kötet első produktuma annak a könyvsorozatnak, amelyet „Magyarország felfedezése" címen ismernek az irodalom iránt érdeklődők. Mocsár Gábor könyvének megjelenése alkalmából Darvas József tájékoztatta a sajtó képviselőit az induló sorozatról. — A szociográfia jellegzetesen magyar műfaj — mondta az írószövetség elnöke —, amely sehol a világon nem ért el olyan rangot az irodalomban, mint Magyarországon. Különösen érvényes ez a két világháború közötti időre. A felszabadulás után úgy látszott, hogy az új, megváltozott körülmények között nincs létjogosultsága a szociográfikus valóságfeltárásnak. Az ötvenes évek felé azonban újból éledezni kezdett a műfaj. A hatvanas években pedig egész sora jelent meg a szociográfikus ihletésű cikkeknek, tanulmányoknak, könyveknek. Tulajdonképpen a műfaj iránti érdeklődés, a rávaló igény sugallta azt az elgondolást, hogy a Magyar írók Szövetsége elindítsa azt a könyvsorozatot, amely a két háború között is „Magyarország felfedezése” címen vált ismertté. — Míg a két világháború közti szociográfiák majdnem kizárólagosan a parasztságról szóltak, addig a most kiadásra tervbe vett könyvek témájuk szerint változatosak — utalt Darvas József, a sorozat jellegére. Már nyomdában van Varga Domokos Erdőkerülőben című kötete, szerkeszti a kiadó Végh Antal Homokország című könyvét. Befejezés előtt áll Erdei Ferenc és Moldova György könyve. Az előbbi Város és vidéke, az utóbbi Tisztelet Komlónak címen fog megjelenni. A sorozat szerkesztő bizottsága úgy tervezi, hogy évenként 3—4 kötetet jelentet meg, összesen kb. 25—30 at — Azt várjuk az íróktól — összegezte Darvas József, a szerkesztő bizottság álláspontját —, hogy a legszigorúbb realizmussal beszéljenek a mai Magyarországról: arról, amit elvégeztünk, arról, amit nem végeztünk el, arról, amit el kell végeznünk. Z. T. 0/* ~ jl a ~ A Petőfi Népe Kep-íoto és a Kisz felszabadulási rejtvénypályázata A lánctalpas daru egyik városunk közelében fekteti a gáz csővezetéket. Algyőtől Százhalombattáig jut el ilyen vezetékeken az alföldi gáz. Megyénk alább felsorolt városai közül melyiket érinti hasonló földgáz- vezeték? Kiskunhalas — Kalocsa — Kiskunfélegyháza? A totószelvény a 10. oldalon található. Százas szög (III.) Ekkor érlelődött benne meg az elhatározás. Felöltözött, a kamrából egy százas szöget tett a zsebébe, s egyenesen az italboltba tért be. Néhány nagyfröccsöt ivott, várakozott. Este hét óra tájban amikor már sötét volt, elindult Podruzsikné háza felé. A lakásba könnyen bejutott, hiszen a kapu nem volt bezárva. A konyhában petróleumlámpa égett. Az idős nő éppen vacsora főzéssel foglalatoskodott. — Jó estét, Mari néni — köszönt Trencsényi. Az asszony, székkel kínálta vendégét. A családról tereferéltek egy darabig, majd Trencsényi előhozakodott kérésével. — Mari néni, adjon kölcsön kétezer forintot, — Neked?.:: Egy fillért se, elinnád te a Krisztus köntösét is ... Trencsényi, a zsebébe nyúlt elővette bicskáját, kipattintotta a pengét. — Mari néni! Ha nem ad, ennek megy neki... — s a kést az idős asz- szony mellének szegezte. — Jól van, na —, ijedt meg Podruzsikné, s az ágy vánkosa alól, húsz darab százforintost tett le az asztalra. — írd meg az elismervényt, de úgy, hogy a kamatot is csapd hozzá. Trencsényi, bicskáját ke- zeügyében tartva, egy gyűrött papírra írta a nyugtát. Igaz, a kamatot nem tüntette fel az elismervényen, de nem is akarta, már otthonról való elindulásakor másképpen határozott. — Itt van, fogja — lökte az öregasszony elé a papírszeletet Trencsényi. — Csak úgy simán kétezer forintot, négy-öt hónapra? — kérdezte az öregasszony. — Nem így egyeztünk! — Egy fillér kamatot sem kap ... — Jól van — vágott közbe az öregasszony —, mindent elmondok a feleségednek ... Tőlem utána egy huncut garast sem kaptok ... A kés előre villant Trencsényi kezében. — Igen? — kérdezte vészt jóslóan — ... Most már elő a többi pénzzel is — kiáltott az asszonyra, s a lábába rúgott. — Mozogjon egy kicsit... Ismét pénz került elő, a párna alól. Először kétezer, majd tízezer, s egy újabb fenyegetésre megint tízezer forint. — Olvassa át Mari néni — mondta Trencsényi, s szemében kapzsi fény villant. — ... még egyszer —, utasította suttogó hangon az asszonyt, hiszen időt akart nyerni, azt akarta, hogy az utcán megszűnjön a járkálás, ne találkozzon senkivel. Podruzsikné a félelemtől reszketve számolta, csak számolta a pénzt. Trencsényi, az órájára pillantott. Éjfélre járt. — Feküdjön le, majd bezárom az ajtót — így Trencsényi, de Podruzsikné tiltakozott. — Nem!... Majd én... Az ajtó mellett hevert a kisbalta. Trencsényi felkapta, s az ágy szélén ülő nőt fejbesújtotta. Az ütéstől, az asszony hanyattesett az ágyon, feje előrebicsak- lott. A százas szög, egy villámgyors mozdulattal előkerült Trencsényi zsebéből. Megcélozta a koponyáját, s három ütéssel áldozata fejébe verte. Az asztalon heverő pénzt Trencsényi kabátjába gyűrte. Az öregasz- szony hörgött, ezért Trencsényi a baltával még néhányat Podruzsikné fejére sújtott. A baltát ezután az ágyra dobta, s kilopódzott a házból. Öt perc múlva otthon volt. Először a fásszínbe ment, majd a szobában ruhát váltott, összecsomagolt, s a fásszínbe elrejtett pénzt magához vette. Mint máskor, most is kiment a vasútállomásra. Kunszentmik- lóson átszállt a budapesti vonatra. Mielőtt azonban felszállt volna, a nyilvános WC-be apró darabokra tépte az általa írt, de a rabolt pénzzel együtt elhozott elismervényt. Reggel, amikor a vállalat munkásszállására ért, a 24 ezer forintot egyik munkatársa matraca alá rejtette ... — A beismerő vallomás után, tisztázni kellett az akkor már szabadlábon levő T. J. és fia ruháján levő vérnyomok származását. Ebben a bűnügyi laboratórium segített, ugyanis a ruhákon talált vér, nem egyezett Podruzsikné vércsoportjával. Megállapítottuk, hogy T. J. sertésvágás alkalmával megsértette az ujját, s ugyanazon a napon, egy családi nézeteltérés során tettleg bántalmazta feleségét, s onnan is emberi vér került saját és fia ruhájára. Március 23-án, Pod- ruzsik Györgyné anélkül, hogy visszanyerte volna eszméletét, meghalt. Trencsényi Ferencet a bíróság halálra ítélte, amelyet végrehajtottak rajta ... Egyetlen utalást szeretnék még tenni, e bűnügy kapcsán: a nyomozóknak, mint ahogy ez kiderült, nem elég a bűntett felderítésekor, a szinte tálcán nyújtott közvetett bizonyíték. Következetesen végig kell nyomozniuk minden szálat, s megragadni azt, amely elvezeti a bűntett igazi tetteséhez ... (Vége)
