Petőfi Népe, 1970. március (25. évfolyam, 51-75. szám)

1970-03-24 / 70. szám

1970. március 24. keda 1 oldal Budapest gépmadártávlatból Amikor még kézzel készült a Szabad Nép Pillanatkép a felszabadulási kiállításról Delta ügyben A Szépművészeti Múzeum máskor oly csen­des földszinti termei most forgalmasak, szinte zajo­sak. A hangszóróból ünne­pélyes férfihang sorolja a második világháború és a felszabadító harcok leg­fontosabb eseményeit. Kis pultok előtt türelmes ácsorgók, fülükön telefon- kagyló. Nézik a vetítőüve­gen a negyedszázaddal ezelőtti híradófilmeket. Is­kolások csoportja áll a tablók előtt és buzgón je­gy ezget. Dolgozatíráshoz gyűjtik az adatokat. Gyakran hallani idegen szót is a folytonosan fel- alá vándorló tömegben. Angolul, oroszul, franciául, s ki tudná megmondani hány nyelven beszélnek a látogatók. Pedig a kiállítás rendezői aligha gondoltak külföldi vendégekre, a fel­iratok csak magyarul tájé­koztatják a közönséget. De még azoknak is, akik nem értik a szöveget, élmény a rengeteg látnivaló. A bejáratnál a múlt em­lékei fogadják a nézőt. Képek a nyomorról, há­rommillió koldus országá­ról; szörnyű híradások a régi világról, urak ország- lásáról, amelynek már nyomát is eltöröltük, s emlékét is felejtjük. Azután, amikor döbben­ten elfordulunk ettől a látványtól, három robosz­tus bronzalak magasodik fölénk. Imponáló erő és nyugalom. Makrisz Aga­memnon szoborcsoportja a felszabadító szovjet har­cosokról. A terem másik olda­lán az illegalitásban dol­gozó kommunista párt hő­si tetteinek dokumentumai sorakoznak. A többi között egy asztalnyi nagyságú rotációs gép, amelyet kéz­zel hajtottak, amikor a Szabad Nép példányait és röpcédulákat sokszorosítot­tak vele. A következő csarnokba nyíló folyosón az imént említett két vetítőpult. Eredeti régi híradókat lát­ni a mattüvegen, a telefon­kagylóban pedig a kísérő­szöveget hallhatjuk. Így a bemondó hangja nem za­varja a többi látogatót. A gyerekeket talán a játék izgalma tartja ott a pultok előtt, hiszen milyen érde­kes az, hogy- ők indítják el a filmet, amikor leeme­lik a kagylót. A felnőttek hosszan eltűnődnek. Rossz emlékeket idéznek fel ben­nük a régi filmek a nyi­lasok utolsó parádéiról, a háborúba induló menet­századokról, de annál meg- hatóbb ezek után végig­nézni az egykori híradókat a földosztásról, az első szabad május 1-ről, az in­duló új életről. Nines helyűnk fel­sorolni itt valamennyi látnivalót. Dokumentumok, fényképek, cikkek, iratok százain és ezrein tanulmá­nyozhatja az ember a nem­zetvesztő Horty-rendszer történetét, s a felszabadu­lás óta eltelt negyedszázad építőmunkájának eredmé­nyeit, jelentős állomásait, sikereit.. Egész nap kevés lenne, hogy részletesen át­nézze valaki ezt az óriási anyagot. De ki-ki megta­lálhatja benne az érdek­lődésének megfelelő tárgy­kört, amelyre szívesen szán több időt A bélyeggyűjtők órák hosszat nézelődnek az óriási méretű, gazdag bé­lyegkiállítás tablói előtt. Mások a könyvtermést be­mutató szekrényeket ve­szik sorra, közel hajolva az üveghez, vagy a ma­gyar műszaki élet fejlődé­sét bemutató teremben vizsgálnak meg tüzetesen mindent , ,,... Néhány érdekességre azért külön is szeretnénk felhívni az olvasók figyel­mét A nagy létesítmé­nyek makettjeinek termé­ben a többi között ott lát­hatjuk a metró szövevé­nyes alagútjait, Budapest nagy lakótelepeit és né­hány világhírű új iparte­lepünk miniatűr mását. A három kivilágítható térképen gombnyomásra villannak fel az apró égők, mutatván Budapest külön­féle középületeinek és mű­emlékeinek pontos helyét. Itt egyedülállóan érdekes látnivaló a „repülőgép”. Az ember leül egy ala­csony székre, „kibámul” a kerek kabinablakon, s alatta megjelenik Buda­pest. Ügy érezni, alacso­nyan széliünk a házak, az utcák, a Duna, a Gellért­hegy fölött. Helikopterről vették fel ezt a remek szí­nes filmet gyönyörű fő­városunkról. A látvány olyannyira illúziót keltő, hogy akad, aki néhány percnyi „repülés” után kénytelen felállni a szék­ről, mert szédül. A szocialista kultúra fej­lődését bemutató terem szenzációja az egykori nagy színészek hangja, amit szintén telefonon, hanglemezről hallunk. Meg­ható, amint megszólal Ba­jor Gizi, Somlai Arthúr, Rátkay Márton és a többi nagy művész, akiket még láttunk játszani, felejthe­tetlen szerepekben. A legkiválóbb ipari ter­mékeinket bemutató kiál­lításon számítógépek, hír­adástechnikai berendezé­sek sorakoznak, látjuk egy atomreaktor modelljét és a Paál-féle légpárnás kö­szörűt. Itt időnként érde­kes, újszerű filmvetítése­ket tartanak három vetítő- vászonra egyszerre. A felszabadulás negyedszázados jubileumá­ra rendezett országos ki­állítás rangos helyet kapott a Budapesti Szépművésze­ti Múzeumban, s külsőben, tartalomban egyaránt illik a helyhez és az ünnephez. Méltán nagy iránta az ér­deklődés. Jó volna, ha mindenki megtekinthetné, de különös«! ajánljuk a fiataloknak. A kiállítás három hónapig tartja nyit­va kapuit, így még május­ban is látogathatják. Ja­vasoljuk, hogy a tanulmá­nyi kirándulásra induló is­kolák nevelői ne feledkez­zenek meg róla, ha útjuk Budapesten keresztül vezet. M. L. Szükségtelen különöseb­ben bizonygatni a Delta népszerűségét. Épp elég bi­zonyíték hogy meg kellett szaporítani az adásokat. Márciustól havonta jelent­kezik ez az érdekes, köz­kedvelt műsorszám. Mi a titka a sikerének? Elsősorban feltétlenül az, hogy igen megnőtt a kö­zönség érdeklődése a tudo­mány és technika iránt S mivel a televízió dicseked­het a legnagyobb közön­séggel az összes tömeg­kommunikációs eszköz kö­zött, bátran állíthatjuk, hogy a tudomány és tech­nika fejlődését közfigye­lem kiséri nálunk. Gépek vesznek körül bennünket, gépek szolgál­nak. Ma valamennyiünk­nek több szolgánk van — ha az egy főre számított wattokat és lóerőket átszá­mítjuk emberi erőre — mint néhányszáz esztende­je egy valamirevaló vár­úrnak. Minduntalan találkozunk a tudománnyal. Beleavat­kozik a mindennapi éle­tünkbe. Az orvostudomány például: hiszen nem mú­lik el hónap, hogy új eljá­rás vagy új gyógyszer ne tenné könyebbé, biztosab­bá a gyógyulásunkat. S a műszaki tudományok. Üj gépek és berendezések ér­keznek az üzemekbe, ame­lyekkel könnyebben és többet termelünk. Üj köz­lekedési eszközök jelennek meg az utakon és a leve­gőben, amelyekkel gyor­sabban és kényelmesebben érünk célhoz. Üj gyártmá­nyok, új áruk kínálják ma­gukat az üzletekben: hasz­nálhatóbbak, praktikusab­bak, tökéletesebbek, mint az elődeik. Nekilódult a világ Még nem is olyan régen így gondolkodtak az emberek: Nyugdíjas állás, itt igyek­szem megmaradni, össze- kuporgatom a lakást, vagy egy kis házat, ott fogom eltölteni öreg napjaimat. Az állandóság a mozdulat­lanság volt az eszmény a korábbi korokban. Ma a mozgás, a válto­zás, a várakozás állapotá­ban élünk. Elégedetlenék vagyunk, ha minden csen­des körülöttünk, ha nem várhatunk mindig valami újat, ha nem jobb ésköny- nyebb mindig legalább egy kicsivel a sorsunk. ... Ide kanyarodtunk a Deltától. A népszerűség ugyanis természetes: kor­tünet, mai gondolkodás- módunk megnyilvánulása. Ami magát a műsort il­leti: Többnyire színvona­las, változatos és friss ... Ennyi jó ellenére szabad­jon mégis megkockáztatni egy szerény megjegyzést. Felmérhetetlen a Delta információs szerepe és ha­tása. A népszerűség köte­lez. Többéves eredményes működés után bizonyára hasznos volna tűnődni azon, hogy mint lehetne újabb ötletekkel és kisebb- nagyobb változtatásokkal még jobbat, többet adni a megnövekedett műsoridő­ben a közönségnek. Anél­kül természetesen, hogy a műsor veszítene eredetisé­géből és vonzerejéből. A vonzerőben, népszerű­ségben egyébként aligha­nem része van Kudlik Jú­lia kedves és közvetlen műsorvezetésének is. Mester László Páncélszekrényt veszünk kisebb vagy középméretben. Értesítést árajánlattal kérjük. Üj Élet Szőlő- és Gyümölcstermelő Szakszövetkezet, Kecel, Kossuth Lajos utca 13. szám. 2094 Kép ■ ■ -• A Petőfi Népe TOTO és a KISZ felszabadulási rejtvénypályázata A második világháború felszabadító harcai során ez a „szoborrá” avatott tank hatolt be elsőnek abba a városba, ahol már több Bács megyei túristacsoport töltött felejthetetlen napokat, a képen is honfitársaink szemlélik néma tisztelettel a márványtalapzatra emelt szovjet tankot, mint a fasiszta betolakodók feletti tör­ténelmi győzelem — szenvedésekre is emlékeztető —, ám diadalmas emlékművét. Melyik szovjet városban áll az emlékmű? Kiev — Odessza — Szimferopol? A totószelvény a 10. oldalon található. Két nap telt el a majd­nem kilátástalannak tűnő kereséssel. A nyomozók többsége — bár ismerték a bűntény addigi eredmé­nyeit — nem tartotta fe­leslegesnek ezt a többlet- munkát, nem elégedtek meg a már említett köz­vetett, nagyjából a két ember bűnösségét igazoló bizonyítékokkal. A kétség­telent, a meg nem támad- hatót, az igazságot akarták produkálni. A kórházi jelentést ek­kor kapták kézhez: „ .. .Pod- ruzpk Gyuláné kihallgatá­sa lehetetlen, eszméletét nem nyerte vissza... A koponyára mért erős üté­sek következtében, az agyat roncsoló sérülések kelet­keztek ... Az egyik műtét alkalmával, a haj leborot- válásakor, a borotva éle egy szög fejében akadt meg... Eltávolítása meg­történt ... A száz millimé­ter hosszú szög, a két agy­tetoe között helyezkedett eL, súlyosabb sérülést nem okozva... A beteg állapo­ta életveszélyes...” Megdöbbenve forgatták kezükben a jelentést a nyo­mozók. Ilyen gyülkossági módszer, sokévi gyakorla­tukban még nem fordult elő, de a bűnügyi iroda­lom sem tartalmazott eh­hez hasonlót. — Ezt nem lehet kita­lálni — mondta az egyik nyomozó —, a tettes az ötleteit másolta valahon­nan ... — A Képes Újságból! — csapott a homlokára a má­sik — igen. úgy van ... Azon gondolkodtam, ami­kor olvastam a jelentést, hol találkoztam már ilyen esettel... Az újság képre­gényében, a Margburgi tör­ténetben. Ott egy kovács- né és a szeretője így tet­ték el láb alól a férjet, amelyet csak hosszú évek múlva, a holttest kihanto- lásakor fedeztek fel... Ez az újabb adat csak tovább bonyolította, a már majdnem biztosnak látszó ügy szálainak, de éppen sz újabban képződött „cso­mó” kibogozása izgatta a nyomozókat. A községben, több tíz csalnának járt a Képes Újság, s valószínű, hogy nemcsak az élőfize­tők, hanem a szomszédok is elolvasták. A nyomozók valamennyi családnál jár­tak, érdeklődtek, s a ta­pasztalatokat összevetették. A vizsgáLatot ezzel párhu­zamosan. egy olyan szálon is folytatták, amely a drót­szög származásának helyét igyekezett kideríteni. A nyomozók, önmaguknak is feltették a kérdést: kinek lehet birtokában új százas szög? A felelet nem volt valami túlságosan egyér­telmű, optimista. A köz­ségben minden háznál akadt ilyen ... — Számtalanszor össze­geztük a nyomozás ered­ményeit: ki lehet az, aki pénzzavarában, ismerős­ként beállított vasárnap este Podruzsiknéhoz, bal­tával fejbeütötte, olvasva a lapot, százas szöget vert a fejébe, s több ezer fo­rintot lopott el? Helybeli vagy vidéki volt, bünte­tett vagy olyan, aki nem került összeütközésbe a törvénnyel, rokon volt-e, vagy csak ismerős? Kér­dések, amelyekre az eddi­gi adatok birtokában ne­héz lett volna válaszolni. Igaz, akadt még más prob­léma is, hiszen annak el­lenére, hogy a két gya­núsított emberi vértől szennyezett ruháját meg­találtuk, képtelenek vol­tunk több bizonyítékot beszerezni ellenük... A nyomozás már ötödik napja tartott. Az egyik nyomozócsoport vezetője, többek között adatokat szolgáltatott a faluban la­kó, de máshol dolgozó em­berekről. Az emberölés kísérletét követő nap haj­nalán, a korai vonattal bu­dapesti munkahelyére uta­zott Trencsónyi Ferenc ács is. ö azért vált gya­nússá, mert büntetett elő­életű volt, italozott, s eb­ből az utóbbi időben anya­gi gondjai származtak, a családnak pedig járt a Képes Üjság. — Nem túlságosan biz­tos nyom, de nem ártana ellenőrizni — summázta véleményét a csoport ve­zetője. Január 17-én este, a vasútállomáson nyomozók várták Trencsényit. A fér­fi először tiltakozott, de előállították, megkezdődött a kihallgatása. Már az első pillanatban zavartan visel­kedett, s a megismétlődő kérdésekre adott válaszai­ban egyre jobban beleke­veredett. Éjfélre járt az idő, amikor a kihallgatás szünetében megkérte a nyomozót. — Kaphatnék egy po­hár vizet? — Eléje tették az asz­talra. Trencsényi, mohón hajtotta fel a vizet, utána lehajtotta a fejét, s csen­desen megszólalt: — Elmondok mindent... Én öltem meg Mari né­nit. .. A vallomásból fény de­rült az egész bűncselek­ményre. Trencsényi Fe­renc akkoriban ismerősei­vel sokat ivott, s emiatt pénzzavara támadt. Az utolsó fizetéséből csak öt­száz forintot adott felesé­gének. Amikor az asszony felelősségre vonta, azt ha­zudta, hogy ez a pénz nem a fizetése. Ezt „maszek” munkáért kapta. A csa­ládi perpatvar után elha­tározta, hogy mindenkép- pent pénzt szerez, s ekkor jutott eszébe Podruzsikné. Vasárnap délután egye­dül volt otthon, a Képes Újságot olvasgatta, néze­gette. amelyben felfedezte a Margburgi történet cí­mű folytatásos képregény­nek azt a részét, ahol a kovács felesége, szeretője segítségével egy szeget ütött az áldozat fejébe. (Folytatása következik)

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents