Petőfi Népe, 1970. március (25. évfolyam, 51-75. szám)
1970-03-03 / 52. szám
A vezető szemével V iszonzásképpen A kunszentmiklósi MHSZ rádióklub 1969 októberében újjászerveződött. Csaknem hatezer forint értékű szerszámot és különféle alkatrészeket, építődobozokat vásároltunk. Az MHSZ megyei vezetősége is számottevő anyaggal segített. így azután minden klubtag megkaphatja most már a képzettségének és rátermettségének megfelelő feladatot. Az új lehetőségek birtokában nagyobb lendülettel fogtunk a minőségi kiképzéshez, hogy a jövőben még több vizsgázott távirászunk legyen. Ebben az évben szeretnénk felállítani egy kollektív állomást is. A tagság elhatározta, hogy április 4-e tiszteletére megépít egy berendezést, amivel a község nagyobb rendezvényein elláthatjuk a hangosítást. A klub így igyekszik viszonozni a támogatást, amit Kunszent- miklós vezetőitől és a társadalmi szervektől kap. ÁjpU László klubtitkár Akikre miidig számítani leket Jó tíz éve, az. akkori MHS megyei elnökség megbízásából egy nap alatt végig kellett járnom a kalocsai járást, valami sürgős jelentés ügyében. Az efedmény megdöbbentő volt. Egy-két község kivételével sehol sem találtam működő alapszervezetet. Ezt említem most Varga Ferenc elvtársnak, a kalocsai járási pártbizottság első titkárának, amikor a Magyar Honvédelmi Szövetség munkájáról érdeklődöm. Az akkori helyzetet nem ismerem — mondja. — De ha így volt, bizonyos, hogy a helyzet azóta gyökeresen megváltozott. A járási párt-végrehajtóbizottság rendszeresen napirendre tűzi az MHSZ munkájának értékelését. Személyes tapasztalatokból is tudom, hogy a klubok szervezetileg szilárdak és mind nagyobb a munkájuk iránt az érdeklődés. — Milyen a kapcsolat a helvi pártszervezetek és a szövetség között? — Jó példa erre Miske. A községben tavaly megerősödött a pártvezetés, s azóta a honvédelmi munka is gyors fejlődésnek indult. Hasonlóan a legjobbakat mondhatom Fajsz- ról, s egy egészen kis községről, öregcsertőről. Nyolc községünkben van MHSZ-szervezet és hat helyen működik tartalékos klub. De majd mindenütt van ma már elfogadható lőtér, s ahol még nincs, ott is hamarosan megépül. A járási pártbizottság elsősorban a megfelelő káderek kiválasztásában vállal felelősséget és igyekszik megadni a segítséget az MHSZ klubjainak. — Ilyen tekintetben vannak még gondjaink — mondja Varga elvtárs. — De a korábbi tapasztalatok meggyőztek, hogy nem dönthetünk elhamarkodottan. Ahogyan az MHSZ több emberrel foglalkozik, egyre jobb lesz a káder- utánpótlás is. A másik felelősségteljes feladat az anyagi feltételek megteremtése. — Az MHSZ átszervezése óta lényegében mindenütt sikerült megnyernünk a tanácsvezetés és a gazdasági szervek segítségét is. Ezt bizonyítják a lőtérépítések és az iskolai honvédelmi oktatás fellendülése. S ahogyan erősödnek a községek — főleg ott, ahol egyesültek a termelőszövetkezetek — úgy javul mindenütt az MHSZ-klubok politikai és anyagi támogatása. Bakos Béla, az öregcsertői pártszervezet titkára mondta: — A tömegszervezetek közül nálunk az MHSZ dolgozik a legjobban. Tömör, ám sokatmondó dicséret. Két MHSZ klub van öregcsertőn: a lövészeké és a tartalékosoké. Az utóbbi az egyik legjobb klub a megyében. — Hogyan érték el a megye egyik legkisebb falujában? — kérdezem Jenei Sándor agronó- must, a klub titkárát. — JÓ két éve alakultunk. Mindjárt kaptunk egy helyiséget a tanácstól, azt aztán in- nen-onnan bebútoroztuk. Segített Vén István elvtárs, a tsz elnöke is, hiszen a tagok négyötöde tsz-tag. A többi a tanács dolgozója és pedagógus. — Mennyi a taglétszám? — Tizenketten kezdtük. Most már háromszor annyian vagyunk. A fele tartalékos tiszt és tiszt- helyettes, a többi legénységi állományú. De kitűnő az egyetértés és főleg a munkakedv. Egy példa: a 20 órás téli tanfolyamokat minden évben Boruzs László tartalékos tiszt vezeti. Az ősszel elhelyezték a községből, de továbbra is idejár megtartani a foglalkozásokat. A másik: mondja a klubtitkár, hogy okvetlenül jegyezzem fel Locky Sándor és Somoskövi György őrnagy nevét. A közeli honvédségi bázis tisztjei. Személyesen szervezték és vezették az eddig megtartott három honvédelmi napot az iskolásoknak. — De olyat ám, hogy a kisfiam egész héten nem győzött mesélni róla... —r —ó Risai Lás.:ló, az MHSZ kalocsai járási titkára megbeszélést tart az öregesért őiekke!. BalrOl Pirisi János mezőgazdász és Jenei Sándor, jobbról Kalapos István iskolaigazgató. Az országos bajnoknál — Mindenütt a puska — mondja Pécsiné. — Mind a háromnak. Laci most 18 éves, de a két öcsse is lövész lesz. Laci az édesapjával együtt érkezik a munkából. Még ipari tanuló, de már híres ember. Tavaly az MHSZ honvédelmi lövészversenyében a fiatal fajszi sportoló országos bajnok lett és csapata is első helyen végzett a bajnokságon. Csendesen, lassú szóval mesélget: — Budapesten, a marci- bányi lőtéren tartották a versenyt. Nemigen törődött velünk senki. Ismeretlen, vidéki srácok. Az első fordulóban 92-t lőttem, a többiek 86 körül. Ez nagyon jó, de hátha csak „kifutott”? A második, harmadik forduló után aztán már nagyon nézegettek bennünket. Végül is 92-es átlaggal nyertem. A legliatalabbakért A bajai területi lövészklubot Thuránszki Béla vezeti. A fiatalok népszerű Béla bácsija lelkes szervező és kitűnő sportvezető. Neki köszönhető, hogy egyre többen jelentkeznek, s jelenleg a klub taglétszáma 52 fő. Béla bácsinál minden fiatal szívesen vesz részt a közös munkában. Hetenként két-három alkalommal is tart edzést, de ha a tagok úgy kívánják, akár mindennap kint van a lőtéren. A klub főleg arra törekszik, hogy tagjai elérjék a minősítési szintet, és akkor átadja őket a Ganz Lövészklubnak, ahol versenyzővé válhatnak. Thuránszki Béla a fiatalok zavartalan oktatása érdekében új káderek ki- neveléséről is gondoskodott. Jelenleg 6 lövészetvezetője van és két lövészbíró felkészítése van folyamatban. A lövészklub fő utánpótlási területét az általános iskolák jelentik. Különös szeretettel patronálja a II. Rákóczi Ferenc általános iskolát, ahol az igazgató a honvédelmi ismeretek oktatásában kezdettől fogva szívesen veszi az MHSZ segítségét. Pechtler Ferene — Kitől örökölte a fiú a biztos kezét? — kérdezem az édesapjától. — Tőlem nem, az biztos, életemben se volt puska a kezemben. Alighanem a nagyapjától, aki kitűnő tüzér volt. — Hogyan kezdte? — kérdezem Pécsi Lászlót. — öt éve, még általános iskolás voltam. A nagybátyám, Szilágyi József adott a kezembe először puskát. Most ő is biztat, hogy térjek át a pisztolyra. Talán majd jövőre, a Honvédnál, ha bevonulok. — Hetvenkettőben még az olimpián is ott lehet — szól közbe Laci édesanyja. Ahogyan beszélgetünk, látom, hogy a szülők szinte ugyanúgy ismerik ezt a sportágat, mint bajnok fiuk. És a fajszi MHSZ lövészklubot is. — Tavaly épült itt a 10 lőállásos fedett lőtér. Hogy mit dolgoztak rajta a gyerekek, meg a felnőttek! A tanács, a Kék Duna Tsz, meg az ÁFÉSZ nagyon sokat áldozott rá, de az MHSZ-tagok is kitettek magukért. Még a szakmunkát is ők végezték. A múlt évben keveset gyakorolhatott Laci. De most már sokat edz megint. Varga Tibor, a klubvezető levizsgáztatta, s ezután nem kell lövészetvezető, ha kimegy gyakorolni ... Indulunk, s Pécsi László előveszi a légpuskát a szekrényből. Az iskolába igyekszik, ahol éppen foglalkozást tart a tanulóknak Gajdosi Jenő községi MHSZ-titkár. — Nem szottyan kedve néha vadászgatni? — Tilos. Meg izgalmasabb is a 10-es körbe találni. Pénzes Imre és Somogyi Veronika a felszabadulási lövőszversenyrs készül a fajszi iskola tornatermében.
