Petőfi Népe, 1970. március (25. évfolyam, 51-75. szám)

1970-03-03 / 52. szám

A vezető szemével V iszonzásképpen A kunszentmiklósi MHSZ rádióklub 1969 októberé­ben újjászerveződött. Csaknem hatezer forint értékű szerszámot és különféle alkatrészeket, építődobozokat vásároltunk. Az MHSZ megyei vezetősége is számot­tevő anyaggal segített. így azután minden klubtag megkaphatja most már a képzettségének és rátermett­ségének megfelelő feladatot. Az új lehetőségek birtokában nagyobb lendülettel fogtunk a minőségi kiképzéshez, hogy a jövőben még több vizsgázott távirászunk legyen. Ebben az évben szeretnénk felállítani egy kollektív állomást is. A tagság elhatározta, hogy április 4-e tiszteletére megépít egy berendezést, amivel a község nagyobb rendezvényein elláthatjuk a hangosítást. A klub így igyekszik viszonozni a támogatást, amit Kunszent- miklós vezetőitől és a társadalmi szervektől kap. ÁjpU László klubtitkár Akikre miidig számítani leket Jó tíz éve, az. akkori MHS megyei elnökség megbízásából egy nap alatt végig kellett járnom a kalocsai járást, valami sürgős jelentés ügyében. Az efedmény megdöbben­tő volt. Egy-két község ki­vételével sehol sem talál­tam működő alapszerve­zetet. Ezt említem most Var­ga Ferenc elvtársnak, a kalocsai járási pártbizott­ság első titkárának, ami­kor a Magyar Honvédelmi Szövetség munkájáról ér­deklődöm. Az akkori helyzetet nem ismerem — mondja. — De ha így volt, bizonyos, hogy a helyzet azóta gyö­keresen megváltozott. A járási párt-végrehajtóbi­zottság rendszeresen napi­rendre tűzi az MHSZ munkájának értékelését. Személyes tapasztalatok­ból is tudom, hogy a klu­bok szervezetileg szilár­dak és mind nagyobb a munkájuk iránt az érdek­lődés. — Milyen a kapcsolat a helvi pártszervezetek és a szövetség között? — Jó példa erre Miske. A községben tavaly meg­erősödött a pártvezetés, s azóta a honvédelmi mun­ka is gyors fejlődésnek in­dult. Hasonlóan a legjob­bakat mondhatom Fajsz- ról, s egy egészen kis köz­ségről, öregcsertőről. Nyolc községünkben van MHSZ-szervezet és hat helyen működik tartalé­kos klub. De majd minde­nütt van ma már elfogad­ható lőtér, s ahol még nincs, ott is hamarosan megépül. A járási pártbizottság elsősorban a megfelelő káderek kiválasztásában vállal felelősséget és igyekszik megadni a se­gítséget az MHSZ klubjai­nak. — Ilyen tekintetben vannak még gondjaink — mondja Varga elvtárs. — De a korábbi tapasztala­tok meggyőztek, hogy nem dönthetünk elhamarkodot­tan. Ahogyan az MHSZ több emberrel foglalkozik, egyre jobb lesz a káder- utánpótlás is. A másik felelősségteljes feladat az anyagi feltéte­lek megteremtése. — Az MHSZ átszerve­zése óta lényegében min­denütt sikerült megnyer­nünk a tanácsvezetés és a gazdasági szervek segítsé­gét is. Ezt bizonyítják a lőtérépítések és az iskolai honvédelmi oktatás fel­lendülése. S ahogyan erő­södnek a községek — fő­leg ott, ahol egyesültek a termelőszövetkezetek — úgy javul mindenütt az MHSZ-klubok politikai és anyagi támogatása. Bakos Béla, az öreg­csertői pártszervezet tit­kára mondta: — A tömegszervezetek közül nálunk az MHSZ dolgozik a legjobban. Tömör, ám sokatmon­dó dicséret. Két MHSZ klub van öregcsertőn: a lövészeké és a tartaléko­soké. Az utóbbi az egyik legjobb klub a megyé­ben. — Hogyan érték el a megye egyik legkisebb falujában? — kérdezem Jenei Sándor agronó- must, a klub titkárát. — JÓ két éve ala­kultunk. Mindjárt kap­tunk egy helyiséget a tanácstól, azt aztán in- nen-onnan bebútoroztuk. Segített Vén István elv­társ, a tsz elnöke is, hi­szen a tagok négyötöde tsz-tag. A többi a tanács dolgozója és pedagógus. — Mennyi a taglét­szám? — Tizenketten kezd­tük. Most már háromszor annyian vagyunk. A fele tartalékos tiszt és tiszt- helyettes, a többi legény­ségi állományú. De kitű­nő az egyetértés és főleg a munkakedv. Egy példa: a 20 órás téli tanfolyamokat minden évben Boruzs László tartalékos tiszt ve­zeti. Az ősszel elhelyez­ték a községből, de to­vábbra is idejár megtar­tani a foglalkozásokat. A másik: mondja a klubtitkár, hogy okvetle­nül jegyezzem fel Locky Sándor és Somoskövi György őrnagy nevét. A közeli honvédségi bázis tisztjei. Személyesen szer­vezték és vezették az ed­dig megtartott három honvédelmi napot az isko­lásoknak. — De olyat ám, hogy a kisfiam egész hé­ten nem győzött mesélni róla... —r —ó Risai Lás.:ló, az MHSZ kalocsai járási titkára megbeszélést tart az öregesért őiekke!. BalrOl Pirisi János mezőgazdász és Jenei Sándor, jobbról Kalapos István iskolaigazgató. Az országos bajnoknál — Mindenütt a puska — mondja Pécsiné. — Mind a háromnak. Laci most 18 éves, de a két öcsse is lövész lesz. Laci az édesapjával együtt érkezik a munká­ból. Még ipari tanuló, de már híres ember. Tavaly az MHSZ honvédelmi lö­vészversenyében a fiatal fajszi sportoló országos bajnok lett és csapata is első helyen végzett a baj­nokságon. Csendesen, lassú szóval mesélget: — Budapesten, a marci- bányi lőtéren tartották a versenyt. Nemigen törő­dött velünk senki. Isme­retlen, vidéki srácok. Az első fordulóban 92-t lőt­tem, a többiek 86 körül. Ez nagyon jó, de hátha csak „kifutott”? A máso­dik, harmadik forduló után aztán már nagyon nézegettek bennünket. Vé­gül is 92-es átlaggal nyer­tem. A legliatalabbakért A bajai területi lövész­klubot Thuránszki Béla vezeti. A fiatalok népsze­rű Béla bácsija lelkes szervező és kitűnő sport­vezető. Neki köszönhető, hogy egyre többen jelent­keznek, s jelenleg a klub taglétszáma 52 fő. Béla bácsinál minden fiatal szívesen vesz részt a közös munkában. He­tenként két-három alka­lommal is tart edzést, de ha a tagok úgy kívánják, akár mindennap kint van a lőtéren. A klub főleg ar­ra törekszik, hogy tagjai elérjék a minősítési szin­tet, és akkor átadja őket a Ganz Lövészklubnak, ahol versenyzővé válhat­nak. Thuránszki Béla a fia­talok zavartalan oktatása érdekében új káderek ki- neveléséről is gondosko­dott. Jelenleg 6 lövészet­vezetője van és két lövész­bíró felkészítése van fo­lyamatban. A lövészklub fő után­pótlási területét az álta­lános iskolák jelentik. Különös szeretettel patro­nálja a II. Rákóczi Ferenc általános iskolát, ahol az igazgató a honvédelmi is­meretek oktatásában kez­dettől fogva szívesen veszi az MHSZ segítségét. Pechtler Ferene — Kitől örökölte a fiú a biztos kezét? — kérde­zem az édesapjától. — Tőlem nem, az biz­tos, életemben se volt puska a kezemben. Alig­hanem a nagyapjától, aki kitűnő tüzér volt. — Hogyan kezdte? — kérdezem Pécsi Lászlót. — öt éve, még általános iskolás voltam. A nagybá­tyám, Szilágyi József adott a kezembe először puskát. Most ő is biztat, hogy térjek át a pisztoly­ra. Talán majd jövőre, a Honvédnál, ha bevonulok. — Hetvenkettőben még az olimpián is ott lehet — szól közbe Laci édesany­ja. Ahogyan beszélgetünk, látom, hogy a szülők szin­te ugyanúgy ismerik ezt a sportágat, mint bajnok fiuk. És a fajszi MHSZ lövészklubot is. — Tavaly épült itt a 10 lőállásos fedett lőtér. Hogy mit dolgoztak rajta a gye­rekek, meg a felnőttek! A tanács, a Kék Duna Tsz, meg az ÁFÉSZ nagyon sokat áldozott rá, de az MHSZ-tagok is kitettek magukért. Még a szak­munkát is ők végezték. A múlt évben keveset gyakorolhatott Laci. De most már sokat edz me­gint. Varga Tibor, a klub­vezető levizsgáztatta, s ezután nem kell lövészet­vezető, ha kimegy gyako­rolni ... Indulunk, s Pécsi Lász­ló előveszi a légpuskát a szekrényből. Az iskolába igyekszik, ahol éppen fog­lalkozást tart a tanulók­nak Gajdosi Jenő községi MHSZ-titkár. — Nem szottyan kedve néha vadászgatni? — Tilos. Meg izgalma­sabb is a 10-es körbe ta­lálni. Pénzes Imre és Somogyi Veronika a felszabadulási lövőszversenyrs készül a fajszi iskola tornatermében.

Next

/
Thumbnails
Contents