Petőfi Népe, 1970. március (25. évfolyam, 51-75. szám)

1970-03-22 / 69. szám

8. oldal 1970. március 22. vasárnap NYELVŐR Zsíros kenyér vagy zsíroskenyér A szavak külön- és egy- beírását tárgyalva arról is iKmzélnünk kell, hogy mi­kor szükséges a szavak egybeírása. A szószerkezet tagjai közötti viszony jelö­letlensége szükségessé te­szi az egybeírást: favágó (fát vágó), tengerpart (ten­gernek a partja). Még in­kább indokolt az egybeirás jelentéssűrítés esetében. Itt van például a vakrepü­lés szó, amelynek jelentése: vakon, tehát nem látva, csak műszerekkel végrehaj­tott repülés. Egybeírjuk az összetéte­leket akkor is, ha az ösz- szetett szó két tagja a gya­kori használat folytán már összeforrt. Ebben az eset­ben a két tag közötti jelölt viszonyt sem vesszük fi­gyelembe. A jelentésválto­zás is indokolttá teszi az egybeírást. Ha valakit cser­benhagyunk, nem is gon­dolunk a cseriében felejtett bőrökre. Agyonütni valakit úgy is lehet, hogy nem az agyát éri a halálos ütés. Az őszirózsa előtagja már nem azt jelenti, hogy a virág ősszel virít, hanem fajtamegjelölésre szolgál. Ezért az őszirózsa nyáron virágzó fajtáját nyári őszi­rózsának nevezhetjük. Nehéz lenne az egy beírás minden esetét felsorolni. Van belőlük bőven, hiszen a nyelv fejlődésével mind több és több szó kapcso­lódik össze. Ma már csak rokonnyelvekkel való ösz- szehasonlítás alapján tud­ják nyelvészeink megálla- pítar' hogy olyan ősi ere­detű :avaink, mint férj, orca, ezüst, tavaly, kengyel ugyanúgy elhomályosult összetételek, mint a később keletkezett némber, óbéget, ünnep, férfi, honvéd sza­vaink. Sokszor nehéz megállapí­tani, ' ty a főnévi tulaj­don,. t külön vagy egybe kell-e írnunk. A szabályzat szerint az alkalmi és hosz- szabb kapcsolatokban kü­lönírjuk, de a rövidebb és megszokottabb kapcsolatok­ban egybe. így áll egymás­sal szemben az alumínium edény és az aranygyűrű. Ezért váltott ki országra szóló vitát, és lett kabaré- tréfa-anyag a legújabb sza­bályzat első lenyomatában a sajtóhiba folytán egybe­írt zsíroskenyér és a kü­lönírt vajas kenyér. A hi­bát régen kijavították (kü­lönírva a zsíros kenyeret), de még tíz év múlva is szó volt róla a Nyelvtudo­mányi Intézethez küldött levelekben. Deme László szerint „azok a tréfás ma­gyarázatok, amelyek szerint a zsír jobban tapad a ke­nyérhez, mint a vaj, vagy amelyik szerint a zsíros kenyér mint népeledel meg­szokott állandó kapcsolat, a vajas kenyér azonban rit­ka és alkalmi — ezek anek­dotáknak kedvesek persze, de magyarázatnak egyálta­lában nem helytállók.” A zsíros kenyér körül zaj­ló vitát Deme László sza­vaival zárhatjuk le: „s hogy miért visszhangzott egy ide­ig az egész ország ettől a „zsíros kenyér” ügytől? Er­re szállóigével válaszolnék: Mert könnyebb a helyes­írást szidni, mint megta­nulni.” Ezzel mindannyian egyetérthetünk. Kiss István Idegenforgalmi nyitány küszöbén Híres a Bue,ac-pusztai profiram Sándor napján Kecske­mét főterén sokan megfor­dultak egy négytagú, tiroli népviseletű, alighanem ma­gán-turistacsoport után. Akadt, aki meg is jegyezte: az első idei fecskék! S iga­za volt: pár hét múlva már senki nem csodálkozik rá a külhonból érkező vendé­gekre. A tanácsház elé gör­dülő buszokból Kecskemét- földjére lépő turisták késő őszig szinte hozzátartoznak már a város képéhez. Szí­vélyes fogadtatásuk a lát­ványosan szép tanácsházi díszteremben zajlik le, s utána irány a vonzó bu­gaci puszta. Évről-évre növekvő ide­genforgalmunk jóvoltából tavaly már mintegy tizen­kétezer nyugati — zömmel svájci — vendég járt Kecs­keméten, kereste fel Buga- cot. S hogy kellemes él­ményekkel, szép emlékek­kel távoztak, abból lehet következtetni rá, hogy mind nagyobb az érdeklődés a Kecskemét—Bugac kínálta program iránt a hazánk­ba érkező turisták körében, Sőt, egyre több külföldi utazási iroda — az IBUSZ- szal, MALÉV-vei és az Ex- peressz Utazási Irodával együttműködve — kifejezet­ten ilyen programmal szer­vez látogatásokat ügyfelei körében. Az idei első nagyobb, hetven tagú turistacsoport Olasz- és Franciországból érkezik március 26-án. Hús­vét vasárnapján őket követi egy újabb, csaknem száz tagú csoport, mintegy bi­zonyságaként annak a fo­kozott érdeklődésnek, mely ezúttal először jelentkezik az olaszok részéről. Milyen benyomásokat sze­reznek, milyen emlékekkel távoznak vendégeink, nem kis mértékben a fogadásu­kon, vendéglátásukon mú­lik. Nos, érdekességként csupán a rendelésükre ösz- szeállított menüről: ragule­ves, nyárson sült töltött csirke és lángoló palacsinta. A húsvétkor érkező turis­ták egy-egy szép hímesto- jást is emlékül visznek. S ho^y még az iméntit követő legközelebbi idegen- forgalmi programról, elő­rejelzésekről is említést te­gyünk: Március 31-én an­gol és nyugatnémet fiata­lok népesebb csoportja ér­kezik Kecskemétre az Ex­pressz Utazási Iroda szer­vezésében. Április 13-án pedig a Cooptourist Uta­Munkás-paraszt találkozók a megyében Felszabadulásunk közelgő 25. évfordulója tiszteletére országosan munkás-paraszt találkozókat szervez a Ha­zafias Népfront, a SZOT, a Termelőszövetkezetek Or­szágos Tanácsa, a nőtanács és az Állami Biztosító. A találkozók keretében a fő­városi üzemek, vállalatok dolgozói egy-egy napra el­látogatnak vidékre, s meg­tekintik a mezőgazdasági termelőszövetkezeteket, ál­lami gazdaságokat, ismer­kednek a mezőgazdasággal, az ott folyó termelő mun­kával stb. Ennek viszon­zásaképpen a mezőgazda- sági dolgozók két-három- napos kirándulás keretében felkeresnek fővárosi üzeme­ket, gyárakat, megtekintik Budapest nevezetességeit, múzeumokat látogatnak és színházi előadást néznek. E találkozók jegyében tegnap jelentős események zajlottak le Bács-Kiskun megyében. Egyszerre négy helyen is fogadták a fővá­rosi üzemek dolgozóit. Kis­kunhalasra és Mélykútra a Ganz-MÁVAG 88 munkása látogatott el, a bajai járás szervezésében pedig a Bu­dapest I. kerületében mű­ködő ipari üzemek 88 dol­gozója kereste fel a Hosszú­hegyi Állami Gazdaságot. A III. kerület 130 munkása az Izsáki Állami Gazdaságot tekintette meg, de útközben a . csoport megállt Kecske­méten, ahol a város megte­kintése után a Hazafias Népfront városi bizottsága nevében á városi tanács épületében fogadták a ven­dégeket. A Fővárosi Nyomda Vál­lalat 44 munkását az Ál­lami Biztosító kecskeméti önsegélyező csoportjainak intéző bizottsága fogadta. A csoport megtekintette a Bács-Kiskun megyei Nyom­da Vállalat kecskeméti te­lepét, ahol a társvállalat képviselőinek tiszteletére fogadást rendeztek, majd baráti beszélgetést folytat­tak. zási Iroda jelezte a Merce­des Autóklub száztíz tag­jának érkezését. Ennyit tehát az idegen- forgalom idei nyitányáról, melynek folytatása az eddi­gi évekénél is pezsgőbbnek ígérkezik. Bővül a MflVHD-telep Az évente több mint 100 ezer apróvadat forgalmazó MAVAD kecskeméti tele­pén új feldolgozó üzem építését kezdték meg. Az üzemrészben konyhakész vadhúst csomagolnak kül­földi megrendelésre. Lengyel gyermekkórus Kecskeméten Rövidesen kedves vendé­geket fogadnak Kecskemé­ten: a wroclawi rádió gyermekkórusát. A 40 tagú kórus a felszabadulási ün­nepség művészeti rendez­vényeinek egyik szereplője lesz. A program szerint há­romszor lépnek színpadra. Április 3-án délután a Kecs­keméti Konzervgyár dolgo­zóinak jubileumi ünnepsé­gén szerepelnek, majd a megyeszékhely ifjúsági kó­rusaival együtt adnak hangversenyt a színházban. Az ünnepnapon, április 4- én Kerekegyházára uta­zik a lengyel gyermekkórus, s fellépése minden bizony­nyal emeli majd a község felszabadulási díszünnepsé­gének fényét. Halálos közúti szerencsétlenség Pénteken délelőtt tragi­kus közúti szerencsétlensé­get okozott az erős szél, Balotaszállás és Öttömös között. Furós András 38 éves segédmunkás, balota- szállási lakos kerékpárjá­val Öttömös felé haladva, az erős széltől megbillent, és nekihajtott a vele szem­ben szabályosan közlekedő tehergépkocsi hátsó részé­nek. A szerencsétlen férfi olyan súlyosan megsérült, hogy a helyszínen meghalt. A rendőrség megállapítása szerint a gépkocsivezetőt a balesetért felelősség nem terheli. Jánoshalma belterületén a figyelmetlenség, a gyors­hajtás okozott súlyos bal­esetet. Kovács István 34 éves alkalmi munkás, já­noshalmi lakos nagy se­bességgel vezette motorke­rékpárját. Az egyik ka­nyarban járművével együtt felbukott. Kovács Istvánt súlyos, életveszélyes sérü­léssel a kiskunhalasi kór­házba szállították. Aram a földben Március 5-én a délutáni órákban Izsákon a TÜZÉP- telep előtt hajtotta kétfo- gatú lovaskocsiját Tóth Sándor, Izsák, Ady Endre utca 37. szám alatti lakos. Az egyik villanyoszlop kö­zelében a két ló összero­gyott és kimúlt. Tóth Sán­dor leugrott a kocsiról és elvágta az istrángokat. Gu­micsizmában, rémülten to- porgott az eset színhelyén, nem tudva mi történt lo­vaival. Végülis jelentést tett a rendőrségen. A hely­színre kiszállt rendőri bi­zottság megállapította: a lovakat áram ütötte agyon. Az történt ugyanis, hogy a villanyvezeték felett elhe­lyezett és leföldelt védő­rács megnyúlt, hozzáért a vezetékhez, s földelése miatt három méteres kör­zetben áram alá helyezte a földet. Tóth Sándort a biz­tos haláltól a gumicsizma mentette meg. A kecske­méti rendőrkapitányság a felelősség megállapítása céljából vizsgálatot indí­tott. Az ügy nyomozása még tart. G. G. Nem könnyű az újat elfogadtatni A MEGYEI diákparla­ment legutóbbi ülésének egyik felszólalója arról beszélt — többek között —, mennyire örülnek a di­ákok, ha a tanár ötletes módszerekkel, eszközökkel igyekszik még érdekesebbé tenni az órát. Példát is mondott a diákküldött. Egyik tanáruk a nyelvtani téma elemzését tette izgal­massá, ,,közüggyé” az egész osztály számára azzal, hogy — székeket hozatva be — a katedrán mintegy kerek- asztal-vitát rendezett há­rom tanuló bevonásával. Érdekessé vált a sokak számára talán „unalmas” nyelvtani kéróAs ilyen — „fúrumos” feldolgozása. Ám éppen azon az órán belátogatott a tanulmányi felügyelő, aki — a diákok nagy meglepetésére — másként értékelte a tanár ötletét, mondván — hogy csinálhat ilyet a kolléga, mikor ez nincs a tanme­netben ... Nos, a példát — bölcs megértéssel s enyhe iróni­ával — annak érzékelteté­sére mondta el a diákpar­lament küldötte, hogy bi­zony a felnőtteknek, peda­gógusoknak sem mindig könnyű valami újat kez­deményezni. S nem jól van az, hogy sok helyen kö­römszakadtáig védelmezik a papíron előírt sémákat. Ez — iskolai keretek közt is — elfojtja az újító, ke­reső, változatosságra tö­rekvő kedvet — a tanár­nál —, a tanulókra nézve meg az unalom, érdekte­lenség veszélyét hordhatja magában. NEM KÖNNYŰ ügy ez ... Még ma sem ... Mert régen is nehéz volt formu­lák bilincseit feszegetni fiatal tanároknak. Ami­kor a diákparlament fel­szólalójának szemléltető példáját hallgattam, szinte az első szavaknál eszembe jutottak egykori tanáraim. Akik talán épp azért ma­radtak meg éles kontúrok­kal negyedszázadon túl is emlékezetemben, mert egyéni módszerrel taní­tották tantárgyaikat. Nem is olyanokra gondolok, mint a kedves „Nyám- nyám” tanár úr (kicsit nyámmogva húzta a szót, ha korholni kellett vala­kit) —, aki németből úgy szoktatott rá bennünket a tárgyas, illetve tárgyatlan ragozás felismerésére, hogy amikor a haben segéd­igét kellett alkalmazni, ki­kapta szivarzsebéből a zsebkendőt, s élénken lo­bogtatni kezdte: „Tárgyas” ragozás — tudtuk azonnal. Ez persze a naív módsze­rek közé tartozott, de tény, hogy nem felejtettük el. V. tanár úr negyedikes korunkban került hozzánk. Nekünk földrajzot tanított (sajnos, a történelmet má­sik osztálynak). Óriási volt a meglepetésünk, amikor az első magyarázatát kö­vető órán nem a könyv- beli szöveget kérte szá­mon, sőt homlokát rán­colva jegyezte meg, mikor egyik eminens osztálytár­sunk betűről-betűre fel­mondta a bebiflázott anya­got: „Hát csak ennyit tudsz? Abból semmi sem maradt a fejedben, amit meséltem a Szaharáról?” Mert roppant érdekes órái voltak, útirajzokból és -ról mesélt, fényképeket muto­gatott, utazók naplóiból ol­vasott fel, a közeli orszá­gokról személyes élményei alapján is beszélt, köz­gazdasági mutatók össze­vetésével elemzett — és így tovább. És volt egy rendkívül új feleltetési módszere, amellyel „forra­dalmian” felborított min­den addigi minősítést, ami egy-egy gyerekről a többi tanár részéről kialakult. AZ ADDIGI osztályzat csak kezdetben érdekelte, s ebből a szempontból: „Most pedig jöjjön ki há­rom önként jelentkező a hármas földrajzosok kö­zül! ... Jó, álljatok a ka­tedrának erre az oldalá­ra... Kérek három jelent­kezőt a jelesek közül! Meg is van... Ti pedig sora­kozzatok ide az ellenkező oldalra ...” A lényeg: egy-egy kér­dést kapott mindkét csa­pat minden tagja — fel­váltva. Jó felelet egész pont, kevésbé kielégítő fél pont értékű volt, vagy nulla. Folyt a vetélkedő a kiválóak és szerényebb osztályzatúak közt. mind­addig, míg a különbség 3—4, mikor mennyi — pont lett. És hányszor győztek az osztály nagy ovációjá­tól kísérve a „gyengéb­bek”. Mert pár hónap múlva gyönyörűen kiala­kult. ki igazán tehetséges ebből a tárgyból, illetve kinek volt azelőtt csak „feneke’’ hozzá ... Hallottuk — s ezért iri­gyeltük a másik osztályt —, hogy ott meg a törté­nelmet tanította úgy, hogy felállított két—három gye­reket —, te materialista leszel, te mint vallásos ember mondasz véleményt II. Józsefről, te pedig ket­tőjük álláspontját bírálod — s úgy vitattatta meg a tanult történelmi korszak eszméit... Természetesen mindig variálta új é* új ötletekkel ezeket a fogá­sokat. F. tanár úr is nyugdíjba vonuló német-latin szakos­tól vette át a stafétabotot. Hogy megrökönyödtünk, amikor jó nagykunsági dialektusban „elsajátított” német „tudásunkat” első találkozásunk első percé­től kezdve azzal tette pró­bára, hogy egy árva szót nem mondott magyarul az egész órán. A jelesek is csak egy-egy szót értet­tek a bemutatkozásból... Hosszú hónapokig senki nem írt jeles dolgozatot: két-három közepes jegyű volt mindössze. De nyol­cadik osztályban, négy év múlva már német nyelven elemeztük Goethe Faust­jának izgalmas részleteit. Azaz, nemcsak magyarul tudtunk kiselőadást rögtö­nözni. Természetesen, akik­nek a „bikkfanyelvet” fo­lyamatos beszédig sikerült betörni. Ez a tanárunk később magyarból is istápolt ben­nünket. Éltünk néprajzos „korszakot”, több hónapos kutató, családlátogató kör­út eredményeként — per­sze csak a városban, s amikor időt tudtunk rá szakítani — írtunk „szo­ciográfiát” a népes csalá­dok táplálkozási viszo­nyairól ... ÉNNÉL a tanárnál is ki­ugrott két-három egészen kiváló íráskészségű gye­rek, aki előbbi, konzerva­tív tanárjánál koszos hár­masnál többre sosem vi­hette ... F. tanár úr módszerei valahogy mégsem cetszet­tek a felsőbbségnek. Pe­dig már diák korában is tartotta özvegy édesany­ját, cipőjét eská talpalta — szegény osztálytársaiét is megcsinálta —, kitűnő diák volt, egyetemista ko­rában Párizsban, London­ban tanult ösztöndíjjal... S itthon, a mi iskolánk­ban, nagy küszködések, sok-sok konfliktus után lehetett „rendes” tanár... Tóth István

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents