Petőfi Népe, 1970. március (25. évfolyam, 51-75. szám)
1970-03-22 / 69. szám
4. oldal 1970. március 22. vasárnap Nincs megállás Beépítési tervek előkészületben Ahol naponta érdeklődnek Napjainkban a kecskemétiek figyelme talán elsősorban a Széchenyi város, s a Nagytemplom mögötti új közigazgatási centrum fejlesztő munkában. Felvázolni ezt a megállás nélküli folyamatot meglehetősen egyszerű. Ám, hogy mennyi bonyoleteinek előkészítése is a többszintes beépítésre. Szó, ami szó, egy-egy új lakóterület létrehozását a legtöbbször négy-öt-hatévi <Ují % 53 ' Z';"'? > * - yp 'rrm* ■ v»— 5 Legutóbbi ülésén a városi sérül és aszfaltburkolattal útkorszerűsítés is a jövőt egyik ilyen elgondolás, a belátható jövőben a Jókai kibontakozására irányul. A sokszáz csalánnak otthont adó fiatal Lenin város meg már hova-tovább réginek számít. Pedig... Tessék csak visszagondolni tíz évvel ezelőttre: mennyi lelkes tartózkodás és aggodalmaskodó kérdés hangzott el annak idején a városrésszel kapcsolatban! Hivatkozhatnánk azonban a Csilléri telepre, a Műkertvárosra, a Szegedi út menti ipartelepre stb. Hogy miért hivatkozunk ezekre? Mert megállás nincs. Igények számbavétele, fontossági sorolása, az elképzelések szövögetése, majd ezek közül a legjobbak tervbe rögzítése és a valóraváltás — szüntelenül ismétlődő folyamat ez a szocialista építő, várostanács a Jókai utca korszerűsítéséről — szélesíté- való ellátásáról — határozott. Az idén elvégzendő formáló elképzelésekkel van összefüggésben. Az tervező képzelete szerint ilyennek pillantja meg a utca egyik oldalát Budapest felől, a Budai kapuhoz érkező vendég... Irány: Hamburg Tíz esztendeje kezdték és ezalatt országos hírűvé fejlesztették a kecskeméti Magyar-Szovjet Barátság Termelőszövetkezetben a sportló tenyésztést Évente öt—tíz kerül exportra, főként nyugatra. A hírnevet megalapozta, hogy Abonyi Imre állattenyésztő, kétszeres világbajnok, mesterhajtó irányítja ezt az üzemágat. Nemrég aZ Országos Ló- tenyésztési Felügyelőség közölte, hogy a tradicionális magyar sportág, az ösz- szetett fogatversenyben elért tavalyi sikerei alapján ez évtől a termelőszövetkezet lipicai ötösfogatát nemzetközi szereplésre javasolta. Egyidejűleg a fogat versenyállományának segítésére a gyöngyösi versenyfogatból a Menüet és a Nacsalnik nevű szürke ügetőket a szövetkezet állományába helyezte. Kérte a közös gazdaság vezetőit, úgy készítsék fel a fogatot, hogy már az idén az aacheni és a hamburgi nemzetközi fogat- versenyeken, illetve a Német Hajtó Derbyn részt dalommal jár együtt, annak csak a fejlesztést irányító, végrehajtó munka közvetlen részesei a meg- mondói. Hadd utaljunk csak egyetlen példára ezzel összefüggésben: Szinte nem múlik el nap az utóbbi időben, hogy valaki ne kopogtatna a városi tanács vb illetékes osztályán, vagy szerkesztőségünkben izgatottan tudakolva : mire számítsanak, csakugyan szanálják-e régi házaikat? Merthogy felméréseket végző szakemberek jártak környékükön a közelmúltban. Nos az érdeklődés jogos. A felmérések csakugyan a város további fejlődésével függenek össze. És 6enki előtt sem titok, hogy az idei év a negyedik ötéves tervidőszak küszöbét jelenti, tehát az ez évi feladatok maradéktalan teljesítése mellett — várható lehetőségek számításba vételével — fel kell készülni a további teendőkre is. A lakásépítéshez területre van szükség. Ennek biztosítását célozták, illetve célozzák különböző felmérések, tervkészítések, például a Széchenyiváros egyes részein, a Kada Elek utca déli oldalán, s a Jókai utca, valamint a Budai kapu környékén. A városi tanács végrehajtó bizottsága február elején tartott ülésén tárgyalt arról a munkáról, amely a negyedik ötéves tervciklus során várható lakásépítés előkészítését hivatott szolgálni. Mert készülnek például a széche- nyivárosi újabb területek beépítésének, kisajátításának és szanálásának tervei. Folyamatban van a Kada Elek utca déli oldalának beépítésével kapcsolatos tervkészítés. S ugyanígy készül a Jókai utca — Budai kapu, valamint a Móricz Zsi gmond utca páratlan oldalának beeépítési tervezete is- Mindezekkel egyidejűleg vizsgálják a Nyíri út és Akácfa utca közötti terület beépítésének lehetőségét. s folyik a Műkert, valamint a Hu- avadiváros foghíjas terüelőkészületek előzik meg. Jelen esetben is erről van szó. Nyugtalanságra tehát nincs ok. A város jövőjének alakításából nem marad, mert nem is maradhat ki a lakosság. Mint mindenkor, a negyedik ötéves terv lakásépítési törekvéseiben területileg esetleg közvetlenül is érdekeltekkel feltétlenül tárgyalnak majd a kisajátításról, illetve szanálásról, méghozzá időben. Kevés és drága Kérdések hagymaügyben A piacon egy kilogram vöröshagyma ára 2-ről 5 fo- ’ rintra emelkedett, Pesten és Borsodban 10 forintot is elkérnek érte. A makói Űj Élet és a makói Lenin Termelőszövetkezet például 9 forintért kínálja kilónként a hagymát. Holott novemberben itt is csak 2 forintért adták. A gyors és nagyarányú ármozgás mögött, mint mindig, ezúttal is bizonyos feszültségek vannak. Nemcsak a tavalyi, kedvezőtlen időjárás, az országszerte alacsony termésátlag volt az áremelkedés oka. A hagyma vetésterülete folyamatosan csökken, pedig viszonylag biztos a piac, sőt most már az árak is magasak. A MÉK tavaly 2800 vagonra kötött szerződést megyénkben, de csak 1900 vagonnyit sikerült felvásárolni. Decemberben már nyilvánvalóvá vált, hogy kevés az áru, kapkodott érte a MÉK, a HUNGAROFRUCT, a konzervgyár, hogy teljesíthessék szerződéseiket. Később megkezdődött az import, hagymát hoztunk be Dániából, Hollandiából, Egyiptomból. Az idén még kevesebbet vetnek a gazdaságok, a MÉK csak 2 ezer vagonra tudott előzetes szerződést kötni. Jövőre tehát még kevesebb vöröshagymára számíthatunk. A tények ismeretében nem is szükséges kérdőjelet tenni a mondat után. A miértre azonban megpróbálunk választ keresni. Például a hartai Lenin Termelőszövetkezetben, amely a megye egyik legnagyobb hagymatermelő gazdasága volt és az idén felére csökkentette vetésterületet. —* Jövőre pedig egyáltalán nem szándékozunk vetni, — mondja Rubnyák István főagronómus. — Ugyanis nem éri meg. A hagymára három év óta ráfizetünk. — Annak ellenére, hogy a piacon 5 forint az ára? — Nem annak ellenére. Mi ugyanis 1,80—2 forintért adjuk át a MÉK-nek a szerződött mennyiséget. Ez azonban csak az egyik és nem is döntő probléma. A döntést elsősorban az indokolja, ' hogy nem győzzük kézi erővel a hagymatermesztést. Köztudott dolog, hogy mind a feketemagról, mind a dugványról való termesztés rendkívül munkaigényes. A gépesítés pedig egyáltalán nincs megoldva. 0 — Ügy tudom, hogy a hartai Lenin Termelő- szövetkezet a korábbi években kapott hagymabetakarító gépeket — próbaüzemelésre — a Gépkísérleti Intézettől. Nehéz elfogadni éppen önöktől ezt az állítást. — Éppen a nálunk kipróbált gépek ismeretében merek így nyilatkozni. Amikor megkaptuk azokat — a HUNGAROFRUCT-tói a kombájnt, a Gépkísérleti Intézettől a HB jelű földkombájnt és a manipuláló gépsort — ígéreteket is kaptunk. Ezek sajnos ígéretek maradtak. Amit a HB tud, az egyelőre kevés, de a többi gép sem képes döntő Elparentálunk egy palántatelepet A PALÄNTANEVELÖ telep — a kecskeméti Béke Tsz-é, szemben a Konzervgyár II-es telepével — már évek óta haldoklóit. A tél folyamán az élet utolsó jelei is elnémultak a hat holdnyi sáros, dág- ványos, hideg, mélyfekvésű, savanyú talajú területen. Nyolc évnyi, pénzügyi injekciókkal biztosított működés után életképtelensége végképp nyilvánvalóvá vált. A gazdasági reform változékonyabb széljárását pedig végképp nem állhatta, így tehát ki kellett múlnia. Tulajdonképpen már 1962-ben — műszaki és közgazdasági értelemben egyaránt — torzszülöttként jött a világra. Az életben tartásához szükséges működtetés számításai megalapozatlanok voltak, a téli gőzfűtés költsége nem egy esetben havi 40 ezer forint fölé rúgott. Az sem volt eldöntött, hogy a telep feladata csupán a palánták hajtatásában merüljön-e ki, vagy inkább a korai zöldségfélék termesztésére vállalkozzék. A mély fekvésű talaj szinte fridzsiderként szippantott el a nagy költséggel „ideszállított” meleget. A cső veket már a beépítéskor javában emésztette a korrózió, a rozsda elleni védelemről pedig végképp nem történt gondoskodás. Nem működtek a gőz útját szabályozó tolózárak sem. A csövek kilyukadtak, megrepedeztek, köröttük forró malter képződött. Egy ízben az éjjeliőr — belesüppedve a meleg iszapba — majdnem szerencsétlenül járt. AZ ÖRÖKÖSEN a veszteségek felé billenő mérleget egyszer a gombate- tenyészrtéssel, másszor a virágtermesztéssel próbálták helyre egyensúlyozni. Ez sem sikerült. Próbálkoztak az etilén-gázzal történő gyorsérleléssel. Átütő eredményt ez sem hozhatott. A költségek, a műszaki elégtelenségek minden kezdeményezést zátonyra futtattak. Csapadékos években — mint a legutóbbi hetekben is víz alá kerültek a hollandi ágyak. Mindezek következtében a telep „beadta a kulcsot”. Hogy valójában mennyire játszott közre a#ban, hogy a Béke Tsz gazdálkodása évek óta veszteséges, annak kiderítésére ez a „nekrológ” nem vállalkozik. Az elparentálás mindenesetre a pénzügyi szabályoknak megfelelően történik. A lebonyolítás módját a Pénzügyminisztérium engedélye zabályozza: „Tekintettel a tsz jövedelmi helyzetére és a palántanevelő nem megfelelő konstrukciójából adódó gazdaságtalan üzemeltetésre, kivételesen hozzájárult a Pénzügyminisztérium ahhoz, hogy a tsz a létesítmény után kapott támogatás és hitelengedés együttes összegéből csupán 3 millió forintot 4 év alatt — évenként 750 ezer forint egyenlő részletekben —, első ízben 1971- ben fizessen vissza az állami költségvetés javára.” A kiárusítás folyamatban van. Eladnak mindent, ami mozdítható. És azt js ami nem mozdítható. „Dobra kerülnek” a hollandi ágyak, az üvegház hajói, a fóliamerevítő vázak, a csövek, a csapok, a tápkockagyártó masinák és az összes nevesincs mütyürök. Ügy tűnik, ha az épületet is eladják, hárommilliónál jóval többet kiárulnak. És végülis akad itt vevő mindenre. KISSÉ MEGRENDÜLVE állunk a meggondolatlanul életrehívott, „ó-mechaniz- musbeli’’ létesítmény beteljesedő sorsa felett. Mivel vigasztalódjunk? A telep udvarán pár év óta autószerviz működik, jól jövedelmező vállalkozásként. De azt a feltételezést, miszerint ezzel tört volna be ide az „új mechanizmus” — fogadjuk némi kételkedéssel. —ni —el , mértékben csökkenteni a ; munkaerőigényt A kor- ’ szerűsítés pedig csigalassúsággal halad előre. A jövőre — pontosabban a következő 3—4 évre — nem látok garanciát arra nézve, hogy javuljon a helyzet. Q — Ezek, vagy az ehhez hasonló gépsorok a fejlett nyugati tőkésországok mezőgazdaságában igen jól megfelelnek. Hartán miért nem tudnak dolgozni velük? — Én jártam Hollandiában, Csehszlovákiában, Lengyelországban, tanulmányoztam az ottani technológiákat. Nyugaton ezek a gépek egy komplex sort alkotnak, tehát a vetéstől a betakarításig, az osztályozásig minden tökéletesen gépesített. Nálunk még az első művelet, a vetés sincs megoldva, a többiek pedig csak részben. Az a kombájn, amely kifordítja a földből a hagymát, de nem szedi föl, ma már keveset ér a korszerű mező- gazdaságban. És végül van egy harmadik probléma, az, hogy nincs kidolgozva a megfelelő termesztési technológia. Folyik a vita: magról, vagy dugványról. Több érv szól a mag mellett, hiszen a dugványt szárítani, hőkezelni kell és kézzel történik a kiültetése. A magra viszont egyszerűen nincs vetőgép. fSU — A Mezőgazdasági és Élelmezésügyi Minisztérium 50 millió forintot irányzott elő a helyes hagymatermesztési technológiák kidolgozására. .. — .... amelyből 50 milliót elvittek a kutató intézetek. A termelők részéről volt egy javaslat (ezt a MÉK is támogatta), hogy jelöljenek ki 3—4 üzemet, ahol a gyakorlati technológiát kikisérletezik. Elvégre éveket várni — közben hagymát importálni — nem olcsó mulatság. Nekünk például — dicsekvés nélkül mondhatom — megvan az erkölcsi alapunk arra, hogy az egyik ilyen gazdaság legyünk. Évek óta foglalkoztunk a hagymával, a hartaiak körében egyébként is tradíciói vannak e növény termesztésének. Sajnos, az egész csak javaslat maradt. fii — Mégis milyen megoldásokat ajánlana? Hiszen a fogyasztókat legkevésbé sem elégíti ki az, hogy magyarázzuk a helyzetet, inkább hagymához szeretnének jutni, lehetőleg olcsón, úgy mint két-három évvel ezelőtt. Egyébként nehéz lenne megváltoztatni az elmarasztaló ítéletet: az üzemek képtelenek ellátni a piacot ezzel a fontos zöldségfélével. — Tizenegy éve foglalkozom a hagymával, 11 éve nincs megoldás. Kétségtelen, hogy az ár, amelyet a nagykereskedelem fizet érte, alacsony, mondhatnám: tarthatatlan. Itt csak a szabadon mozgó ár lehet a megoldás. Másrészt sürgősen szükség lenne a licencek megvásárlására. Végül pedig itt az ideje, hogy a vetőmagot szemcsé- sített állapotban hozzák forgalomba. A felsorolt tényezők közül egyet sem lehet figyelmen kívül hagyni, ha azt akarjuk, hogy a piac ellátása zavartalan, az árak pedig elfogadhatóak legyenek. Baranyi Pál
