Petőfi Népe, 1970. március (25. évfolyam, 51-75. szám)
1970-03-18 / 65. szám
1*7«. március 18. szerda 5. oldal 150 millió —100 falu ion ifrtn\/wtmr /rto: Kist /en6, az Országos 1 ily y sUl Népművelési Tanács titkára Március 23-án nyílik a moszkvai A felszabadulási évforduló gazdag kulturális programjából, a bemutatók, fesztiválok pályázatok és vetélkedők sorából kiemelkedik az egész országot átfogó száz falu száz könyvtár mozgalom. Az országos Népművelési Tanács 1969. augusztus 20-án hirdette meg és három hónap alatt 261 község jelentette részvételi szándékát a megyei népművelési tanácsoknak. Az ONT közelmúltban hozott döntése a jelentkezések elbírálásáról, illetve a központi támogatás felosztásáról nem az akció lezárását jelenti, de alkalom az eddigi eredmények összegezésére és a további tennivalók számbavételére. A mozgalom a falvak lakossága, a társadalmi, állami és gazdasági szervek erejét összefogva, a kis települések művelődési lehetőségeinek javításával, 100 faluban új könyvtár létesítésével kívánta méltóan és maradandó módon ünnepelni a 25 éves évfordulót. Az összefogás — és ez az egyik legfőbb eredménye — a mozgalom minden szakaszában érvényesült. A központi támogatási alapot a társadalmi és tömegszervezetek, a minisztériumok és országos főhatóságok adták össze, közöttük olyan szervek (pl. a SZOT, a Fővárosi Tanács), amelyeknek „saját” kulturális feladataik is sok gondot adnak. Jelentkezett a Déryné Színház, hogy az avatási ünnepségen előadást ad a működési területén létesülő intézményeknek. A Képzőművészek Szövetségének tagjai pedig műalkotásokat ajánlanak fel az új klubkönyvtáraknak. A falvakban a termelőszövetkezetek és a tanácsok, a fogyasztási, a kisipari szövetkezetek és a vállalatok, a KISZ, és a népfront, a lakosság minden rétegének összefogása tette lehetővé, hogy 150,5 millió forintot fordítsanak a tervezett intézmények létesítésére. A megyékben — a népművelési tanácsok szervezésében — megyei alapok születtek, a központi támogatásban nem részesülő intézmények berendezéssel való segítésére. A jelentkezett községek több mint a felében eddig nem volt művelődési intézmény, illetve a meglevő nem volt alkalmas a feladatok ellátására. A mozgalom tehát a kulturális „fehér foltok” felszámolását is segíti, éppen ott, ahol a legtöbb a gond és a legnehezebb az előrelépés; a művelődési szempontból hátrányos helyzetben levő megyékben és az apró falvakban. Több mint 50 községben eddig más célt szolgáló helyiséget, épületet (pl. az összevonások folytán megszűnt tanácsházat, feleslegessé vált szolgálati lakásokat, körzetesítés révén megszűnt iskolákat) alakítanak át könyvtárrá, klubkönyvtárrá. Közel 80 község tervezi az eddig korszerűtlen (csupán nagy teremből álló, a célnak meg nem felelő) művelődési intézmény felújítását, jelentős korszerűsítését. Majdnem 100 a teljesen új, most létesülő klubkönyvtár, illetve könyvtár; sok közülük a leendő nagyobb művelődési intézmény első ütemeként épük Az ONT a központi alapot 100 község intézménye között osztotta fel; berendezésre, felszerelésre, az induló könyvállomány biztosítására, Ezek 40—20o ezer forintot kapnak berendezésre és 10—70 ezret könyvbeszerzésre; a lakosság számától, az intézmény nagyságától, a helyi erőforrások mértékétől függően. Ez az összeg biztosítja, hogy a felszabadulási emlékkönyv- táraknak külsőségükben, működési feltételeikben is méltóan képviseljék az évforduló jelentőségét, például szolgáljanak a hasonló intézményeknek. Ezért nem lehetett az összeget valamennyi jelentkező között egyenlő arányban elosztani, ahogy azt több megyében is javasolták. A megyék sem egyenlő arányban részesültek támogatásban. Nehéz is lett volna a 100 „támogatott” intézményt a szokásos szempontok (a megye lélekszá- ma, települések száma stb.) figyelembevételével igazságosan 19 felé osztani. Méltányos, ha a központi támogatás azokat segíti, akik a legnagyobb helyi erőt mozgatták meg. Hogy egy-egy megye három vagy éppen nyolc intézménynek kapott berendezést, abban elsősorban ez, valamint a hátrányos helyzetben levő és aprófalvas megyék támogatásának — a felhívás céljából következő — szándéka fejeződik ki. A jelentkezett városokat, nagyközségeket, sem azért kellett figyelmen kívül hagyni, mintha ott nem lennének kulturális gondok, vagy közöttük méltó jelentkezők, hanem azért, mert ez a mozgalom a kis falvak segítését tekintette feladatának. A berendezés és felszerelés költségei hamarosan megérkeznek a megyékbe és ez meggyorsítja az intézmények befejezését. Egyhar- maduknak avatását április 4-re tervezik, a többinek a befejezése áthúzódik az év második felére. A mozgalomban részt vevő szervezeteknek, községeknek most az építés befejezésére kell összefogniok erejüket. Ismerve az építkezés nehézségeit, ez sem lesz köny- nyű feladat. Az avatás után pedig következik a munka. A működési költségek folyamatos biztosítása, az induló könyvállomány rendszeres gyarapítása, az eleven kulturális élet megteremtése ugyanolyan összefogást igényel a jövőre is, mint amilyen a létesítésben megnyilvánult. Ma még nem lehet látni, hogy a mozgalom keretében hány „Felszabadulási emlékkönyvtár” épül fel. Száznál mindenképpen több, hiszen a megyei alapokból támogatott és a pusztán helyi erőből épülők is joggal tartanak igényt erre a címre. A jubileumi év végéig hátralevő hónapok még sok magyar hét A hazánk határain túli jubileumi kulturális rendezvények kiemelkedő eseményének ígérkezik a moszkvai magyar hét, amelyet március 23-án nyitnak meg. Ennek keretében a Művészeti Akadémia termeiben rendezik meg a Ferenczy család művészeti alkotásainak gyűjteményes kiállítását. A Nemzeti Színház 120 tagú társulata vendégjátékának első állomása Leningrád lesz, ahol Az ember tragédiájával mutatkozik be a szovjet közönségnek. Ezt követően a Szerelmem, Elektrát játssza, majd ismét Az ember tragédiája kerül színre ezt követően pedig a Varsói melódiával búcsúzik a leningrádiaktól. Moszkvában négy alkalommal lép fel a társulat a Szerelmem Elektrával, illetve Az ember tragédiájával. A Minszkben megnyíló textil, kerámiai és ötvösművészeti alkotásaikkal szerepelnek a legismertebb magyar iparművészek. A magyar könyvkiadás reprezentatív kiállításon mutatkozik be Bukarestben március utolsó napjaiban. Párizsban a Musée Ga- lier ad otthont annak a magyar képzőművészeti kir állításnak, amelyen mintegy 200 festmény, grafika és szobrászati alkotás kerül a közönség elé, 20 magyar művész munkásságát reprezentálva. Szayalóverseny kis hibával Izgalmas kulturális vetél- kedőt hozott a középiskolások és szakmunkástanulók országos vers- és prózamondó versenyének április 11-i döntőjére készülődő kecskeméti diákok városi elődöntője. Az izgalmat elsősorban az okozta, hogy a zsűri nehezen tudta kiválasztani az egyenletes színvonalat képviselő mezőnyből azt a hét szavaiét, aki a megyei döntőbe juthat. Ami a versek kiválasztását tekinti — néhány kivételtől eltekintve — inkább csak unalmat okozott. Mintha a középiskolások (és tanáraik) elfeledkeznének róla, hogy milyen művek illenek leginkább a húsz éven aluli korosztályhoz: a fiatalos hangütés, a derű csak nagyon kismértékben volt jelen az előadott versekben, novellákban. Végül is Berezvai Mária, Budai Éva, Demény Mária, Fazekas Klára, Orbán Edit, Orosz István és Lapu Mária lesznek azok, akik a rövidesen sorra kerülő megyei döntőn korrigálhatják az említett hibát. shetőséget nyújtanak, sok élig kész intézményt jutathatnak el a befejezésig Kép m m ~ A Petőfi Népe tOTO és a KISZ felszabadulási rejtvénypályázata Valaha bűnösöket elmarasztaló és bűn nélkül perbe- fogottakat sújtó ítéletek születtek ebben az épületben. Rendeltetése megváltozott; napjainkban a legszebb magyar szobrok és képek gyűjteményének otthona. Mi volt az épület, amelynek itt látható folyosóján a látogatók képzőművészeti alkotásokban gyönyörködhetnek? És mi a neve ma? (Vigyázat! a mai szelvénybe tehát két megfejtés sorszámát kell beírni: egyik az épület egykori rendeltetésével, a másik a mai szerepével kapcsolatos.) Magyar Királyi Kúria — Gyűjtőfogház — Budai várbörtön? Nemzeti Szalon — Szépművészeti Múzeum — Magyar Nemzeti Galéria? A totószelvény a 10. oldalon található. — Beszélgetésünk során, sokszor hallhattad tőlem ezt a kijelentést: a lakosság segítségével. Ez a megállapítás nem udvarias gesztus volt részemről — mondta X. alezredes. — A mi munkánk, nem nélkülözheti a társadalom tagjainak segítségét, s ezért nem közömbös számunkra, bírjuk-e az emberek bizalmát vagy sem. A becsületes, segítő szándékú emberek nélkül, nagyon sok bűncselekményt, illetve elkövetőjét nem tudtunk volna leleplezni, a tetteseket méltó helyükre juttatni. Egy igen súlyos, jól előkészített bűncselekmény jutott eszembe, amelynek nyomozásában, éppen a lakosság részvétele tette lehetővé a bűnözők kézreke- rítését.., A megyei rendőr-főkapitányság bűnügyi osztályát, 1961. október 12-én délelőtt, arról értesítette a kalocsai rendőrkapitányság, hogy éjszaka a Kalocsa-vidéki Fűszerpaprikaipari Vállalat pénztárhelyiségéből ismeretlen tettes vagy tettesek 453 ezer forintot loptak el. A rendőri bizottság haladéktalanul Kalocsára utazott, s megkezdődött a helyszíni szemle. A vállalat pénztárában és az előtte levő irodában az ajtók, ablakok épek voltak, erőszakos behatolás nyomai sehol sem voltak felfedezhetők. Az utca felőli ajtó egyszerű zárral volt felszerelve, amelyet bárki tolvaj- kulccsal kinyithatott. A bűncselekmény elkövetését, csak reggel, munkakezdés után, a páncélszekrény kinyitásakor vették észre, s a takarítónők, akik kora reggel végezték el munkájukat, eltüntettek minden fellelhető láb-, vagy ujjnyomot. A takarítónők nem voltak hibáztathatók, hiszen semmi sem utalt arra, hogy éjszaka a pénztárban betörők jártak. Egyszóval semmi lényegest nem találtak, azaz mégis akadt egy nyom, amelyen el lehetett indulni. A páncélszekrényt nem törték fel, nem fúrták meg, tehát a tettes feltehetően kulccsal nyitotta ki a „mackót”. A vállalatnál rendkívül gyorsan elterjedt a betörés híre, ugyanis a szóban forgó összeg a munkások fél hónapi bére volt, amelyet azon a napon akartak kifizetni. Elsőnek természetesen a pénztár dolgozóit hallgatták ki, akik ellenőrizhető, vagy legalábbis hihető alibit igazoltak. Az első és legfontosabb teendő az volt, hogy megtalálják azt, akinek birtokába került a kulcs, vagy másolata, esetleg felderíteni azt a lakatos kisiparost, magánszemélyt, aki az utóbbi napokban kulcsot készített, vagy vásárolt, esetleg kölcsönkért valakitől, ilyen munka elvégzéséhez szükséges szerszámokat. A nyomozók ellenőrizték a városban élő, korábban betörésért büntetett, vagy más bűncselekményt elkövetők magatartását és alibijét. Éjjel, napnal dolgoztak, s a mélységes felháborodás a lakosságot, a gyár dolgozóit is arra ösztönözte, hogv segítsenek ebben a munkában. A betörést követő második napon, a Vajas csatornában a járókelők egy sportszatyrot, s papírzsákokat fedeztek fel. A csípős hideg ellenére, néhány vállalkozó kedvű, s a tetteseket kereső fiatalember partra vonszolta a relikviákat, s bevitték a rendőrségre. A papírzsákokra ráismert a gyár pénztárosa és több dolgozó. — Ilyen zsákokban szoktuk tartani a használatlan blokktömböket —, mondta a főpénztáros. — Ezek ismerősek-e? —, kérdezte a nyomozó, s a főpénztáros elé tolta a zsákban talált levélborítékokat, illetve a sporttáskát. — A borítékokat ismerem, hiszen október 11-én magam, illetve munkatársaim ezekbe szortíroztuk a dolgozók fizetését. A sportszatyrot nem ismerem ... Ugyanígy nyilatkoztak a többiek is. Mit tehettek a nyomozók? A táska tulajdonosának megtalálása meggyorsítaná a nyomozást, választ adna azokra a kérdésekre, amelyek a tetteshez is elvezetné őket. Az emberekhez kell fordulni — határozták el a nyomozást vezető rendőrtisztek, s az egyik üzlet kirakatába közszemlére tették ki a bűnjelet. Mit reméltek ettől ? Sokat és semmit. Lehet, hogy a szatyrot — amelyből egyébként sok ezer volt forgalomban —, senki sem ismeri fel, s akkor felesleges volt az igyekezet. Lehet azonban, hogy valakinek feltűnik a szatyor jellegzetes kopása, formája, szakadása, akkor pedig egy lépéssel közelebb jutnak a megoldáshoz. A szatyor és a papírzsákok felfedezése után más irányban is folytatódott a nyomozás. Néhány nap múlva, amikor az egyik nyomozó megmutatta K. H. kalocsai kisiparosnak a páncélszekrény zárát, az csodálkozva vonta össze szemöldökét. — Ebbe a zárba iBő kulcsot láttam valahol... Várjanak csak, gondolkodom egy kicsit... Igen emlékszem ... Néhány hete, a leánygimnáziumban javítottam a zárakat. Az egyik tanár, ha nem tévedek B. István adta át nekem azzal, hogy készítsek róla másolatot, mert a másod- példányt elvesztette... (Folytatása következik.)
