Petőfi Népe, 1970. március (25. évfolyam, 51-75. szám)

1970-03-18 / 65. szám

1970. március 18. szerda 1. oldd Megyei hegedűverseny Baján Megyénk hét zeneiskolá­jának részvételével nagy­szabású zeneiskolai hege­dűversenyt rendeznek már­cius 22-én Baján, a Tanító­képző Intézet dísztermében. A versenyen ezúttal ösz- szesen 52 zeneiskolai növen­dék ad számot tudásáról. A verseny győztesei kö­zött mintegy tízezer forint értékű díjat osztanak ki, többek között 2 hegedűt is. KGST-értekezlet az agrártudományi kutatásokról Kedden megkezdődött KGST mezőgazdasági a. landó bizottsága tudomá­nyos kutatásokat koordiná­ló munkacsoportjának bu­dapesti tanácskozása. A szakemberek megtárgyal­ják az 1971—75. évi tudo­mányos kutatásai témák tervét és a mezőgazdasági tudományos kutatásokkal foglalkozó közös tervező irpda létrehozásának alap- elveit. Szociális ellátottság — könyvterjesztés Ülésezett a Közalkalmazottak Szakszervezetének megyei bizottsága Tegnap délelőtt Kecske­méten ülést tartott a Köz- alkalmazottak Szakszerve­zetének megyei bizottsága és megtárgyalta a megyei közszolgálati szervek dol­gozóinak szociális ellátott­ságáról készült beszámoló jelentést. A jelentés fog­lalkozik többek között a segélyekkel, a jutalomsza­badságokkal, étkeztetéssel illetve az ehhez történő hozzájárulással, a kikülde­tési díjakkal, a gyermek- gondozási segély rendsze­rével, a kedvezményes üdültetéssel. Igen érdekes témával: az alapszervezetek múlt évi könyvterjesztési eredmé­nyeivel is tegnapi ülésén foglalkozott a megyei bi­zottság. Megállapították, hogy a megyében tizenöt helyen működő könyvter­jesztési felelősök jól dol­goztak, s ezt a számok is bizonyítják; 1969. évi ösz- szes forgalmuk meghalad­ta a 155 ezer forintot. Külö­nösen sok könyvet vásá­roltak a megyei tanács, a megyei bíróság és ügyész­ség, a Szakszervezetek Tár­sadalombiztosítási Intézete, továbbá a Kecskeméti Vá­rosi Tanács dolgozói. Tanulmánypályázat a honismereti mozgalom jubileumára A honismereti mozgalom 10. évfordulója alkalmából tanulmányok készítésére országos pályázatot hirdet a Hazafias Népfront és a Népművelési Intézet. A mozgalom történetével, eredményével és fejlődésé­nek új lehetőségével fog­lalkozó pályaművek leg­jobbjait két 3000 forintos első díjjal, négy 2000 fo­rintos második díjjal és hat 1000 forintos pályadíjjal jutalmazzák. A tanulmá­nyokat a Hazafias Népfront országos titkárságára két példányban kell beküldeni, Budapest, V. kerület, Belg- rád rakpart 24 címre, jú­lius 31-ig. A pályázat ered­ményét szeptemberben hir­detik ki. Az érdeklődők részletes felvilágosítást a Hazafias Népfront országos titkárságán vagy megyei bi­zottságainál kaphatnak. Kecel nagyközség! Vasárnap odakint foga t még az időnek. Bent, alkalomra újjávarázsolt •anácsteremben viszont a tavasz lehelete, a megújho­dás sugárzott a jelenlevők hangulatából. Ünnepi ta­nácsülést nyitott meg és kö­szöntött Benyó István köz­ségi pártbizottsági titkár, emlékezetes alkalomból foglalta össze Kecel történelmét Laták Ede tanácselnök. A község igaz szeretetéből fakadó meleg szavakkal. Kecel már a honfoglalást megelőzően is lakott hely volt. A Nemzeti Múzeum­ban őrzött sarló tanúsítja: lakói már földműveléssel foglalkoztak a honfoglalás idején. A település első hi­teles okmánya 1412. évi kel­tezésű. Ebben Zsigmond ki­rály — adomány- és kivált­ságlevél formájában — meg­erősítette ősi birtokában a község nevét adó Kecheli családot. Ez a család birto­kolta a községet 1545-ig, amikor a törökök kezére ke­rült. A török iga alóli fel- szabaduláskor, 1696-ban — mivel a földesúri család nem tudta igazolni tulaj­donjogát — Kecelt a kalo­csai érsekségnek admányoz- ták. Így lett a nemesi bir­tokból papi jobbágyfalu. Mária Terézia urbáriuma alapján 77,5 jobbágytelket alakítottak ki a községben, egyenként 49 holddal. To­vábbi 284, négy-négy holdas telket a házas zselléreknek juttattak. Nagy elmaradott­ságban élt a falu. Némi fel­lendülést az 1882-ben épí­tett Kalocsa—Kiskőrös kö­zötti vasútvonal jelentett. Később pedig, a két világ­háború között a tanyai is­kolák megépítése. Az évszázados elnyomás alól 1944. október 30-án szabadult fel a község. Er­ről a Szovjet Tájékoztató Iroda 1944. november 1-én adott hírt: „Kecel helység­ben egy háromszáz főnyi ellenséges helyőrséget kerí­tettünk be és semmisítet­tünk meg.” E mondat el­hangzása után kezdődött meg a község történelmé­nek valóban új, forradalmi fejezete. ötszáz földnélküli paraszt földet kapott. Egy szülőott­hon építésével, s újabb kör­zeti orvosi állások szervezé­sével megkezdődött a ki­bontakozás az egészségügyi ellátásban. Villamosították a községet, amely az ipa­rosítás és a művelődés alap­jainak lerakását jelentette. Hosszú és küzdelmes utat tettek meg a keceliek, amíg eljutottak napjainkig. Az ünnepi tanácsülésen már 100 millió forint érté­kű közös vagyonnal ren­delkező szövetkezetekről (egy tsz, három szakszövet­kezet), 3—4 millió forintos évi nyereséggel dolgozó ipa­ri üzemekről (tőzeg válla­lat, faipari vállalat, ktsz), korszerű 8 tantermes isko­láról (amelyben a világhír­névre szert tett batik ké­szül), új bölcsődékről, óvo­dáról, nagyszerű strandfür­dőről adhattak számot. Negyven kilométer járdát, 3 kilométer szilárd burkolatú utat, korszerű piacteret épí­tettek. Megépült a sportpá­lya, s megkezdték a vízmű építését. A tanács hívó sza­vára a lakosság 60 százalé­ka első megkeresésre be­lépett a vízmű társulatba. Óriási a fejlődés a lakás­építésben. Az elmúlt 10 év­ben több mint 550 lakóház épült, elsősorban saját erő­ből és OTP-hitel igénybe­vételével. Jelentős az előrehaladás a kereskedelmi ellátásban. A korszerűsített áruház, a különböző területeken tör­tént szakosítás növelte a lakosság ellátásának szín­vonalát. A község fejlesztéséhez tekintélyes mértékben hoz­zájárult a lakosság össze­fogása, szorgalmas munká­ja, köztartozásainak fegyel­mezett teljesítése. A helybeliek szorgalmas munkáját dicséri az évi 50— 70 ezer hektoliter bor, ame­lyet a pincegazdaságnál ér­tékesítenek és az a 70—100 vagon meggy, melynek nagy része külföldön öregbíti a község, a járás, az egész megye hírnevét. Mindezek tények, melyek méltó alapot képeztek ah­hoz, hogy Kecel elnyerje a nagyközségi rangot, az er­ről szóló díszes oklevelet, melyet Csenki Ferenc, a megyei tanács vb titkára nyújtott át, további sikere­ket kívánva Kecel nagy­községinek. Dr. Király István Dz NSZK-ba utazott a magyar külkereskedelmi miniszter Dr. Bíró József külkeres­kedelmi miniszter dr. Kari Schillernek, a Német Szö­vetségi Köztársaság gaz­dasági miniszterének meg­hívására néhány napos lá­togatásra kedden az NSZK- ba utazott. Mi újság a Vajdaságban? Tito elnök kitüntette a Magyar Szót A Magyar Szó, a Dolgozó Nép Szocialista Szövetsége vajdasági tagozatának ma­gyar nyelvű napilapja a kö­zelmúltban ünnepelte fenn­állásának negyedszázados évfordulóját. Tito köztár­sasági elnök ez alkalomból a Testvériség—Egység Ér­demrend' Aranykoszorús Egymillió hektár a vetni való Soha ennyi föld nem ma­radt felszántatlanul a Vaj­daságban, mint tavaly ősz­szel. A mezőgazdasági szer­vezetek ugyan csaknem tel­jes egészében elvégezték az őszi mélyszántást, a magán- termelőknek azonban a ve­tésterület több mint két­harmadát ezután kell fel­szántaniuk. Még mindig sok a levágatlan kukorica­szár is, főként Szerémség- ben. Új könyvtári folyóirat Megjelent a Korszerű Könyvtárak című kiad­vány, amelyet a vajdasági könyvtárak egyesülete je­lentetett meg azzal a cél­lal, hogy egybehangolja a könyvtárak munkáját, szak­tanácsokat nyújtson a könyvtári dolgozóknak és tájékoztasson legújabb vaj­dasági könyvekről. A folyóirat szerb-horvát, magyar, szlovák, ruszin és román nyelvű cikkeket kö­zöl. A nemzetiségek nyel­vén íródott cikkek mellett szerb-horvát nyelvű össze­foglalókat is ad, s a na­gyobb érdeklődésre igényt tartó cikkeket angol és orosz nyelvű összefoglaló és tárgymutató teszi teljeseb­bé. A folyóirat állandó ro­vatokat indított a Könyv­tár a gyakorlatban, vala­mint Nézetek és gondolatok címmel. Ezenkívül állandó rovatban adnak számot a megjelenő vajdasági köny­vekről is. A folyóirat ne­gyedévenként jelenik meg. összeállította: K. A. rendjelét adományozta az újságnak. A magas kitün­tetést a tartományi képvi­selőházban rendezett jubi­leumi ünnepségen az el­múlt héten nyújtotta át Ili ja Rajacsics, a képvise­lőház elnöke Vukovics Gé­zának, a Magyar Szó fő- szerkesztőjének. A tartományi mezőgazda- sági titkárság adatai sze­rint az elkövetkező hóna­pokban csaknem egymillió hektárt kell tavasziakkal bevetni, ebből 235 000 hek­tárt a mezőgazdasági szer­vezeteknek, a többit az egyéni gazdálkodóknak. A kukorica vetésterületét 610 ezer, a cukorrépáét 52 ezer, a napraforgóét 170 ezer hektárra tervezik. físmü Snttáaf isiaBiisa«.Eiso HÓN.1Í4JIKJN (9.) A Kecskeméten működő két igazoló bizottság 1945. február 1-től július 10-ig 2310 személyt vont iga­zoló eljárás alá. Az első számú bizottság 1258-at, a má­sodik 1052-tőt. Az összesből igazoltnak nyilvánítottak 1931 személyt. Dorgálásban részesítettek 321-et, népbíró­ság elé utaltak hetet, kényszernyugdíjaztak nyolcat, elő- lépésből kizártak húszat, állásvesztésre három tisztvise­lőt ítéltek, áthelyezésre pedig kettőt. Hét személy ügyét miniszteri döntésre terjesztették fel, de az Igazságügyi Minisztérium valamennyiüket rehabilitálta. A kecskeméti igazoló bizottságok minden hibájuk el­lenére jelentős munkát végeztek, mert a legfőbb nép­ellenes tisztviselőket igyekeztek eltávolítani a közigaz­gatásból, helyüket haladó szellemű, demokratikus gon­dolkodású egyének foglalták el. 1945 elején az újonnan alakult népi hatalomra több súlyos gond nehezedett. Az egyik volt Budapest élelme­zésének megoldása. A há­borútól sokat szenvedett AZ ÉHEZŐ BUDAPESTNEK város több mint 800 ezer lakosát éhhalál fenyegette. Az 1944. évi jó termésből vidéken voltak ugyan számottevő készletek, de ezek összegyűjtése és Budapestre való szál­lítása óriási nehézségekbe ütközött. Ebben a helyzetben a Budapesti Nemezti Bizottság drámai felhívással for­dult az ország népéhez; „Budapest végszükségbe ke- alt...! Tegnap a háború, ma az éhínség, holnap a jár­vány tizedeli sorainkat...! Ha nem kapunk segítséget, szabadság helyett halál vár ránk...; Magyar hazafiak, magyar dolgozók! Mentsétek meg Budapestet!”; A kecskeméti kommunis­ták a főváros felhívására hozzáláttak az élelmiszer­féleségek gyűjtéséhez. A nemzeti bizottság révén a gyűjtési akcióba bekapcso­lódtak a többi pártok, to­vábbá a szakszervezet, a körzetparancsnokságok, meg az iskolák. Félezernél többen jelentkeztek a tankerületi főigazga­tóságon, hogy pesti gyerekeket vállalnak élelmezésre. Február 1-re több mint 100 ezer pengő gyűlt ösz- sze, amelyből a nemzeti bi­zottság Bugacon, Alpáron és a város más pusztáin élelmet vásárolt. Az első élelmiszer-szállítmány február 4-én érkezett meg Budapestre, 17 lovasszekéren. Dr. Csorba János, Budapest akkori polgármestere szerint a kecskeméti szállítmány volt az első, ezután következtek az ország más vidéki városainak adományai. Ettől az időtől a vá­ros rendszeresen küldött élelmiszert Budapestnek. A lovaskocsikat felváltották a szovjet tehergépkocsik, il­letve a vasúti szállítások. Ahhoz, hogy Budapesten 1945. május 1-én már mint­egy egymillió ember jutott rendszeresen napi 15 deka­grammos fejadaghoz, a kecskemétiek segítése is hozzá­járult. Egyébként 1945. augusztus 1-ig Kecskemét 66 vagon lisztet, és hasonló mennyiségű száraz- és zöldfőzeléket, valamint 24 vagon zsírt szállított a főváros lakossá­gának. A város felszabadulása után az ipari termelés meg­szervezése mellett, a mező- gazdaság tevékenységének újraindulása volt a másik, döntő fontosságú feladat. Igaerő- és üzemanyaghiány rr'iatt az őszi gabonavetést csak 40 százalékban sikerült elvégezni. TERMELÉSI BIZOTTSÁG A nemzeti bizottság időben hozzálátott a tavaszi me­zőgazdasági munkák előkészületeihez. Megalakította a termelési bizottságot, amely számba vette az elhagyott traktorokat, nyilvántartásba vette az igaerőt és azokat az ingatlanokat, amelyek talajművelésre vártak. Sike­rült igazi népmozgalmat teremteni a földeken maradt termény betakarítása, annak megmentése érdekében. A termelési bizottság megalakítása a három párt köz­reműködésével történt, pártonként két-két taggal. Ké­sőbb a Nemzeti Parasztpárt is helyet kapott a bizott­ságban. összesen 25 elhagyott traktort találtak, vala­mennyit üzemképtelen állapotban. Mire azokat kijaví­tották, megjött a tavasz. A termelési bizottság megálla­pította a holdankénti szántásdíjakat is. Intézkedéseket hozott a tenyészállatok megmentése érdekében, szigo­rúan megtiltva azok levágását. A termelési bizottság nagy segítséget adott ahhoz, hogy a pékek rozsét kapjanak, és ahhoz, hogy a tanyai lakosság megőrölhesse a ke­nyérnek valóját. A város nagy kiterjedésű határában kevés volt az igavonó állat. A termelési bizottság javaslatára a kom­munista párt küldöttsége felkereste a központi vezetősé­get és kérte, hogy az járjon közbe a Szövetséges Ellen­őrző Bizottságnál a város igaerő-segítsége dolgában. A központi vezetőség magáévá tette a gondolatot és javaslatára az ellenőrző bizottság engedélyezte, hogy a Kecskemét területén állomásozó szovjet alakulatok a ta­vaszi szántás-vetés idejére adjanak kölcsön igavonó erőt, melyet az időközben megalakult földigénylő bizottságok révén bocsátottak a gazdák rendelkezésére. 1945 tavaszán 600 lovat és nagyobb mennyiségű üzem­anyagot kapott a város a Vörös Hadseregtől, a szov- jet/segítség kézzelfoghatóan bizonyította a baráti gesz­tust, és nagy csapást is jelentett az ébredező reakcióra, amely már fennhangon hirdette: csak a nyugati orszá­gokból behozott gabona mentheti meg népünket az éhen- halástól, mert a magunk erejéből nem boldogulunk. (Folytatjuk)

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents