Petőfi Népe, 1970. március (25. évfolyam, 51-75. szám)

1970-03-03 / 52. szám

4. oldal 1970. március 3. kedd Képek rra ragaszkodnánk a pon­tos címhez, az valahogy így szólna; képek a Kiskunha­lasi Felsőfokú Mezőgazda- sági Technikumban működő tudományos diákkörök éle­téből. Tudományos diákkör; mit is takar tulajdonkép­pen ez a fogalom? Mennyi köze vun a tudományhoz, miért járnak a hallgatók délutánonként ezekbe a „körökbe”? A válasz; semmiképpen sem akarnak elérhetetlen csúcsokat ostromolni, nem valamely bagollyal-kopo- nyával jelképezett tudomá­nyos életútra akarnak in­dulni 18—20 évesen. Ehelyett a jövőbe akar­nak látni, a következő évek gyakorlatába. Majdani mun­kájuk körvonalait, lehetősé­geit keresik — ami ugye­bár szinten nem lebecsülen­dő próbálkozás. Nem kell túl nagy optimizmus ahhoz, hogy leszögezzük io—15 év múlva, amikor ezek a diá­kok üzemeket, vagy üzem­részeket fognak vezetni, a mai értelemben vett mező- gazdaságról már aligha lesz szó. a nagyüzemi gazdálko­dás jövőbeni nevével már A kemizálás — talán a legnagyobb program az új év­tizedben. A földtani tanszéken működő diákkörben bő­ven van lehetőség a legbonyolultabb kísérletek elvég­zésére is. találkozunk itt-ott, úgy a hozam és a ráfordítás op- mondják: bioipar. A ne- timális aránya ezt megkí- ve tehát már megvan, a vánja. fi kisüzemi gazdaságok szerepe Miből is áll egy búzaszem? A kísérleti parcellákon termelt magvakat vizsgálják a növénytermesztési tanszék laboratóriumában az elsőéves diákkörösök. gyakorlata pedig napról napra alakul. Ismertek azok a témák is, amelyeket kutatni kell ehhez az átálláshoz. A több­ségük élettani jellegű. Az egyre inkább nyilván­való, hogy a — nem is olyan távoli — jövőben mindennapos látvány lesz a szupertechnikával berende­zett állattenyésztő telepek mellett a szabadtartás, a le­hető legpontosabban egy­másra épül majd a nö­vénytermesztés és az állat- tenyésztés, mindkettő ipar- szerűen specializálva. Min­dig és pontosan úgy, ahogy Ehhez azonban a jelenle­ginél jóval tökéletesebben kell ismerni az élet-, és fejlődési folyamatokat, va­lamint az ezekbe történő beavatkozás lehetőségeit és módjait is. Három év alatt az intézetben működő há­rom diákkörben önkéntes alapon hozzávetőlegesen fél­ezer órát töltenek el a diá­kok laboratóriumokban, könyvtárban. Nem tudósok, sőt — úgy mondják ma­gukról — nem is tudósje­löltek. Csupán közelebb akarnak jutni a jövőhöz és egykor a maguk módján a környezetüket Is közelebb vinni. Baranyi — Pásztor A háztáji gazdaság regi értelemben vett megjelö­lése a következő: a mező­gazdasági termelőszövetke­zetek tagjai számára, a kö­zös területből, a jogsza­bály alapján visszatartott rész, valamint a lakóhá­zakhoz tartozó úgynevezett gazdasági udvar és a ha­Jelenlegi viszonyaink kö­zött a háztáji gazdaság fogalmát és jellegét nem az előbb meghatározott módon, hanem a tényék­nek megfelelően kell ér­tékelni és figyelembe ven­ni. , , Köztudott, hogy a ház­táji — kisüzemi jellegű — gazdaságok köre és mére­te nem azonos a termelő­szövetkezeti tagok közös­ből visszatartott gazdasa­gával Területileg ez azt jelenti, hogy a megyében az összes termőterületnek csak 6,2 százaléka az úgy­nevezett háztáji, a kisüze­mi művelés alatt álló te­rület viszont 27,6 százalék. Ide tartoznak a szakszö­vetkezetek családi területei is. Ezek a kisüzemi gaz­daságok mind a mező- gazdasági termelőszövetke­zetek, mind a szakszövet­kezetek gazdálkodásában jelentős szerepet játszanak, kapcsolódnak a közös fej­lődéséhez és azzal kölcsön­hatásban vannak. Fontos szerepük van a szövetkeze­ti családok jövedelmének alakulásában, a népgazda­ság igényeinek kielégítésé­ben. Mint ismeretes a közös , gazdaságok jelenleg nem tudják teljes mértékben kielégíteni a lakosság egy­re növekvő igényelt, ezert az élelmiszerellátás bizto­sítása érdekében szükség van a kisüzemi gazdasá­gok árutermelésére. Számos kapcsolat 1968-ban a megyében ál­lamilag felvásárolt összes zöldség 12.2 százalékát, a gyümölcsfélék 36,7 száza­lékát, a bor 59,6 százalékát, a vágóborjú 94,3 százalé­kát, vágott sertés 18,6 százalékát adták a kis­üzemi gazdaságok. Mellettük szól az, hogy a közös gazdaságokban rendszeresen nem foglal­koztatható családi mun­kaerő 9 kisüzemben jól hasznosítható. Ugyancsak minden kü­lönösebb beruházás nélkül felhasználhatók a meglevő gazdasági épületek, istál­lók, ólak, fészerek, továb­bá takarmányként azok a háztartási hulladékok, ame­lyek különben elvesznének. Jól vizsgáztak alföldi olajbányászok Tettinger Ildikó, az állatte­nyésztési tudományos diák­körben a szarvasmarha csontozatával ismerkedik. A kemény tél alaposan próbára tette a hazai ener­giatermelésben részt vevő dolgozókat. Igaz, a már fo­lyamatban levő szervezeti változások is eleve nehéz helyzetet teremtettek. A szénbányászat visszafejlesz­tése ugyanis nem minden tekintetben járt a várt eredménnyel, s a telet 4000 fős létszámhiánnyal kezdték a bányák, ily módon még vasárnani műszakok árán sem tudták az igényeket za­vartalanul kielégíteni. Ebben a nehéz helyzetben egyre nagyobb terhek há­rultak a szénhidrogén-bá­nyászatra, ezen belül is az alföldire. A hazai olajkutak termelésének alakulása alapján ez természetes is volt, hiszen a nagyobb bá­zist most már az Alföld olajlelőhelyei jelentik. Az itt dolgozó olajbányászok jól vizsgáztak ezen az első nagy erőpróbán, mert 1969- ben a tervezettnél mintegy 250 millió köbméter föld­gázzal és 89.5 ezer tonna j kőolajjal adtak többet a : népgazdaságnak, ami jelen- | tősen mérsékelte a téli energiagondokat. Az olajipari szakemberek I érdekes számítást végeztek. Kalóriára vetítve szénre számolták át a többletter­melést. Az eredmények meglepőek. Kőolajból 16 ezer, földgázból 35 ezer va­gon barnaszénnel egyenér­tékű többlettermelést értek el. Ilyen alapon az összes Alföldön kitermelt szénhid­rogéntöbblet a teljes hazai szénbányászat 15 napi ter­melésével egyenértékű. Az Alföld fő olaj- és földgáz­termelési bázisa ezen belül is Osongrád, Békés és Bács- Kiskun megye területén van. Fekete Imre Kerületi Bányaműszaki Felügyelőség A közös és a kisüzemi gazdaságok között számos kapcsolat áll fenn. Az előbbi teszi lehetővé, hogy az utóbbiakban intenzív művelést kívánó, munka- igényes növényeket ter­messzenek. Az állattartás tekintetében ennél még jelentősebb a kapcsolat, melynek egyik legfonto­sabb formája a takar­mánnyal történő segítés. A kisüzemi gazdaságok állat­állományának szükségletét ugyanis csak így lehet fe­dezni. A közösből szárma­zó takarmányjutattás egyik legelterjedtebb módja a részesművelésből származó, munkadijanként járó ta­karmánymennyiség. A kapcsolatok formája a közösből származó szolgál­tatások széles skálája. Ilyenek: gépi munka, mű­trágya, növényvédőszer, kisgépbeszerzés, szállítás, közös segítségévéi történő értékesítés, szaktanács­adás. Nagymértékű csökkenés A megye szarvasmarha­állományának összességét tekintve, tíz év alatt — az országos átlagtól eltérően — folyamatos fejlődés mu­tatkozik, amely elsősorban a közö6 növekedésének a következménye, s képes volt ellensúlyozni a kis­üzemben jelentkező csök­kenést. A kisüzemi sertés­állomány, az 1963. évi hul­lámvölgy kivételével, éven­te körülbelül egyformán alakult 1968-ig. A követ­kező évre viszont a kis­üzemi gazdaságok állomá­nya több mint 100 ezer darabbal csökkent. de ugyanakkor kevesebb lett a közös és az állami gaz­daságok sertéslétszáma is. Az előbbiekben 13, az utóbbiakban pedig 12 ezer­rel. E nagymértékű csök­kenés következménye, hogy a lakosság áruellátásában zavarok keletkeztek. A legnagyobb mértékű csökkenés a bácskai ter­melési körzetben követke­zett be, ahol a kisüzem­ben elérte a 42 százalékot. A kedvezőtlen termőhelyi adottságú Homokhátságon viszont csak 24 százalék­kal mérséklődött az állo­mány a kisüzemi gazdasá­gokban. Ahol létkérdés 1968-ban a közös gazda- | ságok bruttó termelési ér­téke a megyében 4 milli­árd 116 millió forint volt, a kisüzemi gazdaságokban pedig 2 milliárd 784 mil­lió forint. Az előzetes szá­mítások szerint az elmúlt esztendőben a közös gaz­daságok elérték a 4 mil­liárd 700 millió forintot, míg a kisüzemi gazdasá­gok körülbelül a 2 mil­liárd 690 millió forintot. A kisüzemek a termelé­si érték állandó csökke­nése ellenére jelenleg is több mint 35 százalékban részesednek a termelési értékből, jelentőségük, sze­repük tehát nem vitatha­tó. A közös gazdaságok ter­melésszerkezetében a fő­ágazatok közül a növény­termesztés, a kisüzemi gaz­daságokban pedig az ál­lattartás képviseli a döntő súlyt . A magasabb termelési színvonalon gazdálkodó szövetkezetek tagjainak közösből származó jöve­delme általában fedezi szükségleteik kielégítését, ezért a kisüzemi gazdál­kodás háttérbe szorul — vagyis nem létkérdés — csak jövedelemkiegészítő szerepet tölt be. Má# a helyzet ott, ahol a tagok nem kapják meg a közösből a megélhetés­hez szükséges jövedelmet. Itt a létfenntartás ösz­tönzi őket az aktívabb kis­üzemi termelésre, melynek következtében a terület- egységre vetített termelési értek a kisüzemben maga­sabb, mint a közösben. Kiaknázatlan lehetőségek Ahhoz, hogy megyénk kisüzemi gazdaságainak termelése tovább fejlőd­jön, vagy legalábbis a jelenlegi szinten maradjon, szükséges, hogy egyrészt a közös gazdaságon belül, másrészt a külső szervek részéről történjenek olyan intézkedések, amelyek ser­kentőleg hatnak az előre­haladásra. A kormány már számos intézkedést hozott. Ilyen többek között az a rende­let, amely kimondja, hogy a módosított felvá­sárlási alapáron felül mennyiségi felár is megil­leti a termelőket, vágó­sertésnél 1 forint, vágó­marhánál pedig 2 forint kilogrammonként. Szintén az állatállomány fejlesztését segíti a vem­hes üszők után járó 8 ezer forintos kedvezmény. A háztáji gazdaságban tartható állatlétszám eddi­gi korlátozását — a ló ki­vételével — feloldották, továbbá szabaddá tették a takarmányvásárlást. A nö­vényvédő kisgépek, állatte­nyésztési berendezések és felszerelések, növényvédő- és gyomirtó szerek, vala­mint műtrágyavásárlásnál ez év január 1-től a kis­üzemi gazdaságokat is ár­támogatás illeti meg. A központi intézkedése­ken kívül érdemes lenne az üzemen belül is egy sor lehetőséget kiaknázni. Megvalósítható volna például a kisüzemi gazda­ságok tenyészállatokkal, tojóhibridekkel, anyako­cákkal történő ellátása, to­vábbá a termésféleségek közös segítségével történő értékesítésének nagyobb mértékű megszervezése. Egyes helyeken — ahol amúgyis kevés a férőhely — idős szövetkezeti tagok foglalkoztatása érdekében ki lehetne helyezni gondo­zásra szerződéses állato­kat. Ezért természetesen a tagok munkadíjat és mun­kanap-jóváírást kapnának. Jelenleg a 24 falusi ta­karékszövetkezet betétállo­mánya 243 millió forint, melyből a kihelyezett köl­csön mindössze 40 száza­lék, holott 75 százalékát is gyümölcsöztetni lehetne a termelés fejlesztésére fordítva. Szükséges volna tovább­fejleszteni a kisgépgyár­tást, forgalmazást és egy­általában a kereskedelem­ben is jobban figyelembe kellene venni a kisüzemi gazdaságok igényeit. Ezek a gazdaságok tar­tósan fennmaradnak még, s ezért népgazdasági okok­ból célszerű több figyel­met fordítani rájuk. OROSZ GÁBOR a megyei pártbizottság titkára

Next

/
Thumbnails
Contents