Petőfi Népe, 1970. március (25. évfolyam, 51-75. szám)
1970-03-13 / 61. szám
4, oldal 1970. március 13, péntek Jubileumi emlékplakeUet alapított a területi szövetség Dicsérjünk# úgy jellemezzünk? Felszabadulásunk 25. évfordulójának tiszteletére a mezőgazdasági üzemekben is fellendült a versenymozgalom. A Bácskai Termelőszövetkezetek Területi 1 Szövetségének versenybizottsága összesítette a mozgalom eddigi eredményeit. Eszerint jelenleg 143 brigád küzd a közös gazdaságokban a szocialista címért, 2250 taggal. A verseny élénküléséi-e jellemző, hogy 1968-ban csupán 85 brigád alig 1900 taggal vett részt a vetélkedésben. Említést érdemel, hogy a termelőszövetkezetek dolgozó tagjainak csaknem 45 százaléka versenyez, és nagyobb részük brigádban tette meg a vállalást. Az összes részt vevők csaknem fele nő és majdnem 18 százaléka fiatal. A vállalások összege kerekén 16 és félmillió forint. A 25. évfordulóra indított jubileumi verseny ünnepélyességét emeli, hogy a területi szövetség emlékplakettet alapított. Ez az üzemi párt- és gazdasági vezetők egyetértésével adományozható az egész évben folyó munkaversenyben, az egyes ágasatokban, a speciális területeken indított versenyekben elért eredmények elismeréséül, szövetkezeti gazdaságoknak, szocialista címet elnyert brigádoknak, kiemelkedő eredményt elérő termelőszövetkezeti tagoknak és alkalmazottaknak, végül a szervezésben tevékenykedő személyeknek. Évente 30—35 emlékplakettet és ezzel járó oklevelet adományoznak. A legjobb eredményt elért brigádok pénzjutalomban, a versenyzők egy része külföldi vagy belföldi tanulmányút költségeinek fedezésével, illetve ehhez történő hozzájárulással jutalmazható. A verseny értékelése most folyik. Az eredmények kihirdetésére és a plakettek, oklevelek, pénzjutalmak átadására a fel- szabadulás 25. évfordulójának ünnepségein kerül sor. Fejlődő felsőoktatási intézmény vezető könyvtárost keresett. Olyan emberre volt szüksége, aki a könyvtömegben rendet teremt, azután pedig az oktatás szükségletei szerint gyarapítja az állományt. A meghirdetett állásra több pályázat érkezett. A nagy múltú egyetem hires könyvtárából is akadt egy pályázó: egy — már nem éppen fiatal ember, aki ott csak beosztott könyvtáros volt — de akinek a képesítése is, a gyakorlata is megfelelőnek látszott ahhoz, hogy vele töltsék be a vezető könyvtárosi állást. A főiskola személyzetise azonban nem akart zsákbamacskát venni. Mielőtt hivatalosan is lépéseket tett volna, behívta az illetőt és megkérdezte tőle, hogy milyen meggondolásból akar állást változtatni? A pályázó azzal indokolta szándékát, hogy ez az intézmény sokkal közelebb van a lakásához, mint amaz... A Báránynézőben 1970-ben: 30 milliárd tojás A krími területen a „Juzsnij” csibekeltető ál lami gazdaságban 400 ezer to jós tyúkot nevelnek. Minden munkafolyamatot gépesítettek, egyes részlegeknél — üzemegységeknél — automata irányítást vezettek be. Az állami gazdaság évi hozama: 35 millió da- dab tojás és 1500 tonna baromfihús. A Moszkva környéki brat- cevi és glebovi csibekeltetőben évente több száz millió tojást termelnek. Moszkva környékén jelenleg több új csibegyár épül. A közeljövőben a Szovjetunióban 258 hústermelő és 508 tojástermelő csirkegyár épül fel. Hatalmas csibegyárak működnek a szűzföldeken, a közép-ázsiai köztársaságokban, Grúziában, az Orosz Föderáció sok helységében. A' legközelebbi öt évben a nagyipari baromfitermelést még jobban növelik. 1970-ben a Szovjetunióban körülbelül 800 csibekombinát működik majd, amelyek évi 30 milliárd tojást termelnek. A .képen: Az „Iljics emléke” kolhozban vízre hajtják a kacsahadsereget. — Éppen a Kerekes tanyára igyekszem — mondja Pácsonyi Vilmos, a kiskunfélegyházi Dózsa Termelőszövetkezet főállattenyésztője, a városi irodaházuk előtt. — Ha kedve van, kísérjen el. Így Indultunk a GAZ 69-el a néhány kilométeres útra. Az aszfalton simán gurult a kocsi, de amikor letértünk róla, Herédi István gépkocsivezető gyorsan a terepváltóhoz nyúlt. A mély kátyúkkal tarkított, traktorok által felvágott földút is hamar véget ért, gyepszéleken, olykor tengelyig érő vízben kanyarodtunk tovább a távoli tanya felé. — A juhászról, Kerekes Antalról neveztük el ezt a tanyát — tájékoztat a főállattenyésztő. — Ide bizony csak ezzel a járművel, vagy lovas kocsival lehet bejutni. Anti bátyánk különben az egyik legjobb juhászunk. Feleségével 300 anyajuhot gondoz, mondhatom, kiemelkedő eredménnyel. Tavaly például átlag huszonöt liter volt a fejési átlag, Anti bácsinál pedig 32. A bárányok átlagsúlya termelőszövetkezeti átlagban húsz kilogram volt, ő elérte a 22,5 kilogra- mot. Gyapjúból is átlagosan fél kilóval többet termelt, mint a többiek. A tanyában egy nagy fal- I rányt ellett. Mind szépek, ka anyajuhot éppen a vá- egészségesek. Rövid hodály- lyúhoz terelnek. szemle utána indulunk to— Most, az ellés idején I vább. Pácsonyi Vilmos főáliattenycsztő elégedetten állapítja meg: Kerekes Antal juhász igen szép bárányokat nevel. segítséget adunk a juhászoknak — mondta Pácsonyi Vilmos. — Itt a növénytermesztőktől Toldi Jenő dolgozik néhány hétig. Előkerül a hodályból Kerekes Antal, s részletesen beszámol a főállattenyésztőnek. Nincs semmi baj, eddig hetven anyajuh 110 bá— Érdemes a juhokkal foglalkozni, mondja a főállattenyésztő. — Talán azt is lehet mondani, hogy a legjövedelmezőbb üzemágunk a juhászat. Igaz — teszi hozzá — minden adottsággal rendelkezünk, 6800 holdas gazdaságunk területéből 1700 hold a legelő. Juhállományunk jelenleg 2230 darab, belőlük 1480 az anya, 1800 bárányt várunk. Állományunk egy része törzskönyvi ellenőrzés alatt áll, így módunk van más gazdaságokat is ellátni tenyésztésre alkalmas állatokkal. A szalkszentmártoni Petőfi Termelőszövetkezetnek például hatvan kosbá- rmyt adunk. A saját állományunkat is szeretnénk felfrissíteni, s ezen kívül 7>0 bárány szállítására kötettünk szerződést. Minden jel arra mutat, hogy leg- itóbb 1100 pecsenyebárányt l iunk majd értékesíteni. A városban búcsúzóul ■ itársam még megjegyzi: — A múlt évben a terít 'őszövetkezetnek gyap- ji )ól, juhtejből és bárány- b‘l 1 millió 600 ezer forint v 't a jövedelme, s remél- b főleg ebben az évben m g több lesz .., Opauszky László személyzetis jellemzést kért. A híres könyvtár igazgatósága kitűnő jellemzést adott, és ennek alapján a pályázó megkapta az állást. Viszonylag rövid idő múlva kiderült, hogy a munkakör betöltésére szakmailag felkészületlen. Előző munkahelyén azért adtak róla kitűnő jellemzést, hogy szabaduljanak tőle. Hosszú huzavona után az új munkahely is tovább passzolta — ugyanezzel a módszerrel. A másik történet szereplője egy főagronómus, aki jelenleg keres állást. Mostani munkahelyén — a megye egyik termelőszövetkezetében — nyolcadik hónapja van. Dicsérő jellemzései jött, ám féléves ott tartózkodás után még semmilyen elképzelése nem volt a gazdálkodás mibenlétéről. Munkakörét hanyagul látta el, a határban keveset tartózkodott, jobban szeretett részegesked- ni, mint dolgozni. Tehetetlenségét hangerővel helyettesítette, de arrogáns modora miatt sem lehetett együtt dolgozni vele. Eltanácsolták, de megígérték neki, hogy dicsérő jellemzést kap. Ez az ember most a tsz kocsiján járjá a megyét. Állást keres — és bizonyára talál is, mert jó szakemberre nagy szükség van. De a szövetkezet, amelyik befogadja, majd megnézheti magát. A két történet közt másfél évtized húzódik és ez jelzi, hogy a „csalafintaság”, amely itt két embernek — a valóságban meg ki tudja hánynak •— az életsorsát, karrierjét roko- nítja, nem újkeletű. Csakhogy az idők folyamán változtak a körülmények. Egyrészt az új gazdaság- irányítás nagy teret szán az egyéni kezdeményezésnek, épít az emberi kiválóságra, ki akarja bontakoztatni a képességet, a tehetséget: táplálja a szakembereknek azt a törekvését, hogy hozzáértésüket bizonyítsák. Más oldalról meg az jellemzi a helyzetet, hogy élesen, egyértelműen lelepleződik a szürkeség, a hozzá nem értés, a tehetetlenség. Az azonos feltételek között gazdálkodó termelőszövetkezetekre ma már egyre kevésbé jellemző, hogy azonos színvonalon vannak. A szóródás okait kutatva egyre határozottabban mutathatunk rá a szubjektív tényezőre: arra, hogy a hozzáértő vezetésnek fontos része van X. tsz megszilárdulásában, míg Y. tsz- ben a lemaradásért a kapkodó, hozzá nem értő vezetőket — nem kis mértékben — terheli a felelősség. Mivel a termelőszövetkezet olyan üzem, ahol a tagrészesedés a megtermelt értéknek közvetlenül függvénye, nagyon fontos a zavartalan üzemmenet személyi biztosítékait is állandósítani: felkészült emberekkel tölteni be a vezetői pozíciókat, illetve senkit se értékelni többre, mint amennyit ér. Éppen ezért tisztességtelen dolog például a fő- agronómusi posztra alkalmatlan szakembert úgy útjára bocsátani, hogy a következő munkahelyén főagronómus lehessen. A hamis káderlap olyan, mint a hamis pénz: egymást is becsapják vele az emberek és a tényleges értéket is rontják. Miért folytatják akkor a véleményezésre hivatottak ezt a gyakorlatot, amelynek során egyszer ők csapódnak be, másszor ők azok, akik másokat becsapnak?.. Azért, mondják, mert nem akarnak rosszat az egyénnek, nem akarják „elvágni" az útját Ez az indoklás humánusnak tűnik, de valójában erkölcstelen. Azt valljuk, hogy a közösség rovására senkinek sincs joga „boldogulni”, illetve: senkinek sem lehet több haszna a boldogulásból, mint amennyi hasznot a közösségnek hajt. Ebből következik, hogy a tárgyilagos ítéletalkotással „helyre” tegyük a munkában megismert embereket; csak a valóságos értéküket szavatoljuk. Természetesen nem gondolom, hogy az erkölcsi kötelezettségre való hivatkozástól megszűnne minden effajta gondunk. Rossz gyakorisnak társadalmi ellenőrzés az ellenszere. Biztos vagyok abban, hogy például a jelen esetben a tsz-tagság nem hagyná jóvá és nem engedélyezné kiadni azt a széppé hamisított jellemzést, amelyet a távozó főagronómus kap. Z. T. Javítások átalánydíjért Az új szolgáltatási forma Tompán Az átalánydíj befizetése ellenében végzett szolgáltatás meghonosodik Tompán is. A bevezetésével ősz óta foglalkoztak a helyi Vegyes és Építő Ktsz vezetői. Az előkészületek közé tartozott a techikai felkészülés és az igénylők számbavétele. A szervezés elérte azt a pontot, hogy megindulhat a munka. A kisipari termelőszövetkezettel kilencven tompái család kötött eddig szerződést. A szolgáltatási rendszer a lakások villanyszerelésére, a háztartási gépek, tv"készülékek és rádiók javítására, valamint állandó karbantartására vonatkozik. Mindez inkább kezdetnek tekinthető a községben. A Tompái Vegyes és Építő Ktsz a jövőben kiterjeszti az átalánydíj befizetéséhez kötött javításokat a lakás állagának karbantartására is. S már most készülnek arra, hogy a gépjárművek javítását ugyancsak bevonják az újfajta szolgáltatási rendszerbe. Ennek egyik formája lenne, hogy havonta egyszer szemléken vizsgálják meg a megrendelők járműveit.
