Petőfi Népe, 1970. március (25. évfolyam, 51-75. szám)
1970-03-12 / 60. szám
HITELEK Tavaly az ipari és mezőgazdasági üzemek a megyében 67 millió forinttal több hitelt igényeltek termelésük bővítésére mint egy évvel korábban. Igen jelentős arányt képviselt az állami gazdaságok hiteligénye, s figyelemre méltó az is, hogy a kért ősz- szegeknek 38 százalékát hústermelésük növelésére fordították. A lakosság részére végzett javító-szolgáltató tevékenység fejlesztésére 15 millió forint hitelt engedélyeztek. Ennek 75 százalékát a ktsz-ek kérték és kapták meg. Sajnos a vállalatok már kevésbé vették igénybe a javító-szolgáltató tevékenységük javítására kínálkozó lehetőségeket és csak az év vége felé fordultak hitelkérelmekkel a Beruházási Bankhoz. PETŐFI NÉPE MELLÉKLETE Összeállította: Nagy Ottó Fiatal intézet - fiatal tudomány Ha azt mondjuk: piac — más-más asszociációk támadnak az emberekben. Egyfelől mindannyiunk szeme előtt megjelenik ama hagyományos, helyhez kötött kép: a zsibongó csarnokok, hétvégi bevásárlók, faluszéli hetivásárok színes világa, másfelől azonban, a közgazdasági gondolkodás térhódításával egyre többen érzékeljük tágabb jelentésében is a szót. „Mindazon jelenségek összessége, amelyek az áciforgalom lebonyolításával kapcsolatosak” — így h£ározza meg ebben az értelemben a piacot az egyetemi tankönyv. Írója nem más, mint dr. Szabó László, az Országos Piackutató Intézet igazgatója. Ö alapította meg 1959- ben a Belkereskedelmi Minisztérium Piackutató Irodáját, majd 1967. január elsejével a mai intézetet. A piackutatás témaköreit is az említett tankönyvből — Szabó László adja elő ezeket a tudnivalókat a Közgazdaságtudományi Egyetemen — idézzük; eszerint van úgynevezett szükségletkutatás, keresletkutatás, továbbá kínálat- és fogyasztáskutatás. Az igazgatói iroda falán jókora, téglalapalakú függöny. Vajon mit takarhat? Magyarország térképét, amelyre egy nagy, s számtalan kisebb kört rajzoltak. A nagy kör közepén Budapest található, a piros és zöld körök városokat és falvakat — háztartások ezreit jelzik. Panelek — Információs panelnek mondjuk szaknyelven ezt a térképet — tájékoztat az igazgató. — Hat ilyen panelja van az intézetnek, mindegyikük két és fél, illetve háromezer, önzésén tehát 16—17 ezer háztartás statisztikáján alapul. Az itt látható panel elkészítése előtt hatvanezer felkérő ívet adtunk postára; hozzávetőleg 20—30 százalék válaszolta azt, hogy hajlandó közreműködni felméréseinkben, nekik tehát már kérdőíveket küldtünk. — Mitől függ, hogy milyen arányban hajlandó közreműködni a lakosság egy-egy vizsgálatban, illetve panelkészítésben, tehát rendszeres kapcsolatban? — Tapasztalataink szerint elsősorban az általános gazdasági és politikai helyzettől — válaszolja Szabó íjászló. — Régebben, úgy tíz évvel ezelőtt például meglehetősen bizalmatlanok voltak a parasztemberek. Tőlük jött a legkevesebb „igen” — a legtöbb az értelmiségiektől, majd az alkalmazottaktól, s a munkásoktól. Ma a paraszti réteg ebben a tekintetben az alkalmazottakkal azonos nívón áll, vagyis zömében készségesen felel különféle kérdéseinkre. Prognózisok karbantartása Az intézet megbízásainak mindössze 25 százalékát kezdeményezik a megbízók, a többi munkát úgy kapják, hogy fölhívják a vállalatok figyelmét egy-egy témakörre, illetve arra, hogy mit nyerhetne a cég a javasolt vizsgálat elvégeztetésével. Követelmény, hogy az egyszer elkészített prognózisokat — szakszóval — karbantartsák, vagyis a változásoknak megfelelően időközönként módosítsák. Erre szolgálnak a panelek is, bár a piackutatók meglehetősen szép számú egyéb forma és eszköz felhasználásával adnak választ a fölmerülő dilemmákra. Egy-egy közvéleménykutatás alkalmával 2—4 ezer háztartást kérdeznek meg, azontúl figyelembe veszik a szakértők véleményét is. — Sokan úgy képzelik el a piackutatást — mondja az igazgató —, hogy az nem más, mint a rendelkezésre álló idősorok meghosszabbítása, a múlt tendenciáiból való következtetés a jövőre. Ez azonban koránt sincs így: a lakosság jövedelmének alakulása, a vállalatok pénzügyi helyzete, a termékek termelési adatai, a külkereskedelmi lehetőségek mind-mind olyan tényezők, amelyeket számításba kell vennünk. De igen gyakran olyan tényezők befolyásolják a prognózis megvalósulását, amelyeket nem lehet látni előre. Ha például elrendelnek egy árváltozást, nyilvánvaló, hogy megváltozik a kereslet... Átlagéletkor 25 év — Mennyi témán dolgozik most az intézet? — Negyven vizsgálat van folyamatban... Ez bizony sok, különösen, ha tudjuk: mindössze száz munkatársa van az intézetnek. A munkatársak átlag- életkora alacsony, mindössze 25 év! Az utánpótlás megfelelő, hiszen azon túl, hogy Szabó László az egyetemen is előad, tehát közvetlen kapcsolatban áll a jövő diplomásaival, fölvették az érintkezést a Műegyetemmel, valamint a Kereskedelmi és Vendéglátó Főiskolával is. Fontos ez, hiszen az Országos Piackutató Intézet — miként az igazgató mondja — „még a fejlesztés stádiumában van”. A gazdasági reform elmélyülése nyilvánvalóan azt eredményezi majd, hogy mindinkább igénybeveszik a vállalatok e fiatal tudomány fiatal művelőinek munkáját. K. N. 530 millió ipari fejlesztésre Befejezés előtt a ZIM-rekonstrukciő Megyeszerte az idén 530 millió forint értékű beruházást hajtanak végre az iparban. Több új üzemrész lép be a termelésbe, amelyek közül kiemelkedik Baján a Kismotor- és Gépgyár, Kecskeméten a Szerszám- és Gépelemgyár új gyártelepe stb. Ezek közül bemutatjuk a Zománcipari Művek kecskeméti gyáregységének rekonstrukció ját. Az elavult teclliológia korszerűsítése, a gyártási kapacitás növelése, valamint az egészségtelen és nehéz munkakörülmények megszüntetése a célja annak a nagyarányú munkának, amelynek során megvalósul végre a Zománcipari Művek kecskeméti gyáregységének rekonstrukciója. A KGMTI és az Iparterv munkatársainak tervei alapján már 1964-ben megkezdték az építkezéseket: anyagtéri és melegüzemi csarnokot, zománcalapanyag- raktárt, potériaműhelyt, szociális épületet emeltek, a telepítés egyébként sok gondot okozott. A rekonstrukciót ugyanis kerítésen belül, s úgy kellett megoldani, hogy az építkezés a meglevő üzemrésze^ munkáját ne zavarja. Végül is sikerült, ám a túlzott betelepítést a gyáron belüli közlekedés sínyli meg. A rekonstrukció előreláthatóan ez év végére befejeződik. Ennek eredményeképpen száműzhetik a gyárból a nehéz fizikai munkát: gépesítéssel, nagyfokú automatizálással. Az előzetes számítások arról tanúskodnak, hogy a rekonstrukcióval nemcsak a termék, hanem a gyártási folyamat is eléri a világszínvonalat. A kapacitás pedig ugrásszerűen megnő. A fürdőkádgyártás 87 ezer darabról 210 ezer darabra, az egészségügyi berendezések gyártása 25 százalékkal, míg a zománcgyártás 2900 tonnáról 4700 tonnára emelkedik évente. így lehetővé válik, hogy a hazai igényeket teljes egészében kielégítsék, sőt növelhetik az exportot is. Képünkön a már elkészült és üzembe helyezett melegüzemi nagycsarnok látható. Heg több szakembert várnak a falvak A legújabb statisztika szerint az országban jelenleg mintegy 82 ezer kisiparos dolgozik. (Ebből Bács-Kiskun megyében 4700.) Hosszú évek óta ez a legmagasabb szám. Érdemes megjegyezni, hogy amíg 1968-ban havonta átlagosan 285 volt az emelkedés, 1969. január óta ez 467-re emelkedett. Az új iparosok jelentékeny része falvakban — vagy ami ezekkel hasonló elbírálás alá esik — városok külső kerületeiben kezdte meg a munkáját. Rendkívül figyelemre méltó ' eredmények ezek, amelyek azt mutatják, hogy a kormány célkitűzései nyomán az iparhatóságok erőfeszítései már kezdik meghozni gyümölcsüket. A, sokat emlegetett feliét Mlak .m£££züiiMé= se érdekében egyre több újszerű, sikeres intézkedés látott napvilágot. Ezek természetesen helyenként mások és mások voltak, hiszen a problémák is eltérően vetődnek fel, például Nógrádban a bányásztelepülések közelében, vagy Bács-Kiskun megyében és egyéb mezőgazdasági jellegű vidékeken. Érdemes kiragadni néhány ügyes kezdeményezést. Kecskeméten elhatározták, hogy az új lakótelepen épülő házakban kisiparosoknak is kell műhelyt biztosítani. Szabolcs és Bács-Kiskun megyében a tanácsok, valamint a KIOSZ dolgozói szervezetten és rendszeresen felkeresik az ipar gyakorlására alkalmas szakembereket, s jó részt ennek eredményeként.iűhb száz falusi mester váltott iparengedélyt. A bajai és kalocsai járásban például 120-szal emelkedett ily módon a kisiparosok száma egy év alatt. A Zala megyei Tanács Végrehajtó Bizottsága érdekes kérdésre hívta fel a figyelmet: — Elő kell segíteni, hogy a tanácsi vállalatoknál és szövetkezeteknél feleslegessé vált, de még használható gépi berendezéseket a kisiparosok kedvező feltételek mellett megvásárolhassák. Az említett példák is bizonyítják, hogy a lakossági szolgáltatások jelentős növelése érdekében tavaly októberben megjelent kormányhatározat jótékonyan hatott. Lényegesen módosították azóta az általános iövede- lemadó^roűiMeiet. Korábban az ötezer lakoson aluli községekben szolgáltató vagy javító kisiparos csak úgy kaphatott munkája megkezdésekor két évi adómentességet, ha kizárólag helyben dolgozott. Ezentúl megilleti az adómentesség akkor is, ha a járás bármelyik kisközségében vállal munkát. Régi kívánságot orvosoltak akkor, amikor lehetővé tették, hogy az újonnan beszerzett gépekre, felszerelésekre, vagy az új műhelyépületekre kiadott költségeket a jövedelem- adó kivetésénél figyelembe vegyék. Természetesen korai lenne a megnyugvás, mert vannak még kellően ki nem használt lehetőségek: az eddiginél lényegesen több nyugdíjast kellene megnyerni arra, hogy nyugdíjának lehetővé vált megtartása mellett kérjen működési engedélyt. A közeli gyárak, vagy tsz-ek szakmunkás dolgozói is nagyobb számmal vállalkozhatnának arra, hogy munkájukból hazatérve törvényes keretek között elvégezzék a környék lakóinál a kisebb-nagyobb javításokat. A városokban szakmunkás-képesítést szerzett fiatalokat is visz- sza lehet csalogatni szülőfalujukba, ha látják, hogy ott is megtalálhatják számításukat, méghozzá családi környezetben, kényelmesebb körülmények között. Ilyen vonatkozásban egyébként jó tapasztalatok vannak Bács-Kiskun megyében, ahol 1969 februárjában 261, 1970 februárjában pedig már 537 nyugdíjas, illetve üzemben dolgozó szakmunkás kért működési engedélyt. Végül két fontos feltétel, amelyek feltétlenül szükségesek ahhoz, hogy a falvakban zavartalanul dolgozhassanak a kisiparosok. Az egyik a helyiség biztosítása. A legtöbb faluban, községben akad nélkülözhető szoba, raktárnak, vagy csűrnek használt helyiség, amely kis költséggel és némi jóakarattal alkalmassá tehető műhelynek. Az újonnan épülő lakótelepek tervezésénél sem volna szabad megfeledkezni arról, hogy a majdani lakók hajat akarnak vágatni, rádiójukat, televíziójukat, cipőjüket szeretnék helyben és gyorsan javíttatni. Helyesen intézkedtek Baján, ahol a társasházépítkezésnél bevették a . kisiparosokat is a társulásba, s lehetővé tették számukra, hogy üzlethelyiséget létesítsenek. Másik probléma az anyagellátás megjavítása, az egyes alkatrészek semmivel sem indokolható hiányának megszüntetése, vagyis a javítások elvégzésének megkönnyítése. A kereskedelemnek jobban kellene ügyelni az anyag, illetve áruterítésre. Emellett a kisiparosok szervezetének, a KIOSZ-nak, illetve az ott dolgozó „anyagosoknak” kellene az eddiginél sokkal mozgékonyabbnak, alkalmazko- dóbbnak, ötletesebbnek bizonyulniok. K. L
